Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-25 / 252. szám
1978. október 25. NÉPÚJSÁG 3 Hí Szerte a világon a nevelési-oktatást megújítani szándékozó törekvéseknek tehetünk tanúi, s a változások gyakrabban követik egymást, mint régebben. Jellemző ez a hazai oktatásügyre is, amely éppen ebben az esztendőben teszi meg az újabb nagy lépéseket avégett, hogy az iskolák munkája korszerűbbé váljék. Dr. Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkárral folytatott beszélgetésünkben ezúttal néhány olyan kérdést érintünk, amelyek az idei tanévkezdés újdonságaival kapcsolatosak. — Minden tanév valamelyest más, mint a többi. Különösen igaz ez ma, dinamikus korunkban. Miben különbözik a mostani tanév az előzőktől? — Ez a tanév is része az állandó megújulási folyamatnak, egyúttal azonban — és ez nem túlzás — szocialista közoktatásunk egyik fontos mérföldköve. Ugyanás olyan, általános érvényű változásokra került sor, amelyek eddig hiányoztak a széles körű pedagógiai gyakorlatból. Köztudomású, hogy e tanévtől kezdődően az 1985/86. tanévig az általános iskola és a középfokú intézmények valamennyi évfolyamán folyamatosan új dokumentumokat vezetünk be, amelyeknek már az elnevezése is újszerű. Nem „tanterv és utasítás”, hanem „nevelési és oktatási terv”. Ennek három fő része szervesen épül egymásra. Az „Alapelvek” az iskolatípus célját, feladatait és a vele szemben támasztott társadalmi követelményeket határozza meg; a második rész az. egyes tantárgyak terveit; végül a harmadik rész a tanórán és az iskolán kívüli nevelés tervét tartalmazza. Ezzel az egységes dokumentummal azt 'kívánjuk hangsúlyozni, hogy a nevelés és az oktatás folyamata egymástól elválaszthatatlan, és csak e kettő együttes művelésével juthatunk el a szocialista nevelőiskoláig. A magyar közoktatáspolitika történetében először lépett érvénybe ilyen okirat, sőt a bevezetés nyolcéves üteméhez igazodva elkészült a tankönyv- és a taneszközprogramunk is. Az új nevelési-oktatási tervek bevezetése az általános iskolában és a szakmunkás- képzési célú szakközépiskolákban az iskolai élet tartalmi megújhodását szolgálják. Egyúttal sor került olyan intézkedésekre is, amelyek intézményeink belső életét hivatottak megjavítani. Gondolok a 11 napos munkarend bevezetésére az alsófokú oktatási intézményekben és annak az állásfoglalásnak a ftiég- jelenésére, amely a pedagógusok munkaköri kötelezett- cégeit rendezi. — A közmondás azt tartja, hogy „jóból is megárt a sok”. Nem fenyegeti ez a veszély a pedagógusokat? A változásokkal történő túlterhelés veszélye? — Sokaktól hallottam hasonló vélekedést, melynek alapja az iskola féltése volt. Igaz a ^ közmondás, de akár meg is fordíthatjuk: „A jóból sosem elég”. Azt hiszem, ez utóbbiból kellene kiindulnunk. Látszatra ugyan független egymástól a három intézkedés, azért vezettük be őket mégis egyidőben, mert úgy véljük, hogy szoros ösz- szefüggés van közöttük. Ismeretes, hogy több évi kísérletezés után, 1976 őszén az alsó tagozaton érvénybe lépett a 11 napos tanítási 'rend. Tapasztalataink jók voltak: a kisiskolások pihen- tebbek, kiegyensúlyozottabbak lettek; csökkent a szombati hiányzások száma; az évi tananyagot jó ütemben dolgozták föl a gyermekek és a nevelők. Érthető, hogy ezek után a felső tagozatra is kiterjesztettük a 11 napos munkarendet. Es mivel a tan- tervkészítők már ismerték a ió tapasztalatokat, az új dokumentumok is az új — kiterjesztett — munkarendhez igazodva fogalmazódtak, készültek. Ez az egyik összefüggés. A másik az, hogy mivel a nevelő-oktató munkával szemben megnövekedtek a követelmények, és a pedagógusoknak bonyolult feladatokkal kell megbirkózniuk, tarthatatlanná vált az az állapot, hogy idejük és energiájuk jelentékeny részét adminisztrációs, szervezési és egyéb — mellékes — munkákra kelljen eltékozolniok. Ezért .tartottuk halaszthatatlannak, hogy a Pedagógusok Szakszervezetével közösen - éppen most jélentessük meg a munkaköri kötelezettségeket tartalmazó állásfoglalást. Szeretnénk, ha a benne foglaltak érvényesítése egyenletesebb munkamegosztást eredményezne mind az iskolán belül, mind az iskola és a társadalmi szervezetek közt — és ezzel elősegítené a pedagógusok, valamint más értelmiségi rétegek arányosabb közéleti feladatvállalását. Lényegében tehát a fentiek miatt került sor a három nagy változás egyidejű bevezetésére. — Mit kell tenniük az illetékes intézményeknek és mit maguknak a nevelőknek azért, hogy az új tantervek szelleme és a pedagógustársadalom gondolkodásmódja összetalálkozzék és megbarátkozzék egymással? — Tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy a nevelő-oktató munka megújításával rendkívül bonyolult föladatra vállalkozunk, és hogy kezdetben sok nehézséggel, szemléleti akadály- lyal kell megbirkóznunk. Úgy gondolom, a legjobb szemléletformálás az, ha a nevelőket beavatjuk a jövő terveibe, ha lehetőséget adunk nekik ahhoz, hogy megismerjék a készülő dokumentumokat, sőt részt vehessenek a kidolgozásukban. így már a formálódás időszakában magukávé tehetik az új gondolatokat, szándékokat. Ezért tettük közzé a tárt- tervi tervezeteket, amelyeket a nevelőtestületekben megvitattak, és mindenki megtehette észrevételeit, kritikai megjegyzéseit. Sok iskolában folytak az új tanterveket előkészítő kísérletek; a pedagógusok egy része tehát közvetlenül is fölmérhette, mit kíván a jövő iskolája tőlük és a tanulóktól, és ebből mennyi valósítható meg. Csakhogy — túl a kísérletezőkön — valamennyi pedagógus fölkészítéséről gondoskodnunk kell. E célból a minisztérium az Országos Pedagógiai Intézettel' együtt kétéves, differenciált, háromlépcsős felkészítési tervet dolgozott ki az összes iskolatípus részére. Az első időszákban központi tanfolyamokat szerveztünk, amelyeken az oktatásügy kulcsembereit — iskolai csoport- vezetőket, általános tanulmányi és szakfelügyelőket, a megyei kabinetek vezetőit —■ tájékoztattuk a pedagógia és az oktatáspolitika időszerű kérdéseiről. Egyúttal a tan- tervkészítők megbeszélték velük a problémákat, kívánalmakat. Ezután került sor a megyei tanfolyamokra. Ezeken az intézmények igazgatóit és a szakmai munka- közösségek vezetőit készítettük föl — az előbb említett módon — a várható változásokra. A legfontosabb azonban a „harmadik lépcső”, a tantestületek áltálános pedagógiai és szaktárgyi fölkészülése, amelynek sikere nagymértékben függ a központi és a megyei tanfolyamok hatásától, de nagyon sok múlik az igazgatókon, és magukon a nevelőkön is. Szeretném megjegyezni, hogy ilyen, minden pedagógusra kiterjedő, ha úgy tetszik „tervszerű szemléletformáló” munkát a múltban nem végeztünk, és mivel nem voltak megfelelő tapasztalataink, valószínű, hogy e tekintetben kisebb- nagyobb szervezési hibákat most is elkövettünk. — Ahhoz, hogy a nevelés színvonala tartósan növekedjék, jól képzett nevelőkre van szükség. Egyelőre azonban sok a képesítés nélküli tanerő. Várható-e javulás ez ügyben? — Az utóbbi években a szakos ellátottság és a képzés minősége tekintetében fokozatosan javult a helyzet. A pedagógusképzésben figyelemre méltó tartalmi korszerűsödésnek lehetünk tanúi. Gondosan fölmértük az ország pedagágusszükségletét azt, hogy hogyan fog alakulni a gyermeklétszám, tudjuk, hogy hány tanítóra, szaktanárra lesz igény, és ezzel kapcsolatban a szükséges intézkedéseket. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán speciális, Szekszárdon és Zsám- békon kihelyezett főiskolai ■tagozatot létesítettünk, és nemcsak a beiskolázást, hanem a nevelők elhelyezkedését is tervszerűbbé tettük. E pillanatban arról még nincsenek pontos adataink, hogy milyen személyi feltételek közepette kezdődött meg az idei tanítás iskoláinkban, de a jelzések azt mutatják, hogy csökkent a képesítés nélküliek száma. E kedvező folyamat kiterjedését várjuk a következő években. — Végül: hisz-e ön abban, hogy a pedagógus- társadalom sikerre viszi az új, a korszerű .tanügyi eszméket? — Erősen hiszek az iskola megújulásában, abban, hogy nevelőink képesek e folyamat kulcsembereiként dolgozni. És ezt nemcsak a hivatali tisztem mondatja velem. Az előző években sokfele jártam az országban, volt alkalmam találkozni, beszélgetni pedagógusokkal. Mindig megfogott az a lelkesedés, az a szeretet és optimizmus, ahogyan munkájukról, iskolájukról, tanítványaikról szóltak. Úgy érzem, többségük képes a folytonos megújulásra. Társadalmi összefüggésekben gondolkodnak, tudnak és akarnak dolgozni a nevelésügy nagy céljainak elérése végett Ez a legtöbb és a legfontosabb. Ha ebben a szellemben kezdték az új tanévet — és kezdenek majd minden új tanévet — akkor a nevelőiskola megteremtése jó kezekben van. GYŐRI GYÖRGY A tető vázszerkezete alatt készítik az oldalfalak alapjait Egy fedetlen fürdő fedés közben Szekszárdon sok mindennel lehet dicsekedni. A város tájképi szépségével, a gyarapodó lakónegyedekkel, az erózió- és iszapelöntés elleni védekezéssel, a (tulajdonosoknak) akár a Kálvária-domb felső szélének beépítésével is. De a kád-, gőz- és strandfürdő környékével, pontosabban létével bajos. Előbbi kettőnek története egy építészeti rémregénnyel felér, melyből az évek hosszú során át hellyel- közzel közöltünk már fejezeteket. Utóbbi mindig is szűk volt, környéke pedig már jó ideje csatatér. A medence befedése megkezdődött és osztatlan örömöt" okozott. Annak fontosságát, hogy a megyeszékhely fedett uszodát kapjon, nem kell részletezni. Hadd bosszantsuk a szekszárdiakat: Dombóvárott már régóta van. Az építkezésen azonban hosszú ideje nem volt tapasztalható semmi mozgás, ugyanakkor a Toldi utcábaiv — a régihez csatlakozóan — irigylésre érdemes gyorsasággal felépült egy irodaház. Ezekután valószínűleg semmi csodálatos nincs abban, hogy felkerestük Bor- bás Istvánt, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóját, a helyzetet és főleg a jövőt tudakolandó. Legkevésbé Borbás István csodálkozott: — Az érdeklődés jogos — mondotta. — De ahhoz, hogy helyes képet alkothassunk, meg kell ismerni az összefüggéseket. — Éspedig? — A vállalat elsődleges feladata a megye különböző településeinek biztonságos vízellátása. Az idén úgy hozta a véletlen, hogy Dunaföldvá- rott, Simontornyán és Tolnán, továbbá több kisebb településen komoly problémák keletkeztek a kutak kapacitásában. A gyorsan fejlődő Szekszárdon a mennyiségiek mellett minőségi gondok is jelentkeztek, ami alatt ammonia- és nitrátfertőzést kell érteni. Három kút leállt, négyet jövőre kell leállítani. A Boty- tyán-hegy nyári ellátatlanságát megszüntetendő — erről a Népújság is írt — elkészítettük a Marx utcai átemelőt és két tározót. Ezek egyikének építésekor esett kár az erdészeti telepítésben, amiről Önök ugyancsak írtak. Hogy tovább soroljam az elsődleges gondokat, a dombóvári Kapós-áthidalásnál is dolgoznunk kellett... — A minőségi problémákhoz évek óta hozzá tartozik a szekszárdi ivóvíz színe, amivel kapcsolatban már keserű szóviccek is köröznek a városban. — Ezzel kapcsolatban örömmel jelenthetem, hogy a kaposvári DÉLGÉP „személyében” végre sikerült fővállalkozót találnunk... — Kútfúrási gondok a jövőben is előfordulhatnak. • Egyetértve azzal, hogy a megye településeinek vízellátása a vállalat fő tevékenységi területe, ez egyúttal azt is jelentheti, hogy a fürdőépítés ezeknek a gondoknak lesz kiszolgáltatva? — Nem! Jövőre kapunk egy R—300-as önjáró kútfúró berendezést és 1980-ban két továbbit. Ezek 300 méter mélységig biztonsággal működnek és igényeink 90 százalékát kielégítik majd. — Vízgondoktól függetlenül a vállalat központi irodaházának felépítése mégis megtörtént, hiszen abban beszélgetünk! — Erre jobb a helyszínen válaszolni, vagyis nem itt az irodában, hanem ahol az irodák voltak! A helyszín körbejárása után összegezhető tapasztalatok: a fürdő lefedését és a hozzá csatlakozó belső rekonstrukciós munkákat mindaddig nem lehetett megkezdeni, amíg a vállalati számlázás és egy sor más munkahely a régi épületben, masszírozóhelyiségekben, vagy más eredetileg balneológiái célt szolgáló helyen volt. Ahogy ezek kiürültek, folyamatosan megkezdődött illetve megkezdődik az átépítés. A régi épületben — dr. Fenyőházi Lászlónak, a megyei kórház rheumatológus főorvosának tevékeny közreműködésével — iszapfürdő, súlyfürdő, szauna, végtagfürdő, víz alatti masszázs és még sok rehabilitációs szolgáltatás lesz. A fedett uszoda üzemeltetéséhez szükséges kazánházat előbb az ég alatt építették meg és nylonnal fedték. Tetőszerkezete most készül. A tetőfedők ismét dolgoznak az egyelőre fedetlen fürdő fedésén. A kívül piros, belül sárga borítású tetőhöz szükséges anyagok a helyszínen vannak, a tartószerkezetnek szabadon maradó falábai fémborítást kapnak. A csarnok világítása a két zárófal irányából történik majd. Az összes munkát a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat saját kivitelezésben végzi, mintegy 38 millió forintért. (Közbevetőleg: egy új fürdő épitése legkevesebb háromszor ennyibe került volna.) Borbás igazgató fentebb összegezett tájékoztatása után már csak egyetlen kérdés következett: — A nyitás időpontja? — A fedett fürdő esetében a jövő év első fele, a terápiás részlegnél 1980 vége és 1981 eleje. Akinek már van jövő évi előjegyzési naptára, az első időpontot feljegyezheti... ORDAS IVÁN Készül az olimpiára A Budapesti Elektroakusztikai Gyár — a moszkvai olimpia akusztikai berendezéseinek hivatalos szállítójaként — húszmillió rubel értékben gyárt híradás- technikai készüléket a Szovjetunió részére. A gyár szállítja a rádióstúdiók komplett hangtechnikai berendezéseit, valamint a tv- stűdiók hangrészeit és a kommentátor-rendszereket. A képen: Készülnek a tízcsatornás keverőasztalok.
