Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-03 / 233. szám

1978. október 3. Képújság 3 Szállítás - csúcsforgalom IV. Tervszerűbben, szervezettebben ■ mikor a 11-es Volán elküldte szerelvényeit a műtrágyagyárakhoz, száz tehergépkocsi vá­rakozott ott rakodásra. A száz kocsi szombat, vasárnap csak egyet tudott fordulni. Ha öt­ven kocsit irányítanak mű­trágyaszállításra, azok a két nap alatt legalább kettőt for­dulnak, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ötven kocsi, öt­ven sofőr más munkát végez­hetett volna. Éppen ezért a csúcsforgalom idején a szál­lítás szervezésére, a munka megtervezésére még nagyobb gondot kell fordítani. Hiába nyereséges a közlekedési vál­lalatnál az, ami a termelőnél veszteség, ez népgazdasági kár. Nem nyerhetünk meg szabadkapacitást, ha csak a saját vállalati feladatainkra gondolunk. Az őszi csúcsforgalom fel­adatainak meghatározása, az érdekek egyeztetése, tehát a népgazdasági érdek előtérbe helyezése a szállító és fuva­roztató vállalatoknak egye­temleges érdeke. Az idén au­gusztus végén tartottak ki­bővített szállítási bizottsági értekezletet, ahol azt állapít­hatta meg Császár József, a megyei szállítási bizottság el­nöke, hogy a jó felkészülés ellenére sok gonddal tudják a vállalatok feladataikat tel­jesen megoldani. Ez azért is következik be, már mint a nehezebb mun­ka, mert a vállalatok nagy többsége nem használta ki a MÁV-nyújtotta előszállítási kedvezményt. Ezért állapí­totta meg a szállítási bizott­ság, hogy az idén első félév­ben a tervezettnél 175 857 tonnával kevesebb árut rak­tak be a fuvaroztatók a va­gonokba. Az elmaradt szállí­tások teljes pótlása az őszi csúcsforgalomban nem lehet­séges. Dicséretes módon szervezte meg a MÁV és a Volán a vasúti és a közúti szállítást, illetőleg az együttműködést a szállíttatókkal. A Volán több .mint 60 nagy teljesítményű tehergépkocsit, illetve szerel­vényt tud az őszi mezőgazda- sági munkák idején szállítás­ra beállítani. Idén 5,9 száza­lékkal több kukoricát, 5,2 szá­zalékkal több cukorrépát és 5,8 százalékkal több burgo­nyát kell a termőföldről a raktárakba, illetve a fogyasz­tókhoz eljuttatni, mint tavaly. A nagy feladat megkívánja azt is, hogy a honvédségtől kérjenek járműveket. Negy­ven honvédségi gépkocsi se­gít majd az őszi munkák el­végzésénél. Dunaföldváron 5, a Szekszárdi Állami Gazda­ságban 10, Decsen 10, a dom­bóvári tsz-ben 5, az alsóten- gelici gazdaságban 10 hon­védségi kocsi fog majd dol­gozni. Tulajdonképpen az őszi csúcsforgalommal a kez­detén vagyunk, október első dekádjától számíthatjuk a csúcsidőszakot. Éppen azért az eddigi tapasztalatokat fel kell használni a további fel­adatok sikeres és gyors lebo­nyolítása érdekében. A me­gyei szállítási bizottság tit­kársága állandó kapcsolatban van a közlekedési vállalatok­kal, rendszeresen értékeli az üzemekben folyó munkát, ha szükség volna rá, operatíve is beavatkozna. Erre ezideig még nem került sor. Az őszi szállítások sikere népgazdasági érdek, meg kell szüntetni minden vállalati próbálkozást az utasítások megkerülésére, a* előnyök szerzésére. A gabona betaka­rításán túl vagyunk. A jár­művekkel most a vetőmagot szállítják a termelőüzemek­be. Ezzel egyidőben nagy ütemben megkezdték a téli tüzelő szállítását (ezt is le­hetett volna a nyári hóna­pokban a telepekre vinni). Az állandósuló kocsihiány miatt várhatóan elrendelik a hét végi rakodást. A MÁV a hét végén, vasárnap is munkát végző vállalatoknak kedvez­ményt ad. Legfontosabb azon­ban, hogy a fuvaroztatók pon­tos információkat adjanak a szállítási bizottságnak és a közlekedési vállalatoknak. Természetesen mindenki a legjobb együttműködésre tö­rekszik. De ha szükséges, megbírságolják a késetten ra­kodó vállalatokat. A Gabona­felvásárló Vállalat pincehelyi, decsi, bonyhádi, és dombó­vári üzemei összesen több mint 230 ezer forint bírságot fizettek az év első nyolc hó­napjában a vagonok késői ki­rakásáért. A Volán 300 ezer forintot, a TOTÉV 98 ezret, a Szekszárdi Tüzép 67 ezret, a Simontornyai Bőrgyár 329 ezer forintot fizetett a vago­nok késedelmes ki- és bera­kásáért. Ez a jelentős összeg más úton visszakerül a ter­melőüzemekhez, hiszen a MÁV ezzel támogatja a rako­dásgépesítést, a konténeres fuvarozást, a pályaudvarok korszerűsítését, stb. TvhI olna megyében az őszi Síp csúcsforgalomnak kü- iijfújj lön jelentőséget ad az, ü-sJ hogy két kiemelt beru­házáson is rendszeressé, fo­lyamatossá kell tenni az áru- és anyagszállítást, annak elle­nére, hogy a mezőgazdasági üzemekben a szállítási tenni­valók jelentősen nagyobbak, mint a múlt év őszén voltak. Nem lesz könnyű munka az 1978. évi feladatok teljesíté­se. Nagyobb fokú szervezett­ség, a vállalatok együttműkö­désének fokozása azonban enyhítheti a gondokat és cél­hoz juttathatnak minden árut és anyagot. — Vége — PÁLKOVÁCS JENŐ Hordóügy Mindig akad a kisgazdaságok körül olyan téma, amely „begyűrűzik” egészen az iparig. Itt van példának oká­ért a hordóügy. Mindenki tudja, hogy ősz tájékán a hordókra, kádakra nagy szükség van. A hordót a kevés bor miatt „eszi a fene ”, éveken át nem kerül a parasz­tok boredényeibe ital, minekutána a szőlőt szőlőben ad­ják el, nem borban. Nincsenek olyan cenzárok, kocsmá- rosok akik így ősz tájékán kifizetik a parasztot és tar­tatják vele az italt, amíg elviszik tavasszal, amint a kocsmában, meg egyebütt szükség lesz majd rá. Tehát a régi, 10—15 hektós hordók üresen állanak. Most leg­inkább a 100—200 liter közötti hordókra volna nagy szükség. Hiszen ez a kisgazdaságok mérete. Egy ilyen űrméretű hordó, mellé még két-három negyven—hetven liter közötti elégséges a boritalok kezelésére, tárolásá­ra. Hordó azonban nincs, illetőleg beszerzése igen nehéz. Tudjuk pedig hogyan kellene: a kádár, vagy pintér megcsinálná a hordót, elvinné a piacra, a boltba, vagy a nagykereskedőhöz, és onnan az vinné, akinek kell. Hordó azonban pillanatnyilag a megye legnagyobb bortermő helyén, a megyeszékhelyen nincs. Azaz, hordó van, de a helyzet e témában a következő: — A kertészeti ABC-áruházban azt mondják az ér­deklődőnek, hogy az ipar még nem szállított. — A Népboltnál azt mondják, hogy hónapokkal előbb, annak rendje, s módja szerint megrendelték a MÜART- nál, és a HERMESZ-nél, semmit sem kaptak. (Tíz hordó egyenlő a nullával.) — A bátaszéki kádárszövetkezetben azt mondták, küldjenek a vásárlók kádárokat, embereket, akik a fát szeretik, akik majd megtanulnak hordót gyártani, ak­kor lesz hordó. — Bátaszéken egy ember foglalkozik hordók készíté­sével. — A megyében nincs olyan kádármester aki nagyobb mennyiségben csinálna hordákat. — Pécsváradon van egy kitűnő kádármester, de az ő „kapacitását” is jó előre lekötötték már azok, akik ko­rábban ismerték a hordóügyet, mint azok akik most, szüret előtt akarnak vásárolni. — A szüreti napok alkalmából a Korzó mellett a szek­szárdi Népbolt kiállítást rendezett szüretes dolgokból. A Bátaszékről hozott néhány, száz literen felüli hordót még kicsomagolás előtt, akik ott toporogtak^ a nyitás előtt, megvették. A néhány tucat hordó — főleg a ki­sebb méretűek, majd mind gazdára találtak. — A hordókészlet a megyeszékhelyen: a kertészeti ABC-áruházban: 0; a Népbolt Vasüzletben: 10 db 20—27 literes, 20 db 40—46 literes---­A korai szürettől óvnak mindenkit a borhoz értők. Ügy tűnik, némely esetben ilyen technikai akadályok is arra késztetik a kisgazdaságok tulajdonosait, hogy ne siessék el a szüretet — még akkor sem, ha volna hol megforrni a bornak ... — Egyébként káposztáshordót sem lehet kapni. PÁLKOVÁCS JENŐ GÉM, Tolna A pályázat győztes gépe A tolnai GÉM Ipari Szövet­kezet pályázatot írt ki, mely­nek célja az volt, hogy a gyártástechnológia javítása, a termelékenység növelése és a minőség javítása érdekében újításokkal, hasznös ötletek­kel segítsék a szövetkezet dolgozói a kollektíva munká­ját. A pályázat győztese Al- mási Ferenc gyártásfejlesztő, Szabó Miklós technológus és Kövesdi Péter szenszámlaka- tos lett. ök hárman egy pneumatikákkal működő da­rabológépet készítettek. A berendezés lényege, hogy az emberi kéznél sokkal gyor­sabban, és összehasonlítha­tatlanul pontosabban vágja méretre azokat a műanyag csövecskéket, amelyeket for­rasztáskor a berendezésekbe kerülő elektromos alkatré­szek lábaira húznak. Ilyen papucsokból évente félmilliót használ fel a szövetkezet, s ennek darabolását eddig kéz­zel végezték. A GÉM vezetői nemcsak magukra gondol­nak, ugyanis a berendezést, teljes dokumentációt mellé­kelve, felajánlják más üze­meknek, ipari szövetkezetek­nek. Fotó: SZEPESI (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Mindig az elismerés, a tisztelet hangja szólal meg bennem, ha olyan embe­rekkel találkozom, akik életük nagy részét egy munkahelyen töltik el, s nem válnak a nagyobb, ke­csegtetőbb kereseti lehető­ség miatt vándormadarak­ká. Kiss János németkéri postás (mindenki Postás János néven ismeri) 33 éve van a posta szolgálatában. — Hogyan lett postakéz­besítő? — őszintén mondom, magam sem tudom. Hábo­rú volt, megsebesültem. Valamiből élni kellett. El­vállaltam a kézbesítést, és itt rekedtem. Megszerettem a munkát, ma sem tudom, miért. Harminchárom éve rója a község utcáit. Merné-e valaki azt mondani, hogy jobban ismeri a falut, vagy hogy többet tud róla, mint ő? Ma sokkal könnyebb a dolga, mert nem kell a sa­rat, homokot dagasztania, jó járda van a legtöbb ut­cában. A 20—25 kilo- grammnyi súlyt kemping­kerékpár viszi. Még így sem mondható irigylésre méltónak a foglalkozása, munkaköre. Naponta 18 ki­lométernyi utat kell meg­tennie napsütésben, esőben, sárban egyaránt. Ha kinn fogcsikorgató hideg van, jégpáncél borítja az utat, mi behúzódunk a meleg szobába, ő nem teheti. A megszokott időben várja a takarékosan gazdálkodó nyugdíjas, a betegágyon fekvő, és a külvilág híreire éhező, de várja a szabad idejében pihenő, és olvasni vágyó falusi ember éppen úgy, mint az ifjú szerel­mes. akinek minden perc késés maga a végtelenség. Várjuk őt, s ha nem érke­zik, türelmetlenek, idege­sek vagyunk. Nem törő­dünk azzal, hogy milyen a közérzete, nem hasogatja-e a köszvény, vagy hogy át- öltözött-e, a hirtelen tá­madt vihar után. Ezt a munkakört betaní­tott munkásként lehet be­tölteni. Az általános isko­lások részére kiadott 186 szakmaleírás között nem szerepel a postakézbesítő, pedig feladatuk, munkakö­rük bonyolultabb, összetet­tebb lesz. Magasabb iskolai végzettséget is igényel. — Ismerni kell az embe­reket. Tudni kell, hogyan adjak át egy bírói idézést, vagy egy szomorú hírt tar­talmazó táviratot, vagy egy rég várt szerelmes le­velet, amit a mamának nem szabad megtudnia. Nagy a felelősségünk a pénzkezelést illetően is. Nem egy Zsiguli árát hord­tam már táskámban — mondja beszélgetés közben. — Mi szépség van — mert minden szakmában van — ebben a munkakör­ben — kérdem tőle — megszakítva a beszélgetést. — Elsőként szerzünk tu­domást nagyon sok világi és falunkbeli hírről. Na­gyon jó viszonyunk alakult ki az emberekkel. Falun nem lehet nem ismerni az embereket, a gondjaikat, örömeiket. Többes számban nyilat­kozott, mert kollégájával, Pápai Györggyel együtt végzi ezt a feladatot. Napos időben készült róla a felvétel. No, nem azért, mj-ntha mindig ilyen derűsnek, jókedvűnek lát­nánk. Majdnem minden évben meglátogatja gyógy­vizeinket, hogy újult erő­vel, ismét kibírja egy évig. És akkor kezdődik minden elölről. Mi mást kívánhat­nánk, mint jó egészséget, hogy bármilyen zord, ke­gyetlen időben helytáll­hasson, s lelkiismeretes hi­vatásteljesítést, hogy elége­detten nyugtázza végzett munkáját minden ember, s maga a posta is. NAGYFALUSI ALBERT Kiss János Évente félmillió műanyag csövecskét vég méretre a gép Napi kétszáz mázsa fűrészelt fát szállítanak el a szekszár­di Tüzéptől

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents