Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
6 Képújság 1978. október 22. ;''^v€^v^ipaig| ! 5 I 1 ä i I i! ■■ I Több mint ezer Tolna megyei fiatal részvételével zajlottak le a héten a Tolna megyei ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok rendezvé nyei. A megnyitót hétfőn délután tartották Szekszár- don az 505-ös szakmunkástanuló-intézet diákotthonában. Itt a megye sok településéről érlkezett fiatalok előtt Krizsán István, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára beszélt arról a célról, amit maga elé tűzött a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Bizottsága, a Tolna megyei Tanács és a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa, amikor immár harmadízben megrendezte ezt a szakmai és szellemi vetélkedőkből, tanácskozásokból és sport- versenyekből álló rendezvénysorozatot. A megnyitót követően mindjárt megkezdődött az érdemi munka. A teremben, ahol nem sokkal előtte elhangzottak az üdvözlő szavak, tanácskozás kezdődött a szakmunkásképzés néhány időszerű kérdéséről. Ugyanebben az épületben az alagsori klubhelyiségben kezdetét vette a szakmunkástanulók politikai vetélkedője, melyen részt vett a megye hat szakmunkásképző intézetének egy-egy csapata. Másnap a kőműves és szerkezetlakatos szakmunkástanulók szakmai vetélkedője volt Pakson az atomerőmű építkezésén, Szekszár. dón pedig az élelmiszer- élárusító fiatalok részvételével kezdődött délelőtt tíz órakor a Ki minek mestere vetélkedő. Az egyhetes, ma záruló rendezvénysorozat a KMP és a kommunista ifjúsági mozgalom megalakulásának 60. évfordulója jegyében telt el. Az évforduló gyakorta szóba került a politikai vetélkedőkön, tanácskozásokon. Azokon a rendezvényeken, amelyeknek célja az volt, hogy a fiatalok megismerjék ^egymást, bővítsék ismereteiket, s egyben ráirányítsák a felnőttek figyelmét is azokra a gondokra, visszásságokra, amelyek nehezítik munkájukat, illetve tanulásukat. A most harmadízben megrendezett Tolna megyei ifjúmunkás- és szakmunkásta- nüló-napok során bővítették a résztvevők körét. Míg korábban vallóban csak a dolgozó és szakmát, tanuló fiatalok vettek részt a rendezvényeken, most fórumot adtak a fialta! értelmiségieknek is. így például pénteken Szekszárdon a megyei kórházban Fiatal orvosok a közéletben címmel rendeztek tanácskozást. Csütörtökön pedig a számítástechnika fejlesztése érdekében elkészített kormányprogram Tolna megyei feladatairól, illetve a megvalósítás eddigi eredményeiről tanácskoztak Szekszárdon. E fontos program megvalósítása érdekében védnökséget vállalt a KISZ. A városi KlSZ-bizott- ság a megyeszékhelyen már korábban kapcsolódott ehhez az országos programhoz, most megalakult a megyei operatív bizottság. Munkájuk célja az, hogy a korszerű technika bevezetését a fiatalnak számító tudományág elterjedését segítsék az egész megyében. Bonyhádon a munkavéde- delem fontosságáról tanácskoztak az ifjúsági brigádok képviselői. A Statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy a munkahelyi balesetek szenvedői között igen nagy számmal ott vannak sajnos a fiatalok. Az erről szóló előadás, s az azt követő vita lényege az volt, mit tehetnek a fiatalok ennek a tendenciának megváltoztatása érdekében. A KISZ RADAR-moz- galom feladatairól, illetve a mozgalom továbbfejlesztéséről Szekszárdon a BHG gyárában beszélgettek a fiatalok. A Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg! jelszó megvalósításának formái most vannak kialakulóban. Ennek érdekében az elmúlt időszak során 'gyűjtött tapasztalatokat adták tovább egymásnak a fiatalok. Izgalmas vitákat rendeztek pénteken megyeszerte Beszéljük meg címmel. A szekszárdi MEZÖGÉP-nél a munkásművelődésről, a Patyolatnál a gyesről, az MMG-ben a munkaerkölcsről, a Volánnál a közlekedési morálról, a megyei tanácsnál a fiatalkorú bűnözésről, a TÁÉV-nél a műszaki értelmiségiek pályakezdéséről, a beilleszkedésről, a TOTÉV- nél az alkoholizmusról, a szekszárdi III. számú általános iskolában a KISZ és az úttörőszervezet kapcsolatáról, a szekszárdi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőben a borravalóról vitáztak a fiatalok. Tolna megye gazdaságpolitikai feladatairól volt szó Dombóváron azon a tanácskozáson, ahol a megye vezetői a különféle szervek ifjúsági bizottságainak vezetőivel a városi és járási KISZ- bizottságok képviselőivel' beszélgették. A gazdag program ma véget ért. Átadják a legjobbaknak a szakmai vetélkedők, sportversenyek díjait, s a havannai VIT-ről hallgathatnak meg élménybeszámolót a résztvevők. Az volt a rendezvénysorozat célja, hogy megmutassa a fiatal munkások szerepének jelentőségét, munkájúk fontosságát. Szóba kerülitek gyakran a történelmi múlt okozta gondok melyek előidézik, hogy a fiatalok körében ma is gyakran nagyobb becsülete van az íróasztalok mellett végzett munkának, mint a munkapadoknál végzett alkotó tevékenyégek- nek. Résztvevők a Szekszárdon megrendezett kedőn. politikai vetél- — szí. — Az idén is, a hagyományoknak megfelelően, megrendezték minden tájegység borversenyét. Legjelentősebb ezek közül a szekszárdi és a szekszárdi járási volt. Ezek azonban csak a szűkebb táj" borainak összehasonlítására adtaik alkalmat, valóságos képet általuk nem kaphattunk arról,, miilyen is a szekszárdi vörös borok helyzete az országos mezőnyben. Erre kitűnő alkalom volt a szüreti napok keretében rendezett országos vörösbor-fesztivál. A fesztiválon valamennyi jelentős borvidék képviseltette magát legjobbnak ítélt termékeivel, a legszélesebb körű ösz- szehasonlításra nyílt mód. Mi tagadás, a szekszárdi vörös borok várakozáson alul szerepeltek. Ez a f ény minden szekszárdinak megfájdítja a szívét, még annak is, aki nem különösebb kedvelője a hegy levének, hiszen itt a bor nem egyszerűen csak élvezeti cikk, hanem a város egyik igen jelentős gazdasági forrása. Tóth Tihamért, a városi tanács csoportvezetőjét minden borverseny zsűrijében ott láttuk, s mindig abban a részlegben, amely a vörös borokat bírálta. Hozzá fordultunk kérdésünkkel : Hogyan ítéli meg a borversenyek, különösen a vörösbor-fesztivál tanulságait, miben látja a szekszárdi vörös borok mérsékelt szereplésének okát vagy okait? — A fesztiválon 118 mintát — ebből kettő pezsgő vólt — mutattak be a termelők, ennyit ítélt meg a szakemberekből álló zsűri. Először nézzük az eredményeket. A zsűri 32 arany-, 39 ezüst-, 34 bronzérmet és 13 oklevelet ítélt oda az arra érdemeseknek. Az egri borvidék 30 borral szerepelt, ebből 16 lett aranyérmes, a villányi tízből három, az alföldi húszból hat, a soproni 13-ból kettő, az egyéb kategóriába tartozó hatból kettő és végül a 31 szekszárdiból négy (kapott aranyérmet. A négy szekszárdi aranyérmes borból kettő termett nagyüzemben, kettő egyéni termelőé volt. A legfeltűnőbb az alföldi borok kiugró sikere. A közvéleményben az Alföld nem tartozik a jó minőségű vörös borokat adó borvidékek közé. A fesztivál erre a hiedelemre alaposan rácáfolt. Már az is jelentős, hogy húsz borfajtát vonultattak fel, de még inkább az, hogy a húszból hat mindjárt aranyérmes lett. Az egriek szép eredménye érthető, az egri vörös borok közismertek. Villány teljesítménye már mérsékeltebb, de elfogadható. Sopron közepesen szerepelt. Nálunk ,a szekszárdi borvidéken magas színvonalú a sző- lőkultúra, részben a gazdag hagyomány miatt, de nem kis mértékben az utóbbi évek új, korszerű telepítései következtében. Különösen az „Aranyfürt” Termelőszövetkezet szőlészetére mondható el ez. A szakemberek szerint kordonos szőlőjük országosan is egyedülálló. Az alföldi szőlőkultúra már lényegesen alacsonyabb színvonalú. Boraik mégis jobban szerepeltek a fesztiválon mint a miénk. Ennek oka a borkultúrában keresendő, abban található meg, hogy ott jobb technikával, technológiával dolgozzák fel borrá a kék szőlőt mint nálunk. Például a Hosszúhegyi Állami Gazdaság rendelkezik az ország egyik legkorszerűbb borászatával. Borkultúránkon, a borászatunk színvonalán kell javítani, ezt célozta tulajdonképpen az egész vörösbor-fesztivál, ezt hangoztatták értékeléseikben az olyan kiváló szakemberek is, mint Kozma professzor, aki a bírálatot vezette és dr. Ásvány Ákos, országos borászati szaktekintély, vagy dr. Diófási Lajos, a pécsi szőlészeti és borászati kutatóintézet igazgatója. Egy más dolog a 'fajtakérdés. A kadarkaprobléma a szakemberek előtt közismert. Nos, sokáig a kékfrankost találták a legalkalmasabbnak arra, hogy a kadarlkiaproblémát megoldja. Nem véletlen, hogy a fesztiválra 38 kékfrankos mintát küldtek. Közülük nyolc kapott aranyérmet. A cabernetnél ez így alakult: 16 — 3, az oportónál: 7 — 1, a kadarkánál: 13 — 2, az egyéb fajtáknál (pinot noir, zweigert, medoc, merlot, sfb.) 17 — 6. A szakemberek megítélése szerint igazán jó vörös bont, önmagában, egy fajta sem képes adni, a házasítás a járható út. Az egri bikavér erre kitűnő példa. Fényes bizonyítékát adta ennék a fesztivál, de más esetekben is hasonló tapasztalatok birtokában juthattunk nemegyszer. Nem véletlen, hogy a fesztivál nagydíjas borát is az egri borvidék adta. A vörös borok házasításával kapcsolatban a szakembereknek megvannak a kellő ismereteik, tudják melyik fajták alkalmasak az egymással való házasításra. Ahol ezzel a lehetőséggel élték, ott az eredmény nem maradt el. Igen ám, jogos a kérdés, hogy van-e megfelelő mennyiségű szaporítóanyag a fajtaváltásra? Erre nagyon nehéz lenne egyértelmű választ adni. Lényegesen jobb a helyzet, mint évekkel ezelőtt volt, de a tennivaló is legalább annyi, mint amikor a fajtaváltáshoz hozzákezdjünk. A többi között az is célja volt a fesztiválnak, hogy ráirányítsa a figyelmet az új, a vörösbor-készítésre a régieknél alkalmasabb fajtákra. A kadarka, mint a bevezető felsorolásból is kitűnik, nem valami jól szerepelt a fesztiválon, de a megelőző borversenyeken sem. Lényegesen jobb eredményeket ért el számos új fajta. A nagy sikert viszont — megint csak rájuk kell hivatkozni — az egriek kellő hozzáértéssel házasított vörös borai aratták. Végül, abban lehetne összegezni a fesztivál tapasztalatait, amiben Kozma professzor is summázott: ünnep volt ez, a vörös borok ünnepe. Az ország szinte valamennyi vörös bora jelen volt. A fesztivál egyben aláhúzta a korábbi borversenyek tapasztalatait. Szégyenkezni semmi okunk, tennivalónk annál több. Ebben foglalható össze az a beszélgetés, amelyet Tóth Ti- hamérral folytattunk, a vörös borok ünnepi találkozója után. L. GY. agyarországon a béM lyeggyűjtők száma csaknem eléri a kétszázezret. Ismeretes az az örvendezés, ha egy egy alkalommal a posta meglepi a gyűjtőket egy szép bélyeggel. Legutóbb a levélfeldolgozás automatizálása alkalmából egyforintos névértékű szelvényes bélyeget bocsátott ki a Magyar Posta. A megyeszékhely lakói megelégedéssel veszik tudomásul, hogy épül az új telefonközpont, s ha minden az elképzelésnek megfelelően alakul, 1979-ben megszűnnek a telefonproblémák Szekszárdon is. Régen ilyen szolgáltatást nem nyújtott a posta. De a miénkénél jóval lassúbb élettempó is megkövetelte a postai szolgálatot, az bizonyos. Többek között szultáni rendelet intézkedett a tolnaiak postaszolgálatáról 1666. október 21-én. Idézzük IV. Mehemed szultán rendelkezését. „Te, aki a nevezett vezérem vagy, a császári táborba jelentést küldtél, hogy amikor az iszlám sereg a jól őrzött újvári hadjáratra ment és felszerelte magát, fermánt adott ki, hogy a simontornyai szandzsákhoz tartozó Tolna állomáshelyen az iszlám katonaság két állomási hellyel vonuljon át, s Tolna külváros, mivel vagyonos, segítséget adjon, mely magas parancs folytán mostanáig elő- fogatokkal adott segítséget, mivel pedig a város rájái most már, mint ezelőtt, otthon vannak s a simontornyai szandzsák Bátaszék nevű helyig a postaszolgálatot régtől fogva teljesítette és Dzsán- kurtarán (Adony) állomáshelynek segítség végett évente 3000 akcsét adott, ezért magas rendeletet kértek arra nézve, hogy Tolna állomási helyre a katonaság ismételt menetele után két postaállomási hely követelésével ne zaklattassanak. Erre nézve a császári kincstáromban őrzött deftereket megnézettem s ott az van bejegyezve, hogy Sárköz nahie salétrom adására rendeltetvén, a posta- állomás szolgálattól felmentetett, Simontornya kaza két kocsit adjon, Tolna város pedig, mivel vagyonos, segítséget adjon. Az előterjesztés folytán most felmentetett, s e magas parancsom megírása végett adatott ki e magas fer- mán. Kelt az 1077. évi Rebi üla- hir hó 23-án (1666. október 21-én)” Ezt a parancsot a szultán a budai beglerbéghez és a simontornyai kádihoz címezte. Tolna a szekszárdi szandzsákhoz tartozott. 1906. október 29-én temették el II. Rákóczi Ferenc hazahozott hamvait Kassán. Országos megmozdulás volt. Úgyszólván minden szerv és szervezet képviseltetni kívánta magát a temetésen. Nacionalizmus árasztotta* el ebből az alkalomból az országot. A nagy esemény alól a megye sem vonhatta ki magát. Ezért elhatározta a főispán, gróf Apponyi Géza, hogy összehívja a megye legmagasabb politikai testületét, a megyei törvényhatósági bizottságot és ott döntenek az eseményen való részvételről és egyéb, az eseménnyel összefüggő tennivalókról. Október 17-re hívták össze a gyűlést. A szokásnak megfelelően, Szekszárdon, a megyeháza nagytermében volt a tanácskozás — csaknem üres teremben. A Közérdek című megyei lap keserűen állapította meg: „Rákóczinak, a legnagyobb magyar szabádsághősnek emléke azonban fájdalom, csak kevés bizottsági tagot sarkallt és ihletett a megjelenésre. A máskor szorongásig megtelni szokott nagyterem ez alkalommal csak úgy kongott — az ürességtől. A közgyűlés lefolyása azonban így is szép és lélekemelő volt.” Két említésre méltó határozat született ezen a gyűlésen. Megválasztották a temetésen részt vevő megyei küldöttséget, továbbá Dőry Pál alispán javaslatára: „Béri Balogh Ádám kurucdandárnok- nak állítandó emlékoszlopra is megszavazott 1000 koronát — szép hazafias tettet cselekedett, s hogy úgy mondjuk, egy régi becsületbeli adósságát törlesztette.” — írta a Közérdek. A határozattal kapcsolatban a megyei lapok részletesen ismertetik Béri Balogh Ádám életrajzát. Megemlítik, hogy a Vas megyei birtokos a felesége — Festetics Júlia — révén Faddon jutott újabb birtokhoz. Ide telepedett, itt élt hosszabb időn át, mígnem 1704-ben hadba szállt Rákóczi oldalán. Mindvégig a Dunántúlon harcolt. Megemlítik, hogy a nagy fejedelem többször is ír emlékirataiban Béri Balogh Ádám hősiességéről, bátorságáról, a fejedelemhez való hűségéről, vitézségéről, szerény magatartásáról, és szilárd jelleméről. A lapok különösen kiemelik a briga- déros dunaföldvári átkelését, amelynek hatását a sikeres dunántúli hadműveletek fel- élénkülésében határozták meg. A vármegyék segítségével a kuruc lovasság létszámát mintegy 3000-re gyarapította. Sorra aratta diadalait. 1708-ban a tamási vár parancsnoka volt, s ebben az évben súlyosan megverte a szerb seregeket, amelyek a császáriakkal akartak egyesülni. Hadviselése során az egész Dunántúlt bejárta. Eljutott Grácig és Bécsig is. A lapok leírták Béri Balogh Ádám elfogásának és kivégzésének történetét is. A ku- rucokat Baranya felől észak felé szorították a rácok és a császári seregek. Balogh Ádám Szekszárd alá vonta össze seregeit. A csata kedvezőtlenül alakult a fáradt kuruc sereg számára. A briga- déros is kénytelen volt menekülni, de lova nem tudott egy szélesebb árkot átugrani, elesett és maga alá temette gazdáját. A brigadéros megsérült, üldözői kezébe került. Budára vitték és ott 1711. február 6-án kivégezték. A megyei törvényhatósági bizottság fenti határozata alapján azon a helyen, ahol Béri Balogh Ádámot elfogták, emlékoszlopot állítottak. 1906. október első napjaiban bányarobbanás volt a váraljai kőszénbányában. A hónap közepére fejeződött be a szerencsétlenség okának vizsgálata. Az okot nem tudták megállapítani, a munkát újra lehetett kezdeni. A jelentések szerint egy péntek délután 4 óra körül történt a robbanás. Mivel telefon nem volt, küldönc útján értesítették az eseményről a járási főszolgabírót, aki intézkedett. Néhány órával a baleset után a helyszínre érkezett a csendőrség és a tűzoltóság. Megjelent a főszolgabíró is. Olyan hírek terjedtek el, hogy 8—10 bányász lelte halálát a beömlő szén és a keletkezett tűz miatt. A később kiadott hivatalos jelentés szerint egy bányász lelte halálát a bánya mélyén, 11 munkás súlyos égési sérüléseket, 3 személy pedig zúzódást szenvedett. A robbanás idején mintegy 80 személy tartózkodott a föld alatt. Azok, akik nem sérültek meg, társaik segítségére siettek. K. BALOG JÁNOS
