Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
A ^PÚJSÁG 1978. október 22. Betakarítás, tárolási gondokkal Búza és kukorica — egy fedél alatt A viszonylag jó raktárellá- tottságú iregszemcsei Egyetértés Téeszben sem megy zökkenőmentesen a betakarítás, tárolás. A gazdaság összes tárolókapacitása 1000 vagon fölötti. Már jóval a betakarítás megkezdése előtt a szövetkezet szakvezetése megbeszélte a szárítás-tárolás ütemtervét, mégis a napi munkaértekezleteken az egyik legfontosabb téma: mi hova kerüljön. Mert búzából még mindig 200 vagonnal van a magtárban — ebből a legutóbbi diszpozíció szerint 50 vagonnyit már 2 hete el kellett volna szállítani. Nem a felvásárló vállalat hibáztatható, hogy az 50 vagon búza még mindig a 300 vagonos magtárban várja a szállítást. Mindenesetre jóval kevesebb — 100—150 vagon — kukoricát tudnak ebbe a raktárba tenni, hisz vigyázni kell arra, hogy a szemek ne keveredjenek. Az iregi csíkos napraforgó egy másik, 200, vagonos tárolóban van — remélhetőleg nem marad sokáig a szövetkezet nyakán. A gabonaforgalmi vállalat fizeti ugyan a tárolási díjat, de nem annyira a pénzre, mint inkább a helyre volna szükség. Mert a 431 hektáron termett napraforgó, és az 1750 hektáron vetett, s a terv szerint területegységenként 61 mázsát adó kukoricát el kell helyezni. A kukoricát október 6-án kezdték aratni, s naponta 40—50 vagon körül tudnának leszedni, de 20—25 vagonos a napi tempó. Nem kizárólag azért, mert nincs hol elhelyezni: magas a víztartalom is. A termés egy részét a meglévő raktárakba szállítják, 90 vagonnal elfér a három tehénistálló padlásán, s újra fedik, és megerősítik a szükségtárolókat is. A betakarítás utolsó terminusában körülbelül 100—150 vagon kukorica kerül fólia alá — ezt amilyen gyorsan csak lehet vagonba rakják, ha pedig a napraforgót a magtárból elszállítják, a helyére terítik. A gabonaforgalmi vállalat összesen 197 176 tonna tárolókapacitással rendelkezik, saját és bérelt raktárakkal, valamint szükségtárolókikal. 1965-höz viszonyítva múlt év végéig a vállalat raktárkapacitása növekedett. Ha a felvásárolt áruhoz viszonyított kapacitást nézzük, a növekedés mértéke nem túl nagy: 1965-ben a felvásárolt áru 37, 1977-ben pedig 42 százalékát tudták raktáraikban elhelyezni. Éppen ezért évenként változó mennyiségben 200— 230 ezer tonna árut kényszerül a vállalat mezőgazdasági' üzemeknél bértárolással megoldani. Az elkövetkezendő években több vasbeton és fémsiló, könnyűszerkezetes csarnok tároló épül; ezzel együtt a gyorsabb rakodást segítő iparvágányok, a vasúti csomópontokon pedig az induló és érkező áru fogadására és berakodására szolgáló tranzit rakodóhelyek épülnek. dAz elmúlt két évtized alatt a mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdulása, és dinamikus fejlődése után — Magyarországon az élelmiszer- ipar teljesítménye két és félszeresére növekedett. A növénytermesztés hozamainak emelkedésével párhuzamosan nőtt a felvásárlás is. Megyénkben az 1977-ben felvásárolt termény mennyisége több mint hétszerese az 1960. évinek. Tolna megye a termőterület nagyságát tekintve a megyék között szerény helyet foglal el, viszont országosan a második a felvásárlásban. A Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 1965-ben 16 025, 1977- ben pedig már 46 599 vagon terményt vásárolt fel összesen. A legtöbb az étkezési búza és kukorica, de a termények között szerepel takarmánybúza, rozs, árpa, zab, napraforgó, borsó, zöld- szénaliszt, kukoricazöldliszt és szójabab is. Természetesen a mezőgazdasági üzemekben betakarított termények nem kerülnek teljes egészében a vállalathoz, hisz az állatállomány takarmányozásához szükséges, és a dolgozók, tagok által igényelt mennyiséget az üzemek maguk raktározzák. A termelőüzemek egy része rendelkezik elegendő raktárkapacitással, más részében gondot okoz a termények végleges vagy átmeneti tárolása. Különösen érvényes ez az idei esztendőre, hisz az őszi munkacsúcs „összecsúszott”, a szokásosnál később aratták a gabonát, a korai kukorica és a napraforgó majdnem egyszerre került le a földekről, a betakarítással párhuzamosan vetnek, ami azt jelenti, hogy a vetőmagot is a magtárakban kell előkészíteni. Szükségtároló — félkészen Fotó: G. K. Barta Lajos: Öten a hóban Öt férfi ment a hóban, nagy csontjaikkal mintha erősek lettek volna. Hogy hús is volt-e a csontjaikon? Nem látszott, mert rongyokba csomagolták magukat, azokat zsákszövettel takarták, az egészet madzagokkal testük köré kötözték. Szalmába csomagolt lábukat is így hálózták körül. Mindenre eltökélten mentek az egyenes puszta földeken át a mindent beborító fehér hóban. Csak rakták lábukat egymás elé: bal-jobb, bal-jobb, mintha a világ kezdete óta arra lettek volna elindítva, hogy a két lábukat egymás elé rakják: bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! A keményre fagyott hó nem volt mély, mint végtelen szőnyegen tudtak rajta a távoli égre meredő távoli jel felé menni. Nem törődtek a hó alá tűnt mezei és országiakkal, az ilyen utak a falvakat, az embereket szolgálják, ők pedig már semmit sem akartak falvaktól, emberektől, a távoli égbe fúródó távoli jeltől akartak mindent. Gyárnak a kéménye volt az! A Duna-Tisza közéről jöttek, ott gyárakban mint tanulatlan segédmunkások dolgoztak, de elfogyott minden munka, sokadmagukkal kitették őket a gyárból. Mondták akkor: — Ott a Duna túlsó tája in nagy szikláshegy áll, ellát- szig idáig. Kell, hogy bánya legyen a gyomrában, rengeteg szőlőskert az aljában, gyerünk oda megélni. Kérdezték azok, akik ott már eddig sem tudtak megélni: — Miért jöttetek ide? — Mert élni akarunk. — Nem látjátok, mink is barlangokban lakunk a hegy aljában, és minden télen már a jövő esztendőnket adjuk el a nagygazdáknak. — Majd csak megleszünk ezen az egy nyáron, őszön. Azt hitték, még a telet is bírják, de nem bírták. Most a további életüket mentek keresni a Dráván túl a gyárban. Csak rakták a lábukat, bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! Szél nem fújt, de a levegő állandó mozgása rongyaikon át a testükbe hatolt, ettől mintha hideg vízben jártak volna. Gyomruk, agyuk, szívük, tekintetük üres volt. De nem álltak meg: bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! Mondta aki elöl ment: — Bárcsak a pipám itt volna! Mondta aki utána ment: — Minek a pipa, ha nincs dohányod? Mondta a harmadik: — Mire jó a hiábavaló beszéd? A negyedik a sorban: — A beszéd is az erőt fogyasztja. Az ötödik: — Harmadnapja, hogy alig eszem valamit. És csak rakják a lábaikat egymás elé: bal-jobb, baljobb, bal-jobb! A távoli folyó felől, mintha földön bolygó félhő volna, fehér köd kezd terjedezni, közeledni. Mondja az egyik: — Hogyan jutunk át a vízen? Mondja egy másik: — Odamegyünk, hol csónakos átkelés van. A harmadik: — De sötétig jár csak csónak, addig kell, hogy odaérjünk! A negyedik: — Ha nem érünk, mind ott fagyunk! Tempó! Tempó! Az ötödik csaik magának: — Nem bírom ezt az iramot, kell, hogy kicsit megpihenjek! A hóba ül, hogy pihenjen. A másik négy megy csak megy tovább: bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! Üres, puszta, kihalt síkság, sok befagyott kis patak, kopár fűzek, dermedt jegenyék. Hol vannak most a nyájas mezők, a szép virágok, a pillangók, madárdalok. Hol az áldott termékenység? Mindez mintha elmúlt volna mindörökre! Mi maradt meg a nagy életígéretből, melyre az ember születik? Tempó! Tempó! Bal-jobb, baljobb, bal-jobb! Mondta az egyik: — Éhes vagyok! Mondta a másik: — Nem különben! A harmadik: — Kár a tüdőt így koptatni! A negyedik csak magának: — Jaj, hosszú az út! Kell hogy kicsit megpihenjek! És leül a jeges hóra. Azok hárman egyre mennek: tempó, tempó! Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! A köd lassan fölfal mindent, eget, földet, erdőséget, nagy gyárkéményt, nincs már céljel, már csak köd van. Mondta az egyik: — Ilyen ködben csónak nem járhat a vízen. Mondta a másik: — Ne törődj most semmi mással! Tempó! Tempó! És csak mennek: Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! Mintha sose lenne vége. A harmadik önmagának: — Jaj meghalok! Kell hogy kicsit pihenhessek! És leül, hogy megpihenjen. Azok ketten továbbmennek, bal-jobb, bal-jobb, baljobb! A köd őket is bekapja, nincs már semmi a világon, csak a nagy köd, és a tempó: bal-jobb, bal-jobb! Ez maga a világ vége! Mondja akkor a második: — Bolond vezér, hol most a cél? — Tempó! Tempó! Csak rajta, az orrunk után a fo- lyóig. A második önmagának: — Hogyha úgy sem bírom addig, miért annyit gyalogolni? És csak leül, hogy meghaljon. Már C6ak egy rakja, rakja, rakosgatja egymás elé a két lábát, mintha másért nem jött volna a világra: baljobb, bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! És hátra szól: — Hahó! Hahó! Merre vagytok? Ha az időt veszem számba nem lehet a folyó messze. De csak hiszi, hogy hátra szólt, mert nincs neki már ereje, se járásra, se beszédre; — Mi van velem? Fekete köd körülöttem? És elesett a halálos néma ködben. Segítség a tanuló felnőtteknek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Babits Mihály Megyei Művelődési Központ által meghirdetett főiskolai — egyetemi felvételi vizsgára előkészítő tanfolyam nagy érdeklődést váltott ki. örvendetes, hogy nemcsak Szekszárdról, hanem az egész megye területéről érkeztek a jelentkezési lapok. Ily módon százhatvanan kértek matematika és fizika tantárgyakból segítséget a felsőfokú oktatási intézményekben való továbbtanulás megkez- léséhez. Valamennyien munkaviszonyban álló dolgozók, akiket a saját elhatározásukon kívül a munkáltatók is ösztönöznek, támogatnak a tanulásban. A társadalom kívánatos mobilitása szempontjából sokat mond a jelentkezők foglalkozás- és munkahelyi beosztás szerinti összetétele: a gimnáziumi, szakközépiskolai érettségi bizonyítványnyal rendelkező alsó- és középszintű üzemi vezetők, a műszaki ügyintézők mellett a jelentkezők jelentős része betanított munkás és szakmunkás. De jelentkeztek adminisztrátorok és egészség- ügyi dolgozók is. A nők műszaki pályák iránti érdeklődését bizonyítja, hogy szép számmal vállalkoztak ők is a munka melletti tanulásra. A pályairányultságot, s egyben a kitűzött célokat jelzik a választott felsőfokú oktatási intézmények. A jelentkezőknek több mint a fele a műszaki, építőipari, könnyűipari főiskolákon, műszaki egyetemeken szeretne továbbtanulni. Szép számmal választották a közgazdasági egyetemet, a kereskedelmi főiskolát, a pénzügyi és számviteli főiskolát, de vannak, akik az orvosi egyetemre készülnek. Megyénk dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődéséből ered mind a műveltség megszerzésének egyéni igénye, mind pedig a szakemberutánpótlás növekvő szükséglete. Támogatnunk és segítenünk kell tehát mindazokat, akik napi munkájuk, egyéni és közösségi teendőik mellett vállalkoznak a tanulásra, a korszerű, magas szintű ismeretek elsajátítására. Végül is egyéni elképzeléseik megvalósításával majd a közösséget fogják szolgálni. Az előkészítő megszervezése sikerrel járt. A tartalmi munka az egyes csoportokban október 16-án — hétfőn — a megyei művelődési központ felnőttoktatási stúdiójában, valamint a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában a szaktanárok vezetésével megkezdődött. ILLÉS LÁZÁR Mind több szakembert a kereskedelembe (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári ÁFÉSZ vezetőségét a fenti gondolat vezérli évek óta a fiatalok beiskolázásánál. A szövetkezet szocialista brigádjai rendszeres kapcsolatot tartanak a Zrínyi Ilona Általános Iskolával, a tanulókat tájékoztatják munkájukról, megismertetik munkakörülményeikkel. Ennek köszönhető, hogy az 1978-as tanévben másfélszeres túljelentkezés volt a kereskedelmi szakmunkástanulóknál. Az ifjú szakemberjelöltek a Napsugár Áruházban és Dombóvár szakboltjaiban vesznek részt szakmai gyakorlaton. Ezek az egységek a legnagyobb forgalmat bonyolítják, a tárgyi és személyi feltételek adottsága itt a legmegfelelőbb. Tapasztalt szakoktatók segítik munkájukat, tanulásukat annak érdekében, hogy a szakmát minél magasabb színvonalon sajátítsák el. Ebben az oktatási évben a 26 szakmunkástanulót nemcsak Dombóvárról, hanem a város környéki községekből iskolázták be. A beiskolázás célja, hogy a szakmunkás-bizonyítvány kézhez vétele után a város környéki egységekben is megfelelően képzett szakemberek kerüljenek a kereskedelmi egységekbe. OCSAG ISTVÁNNÉ
