Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

1978. október 22. Képújság 3 — Nekem Sárpilis ennyit jelent, hogy este ide jövök a munkából, reggel - meg el­megyek — mondja Hajpál László huszonkét éves fiatal­ember. — És az este, az ünnepnap, amikor itthon kell lenni, ho­gyan telik el? — Tavasszal, nyáron, ami­kor jó idő van, a szabadtéri színpad előtti tisztáson foci­zunk. Beülünk ide, a presszó­ba, ha meccs van, akkor meg elmegyünk a pártházhoz, ahol újabban színes televí­zión lehet nézni a közvetí­tést. Néha, ha olyan film van, akkor azt is megnézzük. — Ezekután, úgy gondo­lom, hogy elvágyik innen, a jövőjét máshova képzeli. — Nem vágyom el innen. Egyáltalán nem akarok el­menni. Lehet, hogy furcsán, vagy talán bután is hangzik, de jó itt. Nagyon szeretek itt lakni. — Sárpilis egyszer üres falu lesz. Egyre-másra elköl­töznek innen az emberek. Már 8—10 éve is van, hogy nem építettek itt új házat. — Lehet. De ebben egyál­talán nem vagyok biztos. Ha itt‘nem lesz egyetlen ház sem, egy kóborló kutya sem, én akkor is azt mondom, sze­retem Sárpilist. * Tanár ismerőseimmel több­ször beszélgettem már arról, hogy az iskolakörzetesítés ki­csit hontalanná teszi a gye­rekeket. A szűkebb pátriához kapcsoló kötéseket meglazít­ja, megszakítja, az anyaisko­la környezetéhez pedig leg­feljebb csak laza szálakat köt vagy éppen semmilyent. Az iskolában a honismere­ti, környezetismereti munka keretében az oda vonatkozó anyagot tanulják. A szülőfa­lu történetével, hagyomá­nyaival való foglalkozás, is­merkedés elmarad, hiszen le­hetetlenség volna „fakulta­tív” helytörténettel foglal­kozni egy órán belül. Aztán a szülőhelyért vég­zett társadalmi tevékenység­re való nevelés is furcsa ké­pet mutat, Túszén a körzeti iskola székhelye mégsem az igazi, az otthon pedig csak hét végi játszóhely. A körzetesített iskolák ese­tében így kiesik a falu köz­életének egy fontos darabja — mindaz, ami az iskolával jár: a tanárok, az ünnepsé­gek, a szereplések, a sport- versenyek. A gyerekek életé­ből pedig kiesik a nevelésük egy fontos része, a falu, a ne­velő, megtartó közösség köz­élete. Így van ez Sárpilisen is. Az egykor híres népi együt­tes hazájában ma senki sem ápolja a hagyományokat. A kultúrház összedőlőfélben van. Semmi sportélet nincs. Hetente egy vándormozi-elő- adás van. A kívülálló, aki azért ren­delkezik némi helyismerettel, kicsit szomorkodva áll a té­nyek előtt. — Jobb volna, ha már ta- nácsilag, meg az iskola szem­pontjából Decshez tartozunk, a tsz-szel is oda kapcsolód­nánk — mondja egy idősebb bácsi. — Az talán hozna va­lami fölpezsdülést, mert vég­re hát mi is a Sárközhöz tar­tozunk. * Milyen falu is ez a Sárpi­lis? Szinte minden utcában be­tonjárda van. A legtöbben kövezett út is. Vízvezeték-há­lózat is van. Van gázolaj- kút és gázcseretelep. Az óvo­dájába 25 gyerek jár. A ve­gyesbolt alig egy hete kapott hűtőpultot, tehát mostantól felvágottat is árulhat. Szép, új presszójuk május 1-én nyitott, süteményeket, szend­vicset, virslit is árulnak ben­ne. Van postája, van vasút­állomása, élénk a falut érin­tő autóbuszforgalom. Tehát könnyű a munkahelyekre va­ló eljárás. Egyet kifogásolnak az ott- lakók. Nincs felvásárlóhely. Így ha valaki tojást, nyulat, zöldséget, vagy bármit adna el, Decsre vagy Várdombra kell szállítania. Ugyanígy a tápot is ott kell beszerezni. Pedig van, és nagy a gazdál­kodókedv is. Minden megvan tehát, ami kell egy faluhoz. Méghozzá jól berendezett faluhoz. Az ellenpont: jó tíz év alatt a lélekszáma kétszázzal csökkent, és ki tudja, mióta nem épült új ház. — A falu lakossága igen aktív — mondja Szathmáry László párttitkár. — Ha tár­sadalmi munkára szólítjuk őket, jönnek, ha falugyűlés, nyilvános pártnap van, száz­nál többen vannak. Én úgy látom, akik itt vannak, jól érzik magukat. Aki a falusi nyugalomra vágyik, az itt megtalálja. Jól ellátott, nyu­godt, csendes falu. Ez a leg­találóbb jelző rá: nyugodt, csendes. Talán kicsit nagyon csen­des. ♦ Egy évvel ezelőtt a falu lé­lekszáma egyik napról a má­sikra ötvennel emelkedett, (Most így 700-ra tehető.) A körzetesítés során megürült iskolát szociális otthonná ala­kították, és benne ötven idős ember kapott helyet. Így szö­kött fel oly hirtelen a lakos­ság száma. Ez az intézmény meghatározója a falu mai ké­pének, de néhány év múlva még inkább az lehet. A ter­vek szerint újabb építkezés­sel százötvenre emelik a be­fogadóképességet, ami hozzá­vetőleg ötven munkahelyet is jelent. Ez mód az ottmara- dásra, sőt a letelepedésre, a fiataloknak is. — Én — mondja egy fia­talember — nem fognék öregotthon-építésbe Vannak itt a faluban eladó házak. Azokat venném meg és ala­kítanám át úgy, hogy abban lakjanak az öregek. Az ott­honuk lenne. Az ápolók vagy felügyelők mindig látogat­nák őket, kivinnék nekik az ennivalót vagy azt se kelle­ne, ők maguk mennének a közös étterembe. Csak azok laknának bent, akik rendsze­res ápolásra szorulnak, vagy magatehetetlenek. Én így csinálnám. Előbb-utóbb Pilis úgyis az öregek faluja lesz. Lám, a szociális otthon kérdése egyik-másik pilisi fejében mélyenszántó ügy. Még inkább az az egész fa­lué, hiszen élete változóban van. A 10—15 vagy még több év előttihez képest gyökere­sen átalakult. Érzik, tudják ezt az ottaniak, és ítélnek. Ki úgy, hogy rosszabb és menni kell, ki úgy, hogy al­kalmazkodik, és marad. * Hulló levelek, őszi köd ütötte virágok. Az utcákon bevásárlásból, szomszédolás­ból hazafelé ballagó öregek. Málló vakolat. Nagyon ősz van. És csend. Innen elmenni való ked­vem van. Pedig szeretem az őszt. A bölcsességért szeré­tem. A jövőre gondol. Beér­leli, elrejti a magvakat. Ap­ró állatot, bogarat bújtat áz avar alá. Gyümölcsnek, bor­nak zamatot ad. Az őfez bölcs, mint az öreg, s mint az ősz, bölcsek ők is. Ez a bölcsesség soha nem csaphat be. Itt se. Az óvoda ablakán át vidám gyerek­ének hangja szól: „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske ...” CZAKÓ SÁNDOR Ifjúsági parlamentek, évfordulók Az ifjúsági szövetség aktuális feladatai Visszatekintve az 1978/79. mozgalmi év első szakaszára^ az ifjúsági szövetség jelentős feladatokat kapott és oldott meg. Olyan feladatokat, amelyek növelték tömegbefo­lyásunkat, erősítették a fia­talok kötődését a mozgalom­hoz, az alapvető kötelességek teljesítésén túl lehetőséget biztosítottak KlSZ-tagoknak, KISZ-en kívülieknek egy­aránt, hogy érdeklődésüknek, képességeiknek megfelelően bekapcsolódjanak az ifjúsági szövetség munkájába: műve­lődjenek, sportoljanak, 'ké­pezzék magukat, kulturáltan töltsék szabad idejüket. Eze­ket a feladatokat a KI5Z- szervek és szervezetek egyre hatékonyabb, változatosabb, differenciáltabb módszerek­kel oldották meg. Néhány dolog, csak emlékeztetőül, hiszen a sajtó, a rádió, a te­levízió rendszeresen infor­mációt adott az események­ről: a XI. VIT rendezvényei, nagy turisztikai találkozók, honvédelmi sport-, és kultu­rális megmozdulások, KISZ- vezetők, aktivisták éves fel­készítése, propagandista-kon­ferenciák. Az elkövetkezendő időszak­ban továbbra is a differen­ciált rétegtevékenység és az ifjúság sokoldalú érdeklődé­sének megfelelően ' szervez­zük akcióinkat, rendezvénye­inket. Ezek sorából kiemel­kednek a Tolna megyei ifjú­munkás és szakmunkástanuló napok eseményei. 1978. október 15. és decem­ber 15. között ismét megren­dezésre kerülnek a munka­helyeken, intézményékben a szocialista demokrácia sajá­tos ifjúsági fórumai, az ifjú­sági parlamentek. E fórumók értékelik az 1976. évi parlamenteken el­hangzott javaslatok megvaló­sításának helyzetét, gyako­rolják a következő két évre szóló intézkedési tervre vo­natkozó egyetértési jogukat. Lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok megismerjék az V. ötéves terv munkahelyi-in­tézményi célkitűzéseinek időarányos végrehajtását, mozgósítsanak a megoldásra váró feladatok megvalósítá­sára. A tanácskozásokon a résztvevők megismerhetik a KISZ Központi Bizottság 1977. októberi, az ifjúsági szövetség érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységé­nek fejlesztéséről hozott ha­tározata nyomán történt ál­lami intézkedéseket, a KISZ jogosítványait. Az idei munkahelyi, intéz­ményi parlamentek tehát szolgálják a fiatalok közéleti tevékenységének kibontakoz­tatását, a kötelességek és a jogok együttes hangsúlyozá­sával a szocialista demokrá­cia fejlesztését, a fiatalok eszmei-politikai nevelését és mozgósítását. Mi ebben a KISZ felada­ta? Mindenekelőtt az adott lehetőségek kihasználása. Ehhez azonban szükséges, hogy az ifjúsági szövetség tagjai megfelelően tájékozód­janak az ez évi ifjúsági par­lamentek céljáról. Fokozott figyelmet fordítsanak a ha­táskörükbe tartozó egyetérté­si és véleményezési jogkö­rök gyakorlására, a parla­menteken elfogadásra kerülő dokumentumtervezetek meg­ismerésére. A fórumokat elő­készítő KISZ-taggyűléseken minél több KISZ-tag kapjon megbízatást arra, hogy a parlamenteken tárgyalt na­pirendekhez kapcsolódva képviseljék a közösség véle­ményét. Mondják el észrevételeiket a munkahely, intézmény he­lyi intézkedési tervében meg­fogalmazottak, valamint az előző parlamenteken felvetett javaslatok megvalósításának tapasztalatairól. KlSZ-szer- vezeteink — a minél jobb előkészítés érdekében — igé­nyeljék a pártszervezetek se­gítségét, egyeztessék állás­pontjukat a szakszervezeti és szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel. Mindezek figye­lembevételével ifjúsági szö­vetségünk hozzá tud járulni áhhoz, hogy az ifjúsági par­lamentek ebben az évben is eredményesen betöltsék funk­ciójukat. Ifjúsági szövetségünk az 1978/79. mozgalmi év máso­dik felében olyan jelentős politikai évfordulók megün­neplésére készül, mint a KMP megalakulásának, vala­mint a magyar kommunista ifjúsági mozgalom születésé­nek 60. évfordulójára, to­vább erősítve barátságunkat az őszi időszakban ugyancsak 60. születésnapját ünneplő Lenini Komszomollal. A KISZ / tömegpolitikai munkájában ebben az idő­szakban kifejezésre kell jut­ni, hogy a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség — elődeinek példáját folytatva — a munkásosztály marxis­ta—leninista pártjának ifjú­sági szervezete, legfontosabb célja az MSZMP politikájá­nak megvalósításában való aktív részvétel. Ezért az év­fordulókra történő felkészü­léssel, az ünnepi programok­kal is erősítjük a fiatalokban a párt ifjúsági szövetségéhez való kötődés szálait, a szavak és tettek egységében megnyil­vánuló szocialista elkötele­zettséget. Politikai, közösségi munkánk középpontjában történelmi és mozgalmi múl­tunk tapasztalatainak felidé­zése, feldolgozása áll, ezzel is ösztönzést és tudati megerősí­tést adva az alapvető köte­lességek még színvonalasabb teljesítéséhez, mindennapi életünkhöz, mozgalmi mun­kánkhoz, anyagi és szellemi javaink gyarapításához. Az évfordulókra való felkészülés során tömegpolitikai mun­kánk fő feladata: érzékeltet­ni azt a pozitív folyamatot, amely a XIX. század utolsó harmadában létrejövő ma­gyar forradalmi munkás- mozgalomban sarjadzik, s amely az 1918-as polgári de­mokratikus forradalmon ke­resztül az 1919-es Tanácsköz­társaságig vezetett, s amely­ben egy állomás volt,a ma­gyar kommunista ifjúsági mozgalom megszületése. A céloknak, feladatoknak meg­felelően választottuk meg esz­közrendszerünket, munkafor­máinkat is, amelyek sok új elemet tartalmaznak, növelik a szimbólumok szerepét, fej­lesztik az érzelmi hatásokat, a kis közösségekre alapoznak, kerülik a nagy „látványos” megoldásokat. Ezt szolgálják a mozgalom múltjának, em­lékeinek kutatása, megőrzése, a KISZ-vezetők, aktivisták alapos felkészítése, az emlék­túrák szervezése, az amatőr művészeti csoportok műsorai, az ifjúsági klubok évfordu­lókhoz kapcsolódó program­jai, az ifjúsági vitakörök té­mái, a négy nemzedék talál­kozója. Az előttünk álló feladatok közül hármat ragadtam ki, de természetesen ennél sakkal összetettebb a munkánk. To­vábbra is a középpontban áll az alapvető kötelességek tel­jesítése: a munkában, a ta­nulásban, a haza védelmében való helytállás. Meggyőződésünk, hogy a mozgalmi év célkitűzései, fel­adatai a megfelelően megvá­lasztott eszközrendszeren ke­resztül továbbra is találkoz­nak a KISZ-tagság érdeklő­désével, igényeivel, amely biztosítéka a sikeres végre­hajtásnak. Kamarás Györgyné a KISZ megyei bizottságának titkára Vizsgázó szőlők Pluszköltségek Jól vizsgáztak az új ne- mesítésű homoki csemege­szőlőfajták a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kecskeméti állomásán. Az idei ínyár napfényszegény­sége ellenére a csemege- szőlők íz- és zamatanyaga alig maradt el a korábbi évekétől, egyes törzsek pe­dig éppen a kedvezőtlen idő­járásnak köszönhetően tud­ták bizonyítani betegségek­kel szembeni ellenállóképes- ségüket. Most, a szüret be­fejezésével megkezdődött a hibridek biológiai képességé­nek értékelése, a termés la­boratóriumi vizsgálatának elemzése. A kutatók a köz­termesztésbe kerülteken kí­vül újabb nyölc fajtajelöltet tartanak érdemesnek üzemi elszaporításra. Valamennyi nagy bogyojú, ropogós húsú és hektáronkénti hozamuk — tíz év átlagában — eléri a 100—120 mázsát. A nemesítő állomás újdon­sága a mag nélküli csemege- szőlő. A legjobb hazai ma­zsolaszőlőt az Ázsiából szár­mazó Fehér szultán és az itt­honi nemesítésű Pannónia kincse keresztezéséből nyer­ték. Ezenkívül még jó né­hány ígéretes törzset tarta­nak számon a kutatók, s re-' mény van arra, hogy az érté­kes egyedek továbbnemesí- tésével, megindulhat a hazai mazsolaszőlő-termesztés. Kár lenne szépíteni: drága az építkezés. Aztán eseten­ként még drágítják olyan té­nyezőik is, amelyeke a végső elszámolásnál sem az építő­ipari kasszában, sem máshol nem jelentkeznek a bevétel­rovatban. Néha mem is mér­hetők forintban. íme a példa: Égetően szükség volt Szek- szárdon a Zrínyi úti iskola bővítésére. Annák rendje, módja szerint hozzá is látták, ügyesen, gyorsan el is készí­tették a tanév indulására azt, ami a legszükségesebb. Készek a tantermeik, itt a be­rendezés, örülhetne tanár, szülő, diák. De... Jön az első drágulás: az egyik napon — amikor az időjárás kikényszerítette a fűtést — kiderült folynak a radiátorok. Csöpög itt, csö­pög ott, úszik a rajzterem és ami benne van. Kinek van kára, kinek van haszna? A károsult megállapítható, a többi nem. A jóérzésű em­bert az infarktus határáig felidegesíti a látvány. Második drágulás: nem készült eü a gyerekek étkez­tetését szolgáló rész. Napkö­zi nélkül ez az iskola elkép­zelhetetlen ma már. A gye­rekeknek enni kell. Egy kis jóakarattal segítség is van — a város túlsó felén, egy másik iskolában. Igenám, csakhogy ezért el kell hagyni a negyedik, az ötödik és a hatodik órát. Szeptember elejétől kezdve — ki tudja még meddig. A 'tanárok ide­gesek, hisz az előírt tananya­got a 'tanévben meg kell ta­nítani. Ám félműszakra van­nak kárhoztatva. Ennyi idő­ben pedig még a soha el nem készült nürnbergi töilcsérrel sem lehetne a nebulók fejébe beletöl'teni a tudományt. Ez a kár forintban nem mérhető, jóllehet a ténye aligha vitatható. Bevétel te­hát itt sincs, csak olyan ráfi­zetés, aminek a későbbi ha­tása ma még fel sem mérhe­tő. Mindezekhez mérten az már csak gyenge kamatnak számít, amit a szülők busz- bériletért fizetnek, hiszen az iskolából az ebédhez és visz- sza autóbusszal utaznak a gyerekek. Itt tetten érhető az is, aki­nek a kiadás, az is, akinek a bevétel rovatában szere­pel a néhány forint. Ám ahogy a Volánt ismerjük, erről a bevételről örömmel lemondana — ha ezzel vala­kin is segítene. Nos, hát ezek is drágítják az építkezést. (f.) Egy pillantás a busz ablakából Az öregek krumplit, zö ldséget vermelnek télire Itt nagyon ősz van

Next

/
Thumbnails
Contents