Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-20 / 248. szám

a Képújság 1978. október 20. A közművelődés kérdései Toborzóakiscsoportokbari Modern obszervatórium Kopernikusz városában „A MŰVELŐDÉSI ottho­noknak elsősorban integráló funkciójuk van, és a közve­títésben, a szolgáltatáson túl újabb, más lehetőséget is kí­nálnak, a kultúra teremtő színhelyévé válnak. Felada­tának tekinti ugyan a színi, zenei, a képzőművészeti kul­túra, a társadalom- és ter­mészettudomány ismereteinek közlését is, de ezen ismere­teket nem célnak, hanem eszköznek tekinti annak érdekében, hogy a művelődé­si folyamatban résztvevőket képessé tegye a környező vi­lág megismerésére és ezen túl annak aktív alakító for­málására. Ehhez téri keretet, gazdag eszköztárat biztosít, társakat szervez. A művelődési otthoni tevé­kenység az aktív, alkotó kö­zösségi művelődés elsődleges színhelye. A három jellemző, hogy ugyanis aktív, alkotó és közösségi, egymással szerves egységben egymást feltétele­zi. A művelődési otthon min­dennapi munkájával — a közösségi, a társasági életre nyújt és biztosít lehe­tőséget, egyúttal a közélet fó­ruma; — az egyéni önmegvalósí­táshoz úgy nyújt lehetőséget, hogy az alkotókészségek ki- fejlesztését szorgalmazza, il­letőleg orientál, segítséget, in­díttatást nyújt egy magasabb szintű művelődéshez, az im­már specializált intézmények felé való továbbításhoz. A művelődési otthonban szervezett aktív, alkotó mun­ka oly módon szerveződik, hogy az egyéni és a közössé­gi tevékenység nem különül el. Az intézménynek meg kell teremtenie az egyéni és a kö­zösségi munka szerves egy­ségét, biztosítani kell, hogy az egyén folyamatosan mind­kettőben részt vehessen kí­vánsága és felismert szüksége szerint. A tevékenység tartal­ma és szükséges eszközrend­szere határozza meg azt, hogy az intézmény látogatója mi­kor igényel egyéni és mikor közösségi művelődést. Nem az tehát a művelődési otthon feladata, hogy egyes, mást ki­záró művelődési körbe szorít­sa be látogatóját, hanem hogy valamilyen tevékenységi for­ma ürügyén immár lehetősé­geinek egészét ajánlja és biz­tosítsa, a lehetőségeinek egé­szét bárki, bármikor szabadon igényelhesse és igénybe ve­gye.” (Részlet Beke Pál—Föl­diák András—Kovács Sándor —Lipp Márta—Varga Tamás: A pécsi terv 1976. című ta­nulmányából.) ÜGY GONDOLJUK, nem felesleges akár ily hosszan idézni a művelődési házak munkájával kapcsolatos kor­szerű elvárásokat, mielőtt a dombóvári városi művelődési központ kiscsoportokba hívó toborzójának eredményét nyilvánosság elé állítjuk, hisz szervezésük célja ezekre az elvárásokra épül. A kiscsoportokban folyó te­vékenység jellegét tekintve műhelymunka, aktív, alkotó közösségi munka: nyitás a képességeit, készségeit kipró­bálni, fejleszteni, vagy éppen kialakítani akaró emberek fe­lé. A „szabad kószálást” a műhelyek között most még nehezíti, hogy nem egy épü­letben, egymás mellett élnek, hanem a város különböző pontjain — ezt a hiányt lé­nyegében megszünteti az új épület —, de az így megszer­vezett művelődési lehetősé­gekkel élők már teljes birtok­lóivá válhatnak az új műve­lődési központ művelődési termeinek. T o b o r z ó plakátjaink au­gusztus hónapban kerültek a város utcáira, intézményekbe, üzemekbe, ahol a közműve­lődési bizottságok tagjai se­gítették a szervezést. LEGNÉPSZERŰBBNEK eb­ben az évben is a tanfolya­mok bizonyultak. A német nyelvtanfolyam kezdő és ha­ladó csoportjaiban 146-an ta­nulják a nyelvet. Angol nyelvtanfolyam három cso­portban 68 fővel dolgozik. Korábbi igényeket is kielégít a most először beindult olasz nyelvtanfolyam. A szabó-varró tanfolyam népszerűségét misem bizo­nyítja jobban, mint hogy 1980-ig nem tudunk újabb jelentkezéseket elfogadni, pe­dig félévenként 50 fővel in­dulnak újabb tanfolyamok. Az új művelődési otthon elő­csarnokában felállításra ter­vezett varrókonténerekkel a „kívülrekedtekkel” való fog­lalkozást is szeretnénk meg­oldani. Már ez évtől megkísérel­jük, de a jövőben rendsze­ressé kívánjuk tenni, hogy al­kotó amatőr művészeti cso­portjaink munkájába az ér­deklődők év közben is bármi­kor bekapcsolódhatnak. Ke­rámiaműhelyünkben két fel­nőtt és két gyermekcsoport működik. Az agyagművesség lényegesen több embert vonz, mint amennyit foglalkoztatni tudunk a szűk műhelyben. (Ebbe a csoportba az idén nem is tudtunk felvételt hir­detni.) Három díszítőművész­szakkörünkben 78-an végez­nek színvonalas, szép mun­kát, köztük 6 új tag. Ismer­kednek a Kapos-Koppány- völgyének motívumkincsével is. Kiállításaikon szívesen be­szélnek a maguk készítette darabokról a látogatókkal. Az agyag és a színes fonal mel­lett a fának is hagyományo­san nagy varázsa van Dom­bóváron és környékén. Az idén 53-an munkálkodnak a faragószakkörökben. Intéz­ményünk egy felnőtt és egy gyermek képzőművészeti cso­portnak teremtett feltételt a munkához. A felnőtt csoport­ból 6-an adtak be pályamun­kát a megyei képzőművészeti stúdió tagságára. AZ ŰJDOMBÓVÁRON mű­ködő „Vadvirág” gyermek- néptánc-csoport mellett ettől az évtől 6—12 éves gyerme­kek részvételével 51 -en tevé­kenykednek a Kapos együttes utánpótlás-csoportjában. A most Portugáliában szereplő együttesnek így feltehetően az elkövetkezendő években nem lesz utánpótlás-gondja. Kórusunk sikeres munkájá­nak eredménye, hogy egyre több fesztiválra, bemutatóra hívják őket. Tagjainak száma évről évre növekszik, ma már 36-an vannak. A Kapos ze­nekar tagjai az elmúlt napok­ban sikeresen vizsgáztak az országos táncház zenészképző tanfolyamán. Eredményes munkájuk elismeréseként a szekszárdi szüreti napokon zenekari díjat kaptak. Érté­kes nevelő tevékenységük so­rán a különböző képzőművé­szeti kiállítások megnyitóján is szépen szóló zenéjükkel igazi élményt nyújtanak a lá­togatóknak. Fotó- és filmszakköreink­nek új lendületet adott a to­borzó. Szorgalmas munkával készülnek a dél-dunántúli amatőr filmszemlére. A FIATALOK érdeklődés­sel fordulnak a múlt hagyo­mányai felé, amit az is bizo­nyít, hogy középiskolás diá­kokból évek óta eredménye­sen alakul újra a honismereti és néprajzi csoport. A nép­rajzi szakkör tagjai nagy gonddal és alapossággal gyűj­tik a Kapos-Koppány völgyé­nek tárgyi emlékeit. A honis­mereti szakkör Dombóvár vá­ros és városkörnyék hagyo­mányait, a múlt szokásait, je­lenét örökíti meg. Szeretnénk, ha úttörő és fel­nőtt fúvószenekarunk tagjai eddig eredményes munkáju­kat gazdagítanák, ezért meg­szervezzük a „ki tud többet a hangszerével és a hangszeré­ről” vetélkedőt. Az irodalmat kedvelők csoportja október­ben tartotta első foglalkozá­sát. AZ UTÓBBI években a klubmunkában országosan is visszaesés tapasztalható. Et­től az évtől olyan foglalko­zási formákat keresünk klub­jaink részére (szocialista bri­gádok klubja, pályakezdők klubja, ifjúsági klub, mag­nósklub, nyugdíjasok klubja), amelyekben a résztvevőkhöz közelebb álló problémák fel­dolgozásán van a hangsúly. 55 kiscsoportban 1785 em­ber tanul, művelődik, tölti hasznosan szabad idejét a dombóvári városi művelődési központban. (Az elmúlt év­ben 43 csoportban 1225 részt­vevő volt.) 385 színházbérletet váltot­tak a dombóváriak a Kapos­vári Csiky Gergely Színház előadásaira, ez is valamivel több a tavalyinál. Az ez idő szerint folyó képzőművészeti szabadegyetemnek 68 részt­vevője van, s nagy 'érdeklő­dés előzi meg a szervezés alatt álló rendszerelméleti szabadegyetemet is. A SZÁMOK tükrében is látható: városunkban örven­detesen növekszik a művelő­dés iránti érdeklődés. Jó jel ez az új városi művelődési központ és könyvtár közvet­len átadása előtt. NYERS SÁNDOR főelőadó URBÁN IRÉN * csoportvezető Lengyelország legnagyobb és legmodernebb rádió- teleszkópját a nagy lengyel csillagász, Kopernikusz városában, Torunban állították fel. A helyi csilla­gászati központban dolgozzák fel a szovjet hordo­zórakétával felbocsátott „Kopernikusz—500” mes­terséges hold továbbította adatokat is. A műhold felszerelésének egy részét a toruni intézetben ké­szítették el. A képen: a 15 méter átmérőjű, mikro­hullámú rádióteleszkóp látható. Művek és emberek Korunk olyan jelentőségű változások időszaka, amely­hez hasonlót az emberiség történeti fejlődése során még nem élt át. A társadalmi haladás mind a gazdasági, mind a politi­kai és a szellemi élet sík­ján óriási lehetőségeket nyit meg az ember előtt. Ez a gyors fejlődés szükségszerű­en kiélezi a modern és az elavult közti ellentmondást. Mindez olyan formában tör­ténik, hogy az elavultat még elavultabbá, még konzerva­tívabbá teszi. Ennél fogva az ilyen jelenségek még kirí­vóbbakká válnak. Különösen élesen jelent­keznek ezek a jelenségek a társadalmi feljődés élvonalá­ba tartozó országokban — a szocialista országokban. Ha­zánkban a társadalom életé­nek minden oldalú tudatos fejlesztése valósul meg. Ez a fejlődés lemérhető a társa­dalmi rendszerünkön, gaz­dasági életünkön és az em­berek műveltségén, gondol­kodásán, világnézeti felké­szültségén egyaránt. A szocialista forradalmat minden területen végre kell hajtani, így igen fontos fel­adat volt mindig a tudat, a gondolkodás fejlesztése. A gazdasági, politikai fejlődés megteremtette ennek feltéte­leit. Ennek alapján sokat vál­tozott tudományos és művé­szeti életünk. Óriási eredmé­nyeket értünk el az ember gondolkodásának átalakulá­sa területén is. Növekedett az általános műveltség és uralkodóvá vált a marxista— leninista világnézet, mint korunk egyetlen tudományos világnézete. Ezek az ered­mények láthatók környeze­tünkben, mindennapi éle­tünkben és gondolkodásunk­ban. Ez a gyors előrelépés a tudat, a gondolkodás terüle­tén is ellentmondásokon ke­resztül valósul meg. Ezen a területen még élesebb a mo­dern és az elavult ellentéte. Itt nehezebben adja át a helyét a múlt (gyakran a régmúlt) a jelennek. Ezzel arra is lehetőség van, hogy az emberek kisebb-nagyobb csoportja régen letűnt tár­sadalmi fejlettség szintjé­nek megfelelően gondolkod­jék és esetenként ennek megfelelően cselekedjék. így válik lehetővé, hogy illúziókat tápláljon megvaló­síthatatlan dolgok iránt, hamis megnyugvást szerez­zen cselekedetei igazolására, irreális megoldást keressen bajok, nehézségek orvoslásá­ra. Teszik ezt gyakran időt, pénzt és energiát nem saj­nálva. így kergetik saját ir­racionális gondolkodásuk álomképeit. Jól példázza ezt a televízióban is bemutatott film, mely a halottlátásról szólt és a kisegyházak éle­téről készített világvége után... c. film. Ugyanúgy jelzi ezt a rádióban a ha­lottlátó kapcsán elhangzott műsort követő levéláradat és a levelek tartalma, melyek keresztmetszetét az Élet és irodalom 1978. október 7-i száma mutatja be. Az ilyen nézeteknek van egy közös vonása: a fantasz­tikumban való hit. Láthattuk a csodát várókat, a túlvilá- gi életben és felsőbb szelle­mekben hívőiket, a világ vé­gét és annak állandóan elto­lódó — időpontját várókat. Találkoztunk olyan embe­rekkel, akik a lélekvándor­lást, a lélek újraszületését — a reinkarnációt hirdetik. El­fogadják a lélek halhatatlan­ságát kimondó tételeket. El­hiszik, hogy az elhunyt szel­leme felidézhető, beszélni tud, sőt eszik és iszik. Ez a hit lehetőséget teremt emberek kihasználására, — anyagi előnyök szerzésére. Sokan felvetik, hogy lehet ebben hinni, honnan eredhet az ilyen felfogás. Az embe­riség őskorában és a későbbi történelmi korokban is az ember kiszolgáltatott. Kez­detben a természetnek, ké­sőbb a társadalomnak. En­nek oka a társadalom ala­csony fejlettsége. Ekkor az ember nem ké­pes legyőzni a vele szemben álló erőket, így helyezi bol­dogságvágyának megvalósu­lását a túlvilágra. Törvény- szerű, hogy ekkor ezt teszi, hiszen nem talál magyaráza­tot, a tudományok is ala­csony szinten vannak. Az emberi gondolkodás a maga­sabb társadalmi fejlettség idején is megőrizheti a régi világképet, és ezáltal befo­lyása alá vonja az emberek egyes csoportjait. A másik oka az ilyen szemléletnek, hogy a szocia­lizmus még nem jutott el minden területen minden emberhez. A szocialista rendszer eredményeiben ők is részesülnek, de ez mégsem valóság számukra, mert a tudatuk mélyén más van. Nehéz helyzetben, hibák, társadalmi bajok és főként tragédia esetén az ábrázolt módon keresik a magyaráza­tot és a megoldást. Ezek az emberek ilyen értelemben a társadalom perifériáján van­nak. Gondolkodásukat te­kintve mindannyian ott van­nak, de gyakran gazdasági­társadalmi helyzetükben is. A reálisan gondolkodó em­berek sokféle módon alkot­nak véleményt ezekről a tár­saikról. elítélik, kinevetik, sajnálják, butának tartják, felháborodnak stb ___ Egy n agyon lényeges dolgot kell kiemelni velük kapcsolat­ban — ami műsort követő vitából is kicsendült: segí­teni kell rajtuk. Ezt követeli a társadalom érdeke és az ő fel nem ismert objektív ér­dekük. Tenni kell értük, mert ez a szemlélet veszélyes a gya­korlati következményei mi­att (irreális cselekedetek, ki­használhatóság stb....) Az természetes, hogy az embe­reket hite és meggyőződése miatt sértegetni, bántani nem lehet. Alkotmányunk védi a lel­kiismereti szabadságot. Eb­ből az is következik, hogy az ilyen nézetek elleni küzde­lem nem emberek ellen, ha­nem felfogásuk ellen és ér­tük folyik. Itt nem az admi­nisztratív fellépés segít első­sorban hanem a türelmes, meggyőző munka. Társadal­munk fejlettsége, a szocializ­mus építése terén elért sike­rek, tudományos és technikai szintünk alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy reális világba vezessük át ezeket a társa­inkat. Elérhető ez a gyakor­lati élet területén való akti­vizálással, a felvilágosítással, az agitációs és propaganda- tevékenység fokozásával. Ezek előtt az emberek előtt teljes valósággá kell tenni a szocializmust. El kell őket hozni a társadalom perifé­riájáról. Egyrészt be kell őket vonni a társadalom életébe. A kisebb-nagyobb szocialista közösségekben ak­tivizálni őket, hisz az ember mindig a gyakorlati tapasz­talatain keresztül képes jól megérteni fejlődő valóságun­kat. Másrészt tudatuk átfor­málásával világossá kell ten­ni számukra a természet és a társadalom törvényszerű­ségeit. Megértetni azt, hogy a törvények, ha gyakran fáj­dalmasak is, mégis a valósá­got fejezik ki. Ezen keresztül válhatnak szocialista társa­dalmunk teljes tagjaivá. Ez nem kizárólag vezető testületek, személyek, felada­ta, hanem feladata társadal­munk minden egyes reálisan gondolkodó tagjának, mert ezt követelik tölünk kitűzött céljaink: az emberi szabad­ság minden területén való ki­bontakoztatása. FEHÉR GYULA A népművészet országos hírű mesterének, Szekeres Istvánnak a műveiből ren­deztek Dombóváron kiállí­tást. Képünk azt dokumen­tálja, hogy sikerrel. A kesztyűgyáriak klubjába sokan betértek olyanok is megnézni a faragásokat, akik egyébként ritka ven­dégek itt. Ezért örülnénk annak, ha minél több ilyen vállalkozásról adhatnánk hírt a jövőben.

Next

/
Thumbnails
Contents