Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

4 ‘SéPÜJSÁG 1978. október 18. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Támogatják, nem támogatják? Bátaszékről kaptuk a kö­vetkező levelet: „... Érdeklődöm, hogy Bá- taszéken mikor kezdik meg az állítólagos iskola építését? Egyáltalán tudnak-e róla az illetékes szervek, mert ami azt illeti, Bátaszék szinte egyáltalán nem élvezi a me­gye támogatását. A Tolna me­gyei Népújjságot olvasva, nap mint nap találkozhatunk olyan tudósításokkal, hogy itt is, ott is valami új törté­nik, Bátaszékről nem hallunk soha semmit. Se jót, se rosz- szat! Félő, hogy ilyen támo­gatás mellett Bátaszék nem nagyközségi rangra emelke­dik, hanem egy gazdátlan, magára hagyott falucskává sorvad! Ügy gondolom, ezt az ügyet érdemes lenne mérle­gelni, és minél előbb orvosol­ni. Merem remélni, hogy biz­tató választ kapok a magam és a község valamennyi la­kója nevében.” Bátaszéki olvasónk levelét továbbítottuk a nagyközségi közös tanács elnökének, Erdei Jánosnak, őt tartottuk ugya­nis a legilletékesebbnek eb­ben a témában a válaszadás­ra. íme a válasz: „ ... A levélíró azt állítja, hogy a megye Bátaszéket nem támogatja! Ebben nincs iga­za! 1977-ben és 1978-ban nagyközségünk költségveté­sen kívül, az alábbi megyei támogatásban részesült: — 8 lakásra 3 900 000 Ft — Várdomb, Petőfi út betonozására 500 000 Ft — kisajátításra (iskolaépítés) 800 000 Ft — turbinás fogászati gép — óvodai tornaterem — öregek napközi otthona bővítésére — orvosi rendelő központi fűtésére — vasúti buszmegálló aszfaltozására — gimnázium bővítése (házvásárlás) — Budai u. 9. (Galli-épület) szanálása — iskolaudvar betonozása — útjavítások téglatörmelé­kekkel, árkok, utak javítása, stb. 80 000 Ft 300 000 Ft 200 000 Ft 280 000 Ft 100 000 Ft 340 000 Ft 90 000 Ft 480 000 Ft 110 000 Ft Tehát, amint kitűnik, a két év során 7 180 000 Ft-os me­gyei támogatást kapott nagy­községünk olyan célokra, me­lyeket saját erőből nem tud­tunk volna megoldani. Továbbá megjegyzem, ha a kedves levélíró részt vett volna az 1978. március 13-án megtartott falugyűlésen, ak­kor az 1977. évi megyei tá­mogatás mértékéről is tudo­mást szerezhetett volna.” engedélyek szükségesek egy vízi jármű elkésztéséhez, amely egyben hétvégi ház cél­ját szolgálná. A vízi jármű­vet Fadd-Dombori térségé­ben, a vízen kívánná elhe­lyezni ...” A levelet a faddi Nagyköz­ségi Tanács VB-hez küldtük, ahonnét a következő választ kaptuk: „ ... Vízi jármű készítésé­hez nem kell hatósági enge­dély, használata azonban aka­dályokba ütközik, ugyanis a faddi holt Duna-ágban ezek üzemeltetését tanácsrendelet tiltja. A Fadd nagyközségi Ta­nács 3/1975. (II. 28.) számú tanácsrendeletének 2. § (5) bekezdése kimondja: ,Zajt, hullámverést, olajszennyező­dést előidéző motoros jármű­veket — a rendőrség kivéte­lével — használni tilos.’ Egyébként hétvégi ház céljá­ra, csak szilárd alapon, hely­hez kötött létesítmény hasz­nálható. Vízi járművet hét­végi házként használni sem környezetvédelmi, sem köz­egészségügyi szempontból megengedni nem lehet...” Tóth Anna vb-titkár Nyugdíj kiszámítása Vízi jármű Bucher Ferenc tolnai ta­nácstag az alábbi levelet írta szerkesztőségünknek: „... Szíveskedjenek tájé­koztatást adni a következő kérdésemre: Választókerüle­temben egy nyugdíjas hajós kérdezi, hogy milyen hatósági K. L.-né kérdezi Szekszárd- ról, három társa nevében: „ ... Hány év kereseti átla­got vesznek figyelembe a nyugdíj kiszámításának alap­jául? Az utolsó 5, vagy 10 évet? Kell-e külön kérni, ha tíz év is lehet?” Olvasónk levelét továbbí­tottuk a Társadalombiztosítá­si Igazgatóság megyei igaz­gatóságára, ahonnét Bán Já­nos osztályvezető az alábbia­kat válaszolta: „... Az 1975. évi II. T. 44. §-a értelmében az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíja­zás évében a nyugdíj meg­állapításáig, valamint a nyug­díjazás évét közvetlenül meg­előző 5 naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb há­rom naptári év alatt a főfog­lalkozás keretében elért kere­set havi átlaga alapján kell megállapítani. Az öregségi nyugdíj össze­gét kérelemre az öregségi nyugdíjra jogosító vagy ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani, ha az igénylő az említett életkor be­töltéséig legalább 10 évi szol­gálati időt szerzett. Nő esetében 50. életévét megelőző 5 évből kérheti a három legkedvezőbb évi bér alapján a nyugdíj megállapí­tását, ha eddig a korhatárig van legalább 10 évi szolgálati ideje. Ebben az esetben a nyugdíjazás éve az a naptári év, amelyben a korhatárt (50 év) betölti. (I. 1-től a születés­napig.) Férfi esetében 55. életév előtti bér beszámítását lehet kérni, ugyanezekkel a felté­telekkel. A korábbi bér alapján a nyugdíjat kizárólag kérelem­re számítjuk csak ki, tehát az ilyen irányú igényt a nyugdíj­igénybejelentőn mindig fel kell tüntetni. Arra nincs le­hetőség, hogy az utolsó 10 év­ből válasszuk ki a három leg­kedvezőbb évet...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK A gazdasági ága­zati irányításról szól a Miniszterta­nács 46/1978. (IX. 28.) számú rendele­té, amely meghatá­rozza, hogy a népgazdaság gazdasági ágazatait mely miniszterek irányítják, ki­mondja azt is, hogy az ága­zati miniszter feladatköre és felelőssége kiterjed az adott ágazatba tartozó tevékeny­ségre, függetlenül attól, hogy az azt folytató gazdálkodó szervezetnek (állami vállalat, szövetkezet, gazdasági társu­lás stb.) vagy erre feljogosí­tott személynek ki a felügye­leti, illetőleg érdekképvisele­ti szerve. Kihangsúlyozandó, hogy az ágazati célok megva­lósítását és az ágazat terüle­tén általánosan érvényesülő hatósági előírások megtartá­sát az ágazati miniszterrel összehangoltan a felügyeleti ellenőrzés során is vizsgálni kell. A jogszabály — amely a Magyar Közlöny 1978. évi 65. számában jelent meg — ez év november 1-én hatályba lép. Az alkoholellenes klubok szervezéséhez és működteté­séhez adott ki irányelvet 1152/1978. EüM. szám alatt az egészségügyi miniszter. Alkoholellenes klubot mű­ködtethet egészségügyi in­tézmény, községi tanács vb szakigazgatási szerve, vala­mint intézet, intézmény, vál­lalat, szövetkezet és társa­dalmi szervezet is. A klub az alkoholizmus betegségből gyógyulni kívánók utógon­dozását, a visszaesés megelő­zését és a rehabilitációt szol­gálja. A klub tagja lehet az a gyógyuló beteg, aki kórházi osztályon, munkaterápiás in­tézetben vagy rendelőintézeti alkoholgondozó rendelésen gondozásban és gyógykeze­lésben részesült, illetőleg aki­nek gondozása folyamatban van, és a kezelőorvosának megítélése szerint a klub foglalkozásain való részvéte­le a gyógyulást elősegíti, to­vábbá az is, aki a klub célki­tűzéseit támogatja. (Megje­lent az Egészségügyi Közlöny f. évi 23. számában.) Ugyanitt jelent meg az Egészségügyi Minisztérium 50. 367/1978. EüM. számú hivatalos közlemé­ny e a gyermekgondozási se­gélyen lévő anyák — segé­lyezési idő alatti — egészség- ügyi szakképzésben történő részvételéről. A közlemény szerint az egészségügyi és szociális intézményekben al­kalmazott szakképzetlen egészségügyi dolgozók a gyermekgondozási segély ide­je alatt megkezdhetik egész­ségügyi szaktanulmányaikat. A gyermekgondozási segély ideje alatt kizárólag elméleti képzésben vehetnek részt, majd a munkába való visz- szatérés után — rövidített szakmai gyakorlat letöltését követően — képesítő vizsgát tehetnek. A közleményben írt módon lehetőség van ar­ra is, hogy a nem az egész­ségügy területén dolgozó, gyermekgondozási segélyen levő nők is a középfokú egészségügyi szakmákban (általános ápolónői és általá­nos asszisztensi szakmákban) megszerezzék a szakképesí­tést. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Idegenforgalmunk 1978 első nyolc hónapjában összesen 12,4 millió külföldi fordult meg hazánkban. Eb­ből 7,7 millió az idegenfor­galmi főidényben — július, augusztus — érkezett hoz-, zánk. A külföldi látogatók több mint fele (7,2 millió fő) tu­ristacélokkal lépte át az or­szághatárt (legalább egy éj­szakát töltött az országban). A szocialista országokból érkezettek száma 35, a tőkés országokból származó turis­táké pedig 25 százalékkal emelkedett 1977 azonos idő­szakához képest. A turisták idejük 18 szá­zalékára kereskedelmi (szál­loda, kemping, fizetővendég­látás, stb.) 82 százalékára pe­dig magán szálláshelyet (ro­kon, barát stb.) vettek igény­be. A külföldi idegenforga­lomból származó devizabevé­telek 1978 első nyolc hónap­jában összesen 25 százalékkal — 4,4 milliárd forintra — növekedtek. Ezen belül a ru­bel elszámolású bevételek emelkedése 35, a konvertibi­lis elszámolásúaké pedig 4 százalék. Az egy napra jutó fejenkénti átlagos költés a szocialista országokból érke­zettek esetében azonos a ta­valyival, a tőkés országokból és Jugoszláviából érkezőknél azonban jelentősen csökkent. Külföldre összesen 3,7 millió magyar utazott az év első nyolc hónapjában, s tartóz­kodási költségeik fedezésére 2,3 milliárd forintot használ­tak fel. Ez az összeg a rubel elszámolású idegenforgalmi bevétel 47, a konvertibilis bevétel 70 százalékát jelenti. Előzetes számítások szerint 1978-ban összesen 16 millió külföldi (ebből 9 millió tu­rista) keresi fel hazánkat. (1975-ben Spanyolországot 30,123 miliő, Olaszországot 13,234 millió, Ausztriát 11,54 millió külföldi látogatta.) Az idegenforgalmi bevéte­lek alakulása rubel elszámo­lású devizában 5.6 — 5,8 mil­liárd forint (1977-ben 4,5 mil­liárd), a konvertibilis elszá­molású devizákban pedig 2,1—2,2 milliárd forint (1977- ben 2,0 milliárd) körül vár­ható az év végéig. — TERRA — /. Szerelem Bowenholcz Gyula a TER- PEX kontírozó könyvelője — mint harminc éve rendesen — nem érkezett pontos idő­ben haza. Csókot dobott fele­ségének, majd kemény fede­lű, fekete diplomatatáskáját, amihez hozzányúlni sosem engedett, ledobta a sarokba, fotelba rogyott, rágyújtott, élvezettel eregette a füstöt; de a második szippantásnál a szívéhez kapott, arca hamu3 vá szürkült, a szirénázva ér­kező mentők már csak a ha­lál beálltát állapították meg. Bowenholczék nem éltek jól. A szomszéd zöldségesnek esténként duruzsolva azt mondta a felesége: „Látod Lajosom, ha ilyen lennél, mint ez a Bowenholcz, kika­parnám a szemed. Igaz, hogy pálinkaszagod van, de leg­alább nem vagy szélcsap és kókomfitty.” Bowenholcznét nagyon le­törte a váratlan haláleset, de a temetésen szépen tartotta magát, sírt, a haját tépte, hagyta, hogy segítő karok hazatámogassák. Amikor egyedül maradt, rögtön a táskához ugrott, sze- pegve, szipogva helyezte a díványra. Égette a kíváncsi­ság, mi lehet a titokzatos tás­ka tartalma. Bár férje hűt­lenségéről sohasem tudott meggyőződni, a sűrűn elő­forduló kimaradások gyanút loptak a leikébe. Ám rögtön mentséget is talált a férje számára; más férfi sem jobb, csak mulyább. A táskából előkerült nyolc­van darab lóversenytikett, persze nyeretlenek, két és fél deci barackpálinka meg­kezdve, kétszer kettő szín­házjegy, zsöllye bal 7—8, a jegyek kezelve, letépve, egy pakli zsíros kártyacsomag, két rövid üzenettel, két pa­pírlap: „Szerdán várlak a bulira: Judit — Csütörtökön várlak a bulira: Zsóka”, két pornólap malacságokkal, vas­kos telefonjegyzék címekkel, például a C—D betűnél: Cris- tine, Cecil, Cicamaca, Csúcsú, Csacsika, Csikócska, Csókocs­ka, aztán Dóri, Dalma, Du- du, az E—F betűknél: Erzs^r bet, Edit, Elvira, majd Frida, Franciska és Fonokay Dezső- né, 2345-345/198-as mellék, du. 17-ig... Bowenholczné eddig ol­vasta csak a telefonjegyzé­ket, lángoló füllel abbahagy­ta és a táskában található egyéb limlomot is kirakos- gatta a díványra, s csak ült szomorúan, kipillantott a kertbe, majd visszavonta te­kintetét, hogy még egyszer alaposan leltárba vegye a tárgyakat és velük kapcsola­tos érzéseit, újra kilesett az ablakon, azán felsóhajtott: — őh, te aljas gazember, mennyire szenvedek a szere­lemtől!... 2. Kiábrándulás Bowenholc Gyula, a TER- PEX kontírozó könyvelője — mint harminc éve rendesen — aznap is percnyi pontos­sággal érkezett haza. „öt tíz*!” — nézett órájára, homlokon csókolta feleségét, majd ke­mény fedelű, fekete diploma­tatáskáját, amihez hozzá­nyúlni soha nem engedett, lerakta a komódra, fotelba rogyott, rágyújtott, élvezettel eregette a füstöt, de a má­sodik szippantásnál a szívé­hez kapott, arca hamuvá szür­kült, a szirénázva érkező mentők már csaka halál be­álltát állapíthatták meg. Bowenholczék jól éltek. A szomszéd zöldségest a felesé­ge esténként Bowenholczal szekírozta: „Látod, ő finom úriember, és nincs is olyan ronda szaga, mint neked!” Bowenholczné vigasztalha­tatlan volt, napközben több­ször elájult, fölmosták, sírt, a haját tépte, tíz kiló papír­zsebkendőt elhasznált a gyász első napjaiban. Az asszony két hét múlva vette észre az érintetlenül heverő diplomatatáskát, férje munkájának komoly szimbó­lumát. Szeretve, félve simo­gatta, a díványra helyezte, rátört a kíváncsiság, hátha nőcímeket, pornólapot talál benne vagy valami titkot, az­tán szégyenkezve elhesseget­te magától e talmi gyanút: „Öh, Gyulám, Gyulám!” — rebegte és rámolni kezdte ki­felé a táska tartalmát. Előkerült tizenhét ív telje­sen üres papír, két teljesen üres jegyzetfüzet, még egy teljesen üres jegyzetfüzet, de megsárgulva, nyolc golyós­toll, kettő nem fogott, fel- bontatlan írógépszalag, fel­bontott, de soha nem hasz­nált írógépszalag, egy vonal­zó, két el nem küldött leve­lezőlap, telefonjegyzék be­jegyzés nélkül, címjegyzék címek nélkül, fel nem hasz­nált színházjegy 1957. április 7-i dátummal, az Iparcikk kölcsönző vállalat prospektu­sa, tizenkét fénykép, Bowen­holcz csecsemőkorában, mez­telenül, rövidnadrágban kert­ben egy fa alatt, fa alatt lab­dával, kert nélkül, kertben iskolatáskával, hosszú nad­rágban aktatáskával, dús hajjal, ritkább hajjal, és még ritkább hajjal. Négy igazol­ványkép, egy kitöltetlen hor­gászigazolvány, piros pénz­feladó csekk üresen, sárga pénzfeladó csekk, szintén üre'- sen, babakrém feltépetlen skatulyában, plombáit do­bozban két kisebb doboz, kulcskarikatartó kulcsok nél­kül, slusszkulcstartó kulcsok nélkül, vadonatúj kék-sárga csíkos nyakkendő nylonta- sakban, ny-lontasak nyakken­dő nélkül, körömráspoly, ol­ló, kiskés, konzervnyitó, haj­kefe — vadonatújak — há­rom darab lyukas ötfilléres, buszjegyek, villamosjegyek, üres boríték, benne üres pa­pírlap, és tíz szem amerikai mogyoró mogyoróhéj nélkül... Bowenholczné szétterítette óvatosan a táska tartalmát, nézte, nézte, s csak ült szo­morúan, kipillantott a kertbe, majd visszavonta tekintetét, hogy még egyszer leltározza a tárgyakat, újra kipillantott az ablakon, aztán felsóhaj­tott: — Nem is szerettem annyi­ra, ha jól belegondolok. [ Tükör-történet

Next

/
Thumbnails
Contents