Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

1978. október 18. Képújság 5 Export „Aruknak, szolgáltatásoknak, szellemi javaknak, illetve más értékeknek az ország területéről külföld­re juttatása, értékesítés céljából. — Közvetlen export esetén a termelő maga exportálja termékeit, közvetett export esetében az áru más — külkereskedelmi vállalat közvetítésével jut külföldre.” (Közgazdasági kislexikon 1977.) Bérmunka hozott anyagból A HUNGAROCOOP kül­kereskedelmi vállalat már 1974-ben szerződést kötött az NSZK-beli céggel. A feladat: bérmunka. A partner gépet, technológiát, anyagot ad. A magyar vállalatnak a töröl­közők szövése az egyetlen feladata. Az exportálás leg­egyszerűbb módja. Közben a Hőgyészi Vegyes­ipari Szövetkezet is érdeklő­dött a külkereskedőknél üz­let ügyben. Tavalyelőtt, feb­ruárban megkapták az aján­latot, tanulmányozták, és ok­tóberben szerződést kötöttek. Több okból jól jött ez a hőgyészi szövetkezetnek: le­hetőséget kaptak gépek vá­sárlására és egy csapásra be­kerülhettek a világ áruter­melésének vérkeringésébe. Vásároltak 213 ezer már­káért a nyugati vállalattól gépeket, összesen 36 darabot a hozzá tartozó előkészítő és befejező berendezésekkel együtt. Ezek Hőgyészen még hosszú évekig korszerűnek számítanak. Ha ugyanezért az összegért újat kérnek: kettőt vagy hármat kapnak. A szerződés szerint 24 szövő­gép exportra dolgozik, 12 pe­dig hazai piacra. Temesvári Ferenc szövet­kezeti elnökkel beszélgettünk a beindulásról. — Rendkívül nehéz feladat elé állítottuk ezzel a szerző­déssel a szövetkezet minden dolgozóját — mondja beve­zetőként. — Egy működő üzemet szereltünk le folya­matosan, és 50—60 éves gé­pek helyett máról holnapra szinte ismeretlen berendezé­sekkel kellett dolgozni. — Nem voltak kint tanul­mányúton? — Szerelőink rövid időre kint voltak. Közben ők is küldtek szakembereket, csak az nem volt folyamatos se­gítés ! — Az első széria rendben megérkezett? — Eredetileg 1976. decem­ber 20-ig üzembe kellett vol­na állítani a gépeket, de az első szállítmány csak 1977 márciusában érkezett, ez egymillió forint többletkölt­séget jelentett szövetkeze­tünknek. Ennek ellenére ha­mar; májusban küldtünk ki törölközőket, kifogástalan minőségben. „Az elmúlt két évben to­vább növekedett a megye iparának exportértékesítése. A növekedés 26 százalékos. Legnagyobb a könnyűipar, ezen belül a bőr-, szőrme-, cipőipar exportértékesítése, de gyorsan fejlődött — két év alatt 90 százalékkal — a gépiparj export. A megye iparvállalatai és szövetkeze­tei közül néhány üzem ter­melésének nagy részét kül­földön értékesíti, így 1977- ben a Bonyhádi Cipőgyár 54, a Paksi Konzervgyár 74, a Simontornyai Bőr- és 'Szőr­mefeldolgozó Vállalat 41, a BONY—KS Cipőipari Szövet­kezet 76, a Szekszárdi Szabó Szövetkezet 92 százalékát... Az összes exportnak körül­belül 70 százaléka rubel és 30 százaléka dollár elszámo­lású.” (Részlet a megyei pártbizottság beszámolójá­ból.) A Szekszárdi Szabó Szövet­kezet ruháit a hazai vásárló nemigen ismeri, nem is is­Maradjunk még a dollár elszámolású exportnál. A piacon óriási a harc. Ezekben a magyar üzemeknek is részt kell venni. A HUNGA- ROCOOP az ártárgyalások­ban segít a szövetkezetek­nek, de tovább már nem tudja képviselni az érdekü­ket. A technológia, a minő­ség, a szállítási határidők tárgyalása a vevő és a gyár­tó cég között zajlik. A piac kíméletlen. Ezért fogott ösz- sze és kötött együttműködé­si szerződést hat szövetkezet. A szekszárdiak a gesztorok, ők képviselik a tárgyaláso­kon a többieket. Nem kon- kurrálnak egymással, termé­szetesen nagyobb erőt képvi­selnek így. Ez a szerződés csak a tárgyalásokig érvé­nyes, utána minden szövet­kezet csinálja a maga dolgát. Vári Györgyöt, a Szekszár­di Szabó Szövetkezet elnökét kérdezem: — Mi a titka a világpiacon az elismerésnek? — A megbízhatóság a leg­fontosabb. A szállítási határ­Exportáló üzemeinkben egyértelműen mondják: a minőség az egyik legfonto­sabb feladat. Az MMG—AM szekszárdi műszergyára már évek óta gyárt a Szovjetunió­ba tömlőfeszmérőket a Lada személygépkocsikhoz. Min­den évben dicséretet kapnak gyártmányaikért, de a kis műszerek minőségét a hazai MERT és a szovjet partner is árgus szemmel nézi. A szekszárdi gyár termelésének egynegyede exportra megy. Csehszlovákiába 250 ezer hő­mérsékletszabályozót külde­nek és egyszer egy kétszáz darabos tétel kifogásolható volt. Rögtön megjelent a partner és reklamált. Az Ausztriába és az NSZK-ba, valamint Svédországba gyár­tott termékek minőségére is figyelni kell. A szekszárdi műszerek komoly berendezé­sekbe kerülnek. Ha azokban romlanak el, a kár sokkal több... A hőgyészi vegyesiparnál a minőségi tényezők is nagy szerepet kapnak. A szerződés merheti, hiszen termelésük­nek csak nyolc százaléka marad itthon, a többi export­ra megy. Szállítanak az NDK-ba, Bulgáriába, a Szov­jetunióba, Hollandiába, Svájcba, Belgiumba, NSZK- ba, Nyugat-Berlinbe, de jár­nak szekszárdi sportruhában Franciaországban, Kanadá­ban, talán jövőre már megis­merkednek ezzel a ter­mékkel az angolok, az ame­rikaiak is. időket pontosan teljesíteni kell. A másik: minőség és az árszínvonal. Lasasn közhely lesz: az alapanyagok ára emelkedik, mint a higany kánikulában, de a készter­mékeké vagy csökken, de legjobb esetben is stagnál. Ez vonatkozik a szocialista exportra is. A Szovjetunió­ban évtizedek óta nem emel­kedett a ruházati cikkek ára, hasonló a helyzet az NDK- ban és Bulgáriában is. A nyugati piacon meg egyre nagyobb a harc a vevőért, ez árban, minőségben, széria- nagyságban is megmutatko­zik. — Az lenne az igazi üzlet, ha hazai alapanyagból gyár­tott ruhákat tudnának eladni, ez mennyiben volna gazdasá­gos, lehetséges? — Nehéz ügy. Igyekszünk népszerűsíteni a hazai anya­gokat. Jelenleg nyugati ex­portunk 22—23 százaléka már magyar alapanyag. Ennek növeléséhez korszerű alap­anyagot kellene gyártani. szerint a kiszállított darab­szám négv százaléka lehet csak osztályos áru. Hőgyé­szen ezt csak 8—10 százalék­ban tudják tartani. Ezért nem is reklamál a partner... de, amikor a telített piac mi­att nem tudja eladni az árut, sokkal nagyobb minőségi kö­vetelményt állít a termék elé. A minőségnek van egy má­sik oldala. Vári György mondja: — Divatszakmában dolgo­zunk. Napról napra követni kell a divatot. Napjainkban az indiai stílus lépett előtér­be a katonás keki helyett. Szerződést kötünk a vevővel egy ötezres szériára. De, hogy milyen fazont és azon belül hány darabot kell gyár­tani, azt már csak a gyártás közben tudják megmondani. Ehhez hihetetlenül felké­szült emberekre van szükség. És az is minőség. Olyan op­timális üzemnagyságot kell kialakítani a szabóknál, hogy szinte óráról órára egy szalagon át tudjanak állni új szériára. Hat szövetkezet gesztorát Minőség, ijesztgetés néiküi A Rákospalotai Bőr* és Möanyagfeldotgozó Vállalat szekszárdi gyárának' táskái is eljutnak külföldi üzletekbe A műszergyár évente 300 ezer tömilőfeszmérőt gyárt a Szovjetunióba. A partner csak kéthetes előretartásra raktároz alkatrészt. Ezért mindig pontosan és időben kell küldeni az újabb és újabb szállítmányokat. Ezt csak ak­kor lehet megtenni, ha fel­készült a gyár, ha folyamato­san tud termelni és már ez is a minőséghez tartozik. A zöld atombomba útja... A világpiacon rendkívül gyorsan kell reagálni min­denre. A hetvenes évek ele­jén Tamásiban a VEPEX ter­melőszövetkezeti társulás formájában üzemelt. Holló János akadémikus és Koch Lehel tudományos munka­társ szabadalma szerint a lucernából 40—45 százalékos fehérjekoncentrátumot lehet előállítani. A szövetkezeti társulás csak kínlódott ezzel a termékkel. Hazai környe­zetben szinte még a szakem­berek sem ismerték ennek az anyagnak a létezését. La­punkban több alkalommal ír­tunk az eljárás nagy jelen­tőségéről. A televízió „Zöld atombomba” címmel filmet készített a témáról. Azóta ez a növényi fehérje kitermelési eljárás világhírű lett. Jelen­leg 250 tonnát a 40—45 száza­lékosból exportálnak és ezer tonnát pedig a VEPEX rostos termékből, ebben 15 százalé­kos fehérje van. Évente mintegy 150 ezer dollár be­Az MMG—AM termelésé­nek jelenleg egynegyede ke­rül exportra. Az utóbbi években szinte évről évre megduplázták a kivitelt. Mos­vételhez jut ebből a népgaz­daság. Tíz év kellett ahhoz, hogy ez a világraszóló találmány elterjedjen. Ha a gyártás első éveiben lesz a tamási üzem a Phylaxia gyáregysége? ___ t alán Dániában nem az idén adják át a második fehérje­gyárat, hanem jóval előbb és Holló professzor szellemi munkája sokkal előbb kama­tozik — valutában. Ugyanez a lassúság a hő­gyészi szövetkezetnél is meg­határozó. Temesvári Ferenc: rendkívül nehezen indult a folyamatos termelés. Ebbe belejátszott az újtól való fé­lelem, valamint az, hogy a korszerű gépeket még nem tudjuk korszerűen használni. Példa: az első negyedévben 58 millió vetést, a második negyedben 118 milliót végez­tünk el, de ez még mindig nem az arait terveztünk. A további fejlődéshez az egész üzem kollektívájának össze­fogására van szükség. tanában indult egy svéd vállalattal a hegesztőkészü­lékekhez szükséges vezetőko­csik gyártása és a fémkazet­ták termelése. Jelenleg jó minőségben kerül határain­kon túlra a termék és ezt a kapcsolatot lehet még fej­leszteni. Belgiumba a gáztűz­helyekhez hőelemet (ilángőr) küldenek. Ez a robbanást gátló berendezés egyre ter­jed. Jövőre Csehszlovákiába már 330 ezer hőmérsékletsza­bályzót küldenek. A Szekszárdi Szabó Szövet­kezet jövőre Angliába és az USA-ba is küld termékeiből. Nekik, hogy továbbra is a világpiacon maradhassanak, követni kell a divatot. Mód van arra, hogy hazai alap­anyagból gyártsanak, ehhez jó hazai partnerek kellenek. A szövetkezetben kutatják ennek az útnak a lehetősé­gét is. Külkereskedelmi mérle­günk az utóbbi időszakban hiányt mutat. Több nyers- és alapanyagot és készterméket hozunk be, mint amennyit exportálunk. Pedig azt mind­annyian tudjuk: vásárolni csak addig lehet, amíg annak fedezete van. Ugyanez a helyzet az export-importban is. Tolna megye üzemei meg­állják a helyüket a világpia­con. Ezt bizonyítja, hogy két év alatt 26 százalékkal emel­kedett a megye szövetkeze­teinek és ipari üzemeinek exporttevékenysége. Lehet fejlődni? < A Polesí Konzervgyár termelésének 74 százalékot exportálja

Next

/
Thumbnails
Contents