Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
2 ^PÚJSÁG 1978. október 17. Tanácskozás Libanonról Bejrut közelében 7 arab ország külügyminisztere tanácskozást kezdett a libanoni válság megoldásáról. A képen libanoni járőrök egy bejrúti ellenőrzőpontnál. (Képtávírónkon érkezett.) Damaszkusz, Kereszty András, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Vasárnap és hétfőn összesen hét órán át tárgyaltak egymással a Bejruttól 44 kilométerre lévő Beiteddin palotában hét arab ország képviselői. A libanonban állomásozó arab békefenntartó erők számára katonát vagy anyagi támogatást adó államok konferenciáján Libanon, Szíria, Szaud-Arábia, Kuvait, valamint az Arab Emirátusok Szövetsége külügyminiszteri szinten, Szudán és Katar nagykövetével képviseltette magát. Az első tárgyalási fordulóban egy munkaokmányban állapodtak meg, amely szerint az arab békefenntartó erők mandátumának meghosszabbítása, ennek finanszírozása, Libanon szerepe áll majd az értekezlet témáinak a középpontjában. A beiteddini konferenciát üdvözölte a libanoni baloldal hétfőn kiadott közleménye is. A külügyminiszteri konferenciával egyidőben a libanoni konzervatívok két vezetője, Camille Chamoun és Pierre Gemajel ugyancsak ösz- szeült, Gemajel falangista Bajor választások A vasárnap megtartott bajor tartományi választásokon a jobboldali Keresztény Szociális Unió (CSU) győzött, de — az első előrejelzésekkel ellentétben — nem sikerült megszereznie a szavazatok hatvan százalékát. A tartományban ellenzékben lévő szociáldemokraták (SPD) és szabaddemokraták (FDP) némileg növelték szavazótáborukat a legutóbbi választások óta. Az SPD 31,4, az FDP 6,2 százalékot szerzett. Franz Josef Strauss, a CSU elnöke — most — a bonni parlament képviselői mandátumát feladva — „visszavonul Münchenbe”, ahol a távozó Alfons Goppeltől átveszi a tartományi miniszterelnöki tisztet. Straussnak nem sikerült elérnie Goppel legutóbbi rekord magasságú 62,1 százalékos — választási eredményét, ennek ellenére magabiztosan nyilatkozott pártja és a jobboldal kilátásairól. (MTI) vezér otthonában. „Aggodalmukat” fejezték ki az arab értekezlet miatt, és úgy nyilatkoztak, hogy „erős kétségeik vannak”: vajon „ér-e el valami eredményt” a megbeszélés. Az 1965-ös, az országgyűlésnek adott miniszteri be- moló óta eltelt 13 esztendő legfontosabb eredményeit, a jelenlegi helyzetet és a még meglévő gondokat vették számba hétfői ülésükön az országgyűlés kulturális bizottságának tagjai. A Parlamentben lezajlott tanácskozáson — amelyen ott volt Raffai Sarolta, az ország- gyűlés alelnöke, Polinszky Károly oktatási miniszter mondott bevezetőt. Hangsúlyozta, hogy a minisztérium vezetői részt vettek a megyei képviselőcsoportoknak az elmúlt napokban megtartott ülésein, amelyeken sokoldalúan vizsgálták a közoktatás helyzetét. Szászi Gábor (Tolna megye) felszólalásában aláhúzta, A jobboldal erői hétfőn fokozták támadásaikat az arab csapatok ellen. A bejrúti rádió szerint a „tűzszünet rendkívül törékeny, és bármikor felborulhat”. . hogy az iskolákban mindinkább erősödik a komplex nevelési-oktatási munka; a további eredményékhez azonban javítani kell az egyetemeken, főiskolákon a pedagógiai előképzést, hogy az ifjú tanárokat, tanítókat jobban felvértezhessék a gyakorlati teendőkre. A tanácskozás Géczi János (Nógrád megye) zárszavával ért véget, akit a hétfői ülésen választottak meg a kulturális bizottság elnökének. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke méltatta az e tisztet sok éven át betöltő Ortutay Gyula érdemeit, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslata alapján választották meg a bizottság új elnökét. Befejeződtek a szovjet-román tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) sével 1978. október 13—15. között baráti látogatást tett a Román Szocialista Köztársaságban. A küldöttséget a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága hívta meg, s fogadta Nicolae Ceau- sescu, a Román Kommunista Párt főtitkára. A román küldöttséget Paul Niculescu, az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes vezette. A tárgyalásokon a két küldöttség, az SZKP és az RKP, valamint a Szovjetunió és Románia közötti kapcsolatok kérdéseit, továbbá az időszerű nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom problémáinak széles körét vitatták meg. A tárgyalásokon a két küldöttség áttekintette a korábbi, Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu közötti találkozókon született megállapodások végrehajtását. A felek hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a szocialista országok fokozzák erőfeszítéseiket az enyhülési folyamat folytatása és elmélyítése érdekében. A bukaresti tárgyalások tárgyszerű, nyílt, elvtársi légkörben zajlottak le. PANORÁMA ATHÉN A vasárnapi görögországi helyhatósági választásokon a hatmillió szavazásra jogosult állampolgár több mint egynegyede nem vett részt a szavazáson annak ellenére, hogy a szavazástól távolmaradókat a kormány szankciókkal fenyegette meg. Athénben és más városokban is meg kell ismételni a szavazást, mert a jelöltek nem szerezték meg az abszolút többséget. SALISBURY A rhodesiai fajüldözők fegyveresei hétfőn Umtali városban és környékén újabb hajtóvadászatot indítottak az ország fekete többségéhez tartozó gerillák kézre kerítésére. H közoktatás az országgyűlés kulturális bizottságának napirendjén Luis Corvalán visszaemlékezései I. yy Életem legfontosabb lépése” A „mini-emlékiratok" — ahogy Luis Corvalán maga nevezi visszaemlékezéseit — 1974-ben, a Pinochet-rezsim ritoquei koncentrációs táborában születtek. Címe: Algo de mi vida — Életemből. A Chilei Kommunista Párt főtitkára azt tervezi, hogy „Elfelejtett dolgok” címmel egyszer majd megírja a könyv kiegészítőjét is. Azt is elmondotta, hogy amikor saját életéről írt, azokról az ezrekről, tízezrekről kívánt szólni, akiket a párt nevelt kommunista harcossá, és akinek küzdelmes élete jelentette és jelenti a chilei kommunisták pártját. Corvalán még 16 éves sem volt, amikor „Don Pancho gyermekei” közé lépett. A kommunista fiatalok, ha piás is hallhatta, amit beszéltek, jól kidolgozott képes és csak egymás számára érthető beszéddel értették meg egymást. így a pártot Don Panchónak, a kommunista ifjúsági szövetség pedig — ahol a tanítóképző növendéke pártmunkáját elkezdte — Dona Júliaként emlegették. A döntő lökést az elhatározáshoz Palmita, egy kommunista foltozósuszter adta meg. ö vitte el a szünidőt otthon a szüleinél, Tóméban töltő Corvalánt egy kommunista gyűlésre, ahol a párt tagja lett. „Életem legfontosabb lépését tettem meg akkor. 1932-ben történt ez, azt hiszem, februárban.” Az előző fél esztendő egymást követő drámai eseményei érlelték meg benne az elhatározást. Luis Corvalán, aki 1916. szeptember 14-én Chile déli részén, Puerto Montiban született, édesapja hivatását választotta, tanítónak készült. A család akkoriban Tóméban élt, Luis pedig a megyeszékhelyen, Chillán- ban működő tanítóképzőben kezdte meg tanulmányait. Az első szemeszter után szüleinél, a Concepciontól északra fekvő tengerparti városkában vakációzott. Ott érték az események: a chilei dolgozók 1931. július 26-án általános sztrájkkal megbuktatták Ibanez reakciós kormányát. „Azon a napon ismertem meg a vörös szín jelentőségét” — írja Corvalán. Egy parasztgazdánál lakott albérletben, Manuel Cid volt a neve. Amikor a szirénák és harangok tudtul adták a diktátor bukását, ünneplőbe öltözött és előhozatta a piros cserkészkendőt. „Csodálkozásomra kettétépte azt és egyik feléből magának, a másikból pedig nekem kötött nyakkendőt. És aztán így mentünk az utcára, csatlakoztunk a tüntetőkhöz.” Chile fellélegzett és a tanítóképzőben is szervezkedni kezdtek a baloldali diákok. Corvalán csatlakozott az „Előőrs” csoporthoz. A csoport hangadói kommunisták, voltak, akiket a diák akkor ismert meg. Összejöveteleiken előadások hangzottak el a számos országban pusztító gazdasági válságról, okairól. „A sajtóban a kommunistákról csak a legrosszabbakat írták. Én azonban azt tapasztaltam, hogy felvilágosult, tisztességes és bátor emberek. Nem láttam más politikai erőt, amely ilyen teljes szívből védte volna a munkanélkülieket.” A chilei hadiflottában 1931. szeptember 5-én lejátszódott események Corvalán családját is érintették. Bátyja, Moi- sés a tengerészeti iskola befejezése után egy hadihajón teljesített szolgálatot. Amikor a zsold csökkentése miatt a tengerészek fellázadtak, az édesanya és a testvérek félelemmel teli órákat éltek át.® Miután a felkelést leverték — 2500 matróz és katona lelte halálát —, nem lehetett semmit megtudni a lázadók sorsáról. Szörnyű rémhírek keringtek. Az egyik szerint azt a hajót, amelynek személyzetéhez Luis bátyja tartozott, megtorpedózták és elsüllyesztették. Már október vége lehetett, amikor a család megtudta, hogy Moisé él. Más matrózokkal együtt börtönben tartották fogva. A kommunisták követelték a bebörtönzött matrózok szabadon bocsátását, akik közül többeket halálra ítéltek. Kivégzés előtt állt Pedro Pa- cheo, a chilláni tanítóképző egykori kiváló hallgatója, tehetséges és népszerű költő, a tengerészeti iskola oktatója. A tanítóképzősöknek sikerült közös tüntetésekhez megnyerniük a líceumok, a szakiskolák, és a mezőgazdasági iskolák felsős tanulóit. Pa- cheo életéért küzdöttek. Végül egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre. A forradalmi harc lendületét Alessandri elnökké választása 1932 végén törte meg. Olyan időszak következett, amelyben az uralkodó osztálynak sikerült újólag esztendőkre megszilárdítani hatalmi pozícióit. A reakciósok előretörését tapasztalni lehetett a tanítóképzőben is. A hallgatók közül többet eltávolítottak. Maga Luis Corvalán is csak nehezen kapott diplomát. Meglehetősen eltérő jegyei voltak. így például „hivatástudatból” és „magaviseletből” egyaránt négyes: a majdnem legrosszabb jegy. A tanári konferencián heves viták folytak róla. Többen akadtak, akik kijelentették, hogy Corvalán hallgató egész életében forradalomra agitál majd, és ezért nem szabad megengedni, hogy a népoktatásban dolgozzék. 1934. decemberében Luis Corvalán a friss oklevéllel ismét szüleinél telepedett meg, akik időközben végleg Con- cepciónba költöztek. Rögtön elhelyezkedni nem tudott, s amikor végre kinevezték Iquiquebe, az északi kikötővárosba tanítónak, egy esztendeig gyakorolhatta csupán hivatását: az újabb munkásakciók után az Alessandri- kormány sorra bocsátotta el a haladó tanítókat és ez az intézkedés nem kerülte el az akkor még mindig csak 18 esztendős Luis Corvalánt. P. I. (Következik: Tanítani és tanulni.) Mi változik Brazíliában? A várakozásoknak megfelelően alakult a brazil elnökválasztás. Geisel tábornok utóda Joao Baptista de Figuei- redo, a titkosszolgálat eddigi vezetője lett; az 1964-es puccs óta ő Brazília 5. katonaelnöke. (Képtávírónkon érkezett.) Hétfő esti kommentárunk Ami várható volt, bekövetkezett: a brazil fővárosban bejelentették, hogy az 589 tagú különleges elektort testület Joao Baptista Figüeiredo négycsillagos tábornokot, a katonai titkosszolgálat most hatvanesztendős ex- főnökét jelölte Ernesto Geisel, tábornok utódjaként a köztársasági elnök magas tisztségére. A jelölt személye és a választás eredménye nem meglepetés, de a kampány hangja és hangulata annak bizonyult. A korábban csak egyenruhában és arcát eltakaró, hatalmas napszemüvegben, a nyilvánosság előtt ritkán mutatkozó generális a kampány alatt kilépett a szürke eminenciás szerepéből és félreérthetetlenül igyekezett a nyilvánosság számára szokatlan rivaldafényben „új arcot” mutatni. Az első meglepetés az volt, hogy a tábornok, akinek győzelme egyszerű matematikai alapon és a hatalmi erőviszonyok koordinátái szerint biztos volt, fáradtságot nem kímélve járta a hatalmas, 110 milliós ország legtávolabbi tájait. Mindig szigorúan civilben és az eddiginél jóval kisebb és világosabb napszemüvegben szónokolt. És hogyan! Aki nem ismeri a helyzetet és a generális szerepét, azt hihetné, hogy Figüeiredo „tiszta lappal” indul, mert úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne mindahhoz, ami 1964, a katonai hatalomátvétel óta Brazíliában történt. A hivatalát márciusban átvevő új államfő készségesen elismeri, hogy „Brazília legnagyobb problémája bizonyos gazdasági eredmények ellenére a tízmilliókat érintő szegénység, a javak kiáltóan egyenlőtlen elosztása”. Hajlandónak mutatkozik néhány belpolitikai reformra, amely — megvalósulásuk esetén — enyhítené az eddig rezzenetlen katonai diktatúrát. Miért hangzottak el ezek az ígéretek, amikor Figuei- redo amúgyis biztos lehetett abban, hogy az ellenzéki jelölt — egy másik tábornok — úgysem veszélyezteti pozícióját? A válasz egyértelmű: nem egészen egy hónap múlva, november 15-én Brazíliában egy másik választásra kerül sor: ezúttal a parlamentet újítják meg. Megfigyelők szerint ez a választás már nem lesz ilyen egyszerű és az Arena nevű kormánypárt joggal tart attól, hogy az egyetlen legális ellenzéki mozgalom, az MDB látványosan sok voksot szerezhet november derekán. 1979 első felében kell kiderülnie annak, mennyi a taktika az új államfő ígéretében. HARMAT ENDRE LAPZÁRTA b ____________ . R ÓMA A konklave megválasztotta az új pápát: Karol Wojtyla krakkói érseket. Az új pápa a II. János Pál nevet vette fel. SANAA A rádió hivatalos közleménye szerint az Ali Abdullah Szalez ezredes, északjemeni államfő hatalmának megdöntésére irányuló összeesküvést a katonaság még „kezdeti szakaszában” leverte. Az összeesküvőket letartóztatták és bíróság elá állítják. SZINGAPÚR Hétfőn Szingapúrba, az ASEAN országokban tett kőrútjának utolsó állomására érkezett Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A repülőtéren Li Kuan Ju miniszterelnök fogadta. Phan Van Dong kétnapos hivatalos látogatásra érkezett a Szingapúr Köztársaságba. SZÓFIA Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke hétfőn afrikai körútra indult. A bolgár államfő elsőként Nigériát keresi fel, ahol három napig időzik majd. PRETORIA A dél-afrikai fajüldöző rezsim vezetőivel — Piet Willem Botha miniszterelnökkel, Roelof F. Pik Botha külügyminiszterrel és másokkal — ült tárgyalóasztalhoz hétfőn reggel Pretoriában Cyrus Vance amerikai, David Owen brit, Donald Jamieson kanadai és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter, valamint Olivier Stirn francia külügyi államtitkár. A kétnapos tanácskozás témája: Namíbia jövője. BUDAPEST A Szakszervezeti Világszövetség irodája október 18— 20-a között Nicosiában tartja XIX. ülését. Az iroda ülésére hétfőn Nicosiába utazott Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az SZVSZ elnöke és Tim- mer József, a SZOT titkára, az SZVSZ-iroda tagja.
