Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-17 / 245. szám

2 ^PÚJSÁG 1978. október 17. Tanácskozás Libanonról Bejrut közelében 7 arab ország külügyminisztere ta­nácskozást kezdett a libanoni válság megoldásáról. A képen libanoni járőrök egy bejrúti ellenőrzőpontnál. (Képtávírónkon érkezett.) Damaszkusz, Kereszty András, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Vasárnap és hétfőn össze­sen hét órán át tárgyaltak egymással a Bejruttól 44 ki­lométerre lévő Beiteddin pa­lotában hét arab ország kép­viselői. A libanonban állomásozó arab békefenntartó erők szá­mára katonát vagy anyagi támogatást adó államok kon­ferenciáján Libanon, Szíria, Szaud-Arábia, Kuvait, vala­mint az Arab Emirátusok Szövetsége külügyminiszteri szinten, Szudán és Katar nagykövetével képviseltette magát. Az első tárgyalási forduló­ban egy munkaokmányban állapodtak meg, amely sze­rint az arab békefenntartó erők mandátumának meg­hosszabbítása, ennek finan­szírozása, Libanon szerepe áll majd az értekezlet témái­nak a középpontjában. A beiteddini konferenciát üdvözölte a libanoni baloldal hétfőn kiadott közleménye is. A külügyminiszteri konfe­renciával egyidőben a libano­ni konzervatívok két vezető­je, Camille Chamoun és Pi­erre Gemajel ugyancsak ösz- szeült, Gemajel falangista Bajor választások A vasárnap megtartott ba­jor tartományi választásokon a jobboldali Keresztény Szo­ciális Unió (CSU) győzött, de — az első előrejelzésekkel ellentétben — nem sikerült megszereznie a szavazatok hatvan százalékát. A tarto­mányban ellenzékben lévő szociáldemokraták (SPD) és szabaddemokraták (FDP) né­mileg növelték szavazótábo­rukat a legutóbbi választá­sok óta. Az SPD 31,4, az FDP 6,2 százalékot szerzett. Franz Josef Strauss, a CSU elnöke — most — a bonni parlament képviselői man­dátumát feladva — „vissza­vonul Münchenbe”, ahol a távozó Alfons Goppeltől át­veszi a tartományi minisz­terelnöki tisztet. Straussnak nem sikerült elérnie Goppel legutóbbi rekord magasságú 62,1 százalékos — választási eredményét, ennek ellenére magabiztosan nyilatkozott pártja és a jobboldal kilátá­sairól. (MTI) vezér otthonában. „Aggodal­mukat” fejezték ki az arab értekezlet miatt, és úgy nyi­latkoztak, hogy „erős kétsé­geik vannak”: vajon „ér-e el valami eredményt” a megbe­szélés. Az 1965-ös, az országgyű­lésnek adott miniszteri be- moló óta eltelt 13 esztendő legfontosabb eredményeit, a jelenlegi helyzetet és a még meglévő gondokat vették számba hétfői ülésükön az országgyűlés kulturális bi­zottságának tagjai. A Parla­mentben lezajlott tanácsko­záson — amelyen ott volt Raffai Sarolta, az ország- gyűlés alelnöke, Polinszky Károly oktatási miniszter mondott bevezetőt. Hangsú­lyozta, hogy a minisztérium vezetői részt vettek a megyei képviselőcsoportoknak az el­múlt napokban megtartott ülésein, amelyeken sokolda­lúan vizsgálták a közoktatás helyzetét. Szászi Gábor (Tolna me­gye) felszólalásában aláhúzta, A jobboldal erői hétfőn fo­kozták támadásaikat az arab csapatok ellen. A bejrúti rá­dió szerint a „tűzszünet rendkívül törékeny, és bár­mikor felborulhat”. . hogy az iskolákban mindin­kább erősödik a komplex ne­velési-oktatási munka; a to­vábbi eredményékhez azon­ban javítani kell az egyete­meken, főiskolákon a peda­gógiai előképzést, hogy az if­jú tanárokat, tanítókat job­ban felvértezhessék a gya­korlati teendőkre. A tanácskozás Géczi Já­nos (Nógrád megye) zársza­vával ért véget, akit a hétfői ülésen választottak meg a kulturális bizottság elnöké­nek. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke méltatta az e tisztet sok éven át betöltő Ortutay Gyula ér­demeit, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak javaslata alapján vá­lasztották meg a bizottság új elnökét. Befejeződtek a szovjet-román tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) sével 1978. október 13—15. között baráti látogatást tett a Román Szocialista Köztár­saságban. A küldöttséget a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága hívta meg, s fogadta Nicolae Ceau- sescu, a Román Kommunis­ta Párt főtitkára. A román küldöttséget Paul Niculescu, az RKP Politikai Végrehaj­tó Bizottságának tagja, mi­niszterelnök-helyettes vezet­te. A tárgyalásokon a két kül­döttség, az SZKP és az RKP, valamint a Szovjetunió és Románia közötti kapcsolatok kérdéseit, továbbá az idősze­rű nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom problémáinak szé­les körét vitatták meg. A tárgyalásokon a két küldöttség áttekintette a ko­rábbi, Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu közötti találkozókon született megál­lapodások végrehajtását. A felek hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a szocialis­ta országok fokozzák erőfe­szítéseiket az enyhülési fo­lyamat folytatása és elmélyí­tése érdekében. A bukaresti tárgyalások tárgyszerű, nyílt, elvtársi légkörben zajlottak le. PANORÁMA ATHÉN A vasárnapi görögországi helyhatósági választásokon a hatmillió szavazásra jogosult állampolgár több mint egy­negyede nem vett részt a sza­vazáson annak ellenére, hogy a szavazástól távolmaradókat a kormány szankciókkal fe­nyegette meg. Athénben és más városok­ban is meg kell ismételni a szavazást, mert a jelöltek nem szerezték meg az abszolút többséget. SALISBURY A rhodesiai fajüldözők fegyveresei hétfőn Umtali vá­rosban és környékén újabb hajtóvadászatot indítottak az ország fekete többségéhez tartozó gerillák kézre keríté­sére. H közoktatás az országgyűlés kulturális bizottságának napirendjén Luis Corvalán visszaemlékezései I. yy Életem legfontosabb lépése” A „mini-emlékiratok" — ahogy Luis Corvalán maga nevezi visszaemlé­kezéseit — 1974-ben, a Pinochet-rezsim ritoquei koncentrációs táborában születtek. Címe: Algo de mi vida — Életemből. A Chilei Kommunista Párt főtitkára azt tervezi, hogy „Elfelejtett dolgok” címmel egyszer majd megírja a könyv kiegészítőjét is. Azt is el­mondotta, hogy amikor saját életéről írt, azokról az ezrek­ről, tízezrekről kívánt szólni, akiket a párt nevelt kommu­nista harcossá, és akinek küzdelmes élete jelentette és jelenti a chilei kommunisták pártját. Corvalán még 16 éves sem volt, amikor „Don Pancho gyermekei” közé lépett. A kommunista fiatalok, ha piás is hallhatta, amit beszéltek, jól kidolgozott képes és csak egymás számára érthető be­széddel értették meg egy­mást. így a pártot Don Panchónak, a kommunista if­júsági szövetség pedig — ahol a tanítóképző növendéke pártmunkáját elkezdte — Do­na Júliaként emlegették. A döntő lökést az elhatáro­záshoz Palmita, egy kommu­nista foltozósuszter adta meg. ö vitte el a szünidőt otthon a szüleinél, Tóméban töltő Corvalánt egy kommu­nista gyűlésre, ahol a párt tagja lett. „Életem legfonto­sabb lépését tettem meg ak­kor. 1932-ben történt ez, azt hiszem, februárban.” Az előző fél esztendő egy­mást követő drámai esemé­nyei érlelték meg benne az elhatározást. Luis Corvalán, aki 1916. szeptember 14-én Chile déli részén, Puerto Montiban született, édesapja hivatását választotta, tanító­nak készült. A család akkori­ban Tóméban élt, Luis pedig a megyeszékhelyen, Chillán- ban működő tanítóképzőben kezdte meg tanulmányait. Az első szemeszter után szülei­nél, a Concepciontól északra fekvő tengerparti városkában vakációzott. Ott érték az ese­mények: a chilei dolgozók 1931. július 26-án általános sztrájkkal megbuktatták Iba­nez reakciós kormányát. „Azon a napon ismertem meg a vörös szín jelentősé­gét” — írja Corvalán. Egy parasztgazdánál lakott albér­letben, Manuel Cid volt a ne­ve. Amikor a szirénák és harangok tudtul adták a dik­tátor bukását, ünneplőbe öl­tözött és előhozatta a piros cserkészkendőt. „Csodálkozá­somra kettétépte azt és egyik feléből magának, a másikból pedig nekem kötött nyakken­dőt. És aztán így mentünk az utcára, csatlakoztunk a tün­tetőkhöz.” Chile fellélegzett és a taní­tóképzőben is szervezkedni kezdtek a baloldali diákok. Corvalán csatlakozott az „Előőrs” csoporthoz. A cso­port hangadói kommunisták, voltak, akiket a diák akkor ismert meg. Összejöveteleiken előadások hangzottak el a számos országban pusztító gazdasági válságról, okairól. „A sajtóban a kommunisták­ról csak a legrosszabbakat ír­ták. Én azonban azt tapasz­taltam, hogy felvilágosult, tisztességes és bátor emberek. Nem láttam más politikai erőt, amely ilyen teljes szív­ből védte volna a munkanél­külieket.” A chilei hadiflottában 1931. szeptember 5-én lejátszódott események Corvalán család­ját is érintették. Bátyja, Moi- sés a tengerészeti iskola be­fejezése után egy hadihajón teljesített szolgálatot. Amikor a zsold csökkentése miatt a tengerészek fellázadtak, az édesanya és a testvérek féle­lemmel teli órákat éltek át.® Miután a felkelést leverték — 2500 matróz és katona lelte halálát —, nem lehetett sem­mit megtudni a lázadók sor­sáról. Szörnyű rémhírek ke­ringtek. Az egyik szerint azt a hajót, amelynek személyze­téhez Luis bátyja tartozott, megtorpedózták és elsüllyesz­tették. Már október vége le­hetett, amikor a család meg­tudta, hogy Moisé él. Más matrózokkal együtt börtön­ben tartották fogva. A kommunisták követelték a bebörtönzött matrózok sza­badon bocsátását, akik közül többeket halálra ítéltek. Ki­végzés előtt állt Pedro Pa- cheo, a chilláni tanítóképző egykori kiváló hallgatója, te­hetséges és népszerű költő, a tengerészeti iskola oktató­ja. A tanítóképzősöknek sike­rült közös tüntetésekhez meg­nyerniük a líceumok, a szak­iskolák, és a mezőgazdasági iskolák felsős tanulóit. Pa- cheo életéért küzdöttek. Vé­gül egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre. A forradalmi harc lendüle­tét Alessandri elnökké vá­lasztása 1932 végén törte meg. Olyan időszak következett, amelyben az uralkodó osz­tálynak sikerült újólag esz­tendőkre megszilárdítani ha­talmi pozícióit. A reakciósok előretörését tapasztalni lehe­tett a tanítóképzőben is. A hallgatók közül többet eltávo­lítottak. Maga Luis Corvalán is csak nehezen kapott diplo­mát. Meglehetősen eltérő je­gyei voltak. így például „hi­vatástudatból” és „magavise­letből” egyaránt négyes: a majdnem legrosszabb jegy. A tanári konferencián heves viták folytak róla. Többen akadtak, akik kijelentették, hogy Corvalán hallgató egész életében forradalomra agitál majd, és ezért nem szabad megengedni, hogy a népokta­tásban dolgozzék. 1934. decemberében Luis Corvalán a friss oklevéllel is­mét szüleinél telepedett meg, akik időközben végleg Con- cepciónba költöztek. Rögtön elhelyezkedni nem tudott, s amikor végre kinevezték Iquiquebe, az északi kikötő­városba tanítónak, egy esz­tendeig gyakorolhatta csupán hivatását: az újabb munkás­akciók után az Alessandri- kormány sorra bocsátotta el a haladó tanítókat és ez az in­tézkedés nem kerülte el az akkor még mindig csak 18 esztendős Luis Corvalánt. P. I. (Következik: Tanítani és ta­nulni.) Mi változik Brazíliában? A várakozásoknak megfelelően alakult a brazil elnökvá­lasztás. Geisel tábornok utóda Joao Baptista de Figuei- redo, a titkosszolgálat eddigi vezetője lett; az 1964-es puccs óta ő Brazília 5. katonaelnöke. (Képtávírónkon érkezett.) Hétfő esti kommentárunk Ami várható volt, bekövetkezett: a brazil fővárosban bejelentették, hogy az 589 tagú különleges elektort tes­tület Joao Baptista Figüeiredo négycsillagos táborno­kot, a katonai titkosszolgálat most hatvanesztendős ex- főnökét jelölte Ernesto Geisel, tábornok utódjaként a köztársasági elnök magas tisztségére. A jelölt személye és a választás eredménye nem meg­lepetés, de a kampány hangja és hangulata annak bi­zonyult. A korábban csak egyenruhában és arcát elta­karó, hatalmas napszemüvegben, a nyilvánosság előtt ritkán mutatkozó generális a kampány alatt kilépett a szürke eminenciás szerepéből és félreérthetetlenül igye­kezett a nyilvánosság számára szokatlan rivaldafényben „új arcot” mutatni. Az első meglepetés az volt, hogy a tábornok, akinek győzelme egyszerű matematikai alapon és a hatalmi erőviszonyok koordinátái szerint biztos volt, fáradtsá­got nem kímélve járta a hatalmas, 110 milliós ország legtávolabbi tájait. Mindig szigorúan civilben és az ed­diginél jóval kisebb és világosabb napszemüvegben szónokolt. És hogyan! Aki nem ismeri a helyzetet és a generális szerepét, azt hihetné, hogy Figüeiredo „tiszta lappal” indul, mert úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne mindahhoz, ami 1964, a katonai hatalomátvétel óta Brazíliában történt. A hivatalát márciusban átvevő új államfő készségesen elismeri, hogy „Brazília legnagyobb problémája bizonyos gazdasági eredmények ellenére a tízmilliókat érintő szegénység, a javak kiáltóan egyen­lőtlen elosztása”. Hajlandónak mutatkozik néhány bel­politikai reformra, amely — megvalósulásuk esetén — enyhítené az eddig rezzenetlen katonai diktatúrát. Miért hangzottak el ezek az ígéretek, amikor Figuei- redo amúgyis biztos lehetett abban, hogy az ellenzéki jelölt — egy másik tábornok — úgysem veszélyezteti pozícióját? A válasz egyértelmű: nem egészen egy hónap múlva, november 15-én Brazíliában egy másik választásra ke­rül sor: ezúttal a parlamentet újítják meg. Megfigyelők szerint ez a választás már nem lesz ilyen egyszerű és az Arena nevű kormánypárt joggal tart attól, hogy az egyetlen legális ellenzéki mozgalom, az MDB látványo­san sok voksot szerezhet november derekán. 1979 első felében kell kiderülnie annak, mennyi a taktika az új államfő ígéretében. HARMAT ENDRE LAPZÁRTA b ____________ . R ÓMA A konklave megválasztotta az új pápát: Karol Wojtyla krakkói érseket. Az új pápa a II. János Pál nevet vette fel. SANAA A rádió hivatalos közle­ménye szerint az Ali Abdul­lah Szalez ezredes, észak­jemeni államfő hatalmának megdöntésére irányuló össze­esküvést a katonaság még „kezdeti szakaszában” lever­te. Az összeesküvőket letar­tóztatták és bíróság elá állít­ják. SZINGAPÚR Hétfőn Szingapúrba, az ASEAN országokban tett kőr­útjának utolsó állomására ér­kezett Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztár­saság minisztertanácsának el­nöke. A repülőtéren Li Kuan Ju miniszterelnök fogadta. Phan Van Dong kétnapos hivatalos látogatásra érkezett a Szingapúr Köztársaságba. SZÓFIA Todor Zsivkov, a Bolgár Ál­lamtanács elnöke hétfőn af­rikai körútra indult. A bol­gár államfő elsőként Nigériát keresi fel, ahol három napig időzik majd. PRETORIA A dél-afrikai fajüldöző re­zsim vezetőivel — Piet Wil­lem Botha miniszterelnökkel, Roelof F. Pik Botha külügy­miniszterrel és másokkal — ült tárgyalóasztalhoz hétfőn reggel Pretoriában Cyrus Vance amerikai, David Owen brit, Donald Jamieson kana­dai és Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet külügymi­niszter, valamint Olivier Stirn francia külügyi államtitkár. A kétnapos tanácskozás té­mája: Namíbia jövője. BUDAPEST A Szakszervezeti Világszö­vetség irodája október 18— 20-a között Nicosiában tartja XIX. ülését. Az iroda ülésére hétfőn Nicosiába utazott Gás­pár Sándor, a SZOT főtitká­ra, az SZVSZ elnöke és Tim- mer József, a SZOT titkára, az SZVSZ-iroda tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents