Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
8 Képújság 1978. október 15. Havannai kongresszusi palota Havanna lesz a székhelye az el nem kötelezett országok VI. csúcsértekezletének. Az ez alkalommal a szigetországba látogató állam- és kormányfők már abban a palotában üléseznek majd, amelyet — mint az ország kongresszusi palotáját — most építenek a kubai fővárosban. A Havanna nyugati részén épülő létesítmény központi blokkja 200 méter hosszú, 60 méter széles, négyemeletes üveg- és betonpalota lesz, amelynek két oldalához alacsonyabb épületszárnyak csatlakoznak. Teljes területe — a kiszolgáló épületeket, utakat, parkokat is beleszámítva — 30 ezer négyzetméter. A főépület impozáns főbejáratán az előcsarnokba, onnan a kongresszusi terembe vezet az út, amely mellett tíz kisebb tárgyalóterem sorakozik. A plenáris ülések céljára szolgáló „nagy szalon” 1500 személyes, a résztvevő- kön kívül megfelelő elhelyezést nyújt a megfigyelők, vendégek, újságírók számára is. A palota helyiségei légkondicionáltak lesznek. Titkárság, gondnokság, megfelelő személyzet gondoskodik a rendezvények lebonyolításáról. Két étterme, három kávézója lesz. Közel ■ Szovjetunió városaiban ma már a lakosság több mint 62 százaléka, 162 millió ember városban él. A forradalom előtti Oroszországban, 61 évvel ezelőtt a városokban a nép 18 százaléka lakott, 28,5 millió ember. A forradalom után az iparosodás gyors fellendülésével megnövekedett a városok száma. A hivatalos adatok szerint 1977-ben a Szovjetunióban már 5824 város volt. Közülük 17 nagyváros lélekszáma meghaladta az egymilliót, a 240 középnagyságú városban pedig egyenként több százezren élnek A városóriások és a jelentősebb városok többnyire a Szovjetunió európai részén találhatók. A városiasodás mértéke azonban most nem itt a legnagyobb. A legutóbbi években az Uraitól keletre fekvő területek gazdasági jelentősége miatt a mintegy 10 millió négyzetkilométernyi Szibériában folyik a legintenzívebb urbanizáció. Erről tanúskodik az a tény, hogy az 1971—1975 közötti időszakban létesült 90 új városból több mint 50-et az Uraitól keletre építettek fel. A városépítésben továbbra is ez a terület já ssza majd a vezető Koreát ősidők óta a kincsek országának nevezik, s nem véletlenül: területén számtalan ásványi kincs található. A vasérc lelőhelyei jó alapul szolgáltak a vaskohászat kifejlesztéséhez. Rendkívül gazdag lelőhelyeket tártak fel az ország északnyugati részén. Itt található a muszáni ércbánya, amely a legnagyobb a köztársaságban, s amelynek készletei meghaladják az egymilliárd tonna vasércet. hatezer szerepet. Egyedül a jelenleg épülő, több mint 3000 kilométer hosszúságú Bajkál—Amur vasútvonal nagy gazdasági vonzerejű zónájában mintegy 100 új város létrehozását tűzték ki célul. E városok egy részét már építik, a többiek tervein -pedig dolgoznak. Ma minden szovjet állampolgárra 12 négyzetméter lakásterület jut. Minden 10 családból megközelítőleg 8 különálló, jól berendezett lakásban él. Az állam mindaddig igen fontos megoldandó problémának tekinti a lakáskérdést, amíg nem tud minden családnak különálló otthont biztosítani. A Szovjetunióban évente átlagosan 20 milliárd rubelt fordítanak lakásépítésre. A Szovjetunióban az állam építi a lakásokat és adja azokat bérbe olyan alacsony lakbérért, hogy az a család össz- keresetének 1,5—2,5 százalékát teszi ki. Ha a lakó a közszolgáltatásokat is igénybe veszi, a lakbér a családi költségvetés 3—4 százaléka. Az állam viseli a lakások összes karbantartási és tatarozási A Szovjetunió és más szocialista országok a népi Korea rendelkezésére bocsátották a szükséges berendezéseket — kotrógépeket és buldózereket, valamint az ércdúsító üzem berendezéseit — általuk ez az érclelőhely a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fő kohászati bázisa lett. A muszáni érclelőhelyre telepített bányaüzem évenként 10 millió tonna Vasércet ad a népgazdaságnak. Kincsek országa lfetelkedö uizturbincak A folyók, tárolók vízének nyomásában és sebességében rejlő hatalmas energiát a turbinák alakítják át forgómozgássá, teszik alkalmassá villamos energia termelésére. Magát a turbina elnevezést egy francia mérnök alkalmazta először egy párizsi gépbemutatón, a múlt század elején. A vízturbinákat általában feltalálóikról nevezték el. A Francis-turbina Francis James Bicheno angol mérnök 1849-ben keletkezett találmánya. Újdonsága az volt, hogy a megszokott vízkerék-elren- dezésű elődjénél jobb hatásfokúnak bizonyult, s tengelye függőleges is lehetett, ami nagy teljesítményű egységek építését is lehetővé tette. Ezt időrendben egy amerikai mérnök, L. A. Pelton szabadalma követte, az 1884-ben megalkotott Pelton-turbin^. Ennél a gépnél a tengellyel együtt forgó, úgynevezett járókereket nem lapátok alkotják, hanem egy tárcsa kerületén elhelyezett „kanalak”. Máig is használatban van ez a nagy esések hasznosítására készült turbinatípus. A kis vízerők gazdaságos hasznosítására készült Bánki-turbinát 1917-ben szabadalmaztatta alkotója, Bánki Donát budapesti műegyetemi professzor. E turbina elrendezése hasonló a közismert vizkerékéhez, de a megfelelően kialakított csatorna segítségével a kerékre rávezetett víz kétszer áramlik keresztül az ívelt lapátokkal ellátott járókeréken. Az eredmény: jó hatásfok, olcsó szerkezet, rugalmas alkalmazkodóképesség a különböző természeti adottságokhoz. A Kaplan-turbina egy osztrák—cseh származású mérnök alkotása. Viktor Kaplan a Ganz-gyár alkalmazottjaként, az 1910-es évek közepén szerkesztette meg a kis esésű folyók hasznosítására szánt szárnylapátos (propel- leres) turbinát. A kis esésű, változó mennyiségben rendelkezésre álló vizek hasznosítására a Kaplan-turbina ma is a legalkalmasabb típus. Képünk egy Kaplan-turbina hatalmas járókereke beemelésének izgalmas pillanatait örökítette meg. <KS) ........................................___.................................... ........... ...................■... B ulgária - 73 Az ifjúság városa Dimitrovgrád ligetes utcái város költségeit is. E kiadások kétharmadát, évi 5 milliárd rubelt, az állami költségvetésből fedezik. Egészében véve ez a politika reális és egyenlő lehetőségeket biztosít ahhoz, hogy javuljanak a szovjet állampolgárok lakáskörülményei. A Szovjetunióban van a világon a legmagasabb szintű , közművesítés. Kivétel nélkül minden házba bevezették az elektromos áramot, a lakóházak mintegy 90 százalékát látták el vízvezetékkel, 80 százalékát csatornahálózattal és központi fűtéssel, körülbelül 80 százalékát gázzal.-j prognózis: ha a SzovK jetunió lakossága éven- I ként átlagban 2,3 mil- HiimiüJ hóval növekszik, az ország népessége 2000-ben eléri a 312 milliót. A megszaporodott lakosság városokba telepszik, s folytatódik a falvakból a városokba vándorlás. A folyamat eredményeként a városi lakosság száma 230 millióra növekszik. A Szovjetunió térképén 2000-ig 400 új város jelenik meg, tehát évente átlagosan 18—20 új város jellegű település épül. (BUDAPRESS — APN) A dunai flotta integrációja 1977-ben alakították meg a DUNAJTRANSZ nevű bolgár —szovjet közös társaságot, a dunai vízi járművek közös üzemben tartására. A DUNAJTRANSZ hajói egy év alatt hatmillió fonna árut szállítottak vízi úton Bulgária és a Szovjetunió között. A hajózási társaságok 500 000 rubel többletjövedelemre tettek így szert. A közös társaság székhelye Rusze, Duna menti bolgár város, képviselete pedig a szovjetunióbeli Duna-parti város, Izmail. A hajózási kapcsolatok fejlesztése a két ország között igen fontos. A DUNAJTRANSZ szállítóhajói nyersanyagokat, gépeket, felszereléseket hoznak a Szovjetunióból Bulgáriába. Többek között a bolgár személygépkocsi-import 80 százaléka a ruszei kikötőn keresztül jut szovjet piacról a hazaira. Ezen a vízi úton továbbítják a bolgár ipar gyártmányait a Szovjetunióba: így többek között mezőgazdasági gépeket, különféle elektromos berendezéseket, motoros járműveket. Az ötvenezer lakosú Dimit- rovgrádot nevezhetnénk akár a parkok városának, akár a szocialista ipar fellegvárának is, de leggyakrabban úgy emlegetik Bulgáriában, mint a fiatalok városát. Penjo Penev, aki a város falai között érett költővé, így jellemezte egyik versében a Marica-parti metropoliszt: „Dimitrovgrád az erő és a fiatalság forrása”. Dimitrovgrád tanácselnöke is a fiatalon elhunyt, szárnyaló lelkű költő versét idézi, s arról beszél, miért is nevezik Dimitrovgrádot a fiatalok városának. — Dimitrovgrád három faluból nőtt ki. 1947. szeptember 2-án fiatalok sokasága érkezett ide az ország minden részéből, hogy lerakják egy szocialista ipari város alapjait. Itt kezdődött Bulgária iparosítása. A következő esztendőben már mintegy húszezer fiatal dolgozott a városban. Cementkombinát, műtrágyagyár, aszbesztüzem, hőerőmű, ruhagyár, gépgyár épült. A város ma is szüntelenül terjeszkedik, állványerdők jelzik, merre nyújtja óriási kajjajt. Megtekintettük a KGST beruházásában épülő óriási poliésztergyár csarnokait. Kint az útszélen a terep még rendezetlen, a falak mentén hatalmas vastraverzek futnak körbe, s a falak között már a legmodernebb gépeket állítják össze a japán szerelők. Az ország sok tájáról, 968 helységből verbuválódott a város lakossága. Gépkocsival bejártuk a fiatal város utcáit, tereit is. A gyárakat, üzemrészeket tágas zöldövezettel, ligetekkel választották el egymástól, a lakóházak között is dús lombú fasorok. Okosan terveztek a dimitrovgrádi mérnökök. Nincs még város a világon, ahol 22 négyzetméter zöldterület jutna egy lakosra. Három nagy parkja — a Marcia park 140, a Vapca- rov 42, a Penev park pedig 8,5 hektár területen fekszik, de 22 hektárra kívánják kiterjeszteni — mint óriás tüdők szűrik, frissítik a város levegőjét. A parkok jelentős része társadalmi munkában készült, s ebből kivették részüket a magyar fiatalok is. Dimitrovgrád Kazincbarcikával tart fenn eleven kapcsolatot. Kazincbarcikáról minden nyáron húsz diák érkezik a városba. Húsz napot parképítéssel töltenek, tíz napot pedig a tenger mellett üdülnek. A város vezetőit a hatvanas évek végén aggasztotta, hogy viszonylag alacsony volt a születési arány. A hetvenes évek második felében évente már 1000—1200 gyermek születik. Tizenkét általános iskolája, egy gimnázium és három középiskolája van a városnak. Minden tizedik ember új lakásban él Dimit- rovgrádban. 1982-ben lesz a város névadójának, Georgi Dimitrov- nak, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakja születésének századik évfordulója. A fiatal város lakói most erre a nagy évfordulóra készülnek, munkával, új létesítményekkel kívánják megünnepelni névadójuk születésnapját. Mongólia Gazdasági fejlődés-szovjet segítséggel Az első mongol—szovjet barátsági és együttműködési szerződést 32 évvel ezelőtt kötötte meg a két állam. A Szovjetunió testvéri segítségének köszönhető többek között az, hogy az ipar ma már jelentős szerepet játszik az egykor elmaradott agrárország életében. Az össztársadalmi termelésnek egyharmadát, a nemzeti jövedelemnek egynegyedét, az exportnak a felét adja az ország ipara. Az elmúlt tíz esztendőben a szovjet szakemberek segítségével 480 ipari és szolgáltató vállalat kezdte meg a munkát a Mongol Nép- köztársaságban. Mindez olyan fejlődést jelentett az országnak, amelyről az itt lakók korábban nem is álmodhattak. Jelenleg 24 óra alatt annyi villamos energiát termelnek, mint 1935-ben egy egész esztendő alatt. Negyvennyolc óra alatt annyi építőanyagot állítanak elő, mint az egész 1940-es évben. Az állami gazdaságok és mezőgazda- sági termelőszövetkezetek ötször annyit termelnek, mint a forradalom előtt. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése jelentős társadalmi változásokat is hozott. Mérnököket, technikusokat, gépészeket képeztek. A szakemberekre az élet minden területén szükség van. Az ő munkájuk segítségével sikerült az elmúlt néhány évben az egykori jurtatelepülések helyén 20 város és 300 község korszerű lakóházainak a felépítése. Az ország természeti kincseinek a kiaknázásához is sok segítséget kap Mongólai a szocialista országoktól, elsősorban a Szovjetuniótól. így kerülhet sor olyan nagyüzemek létesítésére, mint például az ERDENET ércdúsító kombinát. A közös célkitűzések, az együttműködés további segítését jól látja el a mongol—szovjet vegyes vállalat, a MONGOLSZOV- CVETMET.
