Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

1978. október 15. “fíiÉPÚJSÁG 9 A természet gyógyszertára ww _____ Ősz a Magas-Tátrában Fenyvesekkel vadregényes tájon vezet az út A Tátra Nemzeti Parkban az ősz a legszebb évszak. Természetjárók csapatai indulnak ilyenkor a csúcsok meghódítására. A Zmrlé Pleso tengerszem a Cseh-völgyben „Moha-tó” vidéke a tudósokat is érdekli. A környezet­nek itt ugyanis sarkvidéki tundra jellege van. Konténeres szállítás Az NDK kereskedelmi flot­tájának újabb szolgáltatása áll a partnerek rendelkezésé­re a Földközi-tenger térségé­ben. Ez év februárjától kezd­ve rendszeres konténerszolgá­latot látnak el a levantei ke­reskedelemben. A töhh mint 25 éve megala­pított Rostocki Hajózási Vál­lalat 200, összesen 1,8 millió tonna hordképességű hajóval rendelkezik. A Földközi-ten­ger afrikai területén például 48 rostocki hajó vesz részt a forgalomban, 342 296 tonna rakodási lehetőséggel. No a házasodási kedv Az elmúlt 14 év alatt 1977- ben kötötték a legtöbb házas­ságot az NDK-ban. Ekkor 147 402 ifjú pár lépett az anyakönyvvezető elé. A fiatal házasok közül 85 ezren kértek és kaptak ka­matmentes kölcsönt közös életük megalapozásához. Az 5000 márkáig terjedő kölcsönt minden, az NDK-ban élő, 26 év alatti fiatal házas felve­heti, aki havonta nem keres többet 1400 márkánál. A hitel főleg családiház-építésre vagy vásárlásra, lakásberendezés­re szolgál. jfj Munka ||§| A rizspalánták kiültetése a földekre — nehéz és felelős­ségteljes munka a szocialista Korea földművelői számára. Az idef tavaszi mezőgazdasá­gi munkálatoknak különleges jelentőségük volt, mivel az ágazat dolgozói 8,5 millió ton­nás termés elérését tűzték ki célul. Az elmúlt tavasz időjárás­viszonyai nem kényeztették el a rizstermelőket — nem ment ritkaságszámba a hófúvás, az átlagosnál alacsonyabb hő­mérséklet. A földeken min­denütt ugyanaz a kép fogadta az odalátogatót: a dolgozó emberek ezrei között hol itt, hol ott, mint valami fantaszti­kus bogarak, mozogtak az ül­tetőgépek. Ezeket a gépeket, amelyek fölöslegessé teszik a nehéz fizikai munkát, koreai mérnökök alkották. Ilyenkor a mezőgazdászok segítségére sietnek a váro­siak, a néphadsereg katonái is. A kocshanri mezőgazdasá­gi szövetkezet elnöknője, Li Ok Szán már sok éve áll a szövetkezet élén. Kitűnő szak­ember, jó szervező. Az elért kimagasló eredményekért a KNDK kormánya a Munka Hőse címet adományozta ne­ki. Li Ok Szán szavai szerint a kocshanri szövetkezet dol­gozói nagy célokat tűztek ma­guk elé: elérni a hektáron­kénti 8 tonnás rizstermést. Ez kereken egy tonnával maga­sabb a tavalyi eredménynél. A nehéz feladat teljesítésé­hez a szövetkezetben megte­remtették a szükséges feltéte­leket, rendelkezésre állnak a szakképzett munkaerők és a gépek. A szövetkezet gép­parkja többek között 48 kü­lönböző típusú traktort és 12 talajegyengető gépet számlál. Három évvel ezelőtt kísérlet­képpen még csupán 4 ültető­gépet alkalmaztak itt, azóta 25 ilyen gép segítségével el­érték a legnehezebb munká­latok 50 százalékos gépesíté­sét. Ősidők óta ismertek Bulgáriában a növények gyógyító tulajdonságai. Á régi, gyógyítással foglal­kozó kéziratok — a da- maszkinok — sok érdekes adatot tartalmaznak Bul- gárai gyógyfüveiről és azok alkalmazásáról, az ország zöld gyógyszertárá­ról. A népi gyógyítók év­századokon át gyűjtötték a tapasztalatokat. Érdekes adat, hogy a mellhártya- gyulladás gyógyítására régtől fogva a zászpát, va­lamint a nyárfa- és a fűz­fakérget alkalmazták. A tudomány alátámasztotta ezeknek a növényeknek a gyógyhatását. Például a fűzfakéregben szalicilsav található, amely az aszpi­rin fő komponense. Nagy jelentőségű volt a tudo­mány számára Ivan Rajev felfedezése, aki a Parkin- son-kór gyógyítására nad­ragulyagyökeret használt. Bulgária területén 3200 fajta növény lelhető fel, közülük csaknem 300-ból készítenek gyógyszereket. A gyógynövények értékes alapanyagok a gyógyszer- ipar, az illatszergyártás és a kozmetika számára, ezenkívül alkalmazzák őket különböző gyógyteák készítésére is. A bolgár gyógyszeripar számos készítményt gyárt a gyógynövényekből. Pél­dául olyan készítményeket, mint a köhögéscsillapító Glauvent, a Nivelin, ame­lyet az agyhártyagyulla­dás, különböző neuritisek, a poliomyelitis, a spasticus parezis gyógyításában al­kalmaznak, vagy a Ma­gyarországon is népszerű Tabex, amely megfelelő alkalmazás esetén rendkí­vül hatásos a dohányzás elleni küzdelemben. Szófiában az orvostudo­mányi akadémia mellett működik az a klinika, ahol főként gyógynövényeket alkalmaznak a vese, a húgyutak, a gyomor- és bélrendszer, valamint a légúti szervek megbetege­déseinél. A sikerek nagy távlato­kat nyitnak a gyógynövé­nyek további alkalmazása előtt az orvostudomány­ban. túrán részt vevők emlékezete so­káig őrzi majd azt a sok szépséget és kedvességet, amelyet a közel­múltban alkalmuk volt élvezni. A Volánturist-csoport a hűvös, esős Budapestet és Moszkvát elhagyva érkezett a napfényes, forró Bakuba, Azerbajdzsán másfél millió lakosú fővárosába. A Kaszpi-tenger felől szüntelenül fújó szél csak némileg enyhítette a még szeptember közepén is tom­boló kaukázusi nyár hevét. A hónapok óta felhőtlen, vakító ég alatt úgy éreztük, bőséges kárpótlást kapunk a szeszé­lyes, hűvös magyarországi nyárért. A várost díszítő megszámlálhatatlan park, liget, virág­ágy színpompája, üdesége csaknem elfeledtette velünk, hogy Baku egy ma is jelentős olajlelőhely központja, olaj­kutak ezreivel, melyek nagyobb része a várost övező kopár, terméketlen síkságon, más része a tengeren épült acélszi­geten ontja a fekete aranyat. Baku és környéke már a tör­ténelem előtti időkben ismert volt a föld mélyében lévő kincséről. Ezért is nevezték el egykor a tűz városának, ahol Valaha lépten-nyomon égő olaj, vagy gáz tört a felszínre. A táj kőkorszakbeli lakói is ismerhették, félték és tisz­telték a föld mélyében rejlő titokzatos erőt, mert megtele­pedtek a környező sziklás domboldalakon, s életükről szó­ló, kőbe vésett, rajzos üzenetüket alkalmunk volt megbá­mulni Kobisztán forró szikláin és hűs barlangjaiban. A forradalmi munkásmozgalom e nagy múltú városá­ban járva tisztelegtünk az ellenforradalmárok által orvul legyilkolt 26 bakui népbiztos Merkurov tervezte emlékmű­ve előtt, amely állandó színhelye társadalmi és családi ün­nepi eseményeknek is. Megcsodáltuk a XII. században emelt Lányok bástyá­ját, a Sírván sahok palotáját. Gyönyörködtünk, hűsöltünk a kilométereken át húzódó, széles, parkosított tengerparti sé­tányon, amely nemcsak szórakoztató- és pihenő-, de egyben gyógyhely is. Főként magas vérnyomásban szenvedők és asztmások gyógyításával foglalkoznak itt. Szívesen ke­restük volna fel a sétány kertes kávéházait, játéktermeit, mozijait, ám programunk rövidsége miatt csak azt fogad­hattuk meg kedves bakui kísérőnknek, Zenfira kisasszony­nak, hogy okvetlen eljövünk máskor is. Bakuról azt mondják, a világ egyik legszebb éjszakai városa, nos Jerevánról túlzás nélkül állítható, hogy éjjel és nappal egyaránt a legszebbek közé tartozik. A Szovjetunió egyik legősibb városa természeti környezetének is köszön­heti szépségét, hiszen ott őrködik felette az örökké hófödte Ararát, közelében van az 1900 méter magasságban lévő Szeván-tó, amelyet szokás az égbolt egy darabjának is em­legetni: A köz- és magas épületek többségét vörös tufakő borítja, amelytől a város a tűző napfényben valami sejtel­mes rózsaszín ragyogást kap. Kaukázusi levél És mit őriz meg emlékezetünk Örményország főváro­sáról? Azt hiszem valamennyiünk számára felejthetetlen marad az emlékmű, amelyet az 1915 áprilisában Török­országban legyilkolt másfél millió örmény emlékére emel­tek. Az 1965-ben felavatott emlékmű öröklángja előtt állva Konitosz örmény zeneszerző gyászdallamai szinte belénk égették e szörnyű népirtás miatti haragot, megrendülést. Együtt örültünk hát örmény barátainkkal, amikor beszá­moltak népük újjászületésének, felemelkedésének több mint fél évszázados útjáról, eredményeiről. Szívesen emlékezünk vissza Jereván ezernyi szökő- kútjára, a nagyon szép, változatos színű és formájú lakó­telepekre, a szőlővel befuttatott erkélyekre és persze a tü­zes és zamatos örmény konyakra. Gyönyörű élmény marad számunkra kirándulásunk a Jereván közelében lévő Ecsmiad- zinben, a 301 óta önálló örmény gregorián egyház központ­jában. Itt székel az egyház feje: minden örmények katoli- kosza. Itt található a világ első keresztény templomának egyike, amelybe mintha Örményország minden ősi szépsé­gét egybe akarták volna gyűjteni. Évszázadok múltán is csodálatos színűket megőrző miniatúrák, márványra festett apostolok, leheletfinomsággal vésett keresztes kövek, gyöngyházberakással dúsan díszített trónusok, pásztorbo­tok. Itt látható a világ legnagyobb oltárfüggönye, amelyet egy indiában élő örmény házaspár a XVIII. században 18 évig szőtt, hímzett, festett, és itt őrzik a szent lándzsát, amellyel a legenda szerint egy római katona megérintette Krisztus teltét. Ámultunk a szintén Jereván mellett lévő Gehárd XIII. században épült, pontosabban sziklába vájt barlangkolos­tor láttán is, amelynek egy-egy termét egy tömbből farag­ták. Az egyik terem akusztikája olyan páratlan, hogy cso­portunk nem tudott ellenállni a kísértésnek és elénekelte a „Csillagok, csillagok ..kezdetű népdalt. Elragadóan szép volt. Ennyi szépség és élmény után Grúziába már egy kicsit fáradtan érkezett kis csapatunk. Jerevánból jövet autó­buszunk a kristálytiszta vizű Szeván-tó partját elhagyva végtelen szőlőtáblák mellett haladt el, ahol sok helyen már javában szüreteltek. A gyógyforrások, gyümölcsöskertek, tüzes borok és teaültetvények országának fővárosa Tbiliszi hosszú forró nyarának utolsó napjaiban fogadott bennünket. A program szerint a városnézést megelőzően érkezésünk estéjén fel­kerekedtünk, hogy drótkötélpályán eljussunk a város leg­magasabb pontjára, a 727 méter magas Mtacmida-hegyre. Az esti fényben tündöklő milliós Tbiliszi több mint csodá­latos. még Mchetában, Grúzia ősi fővárosá­ban tett látogatásunkról, a tbiliszi botanikus kertről, a városi múzeum­ban bemutatott, Zichy Mihály által illusztrált Rusztaveli- versekről, a hagyományos teakóstolásról, ámde mindez esetleg már visszaélés lenne az olvasó türelmével. A leg- fontósabbról azonban nem feledkezhetem meg: a kauká­zusi emberekről. A legfelejthetetlenebb benyomást ők tet­ték ránk. Kedvesség, segítőkészség, vendégszeretet dolgá­ban nehéz lenne bárkinek is versenyeznie velük. Nem je­lentett akadályt a nyelvi nehézség, az eltérő szokások. Ami­kor alkalmunk volt találkozni velük, pillanatok alatt igaz barátságok szövődtek. Mindenütt azt éreztük, ide érdemes visszatérni, ide mielőbb vissza kell jönni. GYERTYÁNOS ZOLTÁN A kaukázusi Szólhatnék

Next

/
Thumbnails
Contents