Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

2 KÉPÚJSÁG 1978. október 14. Közlemény a Magyar Központi Bizottságának Szocialista Munkáspárt 1978. október 12-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) és kormányküldöttségünk részvétele az etióp forrada­lom negyedik évfordulójá­nak ünnepségein. 5. A Magyar Szocialista Munkáspárt a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta is széles körű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. A Központi Bizottság kép­viselői megbeszéléseket foly­tattak az amerikai, az angol, az argentin, a bolgár, a cseh­szlovák, a dán, a finn, a fran­cia, a guyanai, az iraki, az izraeli, a jordániai, a kongói, a kubai, az olasz, az osztrák, a panamai, a portugál, a sze­negáli, a szír, az új-zélandi és a vietnami testvérpártok ve­zetőivel, képviselőivel. Az MSZMP küldöttségei részt vettek az ausztrál, a ciprusi, a finn, a görög, az indiai, a jugoszláv, a spanyol, a Sri Lanka-i és a svájci kommunis­ta párt kongresszusán. A ta­lálkozások jól szolgálták a véleménycserét a nemzetközi helyzet, a kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Hozzájárultak a kétoldalú kapcsolatok elmé­lyítéséhez és a testvérpártok összefogásának erősítéséhez. Pártunk képviselői tárgya­lásokat folytattak a Német Szociáldemokrata Párt, a Chi­lei Szocialista Párt, a Japán Szocialista Párt és a Belga Szocialista Párt hazánkba ér­kezett küldöttségeivel, részt vettek a Jamaicai Népi Nem­zeti Párt és az Angol Mun­káspárt kongresszusán. A megbeszélések elősegítették egymás helyzetének és állás­pontjának kölcsönös, alapo­sabb megismerését, az együtt­működés további lehetőségei­nek feltárását a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdításáért, az egyetemes emberi haladásért folytatott tevékenységben. 6. Hazánk külpolitikai cél­jait, az enyhülés és a társa­dalmi haladás ügyét az el­múlt időszakban is jól szol­gálta a Hazafias Népfront, a békemozgalom, a magyar szakszervezetek, a kommu­nista ifjúsági szövetség és más társadalmi, tömegszerve­zetek és mozgalmak széles körű, aktív nemzetközi tevé­kenysége. Jelentős esemény volt a havannai világifjúsági találkozó, amely előmozdí­totta a társadalmi haladás, a béke, a népek közötti barátság ügyét és az imperializmus elleni harcot. A találkozón a magyar fiatalok küldöttsége méltóképpen képviselte ifjú­ságunk, népünk törekvéseit. o A Központi Bizottság átte­kintette az építő- és építő­anyagipar helyzetét, megha­tározta továbbfejlesztésének feladatait. Megállapította, hogy az építőipar munkájáról szóló 1964. évi határozata el­érte célját, az iparág fejlődé­se meggyorsult. Nagy teljesít­ményekre képes építő- és épí­tőanyagipar jött- létre, amely növekvő arányban járul hoz­zá a nemzeti jövedelemhez, a nemzeti vagyon gyarapításá­hoz. 1. Az építőipar termelése 1960 óta megháromszorozó­dott. Az utóbbi években a termelés növekedése a munka termelékenységének emelke­déséből származott. Ipari és mezőgazdasági üzemek százai épültek fel, illetve bővültek új egységekkel. Köztük olyan je­lentős létesítmények, mint a Gagarin Hőerőmű, az Ajkai Timföldgyár, a Péti Műtrá­gyagyár, a Hejőcsabai Ce­mentgyár, a Dunaújvárosi Hullámpapírgyár, a Gyulai Húskombinát, a Zalaegerszegi Hűtőház. Felújult és bővült az ország úthálózata, meg­kezdődött az autópályák épí­tése. A már kiépült metró­vonalak lényegesen javítot­ták Budapest tömegközleke­dését. Az építőipar eredményeiről tanúskodik a 15 éves lakás- építési terv túlteljesítése, az egészségügyi, oktatási, kultu­rális és sportintézmények bő­vülő hálózata és sok más, a lakosság életkörülményeit ja­vító létesítmény. A nagy ará­nyú építkezés nyomán váro­saink fejlődtek, nagy részük korszerű városközponttal és lakótelepekkel gazdagodott. Több új szocialista város szü­letett. Sokat változott a köz­ségek arculata is hazánkban. Lényegesen előrehaladt az építés iparosítása, emelkedett műszaki színvonala. Szélesebb körben alkalmazzák a kor­szerű építési módokat és technológiákat. Az építőipari gépek teljesítménye négysze­resére nőtt. Tíz házgyár léte­sült, amelyek összkapacitása évi 30 ezer lakás felépítését teszi lehetővé. Megkezdődött a könnyűszerkezetes építési program végrehajtása. Épí­tőanyagipari üzemek rekonst­rukciója és új üzemek létesí­tése lehetővé tette a népgaz­daság és a lakosság igényei­nek jobb kielégítését. Az építő- és építőanyag­ipar fejlődésével egyidejűleg javultak az ágazat dolgozói­nak élet- és munkakörülmé­nyei, növekedett a szakmai hozzáértésük, politikai és ál­talános műveltségük. A Központi Bizottság elis­meréssel állapította meg, hogy az építőipar jelentősen hozzájárult társadalmi, gaz­dasági és településfejlesztési céljaink megvalósításához. Az eredmények fő forrása az építő- és az építőanyagipar dolgozóinak áldozatkész mun­kája. Ezen belül kiemelkedő a dolgozóknak mintegy a felét kitevő törzsgárda, valamint a szocialista brigádok helytál­lása, példamutatása. A Központi Bizottság az építő- és építőanyagipar nagy eredményeinek elismerése mellett rámutatott arra is, hogy objektív és szubjektív okok miatt az ágazat fejlődé­se nem volt egyenletes, és el­maradt az igények növekedé­sétől. A feladatok teljesítését ma is nehezítik az építőipar belső aránytalanságai. Elma­radás főleg a szak- és szere­lőipari, a iközművesítési, a mélyépítési és az épületfenn­tartási tevékenységben mu­tatkozik. Az építőipari gépek sokfélesége miatt nehéz íjz alkatrészellátás. A munka szervezettsége nem igazodik kellően az építés iparosodá­sának követelményeihez; nem megfelelő a gépek és a munkaidő kihasználása, még sok a jogos minőségi kifogás. A feladatok tervszerű tel­jesítését, a beruházások prog­ramszerű megvalósítását hát­ráltatja, hogy sokszor nem megfelelő a beruházások elő­készítése, az. építésben részt­vevő vállalatok együttműkö­dése. A rendelkezésre álló építőipari kapacitáshoz ké­pest még mindig sok a meg­kezdett beruházás. Az indo­koltnál hosszabb a kivitele­zési idő, gyakran túllépik ,az előirányzótt költségeket. A lakásépítés tervszerűségét, folyamatosságát nehezíti a hiányos ‘területelőkészítés. A lakosságnak sok gondot okoz, hogy a lakásépítés ütemével nem tart lépést az iskolák, az egészségügyi és a szolgáltató létesítmények megépítése. 2. A Központi Bizottság megállapította: a XI. kong­resszus határoztaiban, a párt programnyilatkozatá­ban kitűzött célok megköve­telik az építőipar teljesítő- képességének jelentős növe­lését, az irányítás, a szer­vezettség színvonalának emelését. Az építő és az építőanyagiparnak az eddi­ginél tervszerűbben, haté­konyabban, jobb minőség­ben kell kielégítenie a gaz­daság fejlesztését és az élet- körülmények javítását szol­gáló építési igényeket. Az építőipar erőforrásait mindenekelőtt az állami nagyberuházások, az export- árualapok bővítését szolgáló beruházások meggyorsítá­sára, a lakások és a hozzá­juk kapcsolódó létesítmé­nyek felépítésére kell össz­pontosítani. Ezzel egy idő­ben nagyobb figyelmet kell fordítani az épületfenntar­tási, felújítási munkák meg­gyorsításához szükséges fel­tételek biztosítására. Folytatni kell az építés iparosítását. Hazai adottsá­gaink és a szocialista nem­zetközi munkamegosztás le­hetőségeinek jobb kihaszná­lásával javítani szükséges az építő- és építőanyagipar technikai felszereltségét, mű­szaki színvonalát, anyag- és alkatrészellátását. Ösztönöz­ni kell a korszerű építési módok gyorsabb és nagyobb arányú elterjedését. Alapvető követelmény a vezetés, az üzem- és mun­kaszervezés színvonalának emelése, a rendelkezésre álló eszközök és munkaerő ésszerűbb felhasználása. Az építőipar termelésének a növekedése a jövőben is a munka termelékenységének emelkedéséből származzék. Halaszthatatlan teendő a munkaerő-gazdálkodás ja­vítása, a tervszerű foglal­koztatás biztosítása. A szak­mai képzés és továbbképzés, a közép- és felsőfokú szak­oktatás igazodjék mégin- kább a gyakorlati követel­ményekhez. Az anyagi és erkölcsi elis­merés az eddigieknél jobban fejezze ki az elvégzett mun­ka minőségét, a kimelkedő teljesítményt. Szélesebb kör- ben kell alkalmazni a telje­sítménybérezés olyan formá­it, amelyek a szervezettebb, a jobb minőségű és a hatéko­nyabb munkára ösztönöznek. Lényegesen javítani kell a munkafegyelmet, a munkaidő kihasználását. A gazdasági és műszaki tervezésben, a kivitelezésben egyaránt szigorúan érvénye­síteni kell a takarékosságot. Az építőanyagipar fő fel­adata, hogy az építőipar és a lakosság igényeit egyenle­tesebben, javuló színvonalon elégítse ki. Hasznosítsa job­ban a hazai nyersanyagva- gyont, bővítse az építőanya­gok kínálátát, növelje a gaz­daságos exportot. Fejleszteni kell az építési ágazat ipari hátterét. A ko­hászait, a gép- és a vegy­ipar, a fa- és a textilipar gon­doskodjék az ehhez szükséges kapacitásokról. Az ipar, a kereskedelem és a szállítás magasabb színvonalon elégít­se ki az építőipar szükségle­teit. Tovább kell javítani az építő- és építőanyagipar dol­gozóinak élet- és munkakö­rülményeit, szociális, kultu­rális ellátását. A változó munkahelyből, a családtól való távollétből eredő hát­rányok ellensúlyozására in­tézkedések szükségeseik. Folytatni kell a munkásszál­lók építését és a meglévők korszerűsítését. 3. Az építési igények és az építőipar kapacitása közötti jobb összhang megteremtése megköveteli a központi ter­vező- és irányítómunka szín­vonalának emelését. A nép- gazdasági terv jobban ala­pozza meg az építőiparnak a többi ágazattal arányos, ösz- szehangolt, a szükségletek­hez igazodó fejlesztését. A gazdasági szabályozó rend­szer segítse elő, hogy az épí­tőipar fejlődése és munkája szorosabban kapcsolódjék a népgazdasági tervben elő­irányzott feladatokhoz; szá­moljon az építési ágazat sa­játosságaival. Nagy figyelmet kell fordí­tani a beruházási folyamat szervezettségének javítására, a beruházók, a tervezők és a kivitelezők kölcsönös érde­keltségének fejlesztésére, együttműködésünk erősítésé­re, a szerződések fegyelme­zett teljesítésére. A beruhá­zó, a tervező és a kivitelező közösen alakítsa ki a megva­lósítási programját. Érde­keltségük és felelősségük szorosan kapcsolódjék az el­fogadott program végrehaj­tásához. Az építő- és építőanyagipar előtt álló feladatok magasabb követelményeket támasztanak az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium irányító munkájával szemben is. A minisztérium fordítson meg­különböztetett figyelmet a műszaki-technikai fejlődés meggyorsításának elősegítésé­re, az állami, a szövetkezeti, a házilagos építőszervezetek arányos fejlesztésére. Ösztö­nözze és támogassa a vállala­tok kezdeményezéseit. A minisztérium erősítse kapcsolatait az egyes építő­ipari szervezeteket irányító, felügyelő főhatóságokkal és a tanácsokkal. Az építőipar országos vál­lalatai összpontosítsák tevé­kenységüket a népgazdaság legfontosabb beruházásainak megvalósítására. A területi állami építőipari vállalatok készüljenek fel növekvő és több irányú feladataik ellátá­sára, fejlesszék az ehhez szükséges szerelő, szakipari és egyéb kapacitásaikat. A mező- gazdasági építkezések jelen­tős részét ezután is a mező- gazdasági üzemek építőszer­vezetei végezzék. Az építő­ipari szövetkezetek, a taná­csok irányítása alatt működő vállalatok továbbra is első­sorban a lakosság építési igé­nyeit elégítsék ki. Az építő- és építőanyagipari vállalatok az eddigieknél szé­lesebb körben alkalmazzák a korszerű irányítási és válla­latszervezési módszereket. A szakosítás előnyeinek kihasz­nálása érdekében erősítsék és fejlesszék tovább a vállalat- közi együttműködést. 4. A tudományos kutatás jobban kapcsolódjék az építő­ipar igényeihez, feladataihoz. Az ágazati kutatómunka a rendelkezésre álló kapacitások ésszerűbb, koncentráltabb fel- használásával segítse a korsze­rű gyártási eljárások megala­pozását. A kutatóintézetek ak­tívabban vegyenek részt tudo­mányos eredményeik gyakor­lati bevezetésében; fordítsa­nak figyelmet a külföldi ku­tatási eredmények átvételére, alkalmazására, továbbfejlesz­tésére. A műszaki tervezés fontos feladata: az új technológiák, az anyaggal és energiával ta­karékoskodó építészeti meg­oldások, a tipizált és szabvá­nyosított elemek széles körű alkalmazása, az anyagi lehe­tőségeinkkel arányban álló, rendeltetésüknek jól megfe­lelő létesítmények tervezése. A műszaki tervezők, az épí­tőművészek mindezt figye­lembe véve törekedjenek esz­tétikus, változatos, a környe­zettel összhangban álló építé­szeti megoldásokra. o A Központi Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta a lakásépítés és -gazdálko­dás 1990-ig szóló tervének irányelveit. Megállapította, hogy a la­káshelyzetben fordulatot eredményezett az 1961—1975. közötti 15 éves lakásépítési terv sikeres befejezése, 1 millió 50 ezer új lakás fel­építése. Ebben az időszak­ban az ország lakosságának egyharmada, több mint egy­millió család költözött új lakásba. A lakásépítés az utóbbi években is lendüle­tesen folytatódott: az idei várható teljesítéssel együtt az V. ötéves terv első há­rom évében több mint 270 ezer lakás épül fel. A lakásviszonyok további javítása a jövőben is fontos feladat. Arra kell törekedni, hogy az állam és a lakos­ság együttes erőfeszítésével 1990-ig a lakásigények nagy része fokozatosan kielégít­hető legyen. Az új lakások építéséyel egyidejűleg meg kell gyorsítani a régi laká­sok felújítását és korszerű­sítését; javítani kell a la­kásgazdálkodást. 1. A második 15 éves la­kásépítési terv 1976—1990 között 1 millió 200 ezer új lakás felépítését irányozza elő. A népgazdaság teherbíró­képességével összhangban kell növelni a lakások átla­gos alapterületét, és javíta­ni kell felszereltségüket, minőségüket. A sokrétű és változó igények kielégítése végett növelni szükséges mind a nagy családok el­helyezésére, a többgenerá­ciós együttélésre alkalmas, többszobás lakások, mind a gyermektelen házaspárok és az egyedülállók részére megfelelő kisebb lakások arányát. Folytatni kell a nyugdíjasházak építését is. Az új lakások nagyobb ré­sze koncentráltan, korszerű kivitelezésben és mintegy 50 —60 százaléka többszintes épületekben létesüljön. A nagyvárosok és általában a városok lakáshelyzetét gyor­sabb ütemben kell javítani. Az új lakásoknak mintegy kétharmada a városokban, ezen belül Budapesten 300 ezer lakás épüljön fel. A városi lakások növekvő hányadát városrész nagyságú negyedekben kell felépíteni. Az oktatási, egészségügyi, kereskedelmi és más szolgál­tató létesítmények az új la­kásokkal egyidőben készül­jenek el. A községekben a jövőben is zömében egyedi családi házak épülnek, de elő kell segíteni a beépíthe­tő területek ésszerűbb hasz­nosítását, a telepszerű, több lakásos családi házak szá­mának növelését. 2. A lakások fenntartása, felújítása, korszerűsítése az eddiginél több figyelmet, tervszerűbb munkát igénylő fontos feladat. Gyorsítani kell az elmaradt és az esedé­kes felújításokat. A folyamatos karbantar­tással egyidejűleg — 1990-ig — 100—120 ezer komfort nél­küli, állami tulajdonban lévő lakásból mintegy 50—60 ezer jól felszerelt, nagyobb alap- területű lakást kell létrehoz­ni, 70—80 ezer félkomfortos lakást pedig komfortossá kell átalakítani. Elő kell se­gíteni, hogy a lakosság a sa­ját munkájával is fokozot­tan vegyen részt a lakások karbantartásában. 3. A lakásépítés és -fenn­tartás olyan társadalmi fel­adat, amelynek anyagi ter­heit az állam és a lakosság a jövőben is közösen viseli. A teherviselés arányait gazda­sági lehetőségeinkkel, élet­színvonal-politikai céljaink­kal összhangban kell megál­lapítani. A lakásigények kielégítésé­ben a továbbiakban is több­féle formát kell alkalmazni. Ezek ösztönöznek a lakosság, a vállalatok, szövetkezetek és intézmények erőforrásainak fokozottabb bevonására: se­gítsék elő a lakásépítési terv biztonságos teljesítését. Az állami bérlakások szá­ma fokozatosan emelkedjék. A VI. és a VII. ötéves terv éveiben — a jelenlegi 23 szá­zalékkal szemben a felépülő új lakásoknak mintegy 30 százaléka állami bérlakás le­gyen. A személyi tulajdonú laká­sok építésének formái a jö­vőben is a lakosság igényei­nek differenciált kielégítését szolgálják. Jobban ki kell használni a szövetkezésben lévő előnyöket. Növelni kell a lakásépítő, szövetkezetek szerepét a személyi tulajdonú többszintes lakóházak és a családi hazak építésében. A magánlakás-építést megfele­lő hitelekkel, előkészített te­rületek biztosításával, a ható­sági eljárások egyszerűsítésé­vel, a típustervek választéká­nak bővítésével, építőgépek kölcsönzésével továbbra is segíteni kell. Növekvő mér­tékben kell támaszkodni a la­kosság azon készségére, hogy saját eszközeivel és munká­jával is hozzájáruljon a la­kásépítéshez. A lakásigények gyorsabb és differenciáltabb kielégíté­se érdekében a lakáscsere le­gyen intézményes, és váljék a lakásgazdálkodás szerves részévé. A tanácsok az új ál­lami lakások egy részét köz­vetlenül használják fel a la­káscserék ösztönzésére. A lakásépítésben és -gaz­dálkodásban a jövőben is biz­tosítani kell. hogy a több- gyermekes családok, a fiatal házasok és az ipari munká­sok az átlagosnál gyorsabban jussanak lakáshoz. 4. Az előirányzott lakás­építés, felújítás és korszerűsí­tés járuljon hozzá település- fejlesztési céljaink eléréséhez, mérsékelje az alapellátásban meglévő különbségeket a te­lepülések között. Az V. ötéves terv lakásépí­tési és -gazdálkodási céljai­nak megvalósítása eredmé­nyesen folyik. A következő évtized lakásépítési és lakás­gazdálkodási feladatait az öt­éves népgazdasági tervekben kell konkrétan előirányozni. Az építő- és az építő- anyagipar, a lakásépítés eredményeihez nagy mérték­ben hozzájárultak a párt- szervezetek, a tömegszerve­zetek, társadalmi mozgal­mak. A feladatok sikeres telje­sítése érdekében tovább kell erősíteni a párt gazda­ságirányító, politikai szerve­ző és ellenőrző munkáját. Az építő- és az építőanyag­iparban dolgozó pártszerve­zetek támogassák a vállala­tok gazdasági vezetését a tervszerűbb, hatékonyabb munka feltételeinek megte­remtésében, mozgósítsák a párttagságot és az egész kol­lektívát a határozatokban foglalt feladatok megvalósí­tására. A vállalatok vezetői jobban támaszkodjanak az üzemi demokrácia intézmé­nyeire, igényeljék és hasz­nosítsák a dolgozók észre­vételeit, javaslatait. A szakszervezetek a ter­melést segítő tevékenységük­kel, a munkaverseny-moz- galom felkarolásával, érdek- védelmi és nevelési felada­taik jó ellátásával járulja­nak hozzá az ágazat dolgo­zóinak eredményes munká­jához. A Kommunista Ifjúsági Szövetség fokozza felvilágo­sító és szervező tevékenysé­gét, befolyását az építő- és fepítőanyagiparban dolgozó fiatalok körében. Segítse a fiatalok beilleszkedését a munkába. Mozgósítsa tagsá­gát, az ifjúmunkásokat a vállalati tervek határidőre és jó minőségben való tel­jesítésére. A sajtó, a rádió és a tele­vízió segítse elő a tervek megvalósítását, az eredmé­nyeket és a gondokat reáli­san ismertesse, a közvéle­mény formálásával járuljon hozzá az építő- és építő­anyagipar' dolgozóinak meg­érdemelt, nagyobb társadal­mi megbecsüléséhez. A Központi Bizottság fel­hívja a ikommunistákat, a társadalmi, az állami, gazda­sági vezetőket, az építőipar és építőanyagipar dolgozóit, munkásosztályunkat, népün­ket, segítsék elő az ország gazdasági fejlődését, a dol­gozók életkörülményeinek további javulását biztosító építési feladatok sikeres megoldását. o A Központi Bizottság úgy határozott, hogy a magyar munkásosztály marxista—le­ninista forradalmi élcsapatá­nak, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának 60 év­vel ezelőtt történt megalaku­lásáról, a dolgozó magyar nép történetének e kiemelkedő eseményéről novemberben ünnepi ülésen emlékezik meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents