Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

2 ^PÚJSÁG 1978. szeptember 12. • • Összehívták az iráni parlamentet Lemondott a belügyminiszter Harckocsik és páncélozott járművek gyűrűjében kezdte meg vasárnap reggel az iráni parlament a bizalmi vitát a három napja érvényben lévő rendkívüli állapot törvény­erőre emelésével kapcsolat­ban. Bár az előzetes hírügy­nökségi jelentések azt jósol­ták, hogy a parlament külö­nösebb ellenállás nélkül bi­zalmat szavaz Dzsaraí Sarií- Emami miniszterelnök mind­össze 16 nappal ezelőtt beik­tatott kormányának, a becs­lések szerint 250 halálos ál­dozatot követelő pénteki vé­rengzés sötét árnyéka rá­nyomta bélyegét az összejö­vetelre. A padsorokból a miniszterelnököt felelősségre vonó kiáltások hangzottak, s közvetlenül az ülés elején ki­lenc képviselő kivonult a te­remből a kormány politikája .elleni tiltakozás jeléül. Mohammad Reza Pahlavi sah, aki lemondta hétfőre be­jelentett NDK-beli, majd ezt követő romániai látogatását, szombaton Ziaul Hak pakisz­táni katonai kormányzóval tárgyalt Teheránban. Vasár­nap a pakisztáni vezető „za­rándokúira” indult a Tehe­rántól 700 kilométerre lévő Masad vallási központba. Az iráni parlament előtt vasárnap reggel elhangzott beszédében Sarif-Emami mi­niszterelnök arra hivatkozott, hogy a kormány „a politikai liberalizálási programmal történt visszaélés” miatt volt kénytelen a rendkívüli álla­pot és a statárium bevezeté­sére. A kormányfő elmondta, hogy a pénteki véres esemé­nyeket követő zavargások sú­lyos károkat okoztak a ma­gántulajdonnak és a közva­gyonnak. A vasárnapi teheráni lapok több mint száz tűzesetről, bankokat, rendőrőrsöket, egy éttermet és három filmszín­házat ért támadásokról szá­molnak be. A vasárnapi parlamenti ülés egy órát tartott, majd a vitát keddig elhalasztották. Kedden kerül sor a bizalmi szavazásra és a rendkívüli ál­lapotról szóló törvény elfo­gadására. Minthogy a parla­mentben mindössze kilenc el­lenzéki képviselő van, a ked­di szavazás várhatóan a kor­mány terveinek megfelelően zajlik majd le. Vasárnap viszonylagos nyugalom volt Teheránban. A katonai járőrök egyébként minden gyanús személyt őri­zetbe vesznek. Erőszakos cse­lekményekről étkeztek hírek Kumból, a síita vallási köz­pontból: itt a biztonsági erők tüzet nyitottak a rendkívüli állapot ellen tüntetőkre, egy személy életét vesztette. Hivatalos bejelentés szerint Reza Pahlavi sah elfogadta belügyminiszterének, Amir , Abbasz Hoveidának a lemon­dását. James Carter vasárnap Camp David-ből telefonált az iráni uralkodónak. A Fehér , Ház közlése szerint Carter biztosította a sahot Irán és az Egyesült Államok kapcso­latainak Washington számára kiemelt fontosságáról és alá­húzta annak jelentőségét, hogy Teherán továbbra is szövetségese legyen Nyugat­nak. Otto Lambsdorff Moszkvában Vasárnap Moszkvába érke­zett Otto Lambsdorff, a Né­met Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztere. A nyu­gatnémet politikus a Szovjet­unió és az NSZK gazdasági, tudományos-műszaki együtt­működési bizottságának ülés­szakán vesz részt. Az Humanité ünnepe A Párizs melletti Courneuveben tartották meg a Francia Kommunista Párt lapjának, a L’Humanité-nak a fesztivál­ját. A képen: Georges Marchais, az FKP főtitkára Louis Aragonnal. (Képtávírónkon érkezett.) HANOI A VNA vietnami hírügy­nökség újabb provokációkról adott hírt, amelyeket a kínai hatóságok követtek el Quang Ninh vietnami tartomány ha­tármenti körzeteiben. A kínaiak több mint száz fegyverest küldtek át szep­tember 8-án a határon, akik provokálták a szolgálati kö­telezettségeiket teljesítő viet­nami alkalmazottakat és ha­tárőröket. A Xuanhoa kom­muna körzetében lévő kétki- lométeres határszakaszon a kínaiak géppisztolyokból és karabélyokból tüzet nyitottak. ATHÉN Georgisz Rallisz görög kül­ügyminiszter a Szovjetunió­ban tett hivatalos látogatásá­nak befejeztével hétfőn haza­érkezett Athénba. Rallisz a görög fővárosban a sajtó képviselői előtt ki­jelentette, hogy látogatása gyümölcsözőnek bizonyult „Meggyőződtem róla — hang­súlyozta a görög diplomácia vezetője —, hogy a szovjet fél, akárcsak mi, a két or­szág közötti kapcsolatok to­vábbi javulását óhajtja”. Asszad az NSZK-ban Hétfőn délelőtt ötnapos hi­vatalos látogatásra az NSZK- . ha érkezett Hafez Asszad Szí­riái államfő. A nap folyamán találkozott Walter Scheel nyugatnémet köztársasági el­nökkel és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel. Kedden Helmut Schmidt kancellárral tárgyal és fogad­ja az NSZK gazdasági életé­nek vezető személyiségeit. A szíriai—nyugatnémet megbeszélések két fő témája a közel-keleti helyzet alaku­lása és a kétoldalú gazdasági együttműködés fejlesztése. Eszmecsere a panamai néppárttal A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására 1978. szep­tember 2. és 11-e között lá­togatást tett hazánkban a Panamai Néppárt küldöttsé­ge, amelyet Miguel A. Por- cell Pano, a Politikai Bizott­ság tagja, a Párt végrehajtó titkára vezetett. A delegáció­val tárgyalást folytatott Győ­ri Imre, a Központi Bizottság titkára. Itt-tartózkodása so­rán a panamai kommunisták küldöttsége találkozott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának képviselőivel, meglátogatott ipari üzemeket, termelőszö­vetkezeteket, intézményeket, ahol a pártszervezetek tevé­kenységével ismerkedett. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egy­mást országaik helyzetéről, és pártjaik tevékenységéről. Eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzetről, külö­nös tekintettel a Karib tér­ségre, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, vala­mint a pártközi kapcsolatok­ról. Az MSZMP képviselői ki­fejezték a magyar kommu­nisták internacionalista szo­lidaritását a Panamai Nép­párt harcával, amelyet a nemzetközi imperializmus és szövetségesei ellen, a pana­mai nép érdekeiért, a társa­dalmi haladásért, a szocializ­musért folytat. Az MSZMP és a PNP képvi­selői hangsúlyozták, hogy el­sőrendű fontosságúnak tekin­tik a nemzetközi enyhülésért, a békéért, a biztonságért és a leszerelésért folytatott harcot. A panamai pártküldöttség hétfőn elutazott Budapestről. Castrót meghívták Spanyolországba Suarez kubai látogatása Havanna, Fort Péter, az MTI tudósítója jelenti: A kubai és a spanyol tár­gyaló fél által egybehangzó­an rendkívül eredményesnek minősített, kétnapos tárgya­lássorozat után Havannában aláírták a két ország közötti tudományos és műszaki együttműködési megállapo­dást, s ezzel befejeződött Adolfo Suarez Gonzalez spa­nyol kormányfő negyvennyolc órás hivatalos kubai látoga­tása. Suarez Fidel Castro ku­bai állam- és kormányfő meghívására tett — a két kül­döttség hivatalos forrásai sze­rint a kapcsolatokban új fejezetet nyitó — látogatást a Kubai Köztársaságban. A dokumentum aláírását megelőzően a tárgyaló felek, Fidel Castro és Adolfo Sua­rez vezetésével, elsősorban a kétoldalú gazdasági kérdések széles körét vitatták meg. Ugyanakkor — az egész tár­gyalássorozatra jellemző — baráti, őszinte, s a kölcsönös megértés légkörében tartott eszmecseréken egyéb, kölcsö­nös érdeklődésre számot tar­tó témákat is napirendre tűztek. A tárgyalások során a spa­nyol kormányfő átnyújtotta Fidel Castrónak János Károly spanyol király hivatalos spanyolországi látogatásra szóló meghívását. A kubai állam- és kormányfő a meg­hívást elfogadta, s ennek idő­pontját diplomáciai csatorná­kon a későbbiekben rögzítik. Közös sajtóértekezlettel zárta vasárnap délután a spa­nyol kormányfői látogatás programját Adolfo Suarez és vendéglátója, Fidel Castro kubai állam- és kormányfő. Suarez és kísérete hétfőn reggel hazaindult Havanná­ból. Négy év Etiópiában Hétfő esti kommentárunk. A magyar lapokban megjelent a hír: Győri Imrének, az MSZMP KB titkárának vezetésével párt- és kormánykül­döttség utazott Addisz Abebába, hogy részt vegyen az etióp forradalom negyedik évfordulóján rendezendő ünnepségeken. A rövid közlemény nem véletlenül használja „a forra­dalom” szót, pedig ezzel a kifejezéssel általában ajánlatos csínyján bánni. Afrikában ez különösen igaz. A nemzeti fel- szabadulás nagy történelmi áramlatában sodródó fekete kontinens vajúdó; nagy lehetőségékkel és nagy veszélyek­kel, mindenekelőtt pedig súlyos örökséggel terhes időszakot él át. Ebben a szakaszban viszonylag gyorsan követik egy­mást számos helyen a különböző kormányzatok. A változá­sokban azonban sok a személyi, nemegyszer törzsi motívum, gyakran megesik, hogy egy-egyg új név feltűnése nem hoz igazi változást. Etiópia nem ez a kategória. Amikor pontosan négy esz­tendeje, 1974. szepterber 12-én Addisz Abebában ország- világnak hírül adták, hogy a császárt, a világ egyik legré­gibb dinasztiájának leszármazottját, „Jula oroszlánját” meg­fosztották trónjától, már sejteni lehetett, hogy nem egysze­rűen a monarchia szűnik meg Etiópiában. Hamar bebizo­nyosodott, hogy a hatalmat a nép nevében gyakorló fiatal tisztek komolyan gondolják, amit mondanak, hogy valóban új országot akarnak teremteni. Ezt nemcsak az etióp nép, a nemzetközi haladás barátai értették meg, hanem ellensé­gei is — és nemcsak a hazaiak, a külföldiek is. Az amerikai diplomácia, szaúd-arábiai dollármilliók se­gítségével ráuszította a kezdet ezernyi nehézségével küzdő forradalmi Etiópiára a „nagy-szomáliai” ábrándokat dédel­gető mogadishui vezetést. Etiópia népe — barátai, a szocia­lista országok erkölcsi-politikai-anyagi segítségével —a ne­héz körülmények között is visszaverte a támadást és meg­értette mindenkivel .akit illet, hogy nem hátrál. A külső és belső ellenség persze nem teszi le a fegyvert és az örökség még nagyon sokáig nyomasztóan súlyos lesz a földkereség egyik legszegényebb országában. Egy olyan Afrikában, amelyre éppen most az a jellem­ző, hogy a neokolonialista hatalmak igyekeznek megszilár­dítani megingott pozícióikat, az etióp fejlődés jelentősége túlnő az ország tágas határain. HARMAT ENDRE Iran: m m wr r ’*• I tr % f • El jé . dT*m I |\JUCI3Cjíl ' ;• i*:Ilii*’. ::•• ^i**::■ • • Iránban megingott a ne­gyedszázadon keresztül ki­épített abszolút császári ha­talom. Ezzel a földkerekség egyik stratégiailag legfonto­sabb országa és a világ má­sodik olajexportőre mély válságba került. Iránban voltaképpen már nyolc hónapja követik egy­mást a tüntetések, lázadások, robbantások és a hadsereg, valamint a rendőrség meg­torló sortüzei. A rendszer megingását azonban (vagy legalábbis a politikai vissza­vonulás szükségességének el­ismerését) augusztus végétől lehet számítani. A sah ekkor leváltotta a modern technok­ratának tekinthető Amuze- gar miniszterelnök kormá­nyát. Helyette egy teljesen más jellegű és jelentéktele­nebb politikus, Sharif-Emami lett a miniszterelnök. Az új kormányfő profilja kettős. Mindenekelőtt: a sah és a császári ház bizalmi embere. 1963-ig a szenátus elnöke volt, majd utána a császári házról elnevezett Pahlavi- alapítvány vezetője. (Ezt a szervezetet az udvar hozta létre eredetileg szociális cé­lokra. A valóságban az évek során óriási ipari, valamint szolgáltató holding-társasággá vált.) Az új miniszterelnök tehát még sokkal inkább az uralkodó személyes bizalmi embere, mint elődje. A kompromisszumot az új kormányfő profiljának másik odala jelenti. Amuzegar, mint a volt olajügyi miniszter és magasan képzett menedzser, jelképe és megtestesítője volt a sah erőltetett tőkés moder­nizálási politikájának. Ezzel szemben Sharif-Emami mo­hamedán papi családból szár­mazik és mindig fenntartot­ta kapcsolatait az Iránban uralkodó mohamedán síita egyház vezető köreivel. Ki­nevezése ily módon önmagá­ban is azt jelentette, hogy az uralkodó engedni kénytelen a mohamedán főpapság nyo­másának. Még inkább bizonyította ezt — és egyben a rezsim megingását — azoknak az engedményeknek a jellege, amelyeket az új miniszter­elnök bejelentett. Első lépés­ként eltörölte a két évvel ez­előtt bevezetett úgynevezett császári időszámítást, amely a régi perzsa birodalom ala­pításától számította az esz­tendőket és visszaállította a mohamedán időszámítást. Ennek megfelelően augusztus végétől kezdve nem 2537-et írnak, hanem az 1357. esz­tendőt. Második lépése az volt, hogy bezáratta a kaszi­nókat és játéktermeket, ame­lyeket a mohamedán papság a világias modernizálás jel­képeinek tekintett. Ezt kö­vetően ígéretet tett a politikai foglyok ügyének felülvizsgá­lására, valamint több párt- rendszer engedélyezésére, amelyből kizárnák a kommu­nista vagy a következetesen baloldalinak tekinthető pár­tokat. Ennek megfelelően a leg­utóbbi napokban 17 párt kért működési engedélyt. Ezeknek zöme különböző árnyalatú burzsoá párt. Van közöttük olyan, amely az utolsó pol­gári miniszterelnök, a nacio­nalista Moszadik örökösének tekinti magát. Más csopor­tok polgári liberálisnak, vagy éppen szociáldemokratának nevezik magukat. Az igazi kérdés az, hogy a sah abszo­lút uralma elleni támadást vezető síita mozgalom mi­lyen szervezeti formákat ölt­ve jelenik majd meg a poli­tikai porondon. Ez a mozga­lom jelenleg két szárnyra oszlik. A radikálisok vezető­je Khomeini ayatollah (fő­pap), aki 1963 óta Irakban él száműzetésben. Ez a szárny a sah trónfosztását is köve­teli. A mérsékeltebb és ma­gában Iránban tevékenykedő áramlat, amelynek vezetője Sariatmadari ayatollah — ezt nem igényli. Felvetődik természetesen a kérdés, hogy miképpen tud­ták ezek az erők megingatni a sah rendszerét, amely az ál- lig felfegyverzett hadseregre, a mindenütt jelenlévő kegyet­len titkosrendőrségre és az amerikai neveltetésű mened­zserekre támaszkodik. A társadalmi magyarázat az, hogy az ország óriási gaz­dagsága és a fantasztikus olaj jövedelmek ellenére Irán mély válságba került. A sah végrehajtott ugyan egy kor­látozott földreformot, a pa­rasztok azonban szakértelem és hitel híján nem tudják megművelni a földet. Vagy tőkés agrárvállalkozások bér­munkásaivá váltak, vagy pe­dig a városokba áramlottak. Ugyanakkor az erőltetett iparosítási program is meg­feneklett. Részben azért, mert az olajjövedelmek nem emelkedtek a kormány szá­mításainak megfelelő módon. Részben pedig azért, mert megfelelő infrastruktúra és szakképzett munkaerő hiá­nyában a létrehozott ipari kapacitások kihasználatlanok maradtak. Mindez lecsapódott abban, hogy az ország óriási élelmi­szer-behozatalra szorul és az infláció elérte a 30—40 száza­lékot. így megteremtődött az elégedetlenség rendkívül szé­les tömegbázisa. Az ország jellegének meg­felelően — ahol a lakosság 65 százaléka még mindig analfabéta és a vallási beha­tás rendkívül mély — ennek a mozgalomnak a vezetését a síita főpapság ragadta ma­gához. Nyílt kérdés, hogy a következő hónapokban med­dig terjed ez a láncreakció és milyen politikai erők je­lennek még meg a színtéren. Egy tény mindenesetre le­szögezhető. Irán, amelyet az Egyesült Államok tett a tér­ség legjobban felfegyverzett hatalmává, kulcsszerepet ját­szott és játszik Washington stratégiai hálózatában. Ez az amerikai szempontból szilárd bástya most megingott.-i -e LAPZÁRTA VARSÓ Sztanko Todorov bolgár miniszterelnök hétfőn dél­ben baráti munkalátogatásra Varsóba érkezett. A vendéget a repülőtéren Piotr Jarosze- wicz, a lengyel miniszterta­nács elnöke fogadta. BEJRUT A vasárnapi. viszonylagos nyugalom után hétfőre vir­radóra ismét fellángoltak a harcok Bejrútban. A libanoni fővárost jelképesen két rész­re választó „zöld vonalnál” éjfél utánig tartott az arab­közi erők szíriai alakulatai és a jobboldali milíciák közötti tüzérségi párbaj. A harcok hevessége ezúttal nem érte el a pénteki, illetve szombati csatározásokét. ATHÉN Huang Hua kínai külügy­miniszter szeptember végén hivatalos látogatást tesz At­hénban — közölte a görög rá­dió. A kínai diplomácia veze­tője az athéni rádió szerint a két ország kulturális együttműködésére vonatko­zó megállapodást fog aláírni a görög fővárosban.

Next

/
Thumbnails
Contents