Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
1978. szeptember 10. Képújság 3 Reszortszemlélet beszélgetés valahogy így zajlott le a párt- alapszervezet titkára és az irányitó pártszerv munkatársa között: „Nagyon szakszerűen tanácskoztatok a taggyűlésen ezekről az időszerű termelési feladatokról. De valahogy hiányzott, amiről a vezetőségen belül is beszéltetek, nekem is említettétek, hogy jó néhány vitatható, téves nézet él mind a munkások, mind a műszakiak körében. Éles viták folynak az új gépsor beállításáról, a brigádok átszervezéséről, van konzervativizmus, törekvés az egyen- lősdire, tapasztalható az egyéni szempontok mindenek elé helyezése és így tovább. Ezekről a tudatbeli problémákról azonban itt, a taggyűlésen egy szó sem esett...” „No, igen, de hát éppen azért nem beszéltünk ezekről, f mert — mint te magad is mondtad — ezek a tudatformálás témájához tartoznak, mi pedig most a termeléssel kapcsolatos feladatokat tűztük napirendre. Ismered a munkatervünket, tudod, hogy három hónap múlva napirenden szerepel az ideológiai munka, és majd akkor beszélünk a szemlélet kérdéseiről.” A párbeszédnek ez a sűrített kivonata — mondhatjuk — egyúttal sűrítetten fejez ki egy gyakran tapasztalható jelenséget. A pártpolitikai munka e jelenségét tömören úgy szoktuk jellemezni, hogy egyfajta „reszortszemlélettel” állunk szemben. E szemléletben a pártmunka egymástól többé-kevésbé független részekre oszlik. Van gazdaság- szervező tevékenység, oktatás, agitáció, kádermunka, tömegszervezetek irányítása, pártépítés és így tovább — egymástól elkülönítve, önállósulva. Mindegyikkel az egészből kiragadva, önmagába véve törődik az adott terület felelőse — a vezető testület vagy a párttagság kollektívája pedig hol ezzel a témával foglalkozik, hol azzal, vagyis szép sorban kü- lön-külön mindegyikkel. Ennek a megközelítésnek kétségkívül van egy bizonyos relatív létjogosultsága, sőt megvan a maga szükségessége is. Hiszen a pártmunka különféle területei bizonyos mértékig valóban önállónak tekinthetők, külön-külön kezelendők. S nem csupán országos vagy megyei rátekin- tésben, hanem a helyi szervezetek, az alapszervezetek mindennapos tevékenységében is. Az egyes részterületek sajátosságainak, az ott folyó munka speciális követelményeinek számbavétele, figyelembevétele elengedhetetlen feltétele a hatékony politikai irányításnak. A munka színvonalát vitathatatlanul jótékonyan emelte, hogy az alapszervezetek túlnyomó többsége immár felismerte ezt a követelményt. Hiszen mondjuk, húsz esztendeje még meglehetősen gyakori volt, hogy az alapszervezeti pártfórumok amúgy általánosságban tárgyaltak a megelőző két hét vagy egy hónap történéseiről, mindenről szó esett, s így igazán mélyen semmiről sem. A szocialista építés feladatainak bonyolultabbá válása azóta szinte ki- kényszerített egy szakszerűbb, elmélyültebb, az egyes részterületeket mélyebben elemző megközelítésű módot. Ám itt is érvényes, hogy ha egy helyes dolgot túlhajtunk, könnyen a visszájára fordulhat. Mert a pártmunka egyes területeinek különállása nem abszolutizálható. Ezek valójában sok szállal kapcsolódnak egybe; az egyik területen szerzett tanulságok a másikon is hasznosíthatóak, az egyik vonatkozásban tapasztalt hiányosságok egy másik vagy harmadik területen is fékezhetik a haladást, az egyik szférában mutatkozó jelenség gyökerei nem egyszer egy másikban húzódnak, és így tovább. Az analízist ezért a szintézisnek is követnie kell, mert különben lehetetlenné válik az áttekintés, s legfeljebb félmegoldások születnek. Az írásunk elején idézett párbeszéd folytatásaként a pártbizottsági munkatárs azzal érvelt: aligha lehetséges a technika fejlesztését, a munka jobb megszervezését célzó intézkedéseiket bevezetni anélkül, hogy a pártszervezet hatékony agitációval meg ne győzné ennek előnyeiről és szükségességéről az érintett kollektíva tagjait. Ez pedig mindenekelőtt azt igényli, hogy a párttagságnak magának egységes legyen a felfogása a tervbe vett lépésekről. Vagyis: a gazdaságszervező munka ez esetben elkerülhetetlenül egybefonódik a tömegpolitikai és ideológiai munkával, a közhangulat és a szemlélet formálásával. De ez fordított megközelítésben is érvényes: a megszokotthoz való ragaszkodás, az egyenlősdi, a kispolgári kényelmesség és más negatív nézetek, magatartás- formák ellen az adott alapszervezetnek most nem amúgy általánosságban, ezeket elvont kategóriaként kezelve kell hadakoznia, hanem éppen az aktuális gazdaságitermelési feladatokhoz kapcsolódva, vagyis konkrét megnyilvánulásokat tetten- érve. Ha a vezetőség nem így cselekszik, ha reszortok szerint feldarabolja, szétszabdalja a pártmunkát, akkor ebből kétféle következmény adódhat. Az egyik — s ez a kedvezőbb eset —, hogy a párttagok ennek dacára is együtt kezelik az elválaszthatatlan teendőket. Vagyis a példa gyanánt említett esetben a gazdasági feladatok megoldása közben is vitába szállnak a helytelen felfogásokkal, agitálnak, nevelnek. Csak éppen kisebb hatásfokkal, mint hogyha erre idejében felkészítették volna őket, ellátva a kommunistákat érvekkel, tisztázva előttük a fő elvi-politikai összefüggéseket. fjsrpj másik lehetőség, hogy ÉjBp a szervezés és a meg- §££7 gyözés a mindennapok :ii!#:£l gyakorlatában is kettéválik: a pártszervezet hol a gazdasági vezetés teendőit részben átvállalva „ügyintéz”, hol pedig általános megközelítésben, például elvont elméleti előadások rendezésével „letudja” a tudatformálás teendőit. Az ilyen végletektől csak az óvhatja meg a párt- szervezetet, ha nem elégszik meg az egyes munkaterületek különálló — mégoly szakszerű — megközelítésével, hanem mindig odafigyel a politikai tevékenység, a pártmunka egészére is. GYENES LÁSZLÓ Nagymányok Sertéstenyésztés nehéz körülmények között Igen rossz körülmények között, nagy erőfeszítéssel hizlalnak a szövetkezetben évi nem kevesebb mint 3000 sertést. Az állatok négy majorban és 18 istállóban vannak. Az istállók ötven százaléka — ahogy mondani szokás — nulla értékű. Le kellene már bontani de figyelembe véve, hogy a sertéshúsra szükség van, s a húst a mezőgazdasági üzemekben kell megtermelni, Nagymá- nyokon ezt nem teszik. Az, hogy a tenyésztés eredményei jók, annak köszönhető, hogy a mostohánál is mostohább körülmények között tartott állatokkal lelkiismeretesen bánnak az állatgondozók. Jó eredménnyel nevelik a saját tervezésű és kivitelezésű sertésfiaztatóban a malacokat. Tavaly a sertés- állománynak csupán 4,8 százalék a hullott el, ami a körülményeket tekintve igen alacsony arány. Újabb lakások Szekszárdon Tovább folyik a szekszárdi domboldalak beépítése. Felvételünket Szekszáron, a Boty- tyán-hegyi lakótelepen készítettük, ahol a TOTÉV dolgozói a már megszokott középblokkos lakóépületeket szerelik össze. Egy nap Nagydorogon A Hámán Kató lakótelepen egymás után készülnek az új lakások Gróf Széchenyi Domonkos hátaslova bizonyára megbokrosodott volna, ha 1978. augusztus 22-én téved Nagydorogon egykori „lakóhelye”, az istálló tájékára. A délelőtti napsütésben óvodások lármáztak, bográcsban fortyogott a kátrány, a volt istállóban cementes zsákok, tégla- és deszkalakások között három-négy munkás tevékenykedett. Jövőre tornaterem lesz itt, addigra öltözőt, mosdót >s építenek hozzá. Kell a hely a sportoláshoz az általános iskola ötszázvalahány diákjának. Persze a községben már most is tudják, hogy ez az istállóból átalakított tornaterem nem nevezhető majd korszerűnek, de hát addig nyújtózkodhatnak csak, ameddig a takaró, pontosabban a négyszázezer forint ér. A hajdani kastélyépületben 1972 nyarán érettségizett az utolsó gimnáziumi osztály, azóta az általános iskolások okítása folyik itt. A tanévkezdésre készülődve éppen takarít néhány asszony, amikor belépünk. Kovács János igazgatóhelyettes irodájából jól öltözött cigányasszony távozik, reméli, hogy nem dol- gavégezetlen. Azért jött. hogy a tizennégy éves lányának — aki csupán az első két osztályt végezte el — felmentést kérjen az iskolába járás alól. A család népes, a férj börtönben, szóval kéne a kereső. (Egy zárójeles adat: Nagy- dorog lakosságának tíz százaléka cigány. Nagy részük tisztességgel dolgozik.) A kastéllyal szemközti művelődési ház felújított állapotban nézelődik az utcára; valamikor a gazdatiszt lakta. Az udvaron szétszórt csikkek sokasága jelzi, hogy az augusztus 20-i búcsú Nagydorogon még ma is eseményszámba megy. Az ajtók zárva, a „kulturosok” függönyt vásárolnak valahol. Beleskelő- dünk az új házasságkötő terembe, amely egyúttal a tanácskozóterem céljait is szolgálja, lévén a tanácsháza csakugyan szűk és kopott. Az ablakon át perzsaszőnyeg, faburkolat, székek látszanak. A felújítás költsége 770 ezer forint, az udvar még ezután vár rendezésre. A művelődési ház egyik szomszédja, a Hámán Kató lakótelep, új kétszintes OTP- házakból áll. Járda még nincs, virágoskert és veteményes viszont igen. Kár, hogy ezeket a házakat takarja a régi utcasor. de ha a tervek szerint szanálnak néhány házat, hogy helyükre újabb OTP- lakások épüljenek — akkor a most felújított művelődési házat is lebontják. A nagydorogiak igen-igen bíznak abban, hogy talán 1980-ban az ÁFÉSZ megkezdi az áruház alapozását. Mert mi a helyzet jelenleg? A ruházati boltban könyvet, táskát, karórát, cipőt és bútort is árulnak. Az egyik vegyesbolt olyan kicsi, hogy reggelente és szombaton az utcán kell sorba állni, se önkiszolgáló-kosár, se hely nincs elegendő. Az élelmiszert nem tudják tárolni, a két hűtő- szekrény meg se kottyan, a raktár icurka-picurka. A boltvezető Kocsis István jó humorú ember, a tényeken azonban nem változtat a humor. Szerencse, hogy van a községben egy modern ABC, csakhogy az is jóval kisebb a kelleténél. Ebédidő. A másodosztályú Napsugár vendéglőben az abrosz tiszta, az asztalon friss a virág, a kiszolgálás gyors. A pincérfiút Füller Józsefnek hívják, a társközségből, Pusztahencséről busszal jár be Nagydorogra. Egyelőre csak délelőttös műszakban dolgozik, másodéves lesz Szekszárdon a vendéglátóipari szakközépiskolában. A beszélgetésre nincs ideje, a legfontosabb, hogy az újonnan jövőket minél hamarabb kiszolgálja. S ha a kedves vendég történetesen németül beszél, akkor is megértse a rendelést... Délután kísérőm, Kiss József, a tanácsi pártalapszer- vezet titkára a gabonaforgalmihoz és a dohánybeváltóhoz kalauzol. A Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nagydorogi telephelyén az utóbbi öt évben megnégyszereződött a dolgozók létszáma: huszonöt főről százra emelkedett. Ennek az az oka, hogy közben rmunkéba lépett a tápkeverő üzem. A fizetés jó, de a munka se könnyű, ezért a vándorlás nagy. A dohánybeváltó idén ötvenéves, a községben és környékén múltja, jelene és jövője van a dohánytermesztésnek. Az udvaron az asz- szonyok tűsorkeretbe rakják a dohányleveleket, a férfiak pedig a szárítókba. Amikor az egyik szárító ajtaját kinyitják, figyelmeztetnek, hogy a levegő egy kicsit meleg. „Mindössze” hetvenhárom fokos... A közeli vasútállomáson tizenhat-tizennyolc személyvonat áll meg naponta. Hétközben hajnali ötkor kezdődik a forgalom, fél hét mire az ingázók elmennek, ki erre, ki arra, a legtöbben Szekszárdra. Nagydorog lakossága 3100 fő, a két társközséggel, Bikáccsal és Pusz- tahencsével együtt ötezer. Körülbelül kétharmad rész jár el dolgozni máshová. Az öt évvel ezelőtt felújított állomásépület környéke rendezett, Csilléry Gyula állomásfőnök büszkén mutatja a társadalmi munkában végzett parkosítást. Ha a szomszédos kocsma törzsközönsége is úgy akarja, akkor a tisztaságra sincs panasz... Tizenöt óra huszonkilenc perc: érkezik a Bátaszék— Budapest útvonalú személy- vonat, három percet tartózkodik Nagydorogon. A lészálló utasok megrohamozzák az állomásépület másik oldalán várakozó buszokat. Esős időben a buszok sártengerben forognak... Amikor elindultam körülnézni Nagydorogon, Jaksa József tanácselnök arra kért, hogy ne csak a jót, a rosszat is írjam meg róluk, hátha éppen ez segít a gondjaik megoldásában. Igyekeztem eleget tenni a kérésnek. KOVÁCS M. Fotó: Czakó S. Istállóból tornaterein készül
