Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
a Képújság 1978. szeptember 10. SÖRRIPORT Kipróbáltuk, a sor állta a próbát: dr. Rugós! Endre, a PSP igazgatója előtt egy frissen töbStt pohár tetejére — bobjára — rátettem az egyforintost és az nem süllyedt le. A sörnek ez az egyik régirégi próbája Pécsett, a sörgyárban ten látogatásunkkor csak bevezetője volt a sörriportnak. Mert egyszer esők eljutottunk Pécsre, s ha több *Ör Ígérettel nem is jöttünk haza, legalább a mai helyzetet elmondhatjuk. Mindenekelőtt azt, hogy ezekben a napokban augusztus 30-án voltunk a sörgyárban — teljes nagyüzem volt a főzőben, a töltőüzemben és a raktárban is. S a feszített munkát a bányásznap indokolta: naponta plusz 150 hektoliter sört kellett a bányászoknak adni a rendes ellátáson felül. No de az idén volt már építők napja, vasutasnap, augusztus 20-a, vásár, pedagógusnap, mind „sörigényes”, az ellátás jó volt. A Tolna megyei sörhelyzetről szólva csak any- nyit jegyzünk meg, hogy a legutóbbi adatok szerint ötszáz hektoliterrel „adós” a PSP. De ez az adósság semmi, hiszen naponta 2500 hektoliter sör készül a gyárban, ki lehet számítani, hogy egy évben mennyi. Tegyük még hozzá a százezer hektoliter import sört, amit ugyancsak a PSP forgalmaz Baranya, Tolna megyében és Bács megye Kiskőröstől délre eső részében. Hazánk nem sörgyártó, hanem sörivó ország. Körülbelül nyolcmillió hektoliter sör fogy egy évben az országban. A sör „békésebb” ital, s hiába ingadozik a forgalom, no nem mindig lefelé, az is a sörösök szólásmondását igazolja, miszerint amit ma nem isznak meg az emberek, azt holnap már nem ihatják meg. így aztán örök szorításban van a söripar, a kirendeltségek, a szállítók. Sokan, még a szakemberek is azt hitték, hogy amint a Bocs községben épített sörgyár a maga évi 1,2 millió hektoliteres teljesítményével a sörivók szolgálatába áll, jobb lesz az ellátás. Nem lett jobb. Az 1,2 millió hektoliter mellett továbbra is be kell hozni az országba több mint egymillió hektoliter sört. A pécsi körzetben lengyel, cseh és jugoszláv sört forgalmaznak. A pécsi gyárban háromféle világost és két barnát gyártanak, a Szalon sör 10,5 B fokos, a Kinizsi 12, a Márciusi 13, a Barna 14, a Pannónia Maláta Pezsgő pedig 18 Baling fokos, ami már borba átszámítva is erősnek mondható. Egyébként minden sört itt az úgynevezett europalackba töltenek. Volt Kőbányán kísérlet a dobozos sör forgalmazására, szerencsére megbukott, nem tetszett a fogyasztóknak. így évente a pécsi gyár is, ösz- szes termelését üvegbe tölti, kivéve a néhány tízezer hektolitert, amelyet alumínium hordóba tesznek, mert egy sor helyre csak hordós sört szállítanak. A söripart 1949-október 12- én államosították. Azóta a pécsi gyár termelése háromszorosára nőtt, sőt: az üdítő, italok forgalmazásával ki- teljesedett az ipar, új töltőüzemek, újfajta italok kerülhetnek forgalomba. Egyébként a pécsi gyár korszerű, négy-öt éve folyik a korszerűsítés, a főző-, érlelőüzemek, a raktár mind újnak mondható, s várhatóan a közeli években bővítik a gyárat, s akkor az évi egymillió hektoliteres sörgyártást elérik, amellett, hogy a Pepsi Cola és más üdítők is egyre nagyobb mennyiségben kerülnek ki a korszerű üzemekből. Szekszárdnak is szerencséje van, hiszen az üdítőitalforgalom növekedése miatt itt építették fel az ország egvik legkorszerűbb Pepsi Cola-üzemét. Ez a gyár, annak lehet nevezni, négy megyét lát el kólával, és újabban más ízű italokkal: az Orange és a Citrom töltését megkezdték. Sőt Gyöngy néven A rengeteg üveg, láda mozgatása gépekkel történik Mennyit ittunk a nyáron? Kérésünkre összeállították, hogy Tolna megyébe a nyáron mennyi italt szállítottak Pécsről. Íme ennyit ittunk, azt viszont senki nem tudja kimutatni, hogy ha lett volna mindig és mindenhol sör. mennyit fogyasztunk. (1978. aug. 29-i adatok.) Június Július Augusztus Pepsi Cola 1956 hl 2256 hl 2225 hl Üdítő 720 hl 553 hl Ásványvíz 88 hl 71 hl Sör 15 099 hl -14 431 hl 601*hl nincs még adat 13 386 hl 1Ü A szekszárdi új üzemben óránként 24 ezer kis palackot tudnak megtölteni Pepsi Colával. forgalomba hoztak egy nagyon ízletes, kissé savanykás ízű üdítőt, különleges palackban, jó minőségben. Persze az üdítő italokkal is úgy vagyunk, hogy van aki az édeset, más a dúsabb szénsavasat, megint más a savanykásat, a kalóriaszegényt szereti. A sörrel is ez a helyzet. Hiszen jól tudjuk, hogy száz sörivó közül 74 Szalon sört iszik. A többi Kinizsit, Barnát, meg az importot. A sörgyár igazgatója arról is tájékoztatott bennünket, hogy a megyei kereskedelmet irányító szakigazgatási szervekkel, kiskereskedelmi vállalatokkal a kapcsolatuk jó. Annak ellenére, hogy viták előfordulnak: a megyé1 nek „járó” sört mindig viták útján lehet elosztani, hiszen hol egyik, hol másik ÁFÉSZ kér kereten felül, mert búcsú, lovasnap, nagy lakodalom, vagy más „nép- ünnep” miatt innának többet a dolgozók. Sajnos a keretet nem tudják, nem léphetik túl. Még akkor sem, ha öcsényben repülőnapot tartanak. Az itteni „túlfogyasztást” más községek érzik meg. Egyébként a sör Torgyogói vízből, komlóból készül — és több mint ezerszáz ember lelkiismeretes munkájával. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Gk. utcanevek Szekszárdon Mindig örvendetes, ha az ember arról értesül, lakóhelye annyira fejlődik, hogy az illetékeseknek új utcaneveken kell törniük a fejüket. Ez történt a legutóbbi szekszárdi végrehajtó bizottsági ülésen is, ahol a városatyák elé egy sor névjavaslat került. Bocsássuk itt előre, hogy idáig nem mindegyik utcanév volt telitalálat. A mostaniak közt van egy sereg kitűnő. Például a történelmi borvidékhez illő a Bottyán-hegyre szánt Présház, Tanya, Szüret utca elnevezés. A Mérey utca felett lesz egy. melyet Landler Jenőről neveznek el és a park, melyet a nagy palócról, Mikszáth Kálmánról. (Mellékesen szólva- Mikszáth éppoly sűrűn járt Szekszárdon, mint Kölcsey, vagy Herman Ottó.) Lesz — immár hivatalosan is — Népek barátsága park. Május 1. út, a Baktán baráti összefogással épült lakóházakra utaló Barát utca. A Kálvária-oldal parkja az Ifjúsági park nevet kapja, valószínűleg arra való utalással, hogy az évtizede ide tervezett Ifjúsági park sosem valósult meg. Legmeglepőbb a szőlőhegyi Csopak utca elnevezésének indoklása. Eszerint ugyanis az utca „A csopaki szőlők dombjának hangulatát idézi.” Szerintünk inkább a szekszárdi szőlőkét, és ez se baj.-s -n 7 * jságíró-pályafutásom legelején, 1949-ben találkoztam vele, egyik szomszédos megye székhelyén, ahol megkezdtem a zsurnalisztikái mesterséget űzni. Azóta hol én űzöm a zsurnalizmust, hol az engem, valamiféle házastársi viszony alakult ki közöttünk, széles skálával a „majd megeszlek, úgy szeretlek”-től az indulatos gyűlölködésig. De nem erről akarok beszélni, hanem bemutatni próbálok egy csodabogarat, amilyenhez hasonlóval azóta se sikerült találkoznom, sőt együtt dolgoznom. h. P. úr rikkancs volt. (A kis h. nem sajtóhiba, hanem a nemesi előnév kezdőbetűje, mert neki valamikor az is volt.) Sőt „vitéz” is volt h. P. úr, de az csak apja, illetve önmaga elsőszülöttségi jogán, ezért az idézőjel. Miképpen került hozzánk, én nem vagyok tudója, annak viszont igen, hogy h. P. úr a Horthy-hadseregben egészen az alezredességig vitte, amit a fölszabadulás után alakuló hadseregben nem méltányoltak. Hanem P. úr (most már hagyjuk a nemesi előnevet, ő maga is mindössze egyszer hozta tudomásomra) olyasmit nem követett el, amiért a népbíróság lett volna illetékes kellemetlen kérdéseket föltenni. — Tudja, szerkesztő úr (gondolhatják, hogy dagadt a mellem, tizenkilenc éves ifjoncként a tisztelgő megszólításra?), tudja szerkesztő úr, én a német világot nem szívelhettem. Nekem úgy kelljen megtudnom, ha elöljáró lépett a szobába, hogy elkiáltotta az ügyeletes: Herr Offizieren!? No nem, mondják csak szépen, hogy tiszt urak! Akkor fölállok. De az a hülye Grassy egyszer így jött be. Kérem, akkor én levontam a konzekvenciát. — A közkatonának azt ordították, hogy „Achtung, auf!” — No, de kérem, azok katonák voltak, én pedig magyar királyi alezredes. Ezzel aztán le is zárult köztünk az ideológiai vita, én írtam az újságot. P. úr pedig terjesztette. Mondanom se kell, hogy ő több sikerrel űzte az ipart, mint én. Egyszer még azt is elárulta nekem, hogy a családjukban akadt egy báró is. Nem tudom minek köszönhettem bizalmát, talán annak, hogy minden este, amikor kikerült a lap a nyomógépek szájából, engem kérdezett: Szerkesztő űr, csak egy mondatot, csak egy kis hírt, amit ordítani lehet. Szóval amit a báróságot illeti elárulta, hogy volt egy báró is a famíliában, de a lelkemre kötötte, el ne áruljam a Szántó úrnak. (Szántó Tibor, novellairodalmunk korán elhunyt, egyik legígéretesebb tehetsége volt, akkor ő vezette a megyei szerkesztőséget.) Nem árultam el Szántó úrnak a bárórokont, hanem megfogadtam, meglesem P. urat, ugyan hogyan hozza össze a havi kétezer forintot rikkancskodásból, amikor én szerkesztőjelölti mivoltomban mindössze hétszázötven forintot kapok. A Korona éjjel-nappal nyitva volt, a különböző kocsmák meghatározott időben, de ha akadt pénzes vendég, egyiket se zárták kulcsra. Ülök a Koronában, szomorúan szopogatom kisfröccsömet, amikor berobban P. úr: — A féltékeny asszony bicskát vágott férjébe Bedeg- kéren! (Valóban így történt, én magam tudtam meg aznap reggel a rendőrségen.) Egynéhányan a vendégek közül, zsebükbe nyúltak a fillérekért. P. úr, talán kevesellette a forgalmat, vagy engem látott kisfröccsöm mellett sáomorkodni, még hozzátette : ' — Befejezték az őszi betakarítást a kaposvári határban. Harmadik oldal. No, de uraim, kit nem érdekel, hogyan dolgozik szabad parasztságunk a szabad hazában?! Újabb, legalább tíz vásárló. A Turulban lezajlott ugyanez a műsor, aztán minden csehóban, amely csak föllelhető volt a kisvárosban. A Koronában talált P. úr, hosszúak voltak az esték a szerkesztőség díványán, inkább Jóna Laci muzsikáját hallgattam, kisfröccsök mellett. * P. úr lehuppant a székre és úgy intett a főpincérnek, mint alezredes korában vezényelte a személyzetet. — Egy liter, kis szóda. A bor pincehideg, a szóda hűtött. Laci tegyen szordinót, akali muskotály. A főpincér el, a borfiú megjött az itallal. — Küldje a Herr Obert. Jön a főpincér. — Alezredes úr?! Megrovó pillantás, aztán számomra döbbenetes kérdés: — Van csomagolópapírjuk? Csomagolópapír, tudja olyasmi amibe csomagolnak. Nincs? Hogyan lehet meg egy ilyen úri hely csomagolópapír nélkül? Szerencséjük, hogy nekem még van valamennyi papírom. Igaz, újság de maguknak eladom. — Napi áron. — Hogyne alezredes úr, hogyne... Megittuk a liter akali muskotályt, P. úr otthagyta a megmaradt remitendát, én csak nagy erőszakolással tudtam kifizetni a két kisfröccsöm árát és kétfelé széledtünk az éjszakában. Másnap reggel csóváltam a fejem a hetipiacon, ahol P. úr a több napos, sőt a több hetes megmaradt újságokat árulta a kofaasszonyoknak: — Féláron asszonyok, féláron, de olvasnivaló is van benne. Csomagolni meg egyenesen príma. Amikor búcsút vettem a szerkesztőségtől, P. úr kikísért az állomásig. A restiben kért egy liter akali muskotályt. Fizetni eszébe sem jutott, de közölte Józsival — istenem én akkor tudtam meg a nevét —, hogy estére hozza a csomagolópapírt. Tőlem így búcsúzott: — Tudja, szerkesztő úr, maga újságírónak még elmegy — manapság —, hanem ritkkancsnak ugyan élhetetlen lenne. De ha még egyszer erre jár, van egy kisunoka- húgom, a báróék családjából, talán összehozom magukat. Azóta sem jártam ebben a városban, hanem a kis- unokahúg azért érdekelne. LETENYE1 GYÖRGY
