Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

1978. szeptember 8.

KÉPÚJSÁG 3

Vezetésről mindenkinek (3,)

A vezetés

Húskombinát-építkezés

demokratizmusa

Iggj-::;« szocialista demokrácia

K

s célja, hogy a vállala- 5 latoknál, az intézmé- EíüEiiil nyéknél, a szervezeteknél a társadalomban meglévő különböző érdekeket felszínre hozza, ütköztesse, egyeztesse, s a közös érdekek alapján megalapozza, segítse az egységes cselekvést. Az érdekegyeztetés persze más módon is megvalósulhat, például a párt-, a KISZ-, a szak- szervezetek közvetítésével. A hozzáértő vezetés egyébként is kénytelen valamennyi döntésénél a különböző érdekekkel eleve számolni. A közös cselekvéshez nélkülözhetetlen egyesített érdekeket azonban a nyílt, demokratikus viták alakítják ki legjobban.

Az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztése, a belső irányítási rendszer korszerűsítését, a hatáskörök decentralizálását igényli. így a főleg végrehajtásra hivatott emberek, csoportok, műhelyek, osztályok beleszólást kaphatnak a vezetés célkitűző, döntést hozó és ellenőrző tevékenységébe. A demokráciához jogokra van szükség. A jogok gyakorlásához viszont még további három feltétel nélkülözhetetlen: a tájékozottság, a felelősség és az érdekeltség az adott témában. Ha a dolgozók nem informáltak, nem igazodnak el a szóban forgó kérdésben, vagy nem érdekeltek a döntésben, illetve nem vállalják a felelősséget, a jogok formálisak maradnak és nem érvényesülnek a gyakorlatban.

Társadalmunkban természetes jelenség, hogy a dolgozók megfelelő fórumon vagy fórum nélkül személyesen kifejthetik véleményüket a műhely, az üzem, a vállalat ügyeiről. Ez a személyes véleménynyilvánítás, részvétel a közvetlen demokrácia. Bár ez a legkedvezőbb demokratikus forma, lehetőségei azonban korlátozottak. A közvetett vagy képviseleti

demokrácia az általánosabb érvényű, a szocialista demokrácia fejlesztésének szélesebben járható útja.. Ilyenkor a dolgozók nem közvetlenül, hanem a választott megbízottaik, például a szakszervezeti bizalmiak útján vesznek részt a vezetés, az irányítás folyamatában. Valamennyi célkitűző, döntést hozó, ellenőrző funkció ugyanis nem decentralizálható. Megbénítaná a vállalat, a termelőszövetkezet, a község, a megye vezetését és gyakran formálissá tenné a szocialista demokráciát, ha minden lényeges döntésben „népszavazásra” lenne szükség.

Jól meg kell választani azokat a témákat, döntési típusokat, amelyeket a dolgozók fórumai elé terjesztünk. A szelektálásban döntő rendező elv a formalitások elkerülése, a demokratikus gyakorlat fejlesztése. A kollektíva érdeklődésére leginkább számot tarthatnak a közvetlen munkahelyi viszonyokat rövid távon érintő kérdések. A szakemberek és a gazdaságpolitika nézőpontjából persze izgalmasabbak a vállalat egész fejlődését hosz- szú távon meghatározó stratégiai témák, például a termelési szerkezet átalakítása. Csakhogy az ilyen témákban a kollektíva nem tud érdemben eligazodni, s közvetlen érdekeltsége sincs bennük. Az ilyen döntések előkészítésében főként a legfelkészültebb és legöntudatosabb dolgozókra, kollektívákra célszerű támaszkodni.

Hazai fogalomtárunkban az üzemi demokrácia kifejezés alig húsz éve szerepel. (Előtte a vezetés kollektivitásáról beszéltünk.) A tulajdonosi jogok érvényesítésének e módszerét ma sokkal kritikusabban szemléljük, mint néhány évvel ezelőtt. Felismertük, hogy az érdekeltek — a ve^ zetők és beosztottak — a nyilvánvaló előnyök ellenére sem élnek megfelelően az üzemi demokrácia lehetőségeivel, együttműködésük szocialista módszere .nem terjedt futótűzként. Az üzemi demokrácia ugyanis beosztottól és vezetőtől egyaránt több munkát, felelősséget, áldozatot igényel, mint azt feltételeztük. Az üzemi demokrácia fejlesztésének igénye ezért is többnyire, mint „diktált” feladat, mint lecke és nem mint belső szükséglet fogalmazódott meg, ami kétségtelenül hozzájárult a formális és bürokratikus elemek kifejlődé* séhez.

Vessük el most a formákat és a fórumokat, mert gyakran szegényes tartalommal telítődtek? Ez formális lépés lenne a formalizmus ellen és nem vezetne eredményre. Előfordult például, hogy tudományos igényességgel új vállalati modellt dolgoztak ki és javasoltak bevezetésre, mondván: a meglévő nem elég hatékony. De van-e garancia arra, hogy az új, ki nem próbált forma jobb lesz az előzőnél? Nincs semmi garancia. Nem a forma, hanem a tartalom szorul megújításra, ami feltételezi a tudatos fellépést a beidegződés, a megszokás ellen. Az új tartalom esetenként persze új formát kíván és teremt a maga számára. (Ilyenkor ne feledkezzünk meg a túlélt formák leépítéséről.)

ltalános recept nincs az üzemi demokrácia fejlesztésére, végeredményben mégis elmondhatjuk: a gazdasághoz, a társadalomhoz hasonlóan a politikai kultúrában sem lehet lépcsőfokokat kihagyni, vagy átugorni. Kitartó munkára, tanulásra, tapasztalatokra van szükség. Nem kampánnyal, divatos témával van dolgunk, hanem olyan módszerrel, amely megtermékenyíti a vezetők és beosztottak együttműködését, emeli közös munkájuk gazdasági és politikai hatékonyságát.

(Vége)

KOVÁCS JÓZSEF

Nagydorogi dohány pajta

Szárad a füs tölnivaló

Fotó: Czakó

A KGM az őszi BNV-n

Elektromos szamovár, 125 literes mélyhűtő szekrény, 12-fajta gáz- és elektromostűzhely — néhány az őszi BNV-n látható — 65 új ipari fogyasztási cikkből, amelyet a hazai gépipar gyárt. A vásáron 16 gépipari üzem 700-féle terméke látható majd. Az újdonságok közül tíz gyártmánnyal - pályáznak a vásár díjaira. Mindezt a KGM kereskedelmi főosztályának csütörtöki sajtótájékoztatóján mondták el.

Arról is szóltak, hogy a gépipar az év végéig összesen 13 milliárd forint értékű árut szállít belföldre, 20 százalékkal többet, mint az elmúlt esztendőkben. Néhány keresett termékből továbbra sem tudják kielégíteni maradéktalanul az igényeket. annak ellenére, hogy ezen cikkek gyártását megsokszorozták. Például a régóta hiánycikként emlegetett villanybojlerekből hárqm- négy évvel ezelőtt alig több mint 50 ezret szállítottak a belkereskedelemnek az idén 130 ezret.

A KGM-vállalatok a vásárlói igények jobb felmérése és kielégítése érdekében ezúttal is kizárólag olyan termékeket mutatnak be az őszi vásáron, amelyek sorozatgyártását rövid időn belül garantálni tudják. Nem mindegy ugyanis, hogy mikor kaphatók a BNV-n bemutatott új termékek. Akkor, amikor a vásárlók megkedvelik, és még korszerűek vagy csak évekkel később, amikor már a még újabb típusokat igénylik a vevők, így külön is örvendetes, hogy a BNV-n bemutatandó 65 új termék többsége már ebben az évben vagy a jövő év elején a szaküzletekbe kerül.

Kooperációs

uízmiitelen

> ■* ..«

,1A '^«ekszárdi húskombinát üzemeléséhez rengeteg' vízre lesz .s^űStség. Ugyanakkor a kombinát mellett épülő tej- és sajtüzem is sok vizet használ majd. A két vállalat igényét a városi kutakról nem lehet biztosítani. Ezért a két üzem közé ékelve építik a közös vízműtelepet.

A Kútfúró Vállalat két — egyik mélyfúratú — kutat

fúr, a TÁÉV szakemberei pedig az épületet építik, és a csővezetéket rakják le. Az épületben lesz vas-, mangán- talanító — ez a szekszárdi víz sajátossága miatt kell —, a húskombinát üzemeléséhez lágy és langyos vízre is szükség van. Ezek előállításához a berendezéseket itt helyezik el.

A kooperációs vízműtelep az egész építkezés mellett csak egy törpe létesítmény, mindösszee 24 x 60 méter alapterületű, és egy pincéből és egy magasföldszintből áll majd. Jelenleg a munkahelyen a TÁÉV Kőszegi ács-, Bérdi és Bodnár Károly kubikos-, valamint Bodnár János kőművesbrigádja dolgozik.

Bedolgozók

Hasznosítható munkaerő-tartalék

JÖ MÁSFÉL évtizeddel ezelőtt, a Telefongyár egyik — Pest megyei kisközségbe telepített — gyáregysége bedolgozók szerződtetésével próbálta enyhíteni munkaerőgondjait. A telefonkészülékben sok olyan szerelvény van, amelyek különösebb szaktudás nélkül, az anyagok és néhány szerszám birtokában otthon is elkészíthetők. Az életrevaló ötlet megvalósítása azonban a vártnál is nagyobb nehézségeket okozott. Az ipari bedolgozók fogalma akkoriban már eléggé ismert volt; külföldön, elsősorban az iparilag fejlett államokban, majd mindenütt alkalmazták, Magyarországon pedig a helyiipari vállalatok és szövetkezetek egy részének léte a nagyszámú bedolgozó munkájától függőit. A nagyiparban, a mi- ! nisztériumi vállalatoknál vi- ! szont járatlan út volt a bedolgozó rendszer, s jórészt emiatt a telefongyári kísérlet rövid idő alatt megbukott: adminisztrációs bonyodalmak, szervezési, elszámolási problémák nehezítették a bedolgozói rendszer véglegesítését.

Figyelemre méltó kezdeményezésről azóta sem érkezett hír, s ez nem is csoda, mert a bedolgozók helyzete, még a helyiipari vállalatoknál és a szövetkezeteknél is annyira rendezetlen, hogy az ilyesfajta munkát úgyszólván csak a csökkent munkaképességűek, a nyugdíjasok, a terhes- vagy a kisgyermekes anyák vállalnak, illetve azok, akiket anyagi körülményeik kényszerítenek erre. Ez a külföldön már régen polgárjogot nyert — és eredményesen alkalmazott — foglalkoztatási forma nálunk egyfajta — és meglehetősen rosszul alkalmazott — szociálpolitikai eszközzé degradálódott, amelynek körülményeit, alkalmazási lehetőségeit sokáig még jogszabály sem regulázta.

Óvatos becslések szerint jó 300 ezerre tehető azok száma,

akiket csak részfoglalkoztatás, vagy az otthon végzett bedolgozó munka formájában lehet a társadalmi termelésbe bekapcsolni. Ezzel szemben elenyészően csekély azok száma, akiket — szinte kizárólag a szövetkezetek és a helyiipari vállalatok — bedolgozóként foglalkoztatnak, jóllehet- az ismert munkaerőhelyzet megkövetelné hogy a kis és nagy vállalatok felfedezzék ezt a »-ejtett és gazdaságilag jól hasznosítható munkaerő- forrást.

A beruházási eszközökkel rendelkező állami ipart azonban nem érdekelte és nem is érdekli különösebben ?7. a téma. A szerényebb anyagi eszközökkel dolgozó szövetkezetek, helyiipari

vállalatok pedig, ha akarnák se tudnák növelni bedolgozóik számát, mivel — számtalan hátrányos megkülönböztetés miatt -y nem nagy a tolongás az otthon végezhető munkáért.

A BEDOLGOZÓ például gyakorlatilag csak jogviszonyban áll a vállalattal, annak ellenére, hogy az érvényes rendelkezések értelmében státusza munkaviszonynak minősítendő, és kezelendő. Következésképpen azok a szociális kedvezmények és juttatások (fizetett szabadság, ebédidő, esetleges útiköltség, kedvezményes üdülés stb.), amelyek a vállalati dolgozók természetes jogai, a bedolgozót csak elvileg illetik meg, ám ezt az elvet soha, sehol és senki sem érvényesíti a gyakorlatban.

Még ennél is nagyobb gond a bedolgozók bérezése: az alacsony darabbér, a nagyüzemi szervezettséget feltételező bérpolitika és bérezési gyakorlat, valamint a paaxi- mált kereset nem használ a bedolgozói rendszer -kiszélesítésének. Az amúgy sem magas kereseteket csökkenti még a rezsiköltség, amely a legtöbb esetben a bedolgozót terheli. Ritka az a »vállalat,

ahol amortizációs térítést adnak a bedolgozóknak.

Mindez együttvéve bőségesen elegendő ok arra, hogy kevesen szánják el magukat a bedolgozói munkára, s hogy a bedolgozók táborában is nagymérvű legyen a fluktuáció. A bedolgozók nagy része időskorú, jóval túl a nyugdíjkorhatáron, akik eleve időszakonkénti pénzkeresetnek tekintik ezt a tevékenységet. Aki pedig állandó jellegű munkát és keresetet remél a bedolgozástól, azt is vándorlásra kényszeríti a „hol van munka, hol nincs ...” állapot. A helyiipari vállalatok és szövetkezetek rendelésállománya sokkal piacér- zékenyebb, mint a minisztériumi vállalatoké. A munkaellátottságnál pedig a bedolgozók jönnek utoljára számításba.

S mindezek ellenére a bedolgozók kézi munkával, minimális anyagi ráfordítással, mostoha körülmények között, évről évre több százmilliós termelési értéket állítanak elő. Miből is az következik, hogy a bedolgozói munka gazdasági racionalitása nálunk sem kérdőjelezhető meg. Különösen nem ebben a munkaerőigényes világban, s akkor, amikor több mint 300 ezren kapják a gyermekgondozási segélyt, ám a gyermekgondozás melletti időtöltésük egyre súlyosabb társadalmi gond.

HA OLYAN államok, mint Japán, Svájc, Ausztria régóta és nagy haszonnal alkalmazzák a bedolgozók százezreit, akkor talán a magyar ipar is profitálhatna valamit e módszerből. A híradástechnikában, a könnyűipar számos ágában tág tere lehetne a bedolgozásnak. Csak az apró, egyedi és önmagukban jelentéktelen kísérletek, próbálkozások helyett tömegméretekben kellene hozzálátni a -bedolgozói munka szervezéséhez.

VÉRTES CSABA

Bodnár János kőművesbrigádja az idekerülő gépek alapjainak szigetelését végzi.

Fotó: BAKÓ JENŐ