Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-27 / 228. szám

2 KÉPÚJSÁG 1978. szeptember 27. Béke, enyhülés, nemzetközi együttműködés Andrej Gromiko felszólalása az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakán Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakának keddi ple­náris ülésén szólalt fel Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. — A háború utáni évtize­dekben — beleértve a „hideg­háború” nyugtalanító éveit — a nemzetközi ügyekben meg­tett útra visszatekintve a né­pek, a kormányok, a politi­kai személyiségek nem hagy­hatják figyelmen kívül a leg­fontosabbat: minden erőfe­szítést meg kell tenni egy új háborús katasztrófa kitörésé­nek megakadályozására, mert az még megsemmisítőbb len­ne az emberiség számára, mint a két világháború együttvéve — jelentette ki bevezetőjében Andrej Gro­miko, majd a többi közt rá­mutatott : — A Szovjetunió képvise­lői népünk nevében, a szov­jet társadalom politikai rendszerének magját jelentő kommunista párt nevében a nemzetközi fórumokon fel­szólalva mindig különös gon­dot fordítottak és fordítanak a béke témájára. A szovjet állam alaptörvénye, a Szov­jetunió új alkotmánya leszö­gezi: „A Szovjetunió töret­lenül folytatja a lenini béke­politikát, síkraszáll a népek biztonságának megszilárdítá­sa és a széles körű nemzet­közi együttműködés mellett.” Ezt a politikát barátaink­kal és szövetségeseinkkel vállvetve folytatjuk. Azok a találkozók, amelyek a közel­múltban zajlottak le Leonyid Brezsnyev és a testvérpártok és államok vezetői között, újult erővel bizonyították, hogy a szocialista közösség szilárdan kitart a béke, az Három kontinens találko­zásánál fekszik az a térség, amelyet, ahogyan egykor a Balkánt elkeresztelték, „lő- poros hordónak” lehet nevez­ni. Ez a térség a Közel- Kelet. Hisz ki meri azt állí­tani, hogy a közel-keleti helyzet nem rejti magában egy új robbanás veszélyét? Mi ennek az oka? Az, hogy tíz évvel az agresszió után annak következményeit még mindig nem számolták fel és maga az agresszió büntetlen maradt. Izrael változatlanul uralkodik az általa megszállt területek felett. Sajnos, az arab világban is vannak olyan politikusok, akiknek számára nem drága az arab föld, akik hajlandók semmi­be venni az arabok, többek között a palesztinok törvé­nyes jogait, hajlandók meg­alázkodni, kapitulálni az ag- resszor és támogatói követe­lései előtt. A tapasztalatok és különö­sen az elmúlt években szer­zett tapasztalatok azt tanú­sítják, hogy a valódi és min­denre kiterjedő rendezés a Közel-Keleten csakis vala­mennyi közvetlenül érdekelt fél közös erőfeszítései alap­ján érhető el. Az arabok ro­vására létrehozott különmeg- állapodások csak távolabbra viszik a feleket a probléma megoldásától. Éppen ilyen jelleget ölte­nek a közelmúltban Camp Davidben lezajlott három­oldalú találkozón elfogadott megállapodások. Ha reálisan vizsgáljuk a dolgokat, semmi sem indokolja azt az állítást, A szovjet delegáció veze­tője a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a legnagyobb, a legégetőbb, a szó legteljesebb értelmében vett globális, va­lamennyi országot és népet érintő probléma a fegyver­kezési verseny beszüntetése, a leszerelés. Az ENSZ köz­gyűlésének rendkívüli lesze­relési ülésszakán hozott hatá­rozatokról szólva Andrej Gromiko rámutatott, hogy az ülésszak a népek eltökéltsé­gét tükrözte a fegyverkezési verseny beszüntetésére, a le­enyhülés, a nemzetközi együttműködés irányvonala mellett — hangsúlyozta And­rej Gromiko. Ezt követően az európai helyzetről szólva rámutatott: a szilárd béke megteremtése felé vezető legnagyobb utat az európai kontinensen sike­rült megtenni. Az elmúlt években éppen Európában nagyszabású békeakciókra került sor, mind kollektív ala­pon, mind pedig kétoldalú keretek között. Egymás után sikerült leküzdeni egy sor, a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti kap­csolatok javításának útjában álló akadályt. A politikai légkör ma Európában jóval egészségesebb, mint koráb­ban. Friss és jól érezhető áram­latot jelentettek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei. Nem titok, hogy időnként egyesek az említett eredmények felül­vizsgálatára törekszenek. Mindennek ellenére az euró­pai nemzetközi élet uralko­dó tendenciája az enyhülés volt és marad. Vajon nem erről tanúskodik-e, hogy fej­lődnek a Szovjetunió, csak­úgy, mint a többi szocialista állam kapcsolatai Francia- országgal, az NSZK-val, Olaszországgal, Finnország­gal, a skandináv országokkal és több más állammal? Eu­rópa most abba a szakaszba lépett, amikor az enyhülés ellenfelei számára már nem oly könnyű visszájára for­dítani az események menetét. hogy a megállapodások — mint hangoztatták — köze­lebb hozzák a közel-keleti rendezést. Ellenkezőleg, való­jában olyan új arabellenes lépésről van szó, amely meg­nehezíti e halaszthatatlan probléma megoldását. Éppen ezért a mesterséges optimiz­mus keltését célzó kampány senkit sem téveszthet meg. Az ázsiai helyzet alakulá­sáról szólva Andrej Gromi­ko megjegyezte: az ázsiai or­szágok körében erősödik az a felismerés, hogy a konflik­tus, a durva fenyegetés és a nem is olyan rég még fegy­veres intervencióval járó be­avatkozás, az ázsiai országok közötti viszály szítására irá­nyuló kísérletek helyett tar­tós békét kell létrehozni. Ebből a szempontból ha­talmas jelentősége van az agresszorokat földjéről kiűző, békeszerető politikát folyta­tó egységes Vietnam létre­jöttének. A Vietnami Szocia­lista Köztársaság, amely hő­siesen viselte a sok éves és rendkívül súlyos háború minden terhét, most bátran védelmezi szuverenitását. Az ENSZ emelvényéről a Szov­jetunió most ismét kinyilvá­nítja szolidaritását Vietnam­mal és hangsúlyozza: meg- engedhetetlenek a vele szem­ben támasztott hegemonista igények. A Szovjetunió jó kapcsola­tokra törekszik az ázsiai or­szágokkal, amelyek a maguk részéről ugyancsak kölcsönös megértésre és jószomszédság­ra törekszenek a Szovjetunió­val. szerelés, végső soron az álta­lános és teljes leszerelés meg­valósítására. Józanul szemlélve a dol­gokat, be kell azonban is­merni, hogy a fegyverkezési hajsza jottányit sem csök­kent. Államok egy csoportja — ismeretes, hogy melyik or­szágokról van szó — határo­zatot hozott olyan hatalmas, kiegészítő jellegű előirányza­tokról, amelyek a fegyverze­tek mennyiségének növelését célozzák több évre előre. A NATO miniszteri tanácsának washingtoni határozatát, va­lamint több állam részéről a katonai előkészületek foko­zására tett lépéseket nem le­het másként értékelni, mint kihívást azokkal szemben, akik a leszerelésért harcol­nak. A fegyverek mennyisé­gének növekedésével, új, még pusztítóbb fegyverfajták megjelenésével fokozódik a háború veszélye. Semmifajta magyarázat, mint például „a szovjet fenyegetésre” való hi­vatkozás, sem fogadható el. Ezek a hivatkozások teljes mértékben hamisak. Vajon nem a Szovjetunió teszi-e az egyik javaslatot a másik után a fegyverkezési verseny megfékezésére, a hadviselés új eszközei létre­hozásának megakadályozásá­ra? És ki az, aki ellensége­sen fogadja ezeket a javasla­tokat? Nem másokról van szó, mint a leszerelés ellen­feleiről. Országunkban egész prog­ramot dolgoztunk ki a fegy­verkezési verseny csökkenté­sére — folytatta Andrej Gro­miko. A Szovjetunió véleménye szerint minden nukleáris ha­talomnak, valamint egyes, nukleáris fegyverrel nem ren­delkező államoknak tárgyaló- asztalhoz kell ülniök, hogy meghatározzák e tárgyalások megkezdésének pontos idejét. A jelenlegi ülésszaknak is megfelelő felhívással kell fordulnia mindenekelőtt az összes nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmakhoz. Minden nagyszabású fel­adat megoldását, a nukleáris leszerelését pedig különös­képpen, olyan intézkedések­nek kell kísérniük, amelyek az államok politikai és nem­zetközi jogi garanciáinak megerősítését szolgálják. En­nek kapcsán mind időszerűb­bé válik az a javaslat, hogy kössék meg azt a világszer-- ződést, amelynek értelmében nem alkalmaznak erőszakot a nemzetközi kapcsolatok­ban. Teljes mértékben meg­szabadítani a népeket a nuk­leáris háború veszélyétől — ezt a célt szolgálják a Szov­jetunió konkrét intézkedései, amelyekre ma is a legna­gyobb hangsúlyt helyezzük. Először is arról van szó, hogy meg kell erősíteni a nukleá­ris fegyverrel nem rendelke­ző államok biztonságának szavatolását. Másodszor pe­dig, hogy ne juttassanak nuk­leáris fegyvert az olyan álla­mok területére, ahol ez idő szerint nincsenek ilyen fegy­verek. Mindezt figyelembe véve a Szovjetunió azt javasolta, hogy fontos és sürgős kérdés­ként tűzzék a jelen ülésszak napirendjére „A nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságát szolgáló biztosítékok megerősítéséről szóló nemzetközi konvenció megkötésének kérdését”. At­tól a törekvéstől vezéreltet­ve, hogy az ügyet azonnal gyakorlati vágányokra terel­jük, előterjesztettünk egy ilyen szerződéstervezetet is. Ami második javaslatunkat Nincs olyan nép, amely ne áhitaná a békét. A szovjet népről teljes felelősséggel elmondhatjuk: nem törek­szik háborúra, és nem kezd majd háborút. Ez teljes mértékben vonatkozik ba­rátainkra és szövetsége­seinkre is. A nemzetközi életnek, az enyhülés terén való további előrelépésnek sarkköve volt és marad az államok bel- ügyeibe való be nem avat­kozás elve, bármilyen ki­agyalt ürüggyel próbálják is megsérteni ezt az elvet. Minden önmagát tisztelő nép, minden önmagát tisz­telő állam erélyesen vissza­utasította és a jövőben fs visszautasítja az ilyesfajta kísérleteket. A Szovjetunió nem tűrte el és nem is fog­helyezzenek el nukleáris fegyvert az olyan államok területén, ahol jelenleg ilyen fegyverek nincsenek, aligha vitatható, hogy ez a nukleá­ris fegyverek elterjedése meg­akadályozásának egyik meg­bízható módszere. A kérdés megoldását mi olyan nemzetközi megálla­podásban látjuk, arpelynek alapja a nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmak világos és egyszerű kötelezettségvál­lalása lenne arra vonatkozó­lag, hogy nem helyeznek el nukleáris fegyvert olyan te­rületeken, ahol most nincse­nek ilyenek. A kötelezettség­vállalás a nukleáris fegyve­rek minden válfajára kiter­jedne. A jelen ülésszakon előter­jesztett kezdeményezéseink megvalósítása azt is eredmé­nyezné, hogy lényegesen megerősödne az atomsorom- pó-rendszer, ugyanakkor pe­dig semmiképpen sem csök­kennének a nukleáris energia békés célú felhasználásának lehetőségei. Mind sürgetőbben jelentke­zik az a szükségszerűség, hogy nem szabad megenged­ni az új tömegpusztító fegy­verfajták és fegyverrendsze­rek létrehozását. Vonatkozik ez mindenekelőtt az olyan embertelen fegyverre, mint a neutronfegyver. A helyzet sokkal veszélyesebbé válna, ha realizálnák e fegyver gyártásának, felhalmozásá­nak és elterjesztésének ter­veit. A béke érdekei ezeknek a terveknek végleges feladá­sát követelik meg. Bárhogyan haladjanak is a leszerelési tárgyalások — a mi irányvonalunk a konk­rét leszerelési eredmények elérésének irányvonala. Kü­lönös jelentősége van annak, hogy mielőbb befejeződjenek a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. Szeretnénk kifejezésre jut­tatni azt a reményünket, hogy ebben a rendkívül fon­tos kérdésben az Egyesült Államok politikájában felül­kerekedik a józan, kiegyen­súlyozott irányvonal, mint­hogy az új egyezményre azo­nos mértékben van szüksé­ge a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, az egész világnak —, jelentette ki Gromikó. A továbbiakban emlékez­tetett rá: Az utóbbi időben bizonyos haladás történt azokon a tárgyalásokon, amelyeket a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia folytat a nukleáris fegyver- kísérletek általános és teljes etiltásáról. Ez különösen fontossá teszi, hogy a tár­gyalásokat a sikeres befeje­zésig folytassuk. A közgyűlés jó szolgálatot tehet a béke ügyének, ha elősegíti a leszerelési világ- konferencia összehívását. Éppen ezen a fórumon le­hetne majd az államokra nézve kötelező érvényű dön­ja eltűrni a belügyeibe való beavatkozást. A Szovjetuniónak a béké­re, az enyhülésre, a lesze­relésre irányuló külpolitikai vonala — szilárd irányvonal. A Szovjetuniónak ez az irányvonala az egész szovjet nép akaratát juttatja kife­jezésre a szovjet pártkong­resszusok elvi tételeit való­sítja meg. Andrej Gromiko végezetül kijelentette: a szovjet embe­rek derűlátóan néznek a jö­vő elé. Meggyőződésünk azon alapszik, hogy a népek békeakarata legyőzhetetlen, a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért küzdő erők fölényben vannak azokkal szemben, akik az ellenkező irányba szeretnék terelni a világeseményeket. (MTI) A közel-keleti „lőporos hordó” A leszerelés illeti, nevezetesen, hogy ne téseket elfogadni. A népek békeakarata legyőzhetetlen Huszár István Tolna megyében A híres zombai kukoricát mutatja be a Politikai Bizott­ság tagjának Barsi Mihály, a megyei tanács osztályve­zetője, aki fél éve még a zombai szövetkezet fömező- gazdásza volt. Fotó: Gottvald Károly (Folytatás az 1. oldalról) A jövő? Lakatos Antal elnök, félig tréfásan, de na­gyon komoly hangsúllyal azt mondta: — Addig nem nyugszunk, amíg száz mázsa nem lesz. Aztán meg majd addig nem nyugszunk, amíg meg nem lesz a 120. Ez a beszélgetés egy 96 hektáros tábla mellett hang­zott el, ahol PX 32-es kuko­ricaerdő gyönyörködteti a szemet. A szakemberek sze­rint ezt szeretik a legjobban a kombájnosok. Szó esett még a gépesí­tettség helyzetéről, s arról, mennyi termelési értéket produkál a gazdaság évente, s természetesen a tagok jö­vedelméről. A gép, amit a szövetkezet vezetői bemutat­tak, egyes területeken ki­váló, de minden területen kielégítő. Zombai látogatását befe­jezve Huszár István, a me­gye és a város vezetőinek kíséretében Szekszárd ne­vezetességeivel ismerkedett. LAPZÁRTA LOSONCZI PÁL LÁTOGATÁSA GÖDÖLLŐN Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke kedden Gödöllőre látogatott. A párt- bizottság székháza előtt Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Mondok Pál, a megyei tanács el­nöke, valamint a város párt- és állami vezetői fogadták. Ezután Losonczi Pál rövid városnéző sétát tett, majd az Agrártudományi Egyetemre látogatott. LÁZÁR GYÖRGY VAS MEGYÉBEN Kedden kétnapos látogatásra Vas megyébe érkezett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke. A megyehatáron Horváth Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és Bors Zoltán, a megyei tanács elnöke fogadta. A Minisztertanács elnöke először Bajánsenyé- re utazott. Lázár György Vas megyei programja ma folytató­dik. (MTI) A Bőripari Dolgozók Szakszervezetének elnökségi ülése Bonyhádon Tegnap délelőtt, Bonyhá­don, a cipőgyárban tartotta kihelyezett elnökségi ülését a Bőripari Dolgozók Szakszer­vezete. A résztvevőket Móczi András, a szakszervezet el­nöke köszöntötte, majd Tré- ber Tibor, a Bonyhádi Cipő­gyár igazgatója, s Antal Géza, a vállalati szakszervezeti ta­nács titkára beszámolt a vál- lati munkaügyi döntőbizott­ság és a jogsegélyszolgálat működése során szerzett ta­pasztalatokról. Bonyhádon, a cipőgyárban a múlt év eleje óta működik a jogsegélyszolgálat, s fon­tosságára jellemző, hogy az eltelt egy és háromnegyed év alatt 257 alkalommal adtak szakszerű tanácsot, illetve képviselték a dolgozókat. A szóbeli kiegészítés, a feltett kérdésekre adott válaszok, és a vita során, a szakszervezet vezetői, s az elnökségi ülé­sen részt vevő vendégek spk hasznos tapasztalatot gyűj­töttek a döntőbizottsági és a jogsegélyszolgálati munkával kapcsolatban. A második napirendi pont­ként Petrák Ferenc, a Bőr­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára számolt be a Textil-, Ruha-, Bőr-, és Sőrmeipari Dolgozók Szak- szervezeti Nemzetközi Szö­vetségének VI. konferenciá­járól. A 70 ország ezen ipar­ágaiban tevékenykedő több mint 10 millió dolgozót kép­viselő szövetség idén szep­tember 4—9-ig Budapesten tartotta négyévenként meg­rendezett konferenciáját. Petrák Ferenc elmondta, hogy ennek célja az volt, hogy a szakszervezetek világ- szövetségének keretén belül erősítsék a szakszervezetek egységét, javítsák az együtt­működést. A szeptember ele­jén Budapesten megtartott konferencia jelentőségét nö­velte, hogy ez volt az első a Szakszervezeti Világszövet­ség tavasszal megtartott IX. prágai kongresszusa után. így ennek sikere hatással lesz a többi szövetség később meg­tartandó konferenciáira is. A konferencián a szövetség demokratizmusának szelle­mét figyelembe véve meg­vizsgálták és megvitatták a munkához való jog kérdését, valamint a munkanélküliség elleni harc eszközeit és lehe­tőségeit. Fontos kérdés volt a nemzeti szakszervezetek har­ca a multinacionális vállala­tokkal szemben. Itt a nem­zetközi összefogás segítheti a dolgozók érdekében folyó küzdelmet. A Bőripari Dolgozók Szak- szervezete Bonyhádon meg­tartott elnökségi ülésének résztvevői a tanácskozást kö­vetően a Bonyhádi Cipőgyá­rat tekintették meg.

Next

/
Thumbnails
Contents