Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
1978. szeptember 27. Képújság 3 Zsákutca ? Pályakezdés gondokkal Egyetlen ember vélt vagy valós sérelmeket takaró panaszából is kirajzolódnak szükebb közösségének, de még az adott településnek a gondjai is. Attól a pillanattól kezdve az egyes ember megszűnik magánember lenni, már mindenkire tartozik minden és kiderül, csak együttesen lehet segiteni — rajta is. K. Klára rosszul érzi magát Dunaszentgyörgyön. Második éve tanít, a gyerekeket szereti, azok is őt, az iskolában legalábbis a tanítási órákon minden rendben van. Szorgalmát elismerik, szakmai munkájában támogatják. A főiskolához képest mégis csalódások érték. Ott annyi társadalmi munkája volt, hogy nem győzte végezni. Itt meg úgy érzi nincs mit csinálnia. Zsákutca? Tanulni szeretett volna, az igazgató nem javasolta, aztán Marxista Egyetemre szeretett volna menni, de ezt a papírt már alá sem írta, el sem küldte az iskola vezetője. Pártmegbízatása nincs, pedig szeretné, ha lenne. Nemrég adták át a „tornacsarnokot”, ott vannak nyílt napok szívesen irányítaná a fiatalok, vagy akár a felnőttek tornáját is. A gyerekekkel foglalkozik órán kívül is. Úgy érzi, nem léphet előre, környezete nem érti meg törekvéseit. Más kisebb- nagyobb sérelméről is beszámol. A részletes beszélgetés aztán már sok mindent tisztáz. Például azt, hogy ő maga sem igen tudja, mit akar és azt is, hogy gondjairól ugyan szólt már itt-ott, de nem volt sem világos, sem határozott, amit mondott. Testneveléselőképzést kapott, az igazgató úgy tudja, testnevelés szakon akart továbbtanulni, de történelemre jelentkezett, ahová helyhiány miatt nem vették fel. Mellesleg történelem és testnevelés szakos pedagógus is van elég az iskolában, ha elvégezné is a szakot, nem tudnák új képzettségének megfelelően alkalmazni. A Marxista Egyetemre szóló jelentkezést maga sem gondolhatta nagyon komolyan, mert nem járt utána alaposan, máig se igen tudja, hároméves vagy szakosított tagozatra kívánt-e menni? Az igazgató valóban nem írta alá, mondván, hogy két helyre úgysem járhat, és nem tudja biztosítani a tanulmányi szabadságot sem. K. Klára máig sem hiszi igazán, hogy tényleg nem járhatott volna két helyre egyszerre. A jelentkezés csak azért lett volna jó, hogy választhasson, ha mindkét helyre felveszik. A kis tanítónő párttag, és bizonnyal a világot szeretné megváltani, de az nem hagyja magát, már csak azért sem, maga a pártszervezet is sajátos feltételek között dolgozik, amelyekkel számolni kell. Samai Mihály párttitkár a szokásos szervezeti életről számol be. A következő taggyűlésen az iskola igazgatója számol be. Ezt megelőzően kibővített vezetőségi ülésen egyeztették a termelőszövetkezet pártszervezetével a tennivalókat. Jól működő pártoktatásuk van, amiről K. Klára nem is tud. Öt azért nem vonták be, mert nem főiskolát végzettek számára tartják az előadásokat. A párttitkár is gondban van K. Klára miatt, mert nem helybeli. Tanítás után hazamegy Paksra, ugyan milyen testhez álló pártmunkával bízza meg? Az egyetlen fiatal az alapszervezetben, patronálni kellene a KISZ-t, de nem bízható rá a munka, mert a fiatalok meg csak este járnak haza a községbe. Napközben többnyire másutt dolgoznak. Ugyanezért nem könnyű a pártépítés sem. Van, hogyne volna fiatal a községben, aki megérett a párttagságra, fel is veszik őket — a munkahelyükön, gyakorta éppen a helyi párt- szervezettől kérve javaslatot. Többnyire nyugdíjasokból áll az alapszervezet, a többiek sem fiatalok már. Nem jelenti ez azt, hogy az idős elvtársak ne dolgoznának, akár erejükön felül, de érthető, ha a fiatal tanítónő úgy érzi, nem találja a helyét köztük. Gyakran kell magának a párttitkárnak összehangolni úgy a vélemény és életszemléletben különbözőségeket, hogy az egyik fél se sértődjön meg. K. Klára továbbtanulását a főiskolán Samai Mihály is meggondolandónak találja a költségek miatt. Az iskola mindent fizet és tanulnak többen is. Néha szinte megoldhatatlan a helyettesítés. Arról viszont nem tud, hogy a Marxista Egyetemre nem ment el a papír. Az igazgató a kettős tanulás lehetetlenségével magyarázza az elmaradt aláírást, ami valljuk be, nem volt helyes eljárás. K. Klára és bizonnyal még sok más társa nehezen találja helyét első munkahelyén. Annyi ebből a történetből is világos, hogy mindenkinek van igazsága, méltányolható és méltányolandó szempontja, de csak úgy tudnak eredményesen együttműködni, ha ezt világosan, egyértelműen el is mondják egymásnak. Az iskola és a párt- szervezet számít Klárára, de neki is többet kellene odafigyelni a másik fél szempontjaira és igényeit ott bejelenteni, munkát követelni — a saját pártalapszerveze- tében. Mert igenis van mit tenni Dunaszentgyörgyön is, csak meg kell találni a feladato-r kát. Azt sem lehet mondani, hogy a tanítónő nem csinált közben semmit, mert volt a gyerekekkel nyári táborban, aztán paradicsomot szedni. A nyáron a TIT-be járt országjáró idegenvezetői tanfolyamra, abból le is vizsgázott. Az angol nyelvet is elkezdte tanulni. A történet figyelmezteti a fiatalokat arra, hogy némiképp más az „Élet" és más a főiskola. A realitásokkal, helyi körülményekkel számolnia kell mindenkinek. A beilleszkedés pedig mindkét félen egyaránt múlik. IHÁROSI ibolya Míg a zöldből piros lesz ősszel gyakori látvány Bogyiszlón: száradnak a paprikafüzérek Mielőtt bárki is — a cím olvastán — a kártyázás rejtelmeit firtató eszmefuttatásra számítana, igyekszem leszögezni ; az alábbiakban nem erről lesz szó. Ámbátor az ulti nevű közkedvelt játékban gyakran előfordulhat, hogy a zöldből pillanatok alatt piros lesz. Nem úgy a paprikából, főként az idén. Még a tavasszal jártunk a bogyiszlói határ Nagyszögnek nevezett dűlőjében. Akkor virágzás előtt volt a paprika. A háztáji területek zöme ebben a határrészben van. Általában háromszáztól ötszáz négyszögölnyi parcellákon foglalkoznak a bogyiszlóiak a paprika termesztésével. Ott jártunkkor a virágzás előtti paprikát művelték. Waldraf Tibor éppen „húzatta” a háromszáz öl paprikát, amelyet a család művel. A húzatás tulajdonképpen lombtrágyázást jelent, permetezőgéppel szórják a lombra, hogy a fejlődést némiképp gyorsítsák. A szomszédos parcellán Tóbi Gáborné kapálgatta az ötszáz öl fűszerpaprikát. Ők a többségtől eltérően nem a tsz-től veszik a palántát, saját maguk állítják elő. A tavalyi termésből kiválogatott magot húsvét előtt beáztatják. Közben előkészítik a „ketröcöt” apró, földszerű trágyával, majd elvetik a magot. Mindennap megöntözik — van, aki pétisós vízzel, esténként — védekezésképp a hűvös éjszakák ellen — letakarják. Május közepén kiültetik a földre. Fehér fajtából három, fűszerből öthat palánta jut egy bokorba. Aztán kapálás a feladat egész a szedésig. Szedés után jön a fűzés. (Előtte pár napig fonnyasz- tani kell, mert az eleven szár könnyed leszakad a fonálról.) Egy fonál súlya kiló körüli. Tóbiné hetven fonalat szokott készíteni. Ebből húsz saját felhasználásra készül. A bogyiszlói tsz-ben harminckét hektáron foglalkoznak paprika termesztésével. Húsz hektár a t. v., vagyis a tölteni való és tizenkettő a fűszerpaprika; szegedi, keszthelyi és cecei nemesített fajták — tájékoztat bennünket Orsós János, a kertészet telepvezetője. A bogyiszlói fajtát nem termesztik, mert az utóbbi években teljesen leromlott, nemesítésével nem foglalkoztak, így a termesztésben szinte hasznavehetetlen. A fajta lassan kimúlik, már csak két termelő foglalkozik vele. Az új fajtákkal viszont kifizetődő a termelés. Hosszabb távon a szövetkezet is a kertészet fejlesztését tervezi. A paprika termesztésében egyelőre megoldatlan és a fejlesztés lehetőségeit is megszabja, hogy a szedés még nem gépesített. Nincs megfelelő szedőgép, így a rendelkezésre álló kézi munkaerő szabja meg a terület nagyságát. A szövetkezet segítséget nyújt a háztáji termeléshez is. Évente ezerhatszáz láda palántát adnak el, melyért tövenként másfél (!) fillért fizetnek a termelők. * A szedés már megkezdődött. Az idei termelésről kérdeztünk néhány embert a faluban. A kérdésre többnyire kérdéssel válaszoltak: — Miért? Venni akar? Majd mikor kiderül, hogy „csak úgy” érdekelne bennünket az idei termés, lemondó legyintés a válasz: „Az idén pocsék a paprika. Nem akar színösödni és húsra sem olyan mint köllene.” Vagyis késik az érés és kevesebb a termés mint tavaly. Az átvétel és a szedés azért megkezdődött. A faluban csak paprikamalomnak nevezett konzervgyári kirendeltség nem vesz át paprikát. Minden átadandó mennyiséget el kell vinni Faddra, a Paksi Konzervgyár faddi üzemegységéhez. Hat forintnál valamivel többet fizetnek kilójáért a nyers árunak. Az utóérlelt paprikáért felárat fizetnek, bár ma már egyre kevesebben fűzik föl a termést, van aki lukacsos nylonzsákban utóérleli. Az üzembe három megyéből — Fejér, Baranya, Tolna — hozzák a fűszerpaprikát. Tavaly jó év volt, sok paprikát vettek át. Évente két-három- száz vagonnyit vásárolnak fel, ezt szárítva szállítják Kalocsára. Az idén jóval kevesebbre számítanak. Nyolcvan-száz vagon átvételét tervezik. — st — Számítástechnikusok tanulmányúton Csűrtük is, csavartuk is... Körkérdés iskolatej-ügyben A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Tolna megyei Szervezete és a KISZ Számítástechnikai Véd- nökségi Bizottsága a közelmúltban kétnapos szakmai tanulmányutat szervezett, megyénk számítástechnikusai részére. A tanulmányút első napján a résztvevők látogatást tettek a Munkaügyi Minisztérium Számítástechnikai Intézetében. Itt dr. Ada-Winter Péter igazgatóhelyettes ismertette az intézet feladatait. Ezután zárt láncú televíziós rendszeren keresztül megtekinthető volt a MŰM SZÁMTI számítóközpontjában elhelyezett R—20 és ICL 1905—E típusú számítógép- rendszer. Gépközeiben ismerkedhettünk az angol gyárt- mápyú Redifon Seechek kis számítógéppel, melyet sokoldalúan felhasználnak az intézet munkájában. A tanulmányút programja szerint délután a Számítás- technikai Koordinációs Intézetet kerestük fel. Az intézet munkatársai bemutatták az itt üzemelő Siemens nagy számítógép-rendszert, mely hazánk legnagyobb teljesítményű számítógépei közé tartozik. E rendszer külön érdekessége volt, hogy a számítógéphez nagyszámú lekérdező egységet kapcsoltak, melyek segítségével nagy távolságból is párbeszédes kapcsolat létesíthető a számítógép- és a lekérdező egység között. A tanulmányút második napján a székesfehérvári Videoton Számítástechnikai Gyárat tekintettük meg. összeszerelés közben láthattuk a Videoton legújabb számítástechnikai termékeit: R—10 M, R—12 kis számítógépet, a VDT 52 100 típusú terminál családot. A megyei kórház szakemberei különös érdeklődéssel nézték a gyártási folyamatot, hiszen évek óta Videoton R—10 számítógépet üzemeltetnek. A tanulmányút összességében hasznos volt a résztvevők számára. A tanuló korosztály, a látottak alapján segítséget kapott a pályaválasztáshoz. Megyénk számítástechnikai szakemberei pedig a számítástechnika legújabb eredményeivel, technikai eszközeivel ismerkedhettek meg, ami hasznosítható lesz napi munkájukban. SZÜLE LÁSZLÓ NJSZT megyei titkára- : .............>................................ M egkérdettük az általános iskolákat Szek- szárdon: — Hogyan biztosítják tanulóik tejellátását? Az I. számú iskolában a tanulók 90 százaléka napközis, így a napközi gondoskodik a tízórairól és az uzsonnáról is. Hetente kétszer tejet vagy kakaót kapnak tízóraira, ezenkívül különböző tejtermékeket uzsonnára. A gyermekek 10 százaléka, akik nem napközisek, otthonról hoznak ennivalót. A II. számú iskolában is a napközi oldja meg a gyerekek tejellátását. A tanulók 80 százaléka napközis, s mindennap kapnak tejet, kakaót tízóraira vagy uzsonnára. A pontosság kedvéért azért tegyük hozzá: általában ez a helyzet a II. számú iskolában, a jelenlegi állapotot kivéve. Egyelőre annak is örülnek, hogy a tanulók ebédeltetését sikerült megoldaniuk. A napközi még nincs kész, az iskola folyosóján is elég nagy a felfordulás. Ilyen körülmények között nem a tanulók tejjel való ellátása a legfontosabb probéma. Remélik azonban, hogy a régi állapot hamarosan visszaáll. A III. számú, Babits Mihály iskolában mintegy 630 gyermek ellátását biztosítják. Hetente háromszor kapnak tejet vagy kakaót. A gyermekek részére szállított tejtermékekből növekedett a választék. Főleg az alsós tanulók szeretik a tejet, a tejes ételeket. E pozitív tények mellett azért az iskola igazgatójának van néhány kifogásolnivalója. Előfordult már, hogy romlott sajtot kaptak és a tejen vagy a kakaón nincs mindig feltüntetve a szavatossági idő. Vagy ha mégis feltüntetik, nem lehet elolvasni.. A szállított tej, kakaó külső tisztasága is kifogásolható. A IV. számú iskolában a tanulók 60—70 százaléka napközis. Mindennap kapnak tejet vagy kakaót. A nem napközisek pedig a közeli üzletben vásárolhatják meg a szükséges tejet és kakaót. Legkedvezőbb helyzetben a főiskola gyakorló iskolája van. Ott is a napközi oldja meg a tejellátást, ezenkívül az iskola területén mindennap kapható tej a vendéglátóipar jóvoltából. Iskolatej-ügyben a kép tehát pozitív. Hála a napközinek. S ha valakinek kevés a napköziben kapott tej, vagy nem napközis? Ez sem probléma. Általános iskolás korban kitűnő üzleti érzékkel rendelkeznek a gyerekek. A tejet vagy a kakaót el lehet cserélni mondjuk egy szalámis zsemlére, egy házifeladat másolásának lehetőségére, vagy másra. A másik megoldás; venni kell még órák előtt fél liter tejet, s el lehet fogyasztani tízóraira. Persze, az az iskola van szerencsésebb helyzetben, melynek közelében van egy élelmiszerbolt, vagy ami még szerencsésebb: az iskolában lehet vásárolni tejet. Ilyen lehetőséggel viszont kevés iskola rendelkezik. Több helyen felvetették: a nyolszáz, ezer fővel dolgozó iskolákban nem ártana egy tejbüfét felállítani. Ez valóban jó lenne, s elvileg meg is oldható. De ki vezesse a büfét? A tejiparnak, a kereskedelemnek munkaerőproblémái vannak. Az iskola sem bővelkedik tanerőben, s eléggé elfoglaltak a tanítók, tanárok. így a kérdést a napközi oldja meg. Az iskolatej-ellátás úgy látszik, még sokáig marad örökzöld téma. Csűrtük már így, csavartuk amúgy. A kérdés maradt. Csak azt nem értjük, hogyan tudták megszervezni a tej ellátást 35—40 évvel ezelőtt?! —majoros— Párbeszéd a számítógéppel