Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

e äpüjsäg 1978. szeptember 24. A piacon dolgozik a keres­kedelem, mely a termelőktől, a fogyasztóig juttatja el az árut. Ebből adódik, hogy szükségszerű a lehető legjobb üzleti kapcsolat. Ez utóbbi azonban napjainkban még csak óhaj. AZ ELMÜLT hetekben Szekszárdon a Béla téren nagy volt a por — bontották az ottani iskolát. Az arra já­rók előtt most feltárul a tér új arca, a teret a patinás épületek uralják. Az új fo­tókon megjelent már a me­gyeháza is teljes szépségében és teljes homlokzatával. A megyeháza ... 1826. szeptember 18-án — 152 évvel ezelőtt — a megyei közgyűlés napirendjén sze­repelt a megyeháza építése. Megállapították ezen a gyű­lésen, hogy a megye kasszá­jából 11 505 forintot lehet felhasználni az építkezés­hez, a többit pedig: „Magátul értetődvén, hogy az adózó nép amúgyis az építésnél szükséges kézimun­kát és fuvarokat a szokott" bészámítás fejében ingyen fogja tenni — ezután azt vé­gezték a Tekintetes Karok, hogy birtoktalan nemesek, az egyházi rend, az úgyneve­zett honoratiorok és árendá­sok az illető járásbéli tiszt­viselő urak által szólíttassa- nak meg, hogy a vármegye- háza építéséhez, melynek hasznát ők is fogják érezni, segedelemmel járuljanak.” A gyűlés úgy határozott, hogy a nemesek is vállalja­nak terheket az építés költ­ségeiből. A közgyűlés jegyző­könyve erről így szól: „Az végeztetett, hogy ki­nek kinek tudtára adattas- son minő arányban légyen birtoka a többiekéhez képest, és erre nézve, hogy azon jegyzék, mely ezen megyé­ben az 1813-ik esztendőben ajánlandó segedelem pénzre nézve szolgált a birtokarány­nak meghatározására: és melyben a megyebéli birto­koknak összessége 19 260 ideális sessiókban vétetik fel, vétessen elő, és szolgáljon a jelen esetben is kulcsul és sinormértékül, melyhez a fenn előadott mód szerént kiki ajánlását alkalmaztat­hassa. Aminekutána azon jegyzék a levelestárbul tüs­tént kivéttetvén, aszerént a birtoknak lajstroma nyom­ban felolvastatott, hogy ami szerént szándékát kiki ki­nyilatkoztathassa.” A gyűlésen jelen lévő ne­mesek megtették megajánlá­saikat, majd „Csapó Dániel, Perczel Sándor és Paur Antal táb­labíró urak megbízattak, hogy a tárgyalt épülethez megkívántató szereknek vá­sárlására úgy a mesterembe­rekkel teendő alkura nézve és pedig mind a pécsi na­gyobb mesteremberekkel, mind a megyebéliekkel pró­bát tegyenek, és magokat a jelenvaló környülállásokra isméretet szerezvén, mind a szereknek hol és miképp le­hető legjutányosabb meg­szerzése, mind a mesterem­berekkel leginkább járható álkukötések eránt a jövő közgyűlésre jelentést tegye­nek.” A megbízásnak eleget tet­tek a kijelölt személyek. Tudjuk, a megyeháza terve­it Pollack Mihály készítette. A terveket a megyegyűlés 1827. augusztus 7-én tárgyal­ta és fogadta el. Helybeli mesterember, Stamm Jakab kőművesmester kapta meg az építést. Az építkezés 1828 —1833-ig tartott. Hosszú ideje kutatjuk — mindeddig eredmény nélkül —, hogy Tolna megye lakos­ságának ténylegesen mit je­lentett a Nagyatádi-féle földreform. Nem találjuk azt az egyetlen megbízható szá­mot, amely megmutatná, hogy megyénk egykori nincs­telenjei mennyi földet „kap­tak” a tőkések „földreform­ja” során. Kezdjük már azt hinni, hogy a megyebeli ve­zetés ilyen számot soha nem is produkált. Ennek több oka is lehetett. Az egyik ilyen ok, hogy a földreform nem elégítette ki a paraszt­ságot — emiatt nem lehetett vele igazán jól „politizálni”. A földreform befejezése után sem változott meg a megye mezőgazdasági arculata. A jellemző, a meghatározó vál­tozatlanul a nagybirtok volt, s ami ezzel együtt járt, meg­maradt a nagyszámú agrár­proletár, a nincstelen. A má­sik ok az lehetett, hogy tény­legesen nem is ismerték az általunk keresett számot. Ennek pedig az lehet a magyarázata, hogy a földre­form során általában gyen­ge, a lakóhelytől távol lévő, rossz minőségű szántóföldet, rétet vagy legelőt juttattak az igénylőknek. Igen gyak­ran már az első gazdasági év végén a juttatottak visz- szaadták a földet, amely az álmodott jobb életkörülmé­nyek helyett a még több munkát, az igauzsorát jelen­tette számukra. Voltak köz­ségek, ahol a juttatást köve­tő 2—3 év múlva a parcelá- zott föld 20—30 százalékáról is lemondtak új gazdáik. Az állandó változást szinte le­hetetlen volt nyomon követ­ni. A földreform részleges eredményével foglalkozott a Tolnamegyei Üjság 1923. szeptember 22-i száma. Fel­sőnyék, Fürgéd, Simontor- nya és Tolnanémedi neve olvasható a rövid hírben. Feltűnő, hogy Felsőnyéken milyen magas volt a jutta­tott birtok átlagnagysága. Ez egyedülálló volt a megyé­ben. Az ismert adatok sze­rint a megyei átlag alig ha­ladta meg a két holdat. Ez pedig csak arra volt jó, hogy az agrárproletárokat helyhez kösse, biztosítva ezáltal a. nagybirtok részére az olcsó munkaerőt, s arra, hogy el­fedje a falun lévő munka- nélküliséget. Íme a hír: „Az Országos Földbirtok­rendező Bíróság újabban íté­lettel ódaítélt Felsőnyék községben 4 egyénnek 24 kát. hold szántót és hat egyén­nek házhelyek céljaira 1 kát. hold 800 négyszögöl terüle­tet, — Fürgéd községben 12 egyénnek 19 kát. hold szán­tót és 10 egyénnek 2 kát. hold. és 800 négyszögöl terü­letet házhelynek, — Simon- tornya községben 342 egyén­nek 412 kát. hold 124 négy­szögöl szántót és házhelyek céljára 122 egyénnek 25 kát. hold 800 négyszögöl, legelő­nek 109 kát. hold 37 négy­szögöl területet, — Tolnané- mediben 139 egyénnek 378 és fél kát. hold területet.” A juttatottak közül, akik megbirkóztak kezdetben a nehézségekkel, a gazdasági válság idején sokan tönkre­mentek. E ROVATBAN időről időre megemlékezünk egy-egy na­gyobb sztrájkról, akár siker­rel járt a megmozdulás, akár- vereséget szenvedett. Szól­tunk már építőipari, vasipa­ri, textilipari sztrájkról, is­mertettük a bányászok meg­mozdulásait, beszámoltunk az aratósztrájkokról és a cselédség mozgalmáról, de nem volt szó a cipészsegé­dek akciójáról. MINDÖSSZE egyetlen ilyen esetről van tudomá­sunk — s ez Dunaföldvárott történt, ahol egykor igen sok cipészsegéd dolgozott. Csendőrségi jelentésből tud­juk, hogy a községben mint­egy 70 cipészsegéd tette le a kaptafát. Magasabb bért kö­veteltek. 1936. szeptember 15-én robbant ki a sztrájk, amely teljes sikerrel járt. Ugyancsak csendőri jelentés számolt be arról, hogy a .sztrájkolok 40—50 százalékos béremelést értek el. A ci­pészmesterek fizetni kénysze­rültek. K. BALOG JÁNOS árom napra közgazda- sági szakemberek tu­dományos tanácskozá­sának adott otthont Tengelicen a Tolna megyei Tanács oktatási központja. A vállalati üzletpolitika fő kér­dései címmel konferenciát tartottak, melyen első alka­lommal nyílt mód arra, hogy kicseréljék tapasztalataikat a négy, e témával foglalkozó todományos műhely vezetői, szakemberei. Itt volt a ren­dező a Pécsi Tudományegye­tem Közgazdasági Kara piac- szervezési tanszékének veze­tője és több munkatársa, és részt vett a vitákon a Marx Károly Közgazdaság Tudo­mányi Egyetem két, e témá­val foglalkozó tanszékének, valamint az Országos Piacku- kutató Intézetnek vezetője és sok szakembere. De itt volt, s előadást tartott a bé­csi, a turkui, a lodzi, a lip­csei, a jénai, a berlini és az eszéki közgazdaságtudományi egyetem, főiskola több ad­junktusa, docense, profesz- szora. S a résztvevők felsoro­lásakor nem szabad kihagy­ni a kereskedelem és az ipar képviselőit sem. így volt ugyanis teljes, hasznos esz­mecserére valóban alkalmas ez a tanácskozás. Hogy miről volt szó? A jó­részt elvont, s csupán a szak­emberek számára teljesen érthető előadások közvetyg. valamennyiünket érintettek. Ezek célja, lényege ugyanis gazdasági életünk javítása, a kereskedelem — bel- és kül­kereskedelem — tevékenysé­gének jobbá tétele volt. Jól gazdálkodni igen nehéz dolog. Ki kell elégíteni a fo­gyasztók igényeit, de fo­gyasztó tulajdonképpen min­Az élelmiszeripari termelést az V. ötéves terv előirány­zatai szerint 1980-ig 28—29 százalékkal kell emelni. Ez a tervelőirányzat évi átlagban 5 százalékot meghaladó terme­lésnövekedést tételez fel. Az ötéves terv első két évében — együttesen számítva — az 1975. évi termelési eredményhez mérten 11,8 százalékkal emelkedett az élelmiszeripari terme­lés. Az 1978. évi termelési előirányzat az élelmiszeriparban 4,7 százalék. Sikerül-e a kívánt növekedést teljesíteni? — kérdeztük Kovács Sándortól, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyettesétől, aki szerdán tartott tájékoztatót a sajtó képviselőinek. — A termelés növekedéséhez szükséges alapanyag-be­szerzés feltételeit a szerződéses termeltetés és a felvásárlási szerződések keretében a mezőgazdasággal kapcsolatban álló iparágak megteremtették. Kevés kivételtől eltekintve sike­rült a tervezettnél nagyobb nyersanyag-mennyiségre szerző­dést kötni. A feldogozókapacitás a tervezett nyersanyag fogadásához, feldolgozásához elegendő. Az élelmiszeripar közvetlen mezőgazdasági kapcsolatait és a felvásárolt, illetve megtermeltetett nyersanyag több irányú hasznosításának le­hetőségét figyelembe véve az élelmiszeripari termelési elő­irányzatokat csak tendenciájukban szabad vizsgálni. A terv teljesítéséhez több termelési tényező együttes — kedvező irányú — alakulása szükséges. Éppen ezek azok a tényezők, amelyek bizonytalanná tehetik a tervek teljesítését. Az iparágak többségében idén kedvezőtlenül alakult a felvásárlás, csak néhány helyen volt több a tervezettnél. Emelkedett például a hízó sertés és az olajosmag felvásárlása, ugyanakkor a konzervipari és hűtőipari nyersanyagok több­ségében nem várható a tervezett mennyiség. A konzervipar­ban például kevés idén a paradicsom, a zöldpaprika és az uborka mennyisége. Kajsziból a tervezett mennyiségnek 50 százaléka került be a feldolgozó üzemekbe, - de málnából, cseresznyéből is alatta maradt a felvásárlás a tervezettnek. Az élelmiszer-alapanyagok egy része többféleképp haszno­sítható; feldolgozható, vagy feldolgozás nélkül, — például élő állatként — értékesíthető. A húsipar termelési tervében a várhatónál nagyobb arányú sertésvágás szerepel, s a terve­zettnél közel fél millióval több lesz az élő sertés értékesítése. Az idei élelmiszeripari termelés a jelenlegi számítások sze­rint a tervezett körül alakul. A tejipar 1978-ban 1800 ezer liter tej felvásárlását ter­vezte, a várható felvásárlás 1 millió 770 ezer liter lesz. A tej­ipar által gyártott termékek össszetételében bekövetkezett változás miatt várható, hogy a tervet túlteljesítik. A kon­zervipar a már ismertetett nyersanyaghelyzet következtében termelési előirányzatát teljesíteni nem tudja, A hűtőipar gyorsfagyasztott árutermelése több lesz a tervezettnél, de jobbára a zöldségfélék felé tolódik el. A növényolajipar vár­hatóan harmincezer tonnával több olajosmagot vásárol fel. Idén a tervezett cukorrépa vetésterület nem valósult meg, ezért a cukoriparban kevesebb cukorrépa feldolgozásával le­het számolni. Ennek ellenére várható, hogy megvalósul a cukprtermelési terv, mert számolunk a répa cukortartalmá­nak emelkedésével. Az élelmiszeripar több szakágazatában évek óta rendsze­res kutatás folyik a forgalomba kerülő termékek választéká­nak bővítésére. Az elmúlt években a legjelentősebb ered­ményt a tejipar érte el. Idén tovább bővült a tejtermékek választéka; gyümölcs ízesítésű, habosított joghurtokat, túró­krémeket, több sajtféleséget hozott forgalomba a tejipar. A húsipar több felvágottféleséget ad a piacra, a hűtőipar gyors- fagyasztott tészták termélését kezdte meg. A sütőipar — a süteményfélék választékának bővítése mellett — megkezdte a burgonyás és az alföldi kenyér termelését is. Bővült az üdítő italok választéka is. Elmondhatjuk: élelmiszeripari termékekből egyenletes és jó az ellátás. Ismert, hogy a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütem­ben növekszik, mint amilyen mértékben nőtt a feldolgozó­kapacitás. A két ágazat közötti fejlesztési különbségek csök­kentése érdekében az élelmiszeripar fejlesztése az V. ötéves terv időszakában jelentősen meggyorsult; a beruházási elő­irányzat meghaladja az 50 milliárd forintot. A két ágazat termelési lehetőségei még így sem kerülnek egymással össz­hangba. A lehetőség két irányú: egyrészt a feldolgozó-kapa­citás további gyors ütemű növelése, másrészt a mezőgazda- sági termelés növelését ott kell megvalósítani, ahol a több­lettermés akár feldolgozás nélkül is értékesíthető. Továbbra is törekedni kell a két ágazat termelési összhangjának javí­tására és az együttműködés tökéletesítésére. Az együttműkö­dés javítása lehetővé teszi, hogy fokozottabban kihasználjuk a meglévő termelési kapacitást. Ezen a téren jelentősek az eredmények, de a feldolgozás üteméhez igazodó nyersanyag­beszállítás megszervezésében még vannak tennivalók és le­hetőségek. Idén az V. ötéves tervben tervezett fejlesztések közül több beruházás eredményesen befejeződött. Zalaegerszegen felépült a hűtőház, amely 11 600 tonna gyorsfagyasztott áru termelésére képes. Befejeződött a Gyulai Húskombinát re­konstrukciója, melyre 1,1 milliárd forintot fordítottunk. A beruházás révén a szárazáru-kapacitás 2800 tonnával, a hús­készítmény-gyártás 3300 tonnával, a húslisztgyártás pedig 2000 tonnával emelkedik. Számos vállalati beruházás is el­készült. Bővült a Hatvani Konzervgyár, a miskolci és a szé­kesfehérvári hűtőház, felépül a veszprémi és a kaposvári tej­üzem. Kisteleken üzembe helyezték a krém-, fehénsajtgyártó üzemet, ahol évente 750 tonna sajtot termelnek. Az élelmiszeripar feldolgozó-kapacitása az elkövetkező években még nagyobb lesz. Törekszünk arra, hogy külföldi partnereink és hazai vásárlóink kívánságuknak megfelelően természetes vagy feldolgozott formában, az év minden idő­szakában hozzájuthassanak a jó minőségű élelmiszerekhez. elgondolásokat, a emellett rö- | vid távú célkitűzéseket is, amelyek a ma és holnap, il­letve néhány hónapon belül megoldandó feladatokat tar­talmazzák. Gazdasági életünk itt érin­tett területein a termelésben, értékesítésben, a pénzügyi, fejlesztési és munkaügyi vo­nalon a munkához igen fon­tos a friss, pontos információ. Ezek megszerzéséről, feldol­gozásáról és hasznosításáról is sok szó esett a konferenci­án. Az előadók elmondták, hogy ez egyik legfontosabb alapfeltétele a piacképesség­nek. A termékek piacképes­ségének, s ezen át a vállalati piacképességnek. Ha mindez adott, akkor mondhatjuk el, hogy termelési stratégiárjk piacképes. A helyzet javításához szük­séges részletfeladatokról szóltak az egyes előadások. Ezen belül jelentős súlyt ka­pott a termelési struktúra korszerűsítése, mely expor- tunk hatékonyságának nö­veléséhez elengedhetetlenül fontos. Ebben a munkában lényeges a kockázatvállalás. Elmondták, hogy kockáztat­ni, az ésszerűség határáig kö­telesség. Ez esetenként ugyan veszteséggel is jár, de ennél sokkal több kárt okoz a nép­gazdaságnak, ha a vállalatok nem mernek kísérletezni. Az egyik külföldi előadó beszélt egy Hollandiában végzett vizsgálatról, melynek során azt mérték fel, milyen üzleti kapcsolatokat tudnak kialakítani a holland partne­rek a magyarokkal. A vála­szok meglepetést okoztak sok magyar szakembernek is, ugyanis azokat összegezve az derült ki, hogy az ottani véle­mény az: Magyarországon sokkal jobban lehet eladni, mint onnan vásárolni. Ebből kiderült, rossz eladók va­gyunk. Nem ismerjük eléggé a vevőnek azt a tulajdonsá­gát, hogy türelmetlen, és él a válogatás jogával. Nem elég A nemzetközi tanácskozás résztvevői denki. A magánember, aki a boltban vásárol, de a gyár, üzem, sőt az iskola is. S ebből adódik, hogy igen-igen sok dolgot kell összehangolni. A tengelici tanácskozáson főleg a gazdálkodó szervek, a termelők és a kereskedelem harmonikus tevékenységének szükségessége került gyakor­ta szóba. Az előadások és vi­ták során sokan elmondták, az optimális együttműködést egy sereg dolog gátolja. Ma­ga a piacnak, a bel- és kül­kereskedelem igényei kielégí­tésének időnként ellentétes, egymást gátló szükségszerű­ségei. De rontja a tevékeny­ség hatásfokát, az immár tíz éve érvényes gazdasági me­chanizmusunk ellenére, sok régi, megkövült megszokás. Ennek ellenére lehet és kell is jól termelni, keresked­ni. Ennek érdekében a válla­latoknak hosszú távú elgon­dolásokat kell kialakítani. Hosszú távú terveket, ame­lyek tartalmazzák ezeket az rugalmas a kereskedelmünk sem a kínálat alakításában, sem azoknak az eszközöknek a felhasználásában, amik a terméket eladhatóvá teszik. Pedig tudni kell, mikor, mi­lyen piacon, és mivel kell megjelenni. S itt ismét visz- szakanyarodhatunk az infor­mációszerzéshez, az informá­ciók feldolgozásához, a piac­kutatáshoz. Hasznos volt a tengelici háromnapos tanácskozás? Mindenképpen. S bár a részt­vevők először a csodálatos helyszínt dicsérték, utána örömmel beszéltek arról, hogy a kellemes környezet­ben szert tettek sok új isme­retre, s emellett sok olyan kapcsolatot alakítottak ki, amelyek nagymértékben se­gíthetik további munkájukat. Gazdasági tevékenységünk, s ezen belül kereskedelmünk munkájának javulása pedig mindenképpen hasznos vala­mennyiünknek. — sz l — Kovács Sándor a tájékoztatóját tartja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents