Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-17 / 220. szám

© Képújság 1978. szeptember 17. A hét végén — szombaton és vasárnap kezdődnek meg a megyében az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok rendezvényei. Hogy melyik településen mikor, mi lesz, azt szinte lehetetlen nyomon követni. Elég csupán azt el­gondolni, hogy a megye KISZ- tagságának a kétharmad ré­sze dolgozó fiatal, és ennek a fele fizikai munkás. Magu­kon a rendezvényeken ter­mészetesen nem csupán a KISZ-tagok vesznek részt, hanem ennél jóval többen. Nincs is semmiféle elhatáro­lás például a műszaki és fi­zikai dolgozók között, ami már csak azért sem lehet, mert egy munkahelyen gyak­ran éppen ugyanazt a mun­kát végzik, csak más rész­területet látnak el. Az egyes rendezvények pedig éppen az összefogást erősítik a politi­kai és a gazdasági munká­ban. Ilyen lesz például a szá­mítástechnikai védnökség ki- terjesztése és a fiatal műsza­kiak és közgazdászok taná­csainak nyilvános beszélgeté­sei. A sportpályákon pedig mindenki ereje, ügyessége szerint szerepelhet. Az összefogás hangsúlyozá­sán kívül az ifjúmunkás­napok célja éppen a KISZ rétegpolitikai munkájának erősítése. A középiskolások politikai, közéleti tevékeny­sége az iskolában jól szerve­zett. Ugyanígy megvannak a kulturális és sportrendezvé­nyeik, rendszeresen ismét­lődően és az országos szintig bezárólag. Náluk legszerve­zettebb a turizmus is, hiszen éppen a megyében volt a 13. ODOT. Az országos ifjúmunkás­napok a politikai, gazdasági, a kulturális és a sportrendez­vények összegzése kíván len­ni az ifjúmunkások számára. Az első helyen állnak termé­szetesen a politikai és a szak­mai rendezvények, versenyek. Az idei ifjúmunkás-napo­kat — sőt bízvást mondhat­juk, hogy hónapokat, mert a megyeinek október 22-én lesz vége — az őszi évfordulók jegyében rendezik meg. Hat­van éve alakult meg a KMP és kezdődött a kommunista ifjúmunkás-mozgalom. Van mit tanulnunk eleink példá­ján. A szakmai vetélkedők nagy részének az ágazati miniszté­riumok a gazdái, a KISZ azo­kat a foglalkozásokat válasz­totta ki, amelyek több terü­leten is megtalálhatók. így például lesznek csak járási­városi versenyek, mindig az adott terület legjelentősebb szakmáiból. Más esetben me­gyei vetélkedő zárja, a sort. A targoncakezelőknek pél­dául országos versenyt is rendeznek. Meghirdették a munkás színjátszók országos fesztivál­ját és az Ifjúmunkás-kupát a sportban. Tolna megyében harmad­szor kerül sor az ifjúmunkás­napokra, az idén kiegészítve a szakmunkástanulókkal is, hiszen ők a jövő munkásai. Lesznek rendezvényeik az is­kolákban és a munkahelye­ken is. A járási és városi események összefüggenek a megyeiekkel, úgy is, hogy időben egybeesnek, de úgy is, hogy a megye a tömegsport­napok szervezését a járások­ra bízta. A járási-városi bi­zottságok pedig egy-egy prog­ram megszervezésére az alapszervezeteket kérték fel. Annál is inkább szerencsés ez a megoldás, mert erősíti a munkahely kapcsolatát a KISZ-szel. Rendszerint a ter­met és a technikai feltétele­ket biztosítja a vállalat, az üzem, de abból a szempont­ból is jó, hogy például a tö­megsport valóban tömegessé válik. Az Edzett ifjúságért mozgalom már túljutott azon a ponton, amikor még me­gyei nagy rendezvényekre volt szüksége, ma már az a cél, hogy X-nek és Y-nak biztosítson rendszeres mozgá­si lehetőséget. A politikai és a kulturális megmozdulások­nak is egy-egy munkahely ad otthont. A már hagyományos város- politikai fórumokon kaphat­nak tájékoztatást a fiatalok lakóhelyük eredményeiről, gondjairól. A szekszárdi ifjú­munkás-napok megnyitója tegnap éppen ez a fórum volt. Szorosan kapcsolódik ehhez az a témakör, hogy mit te­hetnek a fiatalok lakóhelyü­kért? A védnökségi mozgalmak­kal, atomerőmű, húskombi­nát, stb. nemcsak azok is­merkednek meg, akik ebben részt vesznek, hanem más alapszervezetek is megláto­gatják ezeket a munkahelye­ket. A versenyek, rétegtalál­kozók, viták és fórumok, a védnökségi mozgalom meg­ismerése, a KISZ Radar- és az FMKT-megbeszélések, be­leértve még a kulturális és sportversenyeket is, mind­mind lehetőségeket adnak a mozgalmi, politikai és nem utolsósorban a szakmai ta­pasztalatszerzésre, a szemé­lyes ismerkedésre. Vége a VIT-nek, de az emlékek még nem halványul­tak el. Az ifjúmunkás-napok időszakában hallgatják meg küldött-társaik élménybeszá­molóit. De lesznek kifejezet­ten szórakozási alkalmak. Együttesek lépnek fel, művé­szeti bemutatók és táncház is lesz. Kiállításokat nyitnak meg. A járási-városi rendezvé­nyek egyben felkészülést is jelentenek az október köze­pén kezdődő ifjúsági parla­mentekre is. Minden szinten, a munka­helyi, a városi-községi adott­ságoknak leginkább megfele­lő formát igyekeznek meg­találni a KISZ-szervezetek és a bizottságok, mindez azért fontos, mert ez már a har­madik találkozó, lassan ki­alakulnak hagyományai, amelyekre még inkább rá le­het építeni az aktualitásokat. Az ifjúmunkás-napok ren­dezvényei előbb-utóbb állni fogják a versenyt a közép- iskolások sokkal régibb ha­gyományaival. (Ihárosi) Katonák és diákok az atomerőmű-építkezésen Megkezdődött az új tanév. A diákok zsivaja tölti be az iskolák épületét. Hamarosan az öreg diákok is iskola­padokba ülnek. Töhbnyire fárasztó munka után, hogy most — nehezebb körülmények között — szerezzék meg a udást, amire korábban valamilyen ok miatt nem volt lehetőségük. Mi a helyzet az általános és középiskolai felnőttok­tatásban Bonyhádon? —- kérdeztük a tanévkezdés kap­csán Bősze Istvántól, a városi tanács művelődési osztá­lyának vezetőjétől. — Az általános iskolai fel­nőttoktatás azokra épül, akik valamilyen ok miatt nem tudták elvégezni a nyolc ál­talánost. Hogyan alakult a helyzet ezen a téren néhány évtizedre visszamenőleg? 1948-ban a beiratkozott ta­nulóknak csak a 30 százaléka végezte el a nyolcadik osz­tályt. 1958-ban már 52 száza­lékuk, 1970-ben pedig a be­iratkozottak 78 százaléka vég­zett. Ezek országos adatok, de a megyében, s Bonyhádon is körülbelül hasonló volt a helyzet. A tankötelezettségi törvény végrehajtásáról je­lenleg a következő mondható el Bonyhádon: 14 éves korig / a tanulók 80 százaléka, 16 éves korig pedig 90 százalékuk vég­zi el a nyolcadik osztályt. Alkotmányunk mindenki számára biztosítja a művelődés­hez való jogot, s így biztosítani kell, hogy a dolgozók iskolá­jába beiratkozhassanak azok, akik nem végezték el a nyol­cadik osztályt. Tanulásuk két formában történhet: esti és le­velező tagozaton. Felmérést végeztünk a bonyhádi üzemek dolgozói körében. Míg 1975-ben a munkások 25,9 százaléka nem végezte el a nyolcadik osztályt, addig 1978-ban 20,9 volt az arány. A csökkenést jórészt az magyarázza, hogy a dolgo­zók elvégezték a 96 órás magánvizsgára felkészítő tanfolya­mot, s magánvizsgát tettek a nyolcadik osztály anyagából. Hogy miért nem a dolgozók iskolájának valamelyik előbb említett formáját végezték el? Sajnos ezeket az oktatási for­mákat városunkban nem tudjuk bevezetni, mert az üzemek termelési szerkezete betanított munkát igényel, s ehhez nem szükséges az általános iskolai végzettség. Ezek alapján hono­sítottuk meg a magánvizsgára előkészítő tanfolyamot, ami­nek viszont az a hátránya, hogy egy-egy tantárgy oktatására kevés idő jut. A számok a következő képet mutatják az el­múlt négy évről: 1974'75-ben 37 fő, 1975 76-ban 30 fő, 1976/77- ben 14 fő, 1977/78-ban pedig 23 fő tett magánvizsgát a nyol­cadik osztályból. Az előbb említett körülmények ellenére ezért az a törekvésünk, hogy minél több hallgatót iskoláz­zunk be a dolgozók iskolájának levelező tagozatára. örvendetes, hogy az utóbbi időben növekszik a fiatalabb korosztály száma a magánvizsgákon. Az idősebbek jó példája nyomán. Ezenkívül a gépjármű-jogosítvány megszerzése is ösztönző erő. Csak az kaphat jogosítványt, akinek általános iskolai végzettsége van. Annak ellenére, hogy az üzemek termelési szerkezete nem éppen kedvező a dolgozók iskolájába történő beiskolázáshoz, a magánvizsgára jelentkezett hallgatók megkapják a támoga­tást az üzemektől. Tanulmányi szabadságot kapnak, s az üzem biztosítja, hogy részt vehessenek a foglalkozásokon. Természe­tesen akiknél a munkához szükség van az iskolai végzettség­re, ott az üzem is ösztönzi a dolgozót. Az üzemek és az isko­lák kapcsolata jó. Az általános iskolákon kívül a középiskolákban is folyik felnőttoktatás. Mivel a középiskolák ebben az évben kerültek, illetve a jövő évtől kerülnek a városi tanács gazdasági igaz­gatása alá, ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a felnőttokta­tás terén elért eredmények elsősorban az övék. A Petőfi Sándor Gimnázium nem tud minden évben le­velező tagozatot indítani, mert a jelentkezők száma alacsony. Az üzemek sem mindig támogatják a gimnáziumi tovább­tanulási szándékot. Igen jelentős a lemorzsolódás is. Az 1977 őszén indított első osztály például létszámproblémák miatt megszűnt a tanév végével. Év végére mindössze 13 hallgató maradt. Jóval sikeresebb a négyévenként indított cipőipari esti tagozat. Ennél a formánál az üzemek minden támogatást megadnak, s ezért meg is követelik az eredményes tanulást. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy ez a felnőttoktatás legsikeresebb formája. A Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskolában három oktatási forma között választhatnak a hallgatók. A négyéves közgazdasági szakközépiskolában a legnagyobb a lemorzsoló­dás. Az 1977/78-ban végzetteknél 74 százalék volt. Itt elég magasak a követelmények, másrészt a hallgatók több éves tanulás kihagyása után kezdenek újra tanulni. A dolgozók szakközépiskolájában már jobb a helyzet, kisebb a lemorzso­lódás aránya is. Legjobb a helyzet az érettségizettek kétéves kiegészítő tagozatán. Az 504. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben is fo­lyik felnőttoktatás. Az elmúlt évben hegesztőtanfolyamot in­dítottak 35 fővel. Ebben az évben pedig a Volánnal közösen gépkocsivezető- és karbantartó-tanfolyamot indítanak. Mind­két esetben szakmunkás-bizonyítványt kapnak a tanfolyam sikeres elvégzői. A felnőttoktatás nagyon fontos tényezője az egyéni akarás és áz üzemek támogatása mellett a pedagógusok munkája. Általános és középiskolákban egyaránt szívügyüknek tekintik a felnőttoktatást a nevelők. Pedig ez külön megterhelést je­lent a pedagógusok számára. De csinálják és lelkesen. A felnőttoktatás terén jobb eredményeket úgy lehet el­érni, ha a munkahelyek komolyabb beiskolázási politikát folytatnak, az eredményeket a dolgozóktól számon kérik, a dolgozóknál pedig a kezdeti lelkesedés kitartással párosul. v — majoros — Erre a hétre a századeleji újságokat néztük át, keresve bennük azokat az eseménye­ket, amelyek az utókor szá­mára is mondanak valamit. Sok nagy eseményről nem tudósítanak. Az ország, a me­gye élte életét a duálizmus viszonyai között. A polgárság gazdagodott, a dzsentrik él­vezték a csaknem semmit­tevés örömeit, az újságok sorra adtak hírt arról, hogy hol milyen ünnepélyes ren­dezvény volt, amelyet minden esetben ünnepélyes ebéddel, vagy éppen vacsorával zártak be. Gyakori a rendőrségi kri­mi is, kellő részletezéssel tár­gyalnak gyilkosságokat, sze­relmi tragédiákat. Gyakorta olvasható cikk a sikkasztá­sokról is, a verekedésekről szóló hírek pedig egyetlen lapból sem hiányoztak. Ritkábban olvasható azon­ban olyan társadalmi témá­kat taglaló írás, amely való­jában képet ad arról, hogy milyen gondok foglalkoztat­ták a lakosság szélesebb tö­megeit (kivételt képeznek ez alól az 1905., 1906. évi arató­sztrájkok, és a kivándorlás, amelyekről tragikus hangú beszámolók olvashatók.) A Közérdek 1906. szeptem­ber 15-i számában csaknem másfél újságoldalnyi terjede­lemben internátust követel Szekszárdnak, s arról is ol­vashatunk, hogy Dunaföldvár iskolát követel magának. A szerkesztőség magáévá tette a járási díjnokok bérmozgal­mát. Igaz, ez a mozgalom csupán kérvény megfogalma­zásában és beadásában jutott kifejezésre. Erélyesebb fellé­pésre nem gondoltak (nekik ugyanis azért mégiscsak ju­tott valami az ország és a megye költségvetéséből, s biztos megélhetést jelentett ez számukra.) A lap hírt ad arról is, hogy Tamásiban bér­harcot kezdeményeztek a kő­művessegédek. A hírben ezt olvashatjuk: „Tamásiban a kőműves se­gédek folyó hó 3-án beszün­tették a munkát. Körülbelül 25—30 ember tagadta meg a munkát, s csak kettő dolgo­zott tovább. Követelésük az volt, hogy az eddigi 12 órai munkaidő 10-re szállíttassák le, továbbá, hogy a 2 éven aluli segédek óránként 24 fillért, azonfelül 28—36 fil­lért kapjanak, mely díjazás eddig is megvolt ugyan, de a segédek nem kor szerint, ha­nem a mesterek tetszése sze­rint, ki hogyan megérdemel­te, nyerte el. A járás főszol­gabírója folyó hó 6-ára bé­kéltető bizottságot hívott egybe, mely alkalommal a segédek követeléseit megad­ták. A bérharcra állítólag a kevésbé keresett, napszám szerint dolgozó mesterek vet­ték rá a munkásokat.” A sztrájkolok tehát győz­tek, megkapták a magasabb bért, amely azonban még így is igen alacsony volt, alig haladta meg a szokásos nap­számbéreket. Ha már a sztrájkról esik szó, a Közérdek arról is tu­dósít, hogy sztrájkba léptek a fiakkeresek Szekszárdon. Ez a sztrájk elsősorban a vá­ros dzsentrirétegét érintette, nem lehetett kikocsikázni a délutáni órákban a közeli er­dőkbe, a városszéli fogadók­ba. A „sztrájk” természetesen nem járt eredménnyel. Fontosnak tartották meg­írni, hogy a XX. század első évtizedében milyen volt a női szépségideál. A többi kö­zött erről ezt írta a lap: „Lehet valamely nő külső­leg a legtökéletesebb, de ha lelke üres, ha szívében nin­csenek nemesebb -érzelmek, szépsége csak időleges, helye­sebben: igen rövid ideig tar­tó. Az arc rózsái hamar el­hervadnak, de a lelki nemes­ség örök. Mindazonáltal a tények azt mutatják, hogy ál­talában a testi szépség az irányadó, s az élet is bizo­nyítja ezt, mert a nők sokkal nagyobb gondot fordítanak külsejükre, arcukra, ruháza­tukra, mint lelkűkre...” Ki-ki ítélje meg, mennyit változott a helyzet... Ugyancsak a Közérdek 1909 szeptemberében beszá­molt arról, hogy a bátaszéki kereskedelmi kaszinó a baja— bátaszéki vasút megnyitása alkalmából emelkedett han­gulatú közebédet tartott. Az ünnepélyen több mint két­száz személy vett részt, kö­zöttük a főispán, az alispán, a főjegyzők, jegyzők. A sajtó nem tudósít arról, hogy a vasutat építő munkások kö­zül volt-e ott valaki? Aligha... Egyébként a menü és a ki­szolgálás kifogástalan volt. Hogyan kell szüretelni? Er­re az egyszerű kérdésre úgy tűnik, valamikor bonyolult volt a válasz, mert mintaszü­retet rendelt el a földműve­lésügyi miniszter 1909-ben. E mintaszüreten — a szekszár­di szőlészeti és borászati fel­ügyelőség által rendezett ese­ményen — a gyakorlatban mutatták be a helyes szüre­telést és a legjobb szüreti eszközöket (szőlőzúzók, bo- gyózók, prések, stb.). A min- taszüretet a Jobb-Remetén tartották. Rendszeresen visszatérő nagy eseménye volt a megye közéletének, amikor közzé­tették a virilisták névjegyzé­két. Az 1909. szeptember 18- án közzétett listán 220 név szerepelt. A legtöbb adót fi­zetők között találjuk többek között gróf Apponyi Gézát (nagybirtokos), gróf Széche­nyi Sándort (nagybirtokos), gróf Apponyi Sándort (nagy- birtokos), Kunfi Károlyt (tol­nai földbirtokos), Bezerédj Pált (nagybirtokos), Dőry Je­nőt (nagybirtokos), stb. Nos, ez a névsor azért érdekes az utókor számára, mert belőle kiderül, hogy kik voltak a megyében a hatalom birtoko­sai, kik intézték a megye ügyeit, kik hozták meg a ren­deleteket. Csak azért tehették ezt, mert a legtöbb vagyonuk volt. A névsorban természete­sen megtaláljuk a kereskedő­ket, ügyvédeket, papokat, gyárosokat is. A Tolnavármegye és a Közérdek című megyei lap 1910. szeptember 19-i számá­ban arról lehet olvasni, hogy Tolna megyében kolerajár­vány ütötte fel a fejét. A tudósítás beszámol arról, hogy megbetegedés volt Dunaköm- lődön, Dunaföldváron és Szekszárdon. A tett intézke­dés: zár alá helyezték a me­gyeszékhelyet, Dunaföldvárt és Dunakömlődöt is. Volt meg­betegedés Sióagárdon is. Ez a község azonban nem került zár alá. Ez nemcsak azt je­lentette, hogy a zárolt hely­ségekbe nem lehetett ki- és bemenni, hanem a társas ren­dezvények sem voltak meg­tarthatók és fokozott tisztasá-' got követeltek meg. De a lap ezzel kapcsolatban ironi­kusan jegyezte meg: „Szekszárd képe ma is csak olyan, mint előbb. Ut­cái épp úgy sepertelenek, ön- tözetlenek. A mellék, sőt fő­utcák levezető árkaiból épp oly penetráns bűz árad ki, mint azelőtt. A veszély pedig indokolttá tenné a gyors cse­lekvést!” Ugyancsak ebben a lapban olvashatunk arról is, hogy Paks község képviselő tes­tületé elfogadta a községben létesítendő „villamosvilágítá­si műre” vonatkozó szerződé­seket, s így a villamosmű megépítésének nincs további akadálya. Tudjuk, elkészült ez a mű. Ezt az eseményt utcaelnevezéssel is megörökí­tették Pakson. A Villany ut­ca nevet kapta az az utca, amelynek Duna-parti részén épült fel a „villamosnű”. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents