Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

1978. szeptember 15. Képújság 3 Napjaink témái Az infrastruktúra növekvő szerepe Kedvező tapasztalatok nyomán Bővül a szakszervezeti jogsegélyszolgálat Minden szakszervezeti tag jogosult a szolgálatra Már több ízben írtunk ar­ról, hogy megkezdte munká­ját a szakszervezeti jogsegély- szolgálat. A megye több üze­mében működik. Eddig azon­ban a jogsegélyszolgálat nem fogta át a megye szakszer­vezeti tagságának egészét, a mostani fejlesztéssel ez is megvalósul. Az eddigi tapasz­talatok jók, a^ dolgozók szí­vesen keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal a jogsegélyszolgá­lati bizottság tagjait, pana­szaik általában megnyugta­tóan elintéződtek, a már mű­ködő bizottságok általánosan hasznosítható tapasztalatokat szereztek. Most a szakszervezetek me­gyei tanácsa, az SZMT köz- gazdasági osztálya mellett is jogsegélyszolgálati bizottsá­got hozott létre. A jogsegélyszolgálat igény- bevételére jogosultak az SZMT és a szakmai megyei bizottságok függetlenített dol­gozói; a megye területén mű­ködő vállalatok, üzemek, in­tézmények függetlenített szakszervezeti tisztségviselői: azon vállalatok, üzemek, in­tézmények dolgozói, ahol, il­letve amelyek központjában — a helyi szerveikre is ki­ható jogkörű — jogsegély- szolgálat nem működik, vala­mint az első és harmadik cso­port nyugdíjasai és a harma­dik csoport szakmunkás- tanulói. Munkaviszonyból eredő, vagy társadalombiztosítási igény esetén, ha a jogsegély- szolgálat igénybevételére jo­gosult elhalt, az általa eltar­tott hozzátartozója, özvegye, is jogosult. A jogsegélyszolgálati bi­zottsághoz a dolgozók szemé­lyesen, a fogadónapokon, hét­főn a délelőtti, csütörtökön a délutáni órákban vagy írás­ban bármikor fordulhatnak. A szolgálat általában és elsősorban felvilágosítással, jogi tanácsadással foglalko­zik. A dolgozók munkaviszo­nyával kapcsolatos vitás ügyekben, társadalombiztosí­tási ügyekben, egyes állam- igazgatási eljárásokban, csa­ládjogi és polgári jogi ügyek­ben, amennyiben a dolgozók személyi körülményei azt in­dokolttá teszik — egészségi állapot, életkor, anyagi hely­zet — a tanácsadáson túl is segítséget nyújt, a szükséges mértékben eljár a dolgozó érdekében, felkérésére ellát­ja a dolgozó képviseletét is, feltéve, hogy az adott ügy tá­mogatása nem ellentétes a szocialista erkölcs követel­ményeivel. Büntetőügyekben és sza­bálysértési ügyekben a jog­segélyszolgálat csak felvilá­gosítást, tanácsot ad, ezen túlmenően segítséget nem nyújt, védelmet nem lát el. Szerződéskötéseknél való közreműködést, okiratok szerkesztését, vagyonjogi pe­res ügyek, örökösödési ügyek ellátását általában nem vál­lalja. A jogsegélyszolgálat a dol­gozó számára ingyenesen nyújtott érdekvédelmi tevé­kenység. Mind a tanácsadás, mind a képviselet ellátása díjmentes. A jogsegélyszolgá­latot igénylő dolgozót terhe­lik az ügyben felmerülő el­járási költségek; beadványok, keresetek illetéke, utazási költségek, szakértői költsé­gek, stb. s azok a költségek, amelyek megfizetésére a bí­róság kötelezi. A jogsegélyszolgálatnak természetesen feladata a tőle elvárható jogpropaganda is, amelynek során arra kell tö­rekednie, hogy színvonalas és közérthető jogi ismeretter­jesztéssel elősegítse a szocia­lista törvényesség érvényesü­lését, a szocialista demokra­tizmus szélesedését, a dolgo­zók közéleti érdeklődését és aktivitását. A megyei hatáskörű jog­segélyszolgálati bizottság lét­rejöttével a jogsegélyszolgálat megyénk valamennyi üzemi, vállalati, intézményi dolgo­zójára kiterjed. Nincs könnyű helyzetben az, akinek meg kell monda­nia, mit értünk a címben szereplő, gyakran használt kifejezésen. Infrastruktúrá­nak, újabban háttérágaza­toknak nevezik azoknak a gazdasági feltételeknek — illetve már létező tényezők­nek — az együttesét, ame­lyek ugyan nem részesei a termelői folyamatoknak, ám lényegesen befolyásolják — bizonyos esetekben megha­tározzák — a fejlesztés lehe­tőségeit. így azután a hát­térágazatokba az úthálózat, a szállítás, a személyközleke­dés éppúgy beletartozik, mint a közművek, az egész­ségügy, az oktatás. Ma a szakemberek döntő többsége egyetért abban, hogy a háttérágazatok adott színvonala kifejezi a fejlesz­tés reális — az össztársadal­mi ráfordítások szemszögéből gazdaságos — feltételeit. Eze­ket nem lehet következmé­nyek nélkül figyelmen kívül hagyni. Napjainkban példá­ul a könnyűipar több, kor­szerű, újonnan létesített üze­mében Okoz ismétlődő zavá- rokat a munkavállalók kép­zetlensége, a szakmai hozzá­értés minimumának hiánya, csakhogy másféle munkaerő nincsen... Kimondhatjuk te­hát, hogy a háttérágazatok életünk valamennyi terüle­tére hatást gyakorolnak, ezen belül elsősorban az iparra — mint a termelő- tevékenység élenjáró ágára —, de ma már egyre inkább — gondoljunk csak a ter^ mények szállítására, az öntö­zésre, az energiaigényekre — az intenzív mezőgazdasági termelésre is. Pusztán érzé­keltetésül: az ipar 1975-ben ötször annyi vizet fogyasz­tott, mint 1950-ben. Számítá­sok szerint 1990-ben 12,7 mil­liárd köbméter lesz az or- ,szág teljes vízigénye — 1975- ben 6,6 milliárd volt — s en­nek a felét az ipar, negyedét — öntözésre — a mezőgazda­ság használja majd fel. Hiba lenne élesen elkülö­níteni a termelői és a lakos­sági infrastruktúrát, mert gyakoriak az átfedések, a ha­tárterületek. Mégis, tényként állapíthatjuk meg, hogy ke­serves dilemmát, kedvezőtlen hatásokat okoz a féloldalas fejlődés; a hetvenes években elsősorban a lakosságot köz­vetlenül szolgáló háttérága­zatok gyarapodása gyorsult meg, míg a termelési és egyéb célúaké kevésbé. A negyedik ötéves terv­ben, az infrastruktúra nö­vekvő szerepét elismerve és alkalmazva a tervezési gya­korlatban, az ilyen jellegű beruházások — elsősorban a lakásépítés, a vízgazdálko­dás, a kereskedelem terüle­tén — 76 százalékkal gyara­podtak, s arányuk az összes beruházáson belül elérte az 1 iVi 57 százalékot! Az ötödik ^öt­éves tervben — az ismert vi­lággazdasági hatások kövét- keztében — nem nyílt lehe­tőség arra, hogy tovább gyor­suljon a fejlesztés; az elért szint megtartása is lényeges eredmény. Ezért a gond, hogy az infrastruktúra nem­csak mennyiségben, hanem összetételében — szerkezeté­ben — is elmarad az ország általános gazdasági fejlettsé­géből táplálkozó követelmé­nyektől, csak fokozatosan enyhülhet. Az infrastruktúra korsze­rűsítése rendkívül költséges, ám kérdés: mihez képest drága? Az egyéb kiadások­hoz? A fejlesztés híján bekö- vetKezhető zavarok okozta károkhoz mérten? Arra ugyanis tapasztalati tények figyelmeztetnek: a háttér­ágazatok kellő fejlesztésének mellőzése akadályává válik a gazdasági növekedésnek. S annak ellenére, hogy a het­venes évek fejlesztőmunkája szakított a korábbi gyakor­lattal, még mindig tetemesek az adósságok. Nem bizonyít­vány magyarázás, tény az is: sok területen évtizedek, né­mely dologban évszázadok mulasztásait kell fölszámol­ni. Amihez idő kell, renge­teg pénz, átgondolt tervezés. S nem utolsó sorban: követ­kezetes végrehajtás a köze­lebbi és távolabbi progra­moknál. MESZAtiOS OTTO Fiatalítják a fasort a hatos út mentén Hogyesz A Skill-fűrész vijjogása, s a teknővájó fejsze csat­togása vegyül a közlekedés már megszokott zajába a 6-os út mentén, a sötétvölgyi csónakázótó környékén. Az utót szegélyező nyárfák közül ugyanis sok 25 éves lett, s ez életkorukat tekintve, már az öregséget je­lenti. Belsejük korhadásnak indult, s nehogy egy erős szél kidöntse, kivágják őket. A munkát négytagú élel­mes társaság vállalta, s néhány hét alatt végeznek is. A főnök, Nyerges Lajos, mikor ott jártunk, épp úton volt, hogy piacot teremtsen a faanyagnak. A többiek a fákat döntötték, s Orsós János a termetesebb fatör­zseket helyben feldolgozta — teknőkké. Egy ilyen forrázó alkalmatosság — úgy mondta — kétezer fo­rintot ér. Igaz, háromnapi kemény munka, míg el­készül. Az útmenti távíróoszlopokop a Tolna megyei Táv­közlési Üzem szakemberei dolgoztak. Újra felszerel­ték, kifeszítették a telefondrótokat. A fadöntés idejére ugyanis a vezetékeket leszerelték — úgyis elszakadtak volna —, s egy földkábelen biztosították a telefon­összeköttetést. így a drótok megmenekültek, de egy­két fiatalabb fa, amit már korábban gondos előre­látással, a halálra ítéltek közt, éveikkel ezelőtt elültet­tek, a lezuhanó fatörzsektől megsérült. Orsós János azt mondta, két hét múlva befejezik a munkát. Jövőre már a frissen növő, ifjú nyárfák állnak őrt a szürke betonsáv mellett. — sz 1 — A kidöntött „öregek” Egy teknő, háromnapi kemény munka Sajnos, az ifjú törzseket is megrongálta a fiatalítás A kereskedelem jelene és közeljövője Magazin-ügyben egy napot töltöttünk Hőgyészen. Talál­tunk érdekeset és kevésbé érdekeset, különféle embe­rekkel beszéltünk. Egyet se találtunk közöttük, aki ne szólt volna a kereskedelem­ről, mégpedig az elégedet­lenség hangján. Panasz az élelmiszerüzletekre van, nem a személyzetre, nem a kiszolgálás minőségére, még- csak nem is az árukészlet­re, hanem a boltok zsúfolt­ságára, a szűk eladótérre. Utánanéztünk, az elége­detlenség indokolt. Az is igaz, hogy a színvonal egyébként jó. Kifogásolni­valót azonkívül mi sem ta­láltunk, hogy például a központban lévő élelmiszer- boltban csak ügyesen lehet közlekedni a 'kosárral, mert ha azt maga előtt keresztbe fordítja az ember, úgy jár­hat, mint a rátótiak azzal a bizonyos létrával, amit ők is keresztbe akartak cipelni az erdőn. Mutassuk be Hőgyész ke­reskedelmi helyzetét, mi­előtt — reméljük a hőgyé- sziek megnyugtatására — a jövő várható fejlődéséről szólunk. Az ÁFE i -igazgatóság el­nökétől megtudtuk, hogy csak Hőgyészen 14 bolt és hat vendéglátó egység van ÁFÉSZ-kezelésben. A tizen­négyből nyolc a valóságos bolt, a többi TÜZÉP-telep, gázcseretelep, szolgáltató­bolt, stb. Ezenkívül van még a községben egy boltja a Magyaróvári Kötöttárugyár­nak és három magánkeres­kedő. Az ÁFÉSZ-boltok évi ár­bevétele több, mint másfél­száz millió forint. Ezt a nem kis forgalmat szűkös alapterületű boltok produkálják. A helyzet az, hogy az egyébként ízléses kisáruházon kívül egyetlen új boltja sincs ennek a for­galmas községnek, vala­mennyit régi vegyeskereske­dések toldozásával-foldozá- sával alakították ki. Tavaly fölcsillant a re­mény. A jelenlegi presszó és a mellette lévő néhány ki­sebb üzlet helyén egy 400 négyzetméteres alapterületű ÁBC-áruházat lehet kialakí­tani. Az átalakítás tervei el­készültek, azokat minden fórum elfogadta. Ellenben jött a beruházási stop, s a kivitelezésre nem került sor. Talán később. Addig is a 4- es számú vegyesbolt mel­lett egy elárusító-pavilont állítanak fel. A Dombóvári Unió Szövetkezet már gyárt­ja a berendezést. Az ÁBC- áruház létrejöttéig ez a pa­vilon lesz hivatott íavítá-ni Hőgyész kereskedelmi ellá­tottságán. Jövőre tehát már jobb lesz Hőgyészen a helyzet, néhány év múlva pedig hosszabb tá­vú megoldásra számíthatunk. (Hőgyészi magazinunk la­punk holnapi számában je­lenik meg.) Kukoríoasxemle v ^ ~~; ... - ‘~— ~..~j A gyakorlat bebizonyította, hogy 170 napnál hosszabb te­nyészidejű kukoricák ter­mesztése még az ország déli, napfényben leginkább bővel­kedő vidékein is kockázatos, következésképpen a jövő a korai kukoricáké — hangoz­tatta a csütörtökön befejező­dött 3 napos országos kuko­ricabemutató tapasztalatait összegező nyilatkozatában Magassy Dániel, a Gabona- termesztési Kutató Intézet igazgatóhelyettese. A hazai termelők is ezeket a fajtá­kat kedvelik, s külföldön is ezek iránt nagy az érdeklő­dés. A szegedi kukoricaszémje egyébként csak hivatalosan ért véget. Több gazdaság>!i?e- zetői azt kérték, hogy kbzi- vetlenül a betakarítás éiőfti időszakban, teljesen éretl!tffi- lapotban bemutathassák sífáR- embereiknek az új fajtákat Az intézet, természetesen 'téí- jesítette ezt a kérést —'/fe­jezte be nyilatkozatát 'Mfl- gassy Dániel. Újra a magasban a tele­fonvezetékek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents