Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-14 / 217. szám
1978. szeptember 14. Képújság 3 A tomerőmű-építkezé Munkák a vízkivételi műnél Látványos, bonyolult betonozási munka folyik a vízkivételi műnél. A paksi atomerőműnek ez a része az egyik legnagyobb létesítmény. Jelenleg még építőipari munkákat végez a 26- os Állami Építőipari Vállalat, de küszöbönállnak a technológiai szerelések. A dobszürőházat október közepéig kell átadniuk az építőknek vízpróbára. A darupálya mindkét oldalon kész és a nagy teljesítményű daru is a helyén van, s amikor elkészül a dobszűrőház, befejezhetik a darupálya készítését, összekötik a két oldalt. Ugyancsak október közepére készül el a biztonsági szivattyúházban a 2. szivaty- tyútér, átadják a szerelőknek. A kondenzátor-szivaty- tyúházban a 3. géptermet 12-én adják át technológiai szerelésre. Szédítő mélységből indult a munka, a rengeteg zsaluzás, betonozás, a különleges formák kialakítása: ha lenéz az ember'egy-egy aknaszerű nyíláson, meglátja azt a távoli helyet, ami majd a mesterséges folyómeder alja lesz, illetve a szivattyúk alatti nagy medence alsó szintje. Földöntúli távolságnak tűnik a sejtelmes, tompa fényben. Hatalmas méretek. Folyónyi víztömeg ömlik majd a Duna felől, amikor elkészül az egész létesítmény és működésbe lép, hogy szolgálja a reaktorokat, hűtővizet adjon nekik. Sok ács dolgozik itt, közöttük lengyel szakmunkások. A 26-os ÁÉV nem győzte az aprólékos zsaluzások tömkelegét. A létesítmény mellett megkezdődött a kettes számú mű építése. A terepelőkészítés után fétfőn felvonult a munkához a KÉV, résfalkészítő gépével. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Sok ács dolgozik a vízkivételi műnél, köztük a lengyel szakmunkások is Megkezdődött a kettes számú vízkivételi mű építése is csúcsforgalom Egy hét alatt több mint 55 ezer tonna répát fuvarozott a cukorgyárakba a vasút, amely megkezdte a répa átszállítását az Alföldről Pető- házára és Sárvárra is, ahol a szedés csak a hónap végén, de a feldolgozás már szeptember 15-én kezdődik. A megállapodás szerint a két üzembe 75 000 tonna répát visznek folyamatosan, naponta 5 irányvonattal Hajdúszoboszló, Szentes, Hódmezővásárhely térségéből. A közlekedés őszi csúcs- forgalmának egyik legnagyobb feladata a cukorrépafuvarozás. A vasút és a Volán a Cukoripari Tröszttel összehangolt, pontos ütemtervet készített az 1978—79. évi feldolgozási idény zavar- talan lebonyolítására, az üzemek folyamatos anyag- ellátására. A jelzések szerint a várható 4,2—4,3 millió tonna termésből 3,2—3,3 millió tonna elfuvarozása vár a vasútra vagy közösen a Volánra és a vasútra. A cukorgyárak napi 31 ezer tonnás feldolgozásához 23 000 tonna répát szállítanak, míg a többi közúton jut az üzemekbe. A répa érésének 10—12 napos késése megmutatkozik a forgalomban. A MÁV-tól egyelőre naponta 250—300 kocsit kérnek a répaszállításra — igaz, hétfőn, amikor ^z „átfuvarozás” megkezdődött már 435 kocsit raktak meg — teljes üzemben azonban már 900—1100 vagont kell bizto- sítaniai a vasútnak. A nagy őszi munka elején tart a közúti közlekedés is, hiszen tíz Volán vállalatnak egyelőre csak 50—60 kocsija dolgozik a földeken, viszi a répát a gyártelepekre, illetve a vasútállomásokra. Egy hét alatt 6500 tonna répa jutott ily módon közúton rendeltetési helyére. A Volán Tröszt 2,2—2,3 millió tonna cukorrépa szálítására szerződött az üzemekkel. Ebben a munkában a békéscsabai Volánra hárul a legnagyobb feladat, több mint 400 ezer tonna répát kell elszállítania, a szolnoki Volán 350 ezer, a székes- fehérvári csaknem 200 ezer, a győri több mint 140 ezer tonna répa elszállításáról gondoskodik. Cetli a falon A szükség sok mindenre rákényszeríti az embert. Abban az időben, amikor nem lehetett krumplit meg hagymát kapni, ha valakinek volt egy tenyérnyi földecskéje hagymát duggatott és krumplit vetett. Még az is aki korábban a világért sem volt hajlandó a „földet túrni”, ha választani lehetett inkább Kicserélt száz biztosítékot. Viszont akit a földmunka tökéletesen kikapcsolt, kénytelen volt megtanulni például az olajkályha adagolójának beállítását, merthogy sem közel, sem távol nem talált szerelőt, fagyoskodni meg legalább olyan kellemetlen mint éhezni. Egyik ismerősöm a fürdőszobában cetlit tűzött ki a villanyborotva kapcsolójához. Tíz pontban sorolta fel, hogy mit kellene megjavítani a lakásban. A cetli festéstől festésig a falon lógott, — a család feje a 367. napon sem vette a lapot. Nem tusolt, használat után elzárta a mellékhelyiségben a főcsapot, ha kopogtattak, ajtót nyitott, és időnként kicserélte a lexikont a fotel alatt. Nem valószínű, hogy ha mégis kínkeservesen rászánta magát a javításra, túl sok köszönet van a munkájában. Az a fajta, akinek buta a keze a csípőfogóhoz, ha behúz egy csavart egész biztos, hogy megszakad a menet, és fugát talál, ha kalapácsot és szöget vesz a kezébe. Ellenben. Kizárt dolog, hogy gyermekkorában vakmacskát szorongatott, tudniillik a csiraképtelen mag is kikel a keze nyomán. A szolgáltatás még messze elmarad az igényektől, és kész kálvária, mire egy műszaki analfabéta elintézi, mondjuk a biztonsági zár felszerelését. Ha mégis sikerül valamelyik vállalattal, vagy szövetkezettel megegyezni, kivehet egy nap szabadságot, vagy kéredzkedhet ki tudja hányadszor a főnökétől. Az aprócseprő, minden napos javításokat mind a mai napig a legegyszerűbb úgy elintézni, hogy szívességet kérünk jó kézügyességű ismerősünktől, rokonunktól, barátunktól. Ha van ilyen. S ha mégse? Aki egy cseppet is szereti a rendet maga körül, nekirugaszkodik, s ha ötödszörre is, de megjavítja a ház körüli hibákat. A szerszámokon kívül ehhez semmi más nem szükséges, csupán egy kevéske akarat. A fogásokat meg lehet tanulni szakikönyvből, prospektusból, az Ezermesterből, de az se árt, ha egyszer meglessük, mit szed zsét a szerelő. A sikerélmény még a villanykörtecserénél is élmény: nem kell sötétben botorkálni. S ami nem mellékes: a kétbalkezes családfők reggeli első olvasmánya nem egy ócska, szakadt papírcetli. Bár meglehet, hogy a család nőnemű tagja elúnja a várakozást és a kezébe veszi a kalapácsot is... Elvégre emancipált korunk nem ismer lehetetlent. dvm T udománypolitikai tanácskozás Tihanyban A tudmány és a gyakorlat kapcsolatáról kezdődik háromnapos tanácskozás pénteken Tihanyban. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az MTA közös tudománypolitikai fórumának résztvevői egyben megvitatják: hogyan lehetne az eddiginél gyorsabban átültetni a gyakorlatba a kutatások eredményeit. A Minisztertanács 1978-as határozata tükrében számba veszik a tudományos életünk fejlesztéséből adódó feladatokat. Ezenkívül meghallgatják Máthé Ferencnek, a Biológiai Kutató Intézet igazgatóhelyettesének tájékoztatóját a balatoni üdülőkörzet helyzetéről, amely az idei turistaforgalmi csúcs kapcsán, a közvélemény érdeklődésének is középpontjába került. Szakmai vetélkedő Szegedtől Madridig mm — ^ «I ffM» Hfl • ■ VPalIRMI A KISZ Központi Bizottsága felhívására ez év tavaszán a Hungáhib Sertéshús-termelési Rendszer és a Herceghalomi Kísérleti Gazdaság KISZ-szervezete szakmai-politikai versenyt indított a partnergazdaságokban dolgozó ifjú szakemberek, szakmunkások részére. A „Ki minek mestere” címmel elindított versenysorozat célja a termelési feladatok teljesítésének elősegítése volt, a szakmai-politikai ismeretek felfrissítese, gyarapítása, a társadalmi-mozgalmi aktivitás növelése. Egyben a verseny lebonyolítása során feladat volt a sertéshústermelő szakma megismertetése, és a fiatal szakemberek, szakmunkások társadalmi tekintélyének növelése, valamint a pályaválasztás előtt álló fiatalok érdeklődésének felkeltése. A döntőt Herceghalmon rendezték, a Hungáhib Sertéshús-termelési Rendszer' központjában. Ezen a Tolna megyei partnerüzemeket a zombai „Egyesült Erővel” Tsz csapata képviselte. A Verseny végeredménye: 1. „Egyesült Erővel” Tsz. Zomba 107 pont, 2. Mezőségi Sertéstelep, Mezőnyárád 104 pont, 3. Törökszentmik Állami Gazdaság 100 po,u. A zombai termelőszövetkezet háromtagú, győztes csapatának tagjai egyenként 2000 forintos utazási utalványt kaptak, melyek bélés külföldi útra egyaránt beválthatók. Szovjet szénbányászati szakmai napok Állandóan bővül, mind tartalmasabbá válik a szovjet és a magyar szénbányászok termelési és műszaki együttműködése. A sokoldalú tapasztalatcsere, a közös tudományos kutatómunka révén mindkét országban gyorsabban tudják alkalmazni az új technológiákat, gépeket, biztonsági berendezéseket. A világ legnagyobb széntermelő országának, a Szovjetuniónak a bányászata új perspektívát nyit a hazai szakembereknek is. Ezt tükrözte a szovjet szénbányászati tudományos szakmai napok Oroszlányban zárult sorozata is. > A vendégként hazánkba érkezett szovjet szakemberek, akik az augusztus 31-i miskolci megnyitón is részt vettek, az oroszlányi bányákba is ellátogattak. Az épülő márkushegyi aknánál például a szovjet gépek alkalmazásának tapasztalataival ismerkedtek és nagy elismeréssel nyilatkoztak a lejtősakna feltárásánál — szovjet gépekkel elért kiemelkedő rekordról. A tudományos napok helyszínei közül Miskolcra azért esett a választás, mert a Nehézipari Műszaki Egyetem a szakemberképzés központja, Oroszlányt pedig az ajánlotta, hogy hazánkban itt kezdték meg elsőként a szovjet bányagépek alkalmazását. Ma természetesnek tűnik, hogy mindenki utazik. Egyedül, barátainkkal, vagy az utazás előtt még ismeretlen társasággal nekivágunk országnak, világnak. Az utazó, az utazás egy . ismeretlen világ felfedezésének, megismerésének izgalmát juttatja mindig eszembe. A Verne-hősökre gondolok, akik nekivágtak az ismeretlennek és meghódították... Igaz a XX. század emberének az ilyen értelemben vett utazás nem adatik meg. Mi már könyvek, újságok, filmek alapján is megismerhetjük azokat az országokat, amelyekre éppen kíváncsiak vagyunk. Különösen a tv elterjedésével zsugorodott gom- bócnyira sárgolyónk. A szobánkból a világ minden tájára eljuthatunk, csak be kell kapcsolni a készüléket. Ráadásul a kamera többet megmutathat, mint amit mi láthatnánk, ha ott lennénk. Ha ez így van. akkor miért utazunk mégis? Egy francia közmondás szerint: az utazás formálja az ifjúságot. Igazsága a technika századában is érvényes kell hogy legyen, s nem csupán az ifíakra, hanem a fiatalos lelkesedéssel utazó idősebbekre is. Ha az új világ felfedezésére induló romantikus utazások kora le is járt, az utazások romantikája megmaradhat, ha egyáltalán még igényt tartunk erre. Mit jelent ma az utazás? Hogyan formália- alakítja a század információáradatában úszó, vergődő emberét? Egyetemi évfolyamtársam a spanyol nyelv és kultúra rajongója, elhatározta, hogy a maga valóságában nézi meg a könyvekből jól ismert Spanyolországot. Az elhatározást tett követte és Madridba elutazott. Mint könyvszerető ember, első út' nak egyike a könyvesboltba szetett. ahol nagy meglepetésére és örömére a XX. századi spanyol filozófia egyik nagy alakjának könyveivel találkozott. A filozófushoz tudományos érdeklődése vonzotta, csak műveinek hiánya akadályozta őt a további munkában. Hirtelen átvillant az agyán: mi lenne, ha az itt található összes könyvét a rá vonatkozó szakirodalommal együtt megvenné? Igen ám, s ekkor a pénztárcájához nyúlt: ez a vásárlás elvinné valameny- nyi pesetáját, s a tervezett egyhónapos ott-tartózkodásból nem lesz semmi. Hosszas töprengés után az eladóhoz ment. s megvette a könyveket. Néhány nap múlva már Magyarországon volt barátai, ismerősei nagy ámulatára... B. diavetítéssel kísért előadást tartott külföldi utazásairól. A színes képek varázslatából azonban hamar a mindennapok szürkeségébe lökte az előbb még ámuló hallgatóságot, a szinte bántó anyagiassággal. Minden fogyasztási cikknek fejből tudta az árát, sőt összehasonlító árelemzéssel is szolgált, hadd csodál-ja mindenki aprólékos, lényegre törő megfigyelőképességét. Az utazás formál — mondja a közmondás. Más emberek leszünk, mint itthon. Kedvesek leszünk mindenkihez, főleg aki külföldi, s a magyarnak már kevésbé örülünk. Az utazás szabaddá tesz. Felszabadítja gátlásainkat. Amit otthon nem merünk megtenni, azt az utazás során megengedjük magunknak. Úgysem ismer ott senki. Amikor nyakunkba vesz- szük a világot — ki-ki pénztárcájának és kíváncsiságának megfelelően — emberi értékeinket is próbára tesz-, szűk. Ki hát a jó utazó? Az, aki végigjárja az összes múzeumot, műemléket, s az utcák emberét, hangulatát észre sem veszi, vagy az a gyakorlatias természetű, akinek a legnagyobb élményt a jól sikerült adásvételek jelentik? Az előbbi éppúgy egészségtelen, mint ahogy az utóbbi elítélendő. Az utazási főszezon végén járunk. Az IBUSZ megyei irodája jelentős összegeket forgalmazott utazásokból az elmúlt nyolc hónap során. Külföldi társasutazás terén 4,5 millió, a belföldin 3 millió forintos forgalmat bonyolított le. össztevékenységé- nek forgalma pedig 32 millió forint volt. A milliók mögött utak, utasok vannak. Vajon hogyan formálta őket az utazás? — majoros — A zombai termelőszövetkezet csapatának a második asztalnál tagjai, jobbról A dobszűrőházat október közepére átadják technológiai szerelésre
