Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-14 / 217. szám

2 KÉPÚJSÁG 1978. szeptember 14. Somoza fenyegetőzik Elkeseredett utcai harcok Hazaérkezett Púja Frigyes (Folytatás az 1. oldalról.) rán a külügyminiszterek megkülönböztetett figyelmet fordítottak az enyhülési fo­lyamat továbbfejlesztésére minden vonatkozásban. A kétoldalú kapcsolatokat illetően a miniszterek egyet­értettek abban, hogy a két ország kapcsolatai és a kü­lönböző területeken folytatott együttműködés kedvezően fejlődik. Kifejezték készsé­güket, hogy folytatják erő­feszítésüket Hollandia és Ma­gyarország kölcsönösen elő­nyös együttműködésének to­vábbi szélesítésére. A két külügyminiszter tárgyalásai szívélyes és őszinte légkörben folytak, s hozzájárulták 5 kölcsönös megértés elmélyítéséhez, va­lamint a kétoldalú kapcsola­tok továbbfejlesztéséhez. Púja Frigyes magyarorszá­gi látogatásra hívta meg dr. Van der Klaauwt, aki a meg­hívást örömmel elfogadta. A látogatás időpontjáról később diplomáciai úton állapodnak meg. LAPZÁRTA BUDAPEST Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására csütör­tökön hivatalos látogatásra hazánkba érkezett dr. Upadit Pachariyangkun, thaföldi külügyminiszter. HANOI Két felfegyverzett kínai hajó Quang Ninh tartomány partja mentén behatolt a vi­etnami felségvizekre — je­lenti a vietnami hírügynök­ség. A hajók tüzet nyitottak egy vietnami halászhajóra. Egy vietnami halász meg­halt. BUDAPEST Lew Sip Hon kereskedelmi és iparügyi miniszterhelyet­tes vezetékével szeptember 10—13-a között malaysiai ke­reskedelmi küldöttség tár­gyalt Budapesten, a két or­szág gazdasági és kereske­delmi kapcsolatainak fej­lesztéséről. A magyar tár­gyaló delegációt Udvardi Sándor külkereskedelmi mi­niszterhelyettes vezette. A malaysiai küldöttség szerdán elutazott hazánkból. Elkeseredett. utcai harcok folynak Nicaragua nagyváro­saiban a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front és a So­mozát támogató nemzeti gár­da alakulatai között. A fel­kelők továbbra is tartják ál­lásaikat, annak ellenére, hogy Somoza elnök keddi sajtóértekezletén a kormány­erők sikereiről számolt be. A legutóbbi hírügynökségi jelentések szerint a felkelők változatlanul el' lőrzésük alatt tartják China,.dega vá­rosát. Masayát és Leont a kormánycsapatok körülzár­tak. A diktátorhoz hű erők akadályozzák a lakosság víz- és élelemellátását. Masayá- ban megszűnt az áramszol­gáltatás. Az égő város utcáin heverő holttestek járvány­veszéllyel fenyegetnek, mivel a Vöröskereszt megbízottait sem engedték be a városba. Szemtanúk szerint a harcok elől polgári lakosok ezrei me­nekülnek Costa-Ricába és Hondurasba. Kedden nicaraguai repülő­gépek Costa Rica-i területe­ket bombáztak, s a Somoza- rezsim csapatai „a gerillák üldözése” ürügyén behatol­tak a szomszédos közép­amerikai ország területére. Rodrigo Carazo, Costa Rica elnöke a határra indult, hogy személyesen tanulmányozza a nicaraguai támadás követ­kezményeit. Közölte, hogy erélyes tiltakozást juttatott el Nicaraguához a provoká­ció miatt és utasította wa­shingtoni nagykövetét, hogy kérje az Amerikai Államok Szervezetének sürgős össze­hívását. Ernesto Cardenal lelkész, a nicaraguai ellenzéki mozga­lom egyik prominens képvi­selője, „a tizenkettők csoport; jának” tagja, kedden San Jó­séban elhangzott nyilatkoza­tában azzal vádolta Carter elnököt, hogy Salvadorból és Guatemalából zsoldosokat küldött Nicaraguába. Mint közölte, hétfőn összesen 300 zsoldos érkezett Nicaraguá­ba. Az ellenzéki vezető el­mondotta :Somoza utasítást adott a sandinisták kiirtásá­ra, ami egyet jelent azzal, hogy tömegmészárlást akar kezdeni. Somoza diktátor keddi saj­tóértekezletén beismerte, hogy hadseregének alakula­tai és repülőgépei behatoltak Costa Rica területére. A helyzetet úgy ítélte meg, hogy a harcok a nemzeti gár­da győzelmével rövidesen Véget érnek, s azzal fenyege­tőzött, hogy katonái „nem ke­gyelmeznek a lázadóknak”. Iránban csökkent a feszültség Az AFP hírügynökség je­lentése szerint az iráni fő­városban kedd óta viszonyla­gos nyugalom uralkodik. Újabb letartóztatásokról nem érkeztek hírek. A francia hírszolgálati iro­da tudósítója úgy látja, hogy a válság a gazdasági életre nincs kihatással. A kőolaj­kitermelés és -export tovább növekszik, s a tervek szerint szeptember 19-én megnyílik a hagyományos teheráni vá­sár. Megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy nyugati üzleti körökben élénk érdek­lődéssel, de nagyobb ijedelem nélkül követik nyomon az iráni eseményeket. A rádió és a televízió köz­vetíti a kedden megkezdődött parlamenti vitában elhangzó felszólalásokat. Az ellenzék képviselői ily módon a nyil­vánosság előtt támadhatják Sarif-Emami miniszterelnök intézkedéseit, s követelhetik a szeptember 8-i „fekete pén­tek” felelőseinek megbünteté­sét. A helyszíni közvetítés példátlan Iránban. Bár az ellenzéki pániránis- ta párt képviselői hevesen tá­madják a kormányt, megfi­gyelők megjegyzik, hogy mindeddig megmaradtak a parlamenti kereteken belül, és gondosan elkerülik a mo­narchiával kapcsolatos „ta­bunak” számító kérdéseket. Brezsnyev fogadta Vadzspajit Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán fogadta Atal Bihari Vadzspa- ji indiai külügyminisztert, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A megbeszélésen a szovjet— indiai kapcsolatokról, vala­mint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről volt szó. Atal Bihari Vadzspaji az indiai köztársasági elnök és miniszterelnök nevében meg­ismételte a Leonyid Brezs- nyevnek indiai baráti látoga­tásra szóló meghívást, ame­lyet Leonyid Brezsnyev kö­szönettel elfogadott. A baráti, szívélyes légkörű megbeszélésen teljes nézet- azonosság nyilvánult meg a megvitatott kérdésekben. Kambodzsai menekültek A fokozódó terror elöl menekülő kambodzsai lakosok 600 fős csoportja érkezett 23 napos dzsungelbeli menetelés után Vietnamba. (Képtávírónkon érkezett.) Üjabb két erőpróba A spanyol hadsereg kérdőjelei A SPANYOL politika meg­lehetősen veszélyes ősz előtt áll. Mióta nyár derekán ter­roristák meggyikoltak két magas rangú katonatisztet, megfigyelhető: a homályos hátterű és minden bizonnyal szélsőjobboldali provokáto­roktól is befolyásolt terror­szervezetek támadásainak éle a hadsereg képviselői ellen irányul. Ez természetesen nem vé­letlen. A tavaly júniusi vá­lasztások után Spanyolország a vártnál kevesebb megráz­kódtatással tért át a polgári parlamentarizmusra. Nem­csak a választás, hanem az azóta lezajlott események is bebizonyították, hogy a nyílt fasiszta tömegbázis az ország történelmi helyzetéhez viszo­nyítva meglehetősen szűk, az ultra-jobboldal erői azonban jelentős politikai és társadal­mi kapcsolatokkal rendelkez­nek. Ezek a kapcsolatok a hadsereghez fűződnek. A spanyol hadsereg, mindenek­előtt természetesen a tiszti és tábornoki kar ugyanis to­vábbra is alapvetően konzer­vatív erő, amely szerencséi­én körülmények össze játszá­sa esetén a szélsőjobboldali 'fasiszta erőcsoportok támadó­jává válhat. A helyzet potenciális ve­szélyességét fokozza, hogy a körülbelül 400 ezer főnyi hadsereget eleve belbiztonsá­gi erőnek tekintette a Franco- fasizmus és ennek megfele­lően alakította ki annak szer­vezetét, valamint fegyverze­tét is. Ezzel magyarázható, hogy a spanyol hadseregben több mint kétszer olyan ma­gas a hivatásos tisztek, illet­ve tábornokok aránya, mint például a franciában. A bel­biztonságra koncentrált fel­szereltség ad magyarázatot arra is, hogy Franco utolsó évtizedében és jelenleg is a bruttó társadalmi termék mindössze két százalékát köl­tik hadseregfejlesztésré. Ezen belül modern, nagy hatású fegyverekre a katonai költ­ségvetésnek csak hét százalé­kát fordítják, 70 százalékát viszont zsoldként fizetik ki, ami a nyugat-európai arány kétszerese. A HADSEREG döntően bel­biztonsági karakterével ter­mészetesen tisztában vannak a különböző terrorista szer­vezetek is. Akcióikat éppen azért összpontosítják a had­sereg tisztikarára, hogy egy adott válsághelyzetben ki- kényszerítsék fellépését a de­mokratizálási folyamat ellen. Ez a kritikus időszak köze­ledik, hiszen napirenden az új alkotmány elfogadása, és a helyi választások. Ezek a jelenlegi parlamenti szintnél sokkal mélyebben, városi és tartományi szinten is meg­fosztanák hatalmuktól a dik­tatúra időszakában kineve­zett tisztségviselőket. A spa­nyol hadsereg provokálása tehát egyértelműen a szélső- jotiboldal érdeke, tekintet nélkül arra, hogy a különbö­ző terrorista csoportok mi­lyen jelszavakkal és milyen politikai köntösben lépnek fel. A jelenlegi helyzet alapján az mindenesetre megállapít­ható, hogy azoknak a tiszti és tábornoki rétegeknek a súlya, amelyek hajlandóak lennének a demokratizálási folyamattal szemben erőszak­kal fellépni, egyre csökken. A spanyol tábornoki kart Franco haláláig általában két szárnyra osztották. Az - egyik az úgynevezett modernista szárny volt, amely elfogad­ta az alkotmányos monarchia és a polgári többpártrendszer formuláját, bár eredetileg a kommunista párt legalizálása ellen ez a szárny is tiltako­zott. A másik szárnyhoz tar­toztak az úgynevezett „kék tábornokok”. Nevüket a má­sodik világháborúban a kele­ti fronton harcolt fasiszta kék hadosztályról kapták. Ez a felosztás eleve jelzi, hogy az időtényezőnek a spanyol hadsereg politikai szerepének felmérése szempontjából óriá­si jelentősége van. A „kék tábornokok” körülbelül 1973- ig még meg tudták őrizni az országon belüli legfontosabb hatalmi pozíciókat, minde­nekelőtt a közvetlen csapat­irányítást, a körzeti parancs­nokságok élén. A vezérkari pozíciók többsége viszont már akkor a mérsékeltebb, „modernista” szárny kezében volt. Azóta «z erőviszonyok a mérsékelt szárny javára vál­toztak tovább. Részben az országban végbement politi­kai változások következté­ben, amelyek gyengítették a „kék tábornokok” szervezeti és személyi kapcsolatait a hatalom csúcsával. Részben pedig egyszerűen azért, mert ezek a tábornokok sorra el­érték a nyugdíjkorhatárt és a természetes elöregedési fo­lyamat a mérsékeltebb szárnynak kedvezett. HA A JELENLEGI válság­veszélyeket összevetjük azok­kal a kockázatokkal, amelye­ket Spanyolországnak a de­mokratizálás folvamatában eddig kellett vállalnia, a helyzet viszonylag kedvező. A hadsereg kezdeti heves el­lenállása ellenére elfogadta a Spanyol KP legalizálását és vállalta a választások törvé­nyes és nyugodt lebonyolítá­sának biztosítását. Amennyi­ben sikerül kivédeni egy ka­tasztrofális hatású provoká­ciósorozatot, a spanyol had­sereg a jelenlegi helyzetben nem fog szembe helyezkedni a demokratizálási folyamat újabb lépéseivel: az alkot­mány elfogadásával és a helyhatósági választásokkal.-i -e Az apartheid ellen Steve Biko dél-afrikai néger polgárjogi vezető meggyilko­lásának egyéves évfordulójáról emlékezett meg London­ban az apartheidellenes mozgalom. Képünkön a szervezet tagjai a Dél-afrikai Köztársaság börtöneiben meghalt po­litikai foglyok névsorával. (Képtávírónkon érkezett). Lélekharang Nicaraguában Szerda esti kommentárunk. Özönlenek, zúdulnak a nicaraguai fővárosból, Managuá- ból vagy a szomszédos országokból keltezett hírek. A világ figyelemmel, együttérzéssel és részvéttel kíséri a kis latin- amerikai köztársaságban zajló drámai eseményeket. A jelen­tésekből számos olyan város neve bukkan elő, amelyekről eddig alig hallottunk: a fővároson kívül kemény harcok foly­nak Leonban, Masayában, Chinandegában és más helységek­ben. Az embernek óhatatlanul eszébe jut egy amerikai lap né­hány nappal ezelőtti tudósítása, amelynek fogalmazása nehe­zen feledhető. így hangzott: „Úgy tűnik, Nicaraguában be­következett az az állapot, amelyet az jellemez, hogy az elke­seredés már nagyobb, mint a félelem.” Valóban: a jelek sze­rint ez a dolog lényege. Gondoljunk csak bele — olyan or­szágról van szó, amelyben egészen mostanáig — az amerikai monopóliumok és kormányszervek segítségével — kegyetlen terrorral hosszabbította meg újra és újra életét az egyik klasszikus típusú, önmagát már régen túlélt diktatúra, nem egyszerűen „a felső tízezer”, hanem gyakorlatilag egyetlen család uralma. A rezsim terrorból és fegyverekből épített gátat a lakos­ság gyűlölete ellen. Igazuk lett azoknak, akik azt jósolták, hogy ez a gát a sandinisták emlékezetes, parlament elleni tá­madásával végleg és visszavonhatatlanul átszakadt. Végleg és visszavonhatatlanul? De hiszen éppen arról áradnak a jelentések, hogy a kormány amerikai fegyverekkel ellátott elitcsapatai mindenütt folytatják a vérengzést, sőt áttörtek a szomszédos Costa Ricába is, felidézve ezzel egy te­rületileg szélesebb konfliktus veszélyét. Igen, katonailag még nem dőlt el a csata Nicaraguában, politikailag azonban a jelek szerint igen. Washington persze most is irtózik attól, hogy a nicaraguai nép fegyverrel seper­je el hóhérait, mert'tudja: egy hyen fejlemény következmé­nye csaknem biztosan olyan kormány megszületése lenne, amely nem felejti el az USA áldatlan szerepét Somozáék or­szágosában. Az Egyesült Államoknak jobban tetszene, ha a diktátornak most még sikerülne helyreállítania a „rendet”, aztán találni majd val„.ru Washingtonnak megfelelő „politi­kai megoldást”. Ez azonban nem változtat a hosszabb távú lényegen. A lényeg pedig az, hogy Nicaraguában nemcsak az utcákon he­verő temetetlen holtak felett szól messze hallhatóan a lélek­harang, hanem — történelmi értelemben — a diktatúra fe­lett is. HARMAT ENDRE Drákói ítéletek Szomáliában Mogadishui hivatalos for­rások szerdán részleteket hoztak nyilvánosságra a Sziad Barré megdöntésének vádjá­val hozott ítéletekről. Az áprilisi összeesküvés résztvevői többségükben ka­tonatisztek voltak, s egy tá­bornok is volt köztük — kö­zölték Mogadishuban. A július 29. és augusztus 23. között Mogadishuban megrendezett perben drákói ítéletek születtek: 17 vádlot­tat golyó általi halálra, 42 személyt húsztól harminc évig terjedő börtönbüntetés­re és valamennyiüket teljes vagyonelkobzásra ítélték. Hu­szonegy vádlottat felmentet­tek. A Sonna Szomáliái hírügy­nökség szerint az elítélteket „a szomáli állam szuvereni­tását, egységét és biztonságát veszélyeztető összeesküvés­ben” találták bűnösnek. Az összeesküvés indítékait nem hozták nyilvánosságra, de megfigyelők szerint nem két­séges, hogy az Ogaden elleni intervenció kudarca késztet­te ilyen lépésre a tiszteket.

Next

/
Thumbnails
Contents