Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
u Képújság 1978. augusztus 13. A látogató végigautó- zik az Belső-Váci úton. aztán eljut majdnem a Külső-Váci út végéig. Nagy és kevésbé nagy ipari üzemek váltják egymást földszintes házakkal. Lehet, hogy vannak világvárosok esztétikailag vonzó külvárosokkal, Budapestnek ez a rcsze sehogyan sem az, Be kell kanyarodni a nyúlfarknyi Nyitra utcába. onnan pedig a semmivel sem hosszabb Duna sorra, amit a Dunától egy géptelep választ el. Cseppet sem múzeumi környezet, pedig mégis itt van a Magyar Vízügyi Múzeum központja. A központ két kis szoba, maga a múzeum egyelőre csak hatalmas raktárakból áll. De ezek a raktárak kincseket rejtenek. Közöljük a címben foglalt gondolatunkat az intézmény igazgatójával, dr. Fábián Gyulával. Mosolyog: — Nagyjából így igaz, de nem egészen és csak egyelőre — mondja. A CÉL Víz nélkül nincsen élet, ez olyan nyilvánvaló igazság, hogy ritkán gondolunk rá. Az emberiség egész története és civilizációjának jó része valamilyen úton-módon kapcsolatban van a vízzel. Itt, a Duna-medencében különösen. Az összefüggések egy részének feltárásával már bőségesen foglalkoztak a gazdaságtörténészek és a néprajzosok. Műszaki vonatkozásaival idáig jószerivel senki, pedig a magyar vízügyi tudományoknak óriási múltja van, képviselői pedig — amióta csak a műszaki képzés megindult — messze határainkon túlterjedő hírnevet szereztek maguknak. — Ez a képzés már a XVIII. század végén megkezdődött az Institutum Geometricum- mal — magyarázza az igazgató. — Az intézmény 1849- ben történt megszűnéséig mintegy 3000 szakembert képeztek itt. Közülük került ki a 48-as honvédhadsereg mérnökkarának zöme, az emigrációban szétszóródva pedig szinte a világ minden táján a vízügyi szakemberek színe- java. Az itthoni tevékenység tulajdonképpen 1805-ben Vedres István Duna—Tisza- csatorna tervével kezdődött. 1818-ban Huszár Mátyás a Egy régi műszer Körös-vidék szabályozásával. Beszédes József 1820-tól szinte minden nagyobb magyar folyóvízzel foglalkozott. Vásárhelyi Pál Tisza-szabályo- zó munkája és az Al-Dunán végzett tevékenysége pedig világraszóló. KUBIKOSOK BECSÜLETE Az exkavátorok korában már feledésbe merült az, hogy 1846-tól — amikor Széchenyi Tiszadobon megindította a Tisza szabályozását — 1945-ig Magyarországon kézi erővel 1 milliárd köbméter földet mozgattak meg. Gátrendszerünk Hollandia után a második Európában. — A múzeum célja a vízügy tárgyi és írásos emlékeinek összegyűjtése. Hazai múzeumi kultúránk annyira humán beállítottságú, hogy ezen belül a műszaki eszközök, berendezések, felszerelési tárgyak, régi műszerek felkutatása és megfelelő formában történő kiállítása különösen fontos. Gyűjteményünk — mely egyelőre még raktárban van — a teljes kubikosfelszereléstől a gab- csikovo—nagymarosi vízi erőmű makettjéig terjed és ezen belül a legkülönbözőbb tárgyakat, dokumentumokat tartalmazza. — Mikor lesz látható? — Itt, a Duná soron soha, de egyébként részben már ma is az. Társkiállítóként szereplünk Nagycenken „Széchenyi István és a vízgazdálkodás” című összeállításunkkal és ugyanígy Gyulán, ahol a Körös-vidék vízügyének múltját és az ennek érdekében különösen fontos munkát végzett Bodoky család tevékenységét mutatjuk be. — Hol lesz a Magyar Vízügyi Múzeum központja? — Esztergomban, önálló épületben, ahol kilenc teremben és a szabad téren mutatjuk majd be gyűjteményünket. A megnyitás időpontja: 1979. Mindezen túl hozzánk tartozik a siófoki Beszédes József Múzeum, melynek különösen sok a Tolna megyei vonatkozása, hiszen maga a nagy vízmérnök is a Duna szabályozásánál betegedett meg és Dunaföldvárott nyugszik. RAKTÁRI KINCSEK Ennyi lokálpatrióta érdeklődést taláp meg lehet bocsátani az újságírónak, aki örül, hogy a raktárban unos- untalan megyénkből származó tárgyakra bukkan. — Nagy segítséget kaptunk a szekszárdi vizesektől, elsősorban Goóts Kálmántól. De magánosoktól, így például az idős tolnai hajóépítő mestertől, Prajda Vendeltől is. A raktár kincseit bajos lenne felsorolni. Az ajtó előtt egykapás horgony fogadja az érkezőt. Malomkövek, teljes cölöpverő berendezés, hajó- kötélverő (Tolnáról), a már említett kubikosszerszámok, az aranymosó munkaeszköze, a legősibb víztisztító berendezés: a „csepegő kő”, műszerek tömege, a már eltűnt „bőgőhajó” tökéletes modellje és óriások tüdejére méretezett eredeti kürtje. Ahogyan azt dr. Fábián Gyula említette, a gyűjtőkör egész napjainkig terjed, amiről pompás modellek sora tanúskodik. A vízügy országos főhatósága nem tudományos intézmény. Minden elismerést megérdemel tehát az a tevékenysége (és a nem csekély anyagi áldozat), melyet a nagy múltú magyar vízügy dokumentumainak megőrzése, az ismeretterjesztés érdekében kifejt. A Magyar Vízügyi Múzeum egyik fontos gyűjtőterülete Tolna megye. Joggal számíthatnak a tőlünk származó további támogatásra is. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán a nevem, mert a suliban Réka- „Nem szeretem Békának csúfolnak. Anyukát Magdinak hívják; nem tudom, nekem miért nem az ő nevét adták. Réka-Béka, ezt hallom, meg a copfomat húzogatják. Nem szoktuk levágatni a hajamat. Apuka így szereti. Én nagyon utálom, mert minden reggel szenvedek, amikor fésülnek. Mindig copfot fon Anyuka néha kontyot fésül, de az mindig szétcsúszik. Nem szereti, ha kibontva hordom, mert az nagylányos. Nyolcéves vagyok, harmadikba jártam, három négyesem volt. Muszáj jól tanulni, nekem ez a dolgom. Sajnos, Apuka túlságosan komolyan veszi, év közben nem engednek le játszani az utcára. Nem tudom, mi értelme, de hát ők az okosabbak. Az unokatestvérem is jó tanuló, óvónő vagy tanítónő akar lenni, de megmondták a Keresztmamámék, hogy szó sem lehet róla. Keresztpapa szerint, az alatt az idő alatt, amíg tanulna, két Zsigulira valót is kereshet. Ha akar, majd tanul a maga kenyerén. Apuka szerint is felesleges gimnáziumba járni, egy csomó pénzt elveszít miatta az ember. Amikor a tanító néni megszidott a három négyesem miatt, mert tavaly még nem volt egy sem, mondtam is neki. Erre eljött hozzánk, és beszélgetett Anyukáékkal. A szüleim nagyon udvariasak voltak, nem panaszkodhat rájuk, kávét kapott, szerencsére sütink is volt otthon. Amikor nagy nehezen elment, nekem csak any- nyit mondott Apuka, hogy szegény Valikénak kicsit gőzös a feje, nem kell vele törődni. Én nem is törődök vele, hol lennénk már akkor, ha mindenkivel törődnék? A Nagymamá- éknál, a faluban van egy néni, akinek csak egy lába van. Ezt a szegény Margit nénit mindig csúfolják a gyerekek. Nagymama szerint az ilyen nyomorék embereket sajnálni és tisztelni kell, mert sokkal nehezebb az életük, mint a miénk. Én nem is csúfoltam ki soha, mégis velem kiabált, amikor egyszer nem mentem haza ebédelni. Istenem, ott maradtam a Györgyikénél, a barátnőmnél. Nagyon sírtam, de akkor még kisebb voltam, Most már nem törődnék vele, különben a Nagymama is mondta, hogy foglalkozzon a Margit néni a maga dolgaival, ne velem. Igen, rokonunk, Nagypapának a húga. Hétfőn megyünk megint a Nagymamáékhoz, Anyuka most mos és takarít, hogy rendben hagyjon itt mindent. Apuka a szobában döglik, Anyuka szokta így mondani, nem is tudom, mit csinálhat. Talán alszik. Megengedte, hogy elmenjek ezzel az aranyos kisfiúval sétálni, de azt mondta, hogyha sétálni megyek, nem nézhetem a Nyomkeresőt. Miért nem? Fogalmam sincs. Apuka mindig kitalál valami büntetést. Jobban szeretem, ha Anyuka foglalkozik velem, de ő most nem ér rá, sajnos. Én is szeretnék kistestvért, de abból már nem lesz semmi, öregek a szüleim hozzá, Anyuka huszonnyolc éves, Apuka pláne, ő harminc. Már kezdettől fogva megfelelően nevelném, hogy jó legyen a viszonyunk. Az unokatestvérem — az, aki óvónő szeretne lenni — nagyon elszúrta a dolgot. Kétéves az öccse, mint ez a kis Gergő, de nagyon a fejére nőtt. Most persze szeretné visszaszerezni a tekintélyét, de nem sikerül. Ráadásul nemrégen operálták a Ba- lázskát sérvvel, és azóta rá sem szabad szólnia a Krisztinek, mert rögtön lerámolják Keresztmamáék. A Kriszti szerint őt nem is szeretik már, lehet, hogy igaz is. De azért szeretnék egy kistestvért, olyan aranyosak ezek a kicsik. Vagy egy kiskutyát, de azt sem lehet, szűkös a lakás. Anyuka és Apuka nem marad velem a Nagymamáméknál, elmennek üdülni. Engem nem vihetnek, nem kaptak családos beutalót. Egy gyereknek jobb is falun, jó levegőn. Ott legalább szabad vagyok, mert itthon nem mehetek el a ház elől, esetleg a játszótérig engednek el. Itt, ezeket a kertes házakat még nem is láttam, pedig egészen közel vannak. Apuka szerint így legalább nem szokom meg a csavargást, és nem lesz velem baj nagylánykoromban sem. Nagymamánál más, ő nem bánja, ha kedvemre sétálgatok. Két hétig leszek nála, igaz, ki tudja még? Tavaly is két hétre vittek le, aztán egy hét után jött Anyuka, hogy megyünk haza. összevesztek Apukával, Apuka ott maradt a Balatonon, Anyuka meg hazahozott engem. Akkor volt Anyának is valakije, különben ez titok, de úgy kellett Apukának, ő kezdte. Én nem láttam a férfit, csak Anyuka mondta, hogy fel fog jönni. Én is elmondok majd mindent Anyukának, most is elmondtam neki, hogy az egyik fiú meg akart csókolni. Nem mondom meg a nevét, nagyon szemtelen fiú, már ötödikes. Anyuka nevetett, és biztatott, legközelebb pofozzam meg, ha valaki ilyesmit akar. Csakhogy én nem szeretek verekedni, mert nem vagyok valami erős. A tavaszi szünetben balesetem is volt. Görkorival mentünk, elestem, de nagyon rosszul. A hátamra pottyantam, és megsérültek a csigolyáim. Két hétig feküdtem otthon. Azóta különösen óvatos vagyok, nem akarok elesni. Isten őrizz, szörnyű volt. A szüleim is nagyon haragudtak rám, hogy nem vigyáztam jobban. Anyukának egy darabig itthon is kellett maradnia velem, pedig most nagyon kell a pénz, mert kocsit akarunk venni. Már befizettük rá, de sorba kell állni. Mi nem vagyunk gazdagok, csak nagynéha esik le Apának külön meló, nincsenek jó kapcsolatai. így aztán meg kell fogni a pénzt. Ez nehezen megy Anyukának, én nagyon szeretem őt, de ebben igazat adok Apukának. Mennyi az idő? Hát, sajnos, akkor én már nem sétálok veled, Gergőké, mert pontosan haza kell érnem. Ha elkések, nem nézhetem a Kabos- filmet. A Nyomkeresőt is kihagytam, pedig kell az embernek egy kis szórakozás. Szia!” VIRÁG F. ÉVA Tolnából származik ez a „sárhajó” is Prajda Vendel tolnai hajóépítő mester makettje, a Borosa Az első dunai gőz hajó modellje
