Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

1978. augusztus 13. Képújság 5 Növénytermesztés a mezőgazdaságban Eredményes búzatermesztés A növénytermesztés hely­zete, alakulása, sok tekintet­ben meghatározza az egész mezőgazdasági termelést. Nemcsak azért, mert a két ágazat, a növénytermesztés és az állattenyésztés közül a növénytermesztés képviseli a nagyobb (55 százalékos) arányt. A növénytermesztés termékei, a takarmánynövé­nyek erőteljesen befolyásol­ják az állattenyésztés alaku­lását is. 1977-ben hazánkban a növénytermesztés — válto­zatlan áron számolva — az előzetes adatok szerint 11,8 százalékkal nagyobb értéket termelt, mint 1976-ban, az ál­lattenyésztés pedig több, mjnt 9 százalékkal növelte a termelést. A népagzdaság idei terve, amely tavalyhoz képest a mezőgazdasági ter­melés egészének 2—3 száza­lékos növelésével számol, szintén a növénytermesztés számára ír elő nagyobb fej­lesztési ütemet. A NÖVÉNYTERMESZTÉS SZERKEZETE A hazai növénytermeszté­sen belül a zöldségtermelés, a szőlőtermelés, valamint a gyümölcstermelés mellett a szántóföldi növénytermesztés játssza a fő szerepet. Az 1977-ben elért mintegy 72 milliárd forintos növényter­mesztési értékből a szántó­földi növénytermesztés 51,6 milliárd forinttal részesedett. Ha csak 1960-ig pillantunk vissza — amikor is már be­fejezés előtt állt a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se —, akkor is kitűnik, meny­nyire jelentős a haladás a növénytermesztésben. Válto­zatlan áron számolva akkor a növénytermesztés nem egészen 47 milliárd forint ér­tékű terményt adott az or­szágnak, 25 milliárd forint­tal kevesebbet, mint tavaly. Csaknem két évtizeddel ez­előtt a zöldségtermesztés 2,9, a gyümölcstermesztés 3,3, a szőlőtermesztés pedig több mint 4 milliárd forintos ter­melési értéket képviselt. Ta­valy a zöldségnövények mint­egy 2,2, a gyümölcsök 3,1, a szőlőültetvények pedig 2,3 milliárd forint értékkel ad­tak többet — szintén válto­zatlan áron számítva —, mint 1960-ban. A növénytermesztés belső arányai — ami a termelési értékadatokat illeti — nem módosultak különösebben. Ilyen törekvés az idén sincs, bár az természetes, hogy a termelés bizonyos részletei egy-egy évben jobban elő­térbe kerülnek. Ilyen az idén a kukorcia termőterüle­tének növelése, a szőlő- és gyümölcsültetvények telepí­tésének gyorsítása. A sok adat olvasmánynak nehéz ugyan, de legegysze­rűbben az adatok igazítanak el az arányok között, segítsé­gükkel érzékelhető legjob­ban, minek mi a súlya, hol a helye a nagy egészben. Egy­általán nem jelenti persze ez azt, hogy egy-egy részlet időnként ne kerüljön előtér­be. Erre rendszerint akkor kerül sor, amikor az adott te­rületen — mint két-három évvel ezelőtt a zöldségfélék esetében — ellátási gondok vannak. S ez érthető, már csak azért is, mert a terme­lés egyik legfőbb célja a ha­zai fogyasztói igények kielé­gítése. Még az arányoknál marad­va: tavaly szántóink több mint hatvan százalékát a ga­bonafélék foglalták el. A terv szerint ezek területi ará­nya az idén a tavalyihoz ké­pest tbvább nő, s az összter­mést is nagyobbra, 13 millió tonnára terveztük. A gabo­naféléket mindenekelőtt két növény képviseli szántóföld­jeinken a búza és a kukorica. GYORSAN NŐTT A BÜZA TERMÉSÁTLAGA Bizonyára a szakemberek közül is sokan kételkedtek volna 1960 táján, ha azt hall­ják: másfél évtized múltán a magyarországi búzatermés átlaga eléri hektáronként a negyven mázsát. Akkoriban legfőbb kenyérgabona-növé­nyünk 18 mázsa körüli ter­méssel fizetett hektáronként. Tavaly pedig az átlaghozam 40,5 mázsa lett. Olyan ter­més ez, amely már nemzet­közi mércével mérve is elfo­gadható. A mi mezőgazdasá­gunk 1,3 millió hektár körüli területen termel búzát. A vi­lág azon országai között, amelyek egymillió hektáron felüli területen foglalkoznak búzatermesztéssel, a 40 má­zsás hektáronkénti átlag az első tíz közé tartozik. A nagy búzatermelők közül a hoza­mokat tekintve a franciák 45—46 mázsás hektárátlaga tekinthető kiemelkedően jó­nak. Negyven mázsán felüli a termés Angliában s az NSZK- ban is, de kisebb vetésterüle­teken. Rendkívül nagv átlag­hozamot érnek el Hollandiá­ban (1876-ban 54,2 mázsát hektáronként). A búza vetés- területe azonban a miénké- nek csak tizede, 131 ezer hek­tár. Az USÁ-ban viszont, ahol ezt a növényt eléggé külterjes viszonyok között termesztik, 20—25 mázsa kö­rüli termést takarítanak be hektáronként. Számunkra — miután ter­mőföldjeink területe nem gyarapítható, sőt csökken — rendkívül fontos a hozamok, a területegységre jutó termés növelése. A búzatermesztés­ben elért eredmény nemcsak azért örvendetes, mert így biztonságosan előteremthető, import nélkül, az ország ke­nyere, s mert a felesleg ex­portbevételeinket tetézi, ha­nem azért is, mert kézzelfog­ható bizonyságul szolgál: ha valamelyik nálunk termeszt­hető növénnyel komolyan, tudatosan foglalkozunk, ak­kor szocialista mezőgazdasá­gunk képes a hozam erőtel­jes javítására. Hosszú ideig tartott az, amíg mezőgazdaságunk bú­zából elérte a 20 mázsás hek­táronkénti szintet. A század- forduló előtti évtizedben 1891 és 1900 között- 12,3 mázsás búzatermést tart számon a statisztika. 1938-ban egy-egy hektárról 16,6 mázsát taka­rítottak be. Nem sokkal — hektáronként 20 kilogram­mal volt nagyobb az 1960-as év országos búzatermésátla­ga. A húszmázsás hektáron­kénti búzatermést a hatva­nas évek közepe táján, a szö­vetkezeti átszervezés után si­került hazánkban először el­érni. A nehezebb feladat, a 20-ról a 30 mázsás szintre emelkedés, már nem egészen egy évtized alatt megtörtént. Gazdaságaink először 1971- ben arattak hektáronként 30 mázsa fölötti (30,7 mázsa) búzatermést. Rá hét eszten­dőre pedig 40 mázsa fölé nőtt a hozam. MEGSZILÁRDÍTANI, majd növelni A búzatermés növelésének módját lehetetlenség néhány sorban részletezni. Tény az, hogy az új és újabb fajták, a termelés anyagi-műszaki feltételeinek javulása, a szak­mai hozzáértés növekedése, a búzatermesztésben dolgozók fegyelmének javulása mind­mind részese a sikernek. A legfontosabb azonban mégis az a szemlélet, amely nem­csak az úgynevezett mennyi­ségi tényezőkre, hanem egy­re jobban az aprónak tűnő részletekre is ügyel. Ez a faj­ta szemlélet a haladás leg­főbb feltétele. A negyven­mázsás hektáronkénti szin­tet tartani, azt túlszárnyalni csak a búzatermesztéshez kapcsolódó összes tevékeny­ség minőségének javításával, s még teljesebb összhangjá­val lehet. Ma már nem kétséges egyetlen esztendőben sem, hogy megterem-e az ország kenyere. A kérdés csak az, hogy az adott év terméséből mennyi kerülhet exportra, a külföldre eladható búza mennyisége megközelíti-e, eléri az egymillió tonnát? A. 1. Hatezer telefonért Mi is következik? Megbe­szélés harmincöt fok me­legben, 78 százalék pára- tartalomnál. (A klímabe­rendezés ősszel készül el.) Még egy év és megszűnnek kínjaink. Általános lesz az a ma még álombelinek tűnő apróság, hogy felemeljük a telefonkagylót, s már tárcsázhatunk is. Megszűnik az idegölő, időt pocsékoló vonalra várás. Sőt, mindemellett, — igaz, az utolsók között — Tolna megye székhelye is be­kerül a távválasztással hívható városok sorába. Hogy mindez így legyen, azért dolgozik már egy év óta a BHG harminc fiatal szakembere a posta mellett álló négyszintes kék palotában. Sok tízezer kilométernyi vezeték, tekercselőhuzal kerül munkájuk nyomán végle­ges helyére, s alkotja a sok mai gondunkat megoldó majdan hatezer telefont kapcsoló központot. Fotó Szepesi László Helyükre kerülnek a vezetékek A sok-sok ezer kilométer­nyi villamos ér minden forrasztási pontját gondo­san ellenőrizni kell Kábelzuhatagban Egy, már majdnem kész kapcsolóautomata-sor A második emeleten a távválasztó A létra tetején A kék zománccal borított telefonpalota

Next

/
Thumbnails
Contents