Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
1978. augusztus 10. i^íÉPÚJSÁG 3 Pihenés közben A tomerömű-építkezés Az atomerőmű építését sokan irányítják és ellenőrzik. A legnagyobb felelősséggel az ERBE (Erőmű Beruházási Vállalat) műszaki ellenőrei tartoznak. A terv szerint való pontos megvalósulás megkövetelése és hatalmas pénzek kifizetésének engedélyezése: ez a két feladat a munkájuk lényege. Kint a gyakorlati munka és az íróasztal melletti ténykedés egyaránt sok és bonyolult. Most már egész sereg műszaki ellenőrre van az ERBE-nek, bár még mindig nem elég. Rengeteg teher nehezedik a tapasztaltabb dolgozók vállára, túlságosan sok a munkájuk. Ezek közé tartozik Szabó András, aki Heves megyéből származik, letelepedett Pakson, feleségül vett egy paksi lányt, Horváth Piroskát, és most házat épít magának, családjának. • Szabó Andrást régóta ismerem. — Mikor és hogyan jöttél Paksra? — Vállalati kocsival hoztak Inotáról hetvennégy február 14-én. Az inotai erőmű bővítésénél dolgoztam, azelőtt meg Visontán. a Gaga- rinnál. Ide vettek fel 1970- ben az ERBE-hez. Úgy mondjuk, hogy erbés... — Tehát már nyolc éve műszaki ellenőr vagy. ilyen fiatalon. — Igen. Egyszerűen úgy, mondjuk, hogy „erbés”. Egyébként 30 éves leszek októberben. — Pakson mi tetszik neked legjobban? — A Duna. Tavaly sokat kijártam kajakozni. Berendezett a vállalat egy kis vízi telepet. Úszni is szeretek. De most minden időm a házépítésre megy, a napi munka után. Arra a kérdésre, hogy mi tetszik legjobban, azt is mondhatom még, hogy az Havi átlagban tízmillió forint... erőmű építése. Kezdettől fogva érdekelt és vonzott. — Az első időben, amikor Paksra jöttél, mit kellett ellenőrizned? — Már dolgozott a bajai VÍZIG, a partvédmű építésén. Tehát megerősítette a Duna partoldalát, rengeteg kő beépítésével, hogy elkészülhessen a vasúti pálya. — Az egész vasút építését te ellenőrizted? — Igen, de ezzel egyidejűleg az útépítéseket is az üzemi területen, összesen talán húsz kilométernyi hosszúságKismotorral, gyalog, kerék párral és Antus Palival.. ban és egy ideig még csatornaépítések is tartoztak hozzám, amíg nem volt ehhez külön ember. — Most több vagy kevesebb a munkád? — Számszerűen több. Megpróbálom felsorolni: A vízkivételi műnél az élőcsatorna építése. A melegvíz-csatorna dunai bevezetése, amit energiatörő műtárgynak nevezünk. Arról van szó, hogy a reaktor hűtővize, tehát a meleg- víz gravitációs úton távozik a Dunába, de amikor a Duna vízállása magas, inkább visszafolyna még onnan is a víz, ezt kell megakadályozni, illetve azt megvalósítani, hogy ilyen körülmények között is kijusson a meleg víz a Dunába. Mondom a többit: a Volán-telep építésének ellenőrzése. A vasútállomáson is van még egy kis munka. Itt az üzemi területen a következők, amiket még nem említettem: turbinaolaj- és trafóolaj-tárolók, 120 kilovoltos szabadtéri állomás és a 400 kilovoltos állomás, a központi vezénylő, a tárolóhelyek kialakítása különböző berendezések fogadásához, az ORSZAK festőüzemének építése és még néhány apróság. Havi átlagban tízmillió forint értékű számla megy át a kezemen. — Aláírásod nélkül a bank nem fizetne a kivitelező vállalatnak. — Igen. A számlaellenőrzés az egyik legfelelősségtel- jesebb munkánk. De van más is bőven. Építési naplók, felmérési naplók, a tervezővel a kapcsolattartás, kitűzések megrendelése... — Mivel járod a nagy területet? — Kismotorral, gyalog, kerékpárral és Antus Palival. Ö a vállalat kirendeltségének kocsivezetője. — A csoportvezetőd, Haj- nády Tibor dicséri a munkádat, említette azt is. hogy kamatmentes kölcsönt kaptál a vállalattól, a házépítéshez. — ötvenezer forintot. És jöttek segíteni a kollégák sokan. Nagyon jólesik. — Az erbések közül kik telepedtek le Pakson, rajtad kívül? — Nosztics Jóska — ő Adonyból jött — is paksi lányt vett el, Tóth András madocsai lányt és OTP-la- kásban lakik. Ö alföldi. Bekker Jóska Budapestet hagyta el Paksért. szintén OTP-lakást vásárolt. — Persze azt is mondhatjuk, hogy az ÉRBE mindegyik paksi dolgozója letelepedett itt. hiszen ez a munka maratoni kiküldetésnél hosszabb. Körülbelül hány évig lesz ellenőrizni valótok Pakson? — Tizenöt évig. GEMENCl JÓZSEF (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szokottnál is többet gondolunk az aratásra. Tudjuk, hogy az amúgy is nehéz munka a mostani szeszélyes időjárásban még nagyobb megpróbáltatás elé állította az embert és a gépet. Mit ér kint a jó minőségű búza, ha az később, vagy nagy szemveszteséggel kerül a szárítókba, Ezért vagyunk a szokottnál kíváncsibbak a tavalyi legjobb kombájnosokra — hogyan dolgoztak az idén? A tavalyi legjobb aratót keresve ezt a felvilágosítást kaptam Hőgyészen, az állami gazdaság központjában: — Nálunk ilyen nincs, csak legjobb csoport van. — Igv tudtam meg, hogy tavaly, az aratási versenyben a nagytormási kombájnosbrigád lett az első. Hiába kerestem őket Nagytormáson, nem voltak otthon. Azt mondták: „vendégségbe mentek aratni Lengyelre”. Ragyogóan sütött a Nap, amikor megérkeztünk a hatalmas búzatábla szélére, melynek közepében a gépek morogtak. Csak a bevezető úton fogadott sártenger, melyen a szállítógépek kínlódtak keresztül. Beljebb olyan szépen mentek a gépek, mint régen az arató emberek, amint vágták a rendet. Egy gép sem állt, csak néhányan pihentek a frissen levágott tarlóra telepedve. Köztük volt az a kombájnos is, akire a legbüszkébbek a központban. Erős Andrásnak hívják. A negyvenes, jól megtermett gépész helyet csinált kettőnknek a friss szalmából. — Minek köszönhette elsőségét a nagytormási brigád? — A búza is, az idő is jó volt, no meg a vezetők is kiválóan megszervezték a munkát, állásidőnk sem volt. Kora reggel szívvel-lélekkel felkészítettük gépeinket, s így simán ment a munka. Semmi különöset nem tettünk, csak dolgoztunk, ahogy a szívünk diktálta. — Hány órát dolgoztak naponta? — Tizenkettő, tizenhárom órás munkaidőnk volt. Persze, néha az eső pihenni kergetett. — Milyen munkabeosztást alkalmaztak, hogy az ember, s a nagy értékű gép is bírja a strapát? — Az emberek pihenését váltótársak biztosították. Három-, négyóránként váltottuk egymást. Ez a módszer jól bevált, mert így jobban együtt tudtunk érezni a géppel. Jobban tudtuk használni a szemünket és fülünket. Nem vált unalmassá a munka, s az esetleg előfordult gépzavart azonnal meghallottuk. — A rossz időjáráson kívül mi okozta az idén a legnagyobb nehézségeket? — A gyomosodás. A sok eső kedvezett a káros növények elterjedésének, s így nagyon nehéz aratni. Ennek ellenére most is le tudtunk vágni 5 heKtárt fejenként, naponta. A rossz időjárás ellenére is volt már olyan nap, amikor 15 vagonra valót aratott le a 4 tagú brigád. Igaz, ez szép, száraz nap volt, de ha dolgozni tudtunk, sokkal kevesebb nem volt a leadásunk egyik napon sem. — Alkatrészben nincs hiány? — Alkatrészek hiánya miatt soha nem kell állnunk. Jó a kapcsolatunk a KSZE-rendszerrel. Ami kell — rádióbejelentés útján — azonnal szállítják. Tovább nem kérdezősködhettem a rutinos András bácsitól, mert gépre kellett ülnie, hogy amíg az idő engedi, fogyjon a lábon álló búza. BÉKE LÁSZLÓ Négyszemközt IV. A versenyzők élete sivár? Schneider Komád, a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus Sportkör vezető edzője. — Sikeres ember vagy, a szekszárdi kerekeseket, az országúti ifjúsági válogatottat irányítod, sőt az edzőbizottság tagjaként is tevékenykedsz. Nem sok ez? — Nem tudom, mit jelent sikeresnek lenni. De ki kell igazítani a kérdést: nem vagyok az ifjúsági válogatott edzője. — Mióta? — Ebben az évben már nem bízták rám ezt a munkát. — Miért? — Nem tudom, de tavaly júniusban voltak nézeteltéréseink a szövetséggel. — Akkor volt a kubai ügy? — Igen. Az ifjúsági válogatott és a két Halász testvér edzője voltam, mégsem mehettem velük. — Azért haragszanak, mert a Tolna megyeiek elmentek az ügyben még a pártközpontba is? — Lehet. De nemcsak az edzőségről „léptettek” le, hanem ebben az évben az edzőbizottság egyetlen egy rendezvényére sem hívtak meg. — Kifejtenéd ezt bővebben? — Kényesebb annál, hogy nyilatkozhatnék róla. — Jobban szerepeltek volna Halászék, ha ott vagy? — Nem állítanám, mert végül a Laci nyerte meg Havanna nagydíját. — Akkor térjünk át hazai „bitumenre”. Mi van a szekszárdi siker mögött? — Sok-sok munka. Sokkal többet dolgoznak a mi gyerekeink, mint a többiek. Ez hczza az eredményeket is. — Mit szólnak ehhez a versenyzők? — Csinálják a munkát, de tavaly volt ebből nézeteltérés, nem akartak edzeni, annyit, amit én kívántam. Azt mondták: most már több a szenvedés, mint az öröm. — Szerinted? — Aszkétának kell lenni. Nincs szombat, vasárnap, de ha valaki igazán dolgozik, akkor hétköznap este sem, mert edzés után örül, ha ágyba kerül. De úgy gondolom, hogy az semmi máshoz nem hasonlítható örömérzés, ami egy-egy jelentősebb győzelmük jutalma, kárpótolja őket mindenért. — És mi lett a „zendülés” vége? — A jugoszláv tengerpart mellett voltunk táborban, edzőtáborban. És ott a víz, a napfény, a szórakozás lehetősége. Megbeszéltük: hazafelé még lesz egy edzés. A gyerekek húzták az időt, várták a sötétedést, de végül mégis megtartottuk a programot. A Halász Laci volt a hangadó: „ö ezt nem vállalja, abbahagyja az egészet”. A többiek is fáradtak voltak. — Lett eredménye? — A Laci tavaly megnyerte a felnőtt magyar bajnokságot. ök szerintem még most is azt hiszik: igazuk volt. — Szerinted? — A két vélemény között lehet az igazság. Néha úgy érzem, én voltam a gonosz velük szemben, mert nem vettem észre, hogy felnőttek lettek. A tanulság: most már másképpen kell velük foglalkozni. — A két Halász és Pálinkás nélkül is sikeres edző lennél? — Nem szeretem a sikeres szót. De ha ezalatt azt érted, hogy eredményes lenne-e a szekszárdi egyesület, akkor azt válaszolhatom rá, hogy igen. Van utánpótlás, csak egy pár név: Csákovics, Sajó, Dorogi... #Ök is lehetnek később olyan szinten, mint Halászék, akár nagyobb eredményt is elérhetnek, de olyan eshetőség is van, hogy nem jutnak el arra a szintre. — Mindent egyedül csinálsz. Meddig bírod? — Szerencsére Sallai Antal kollégám foglalkozik a kicsikkel. Vele teljes egyetértésben dolgozom, neki is köszönhető, hogy van utánpótlás. Másik példa: idős Halász László nélkül semmil sem érnék. A gépek karbantartása teljes egészében az ő vállát nyomja. Csak neki köszönhető, hogy technikailag elfogadható gépparkkal rendelkezünk. — Én pedig úgy látom hogy nem telik sofőrre. — Egyáltalán nem pénzkérdés. Versenyeken mindig én vezetem a mikrobuszt. Azért, mert így saját bőrömet viszem vásárra, meg közelebb kerülhetek a versenyzőkhöz egy-egy jelentősebb versenyen, távon. Ez feltétlenül fontos, mert ha esetleg a gépkocsit olyan ember vezeti, aki nem akar, vagy nem mer kockáztatni, akkor defekt esetén a versenyző értékes másodperceket veszíthet. Ezért vagyok egyben sofőr is. — Hány órát dolgozol naponta? — Sokkal többet kellene, mint tudok. Körülbelül 16— 18 órát versenyidőszakban. Azt mondtam, hogy a versenyzők élete sivár, az enyém is az. Ezt azt hiszem, a feleségem tudná elmondani. Szerencsémre tudja, mi a sport, testnevelő - tanár. Megérti, amit csinálok. — Az idegeid? — Elég lazák már. Igyekszem titkolni, hogy ideges vagyok. De azt hiszem a versenyzők mégis látják rajtam. — Sokan mondják, hogy a spari a Pálinkás István klubja? — Igazuk van, akik ilyet mondanak, csak másképp kell értelmezni. Pálinkás István a szolgáltató szövetkezet elnöke, és természetesen az egyesület vezetője is. Ha ő nem lenne, szerintem — nem főnökdicsérésképp — nem lenne országoOnrű kerékpározás Szekszái%on. Sok segítője van az ügynek, de az elnökünk nélkül... Mindig szakít időt, kilincsel, vitatkozik érdekünkben... — Van egy fiad, lesz belőle biciklista? — Szerintem annyi negatívumot tapasztalt, hogy őt egy életre elriasztotta a kerékpártól. — Lesz 1980-ro IBV a szekszárdi körpályán? — Lesz. Ilyen biztosítékaink vannak: elsősorban a város vezetőinek egyetértése és segítése ; az AFIT szocialista brigádja felhívással fordult a város szocialista brigádjaihoz, hogy hozzájuk hasonlóan ajánlják föl segítségüket a pályaépítésben, vagy Varga Bandit említeném, aki a parkosítási terv elkészítését vállalta. HAZAFI JÓZSEF A brigádvezető és lapunk tudósítója
