Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
A KÉPÚJSÁG 1978. augusztus 9. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A helyettesítés díjazásáról Helyettesítésre leggyakrabban talán a nyári szabadságolások idején kerül sor, nyilván ezzel van összefüggésben az ebben a körben ilyenkor tapasztalható gyakoribb felvilágosítás, tájékoztatás kérése. A Munka Törvénykönyve szerint „a dolgozó — indokolt esetben — munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni”, a helyettesítés fogalmába pedig lényegéber mindén olyan eset beletartozik, amikor a dolgozó ideiglenesen munkakörébe nem tartozó munkát végez. A Munka Törvénykönyve leszögezi azt is, hogy a helyettesítés nem sértheti a dolgozónak az eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát, a munka díjazásának egyes kérdéseiről szóló munkaügyi miniszteri rendelet pedig eként rendelkezik: „Ha a dolgozó átmenetileg munkakörébe nem tartozó munkát végez (pl. mást helyettesít), az általa ténylegesen betöltött munkakörre előírt munkabér illeti meg. Ez azonban nem lehet kevesebb az eredeti munkakörében elért átlagkereseténél.” A fizikai dolgozók, ha órabérben vagy teljesítménybérben dolgoznak, magasabb jövedelemmel járó beosztásban levő társuk helyettesítése esetén, már a helyettesítés első napjától jogosultak a magasabb munkakörnek megfelelő magasabb munkabérre. A havidíjas dolgozót csak a helyettesítés 31. napjától T elefonszámunk: 129-01, 123-61. illeti meg a helyettesítési díj, amelynek megállapítása azonban csak akkor kötelező, ha a dolgozó személyi alapbére nem éri el a magasabb munkakörnek megfelelő bértétel alsó határát. A helyettesítési minőségben alkalmazott dolgozót, tehát a kinevezett helyettest az előbb említett magasabb díjazás csak a helyettesítés negyedik hónapjától kezdődően illeti meg. Ha a helyettesített dolgozó megszakításokkal van távol munkahelyétől, a helyettesítés időtartama nem számítható egybe, a magasabb munkakörű dolgozót júniusban 20 és augusztusban 25 napon át helyettesítő havi díjas dolgozó részére helyettesítési díj nem jár, mert az egyfolytában történt helyettesítés a harminc napot nem haladta meg. A helyettesítési díj fizetése szempontjából közömbös viszont az, hogy a magasabb munkakörű dolgozó milyen címen van távol munkahelyétől, s így a helyettesítés idejéből a rendszeres szabadság idejét természetesen nem szabad levonni. Utalunk végül arra, hogy ha a havidíjas dolgozó azonos munkakörű dolgozót helyettesít — amennyiben ez a dolgozó részére jelentős többletmunkával jár — a vállalat adhat helyettesítési díjat, és adható ez a díjazás akkor is, ha a dolgozó személyi alapbére a magasabb munkakörű dolgozó munkakörére előírt bértétel alsó határánál magasabb is,- sőt a vállalat és a dolgozó megállapodhatnak abban is, hogy a helyettesítőt megilleti a helyettesített dolgozó részére egyébként járó prémium, év végi részesedés arányos része is. A kollektív szerződés idevonat- kozóan kötelező előírást is tartalmazhat. Ismételten kihangsúlyozandó, hogy a helyettesítő dolgozó munkabére az eredeti munkakörben elért átlagkereseténél kevesebb nem lehet, még akkor sem, ha alacsonyabb munkakörben, vagy hasonló munkakörű, de alacsonyabb jövedelemmel járó beosztásban levő dolgozót helyettesít. Gépjárműkárügy Ökrös János panaszosunk Faddról írta a következő levelet: „...Ez év március 24-én mentem a CR 11—40-es rendszámú Moszkvics személy- gépkocsimmal Tolna felé. A tolnai községelőjelző tábla körül jött velem szemben egy sóderos, billenős kocsi, amely mellettem elhaladva valamit felvágott, mert abban a pillanatban az első szélvédőüveg millió darabban az ölemben volt. Az ijedtségtől, csak ahogy hirtelen visszanéztem, a nagy, festett rendszámot — FN 36— 96-ot — tudtam megjegyezni. Azt viszont, hogy a fent említett rendszámú tehergépkocsi melyik vállalat tulajdona, nem tudtam megállapítani. Ezután bementem a Biztosítóhoz, a káromat bejelenteni. A kárt fel is vették. Mivel kocsimat bemutatásra is be kellett vinni, így azt is felvették. Időközben a Biztosító május 22-én keltezett levelében közölte velem, hogy kárigényemet az FN 36—96 rendszámú gépjármű felelősségbiztosítása alapján nem tudják kielégíteni, mivel az Építőipari Szállítási Vállalat gépkocsivezetőjét meghallgatta a károkozásra vonatkozóan, aki úgy nyilatkozott, hogy a káreseményről tudomása nincs, azt nem észlelte sem a helyszínen, sem később, én azt semmilyen formában nem közöltem vele.” Levelét továbbítottuk az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatóságára, ahonnét Lux Sándor igazgató az alábbi választ adta: „A gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 42 '1970. (X. 27.) Korm. sz. rendelet 2. § (1) bek. alapján: az Állami Biztosító azokat a károkat téríti meg, amelyért a gépjármű üzemben tartója felelősséggel tartozik. Az ön leveléből is egyértelműen kitűnik, hogy a károkozóként megjelölt üzemben tartó ÉPFU 1. sz. Üzeme Pécs, az okozott kárért a felelősséget nem vállalja. A kár bekövetkezésére nézve önnek pedig bizonyítéka nincs. Ilyen körülmények között a felelősség megállapításának hiányában, az üzemben tartó helyett nem téríthetünk. Az idézett jogszabály ismeretlen gépjármű által gépjárműben okozott kár megtérítését felelősségbiztosítási alapon kizárja. Mindezektől függetlenül — figyelemmel a levélben írt indokokra — indokoltnak láttam a kért 700 forint összeg méltányosságból való megtérítését, amelynek kifizetése iránt jelen levelem megírásával egyidejűleg intézkedtem." Ml VÁLASZOLUNK A vállalati felügyeleti és belső ellenőrzésről szól a Minisztertanács 39/1978 (VII. 18.) számú rendelete, amely szerint a felügyeleti ellenőrzés célja, hogy „teljeskörűen és átfogóan értékelje a vállalat tevékenységét, annak szervezettségét, gazdaságosságát, a vállalatvezetés erre irányuló munkájának hatékonyságát, s javaslatokat tegyen a szükséges intézkedésekre.” Kiemelendő, hogy a felügyeleti ellenőrzésben részt kell venniök a felügyeleti szerv mindazon szervezeti egységeinek, illetve a tanácsnál azoknak a szakigazgatási szerveknek, amelyeknek együttes ellenőrző, értékelő munkájára a vállalati tevékenység teljes körű és átfogó megítéléséhez szükség van. A jogszabály rendelkezik a felügyeleti ellenőrzés szervezetéről, az ellenőrzés megállapításainak mikénti hasznosításáról is, a vállalati belső ellenőrzés tekintetében pedig külön-külön rendelkezik a vezetői ellenőrzésről, a vállalati tevékenység folyamatába épített ellenőrzésről és a függetlenített belső ellenőrzésről, mely utóbbinál rögzíti, hogy a belsőellenőr éves munkaterv szerint dolgozik és az ellenőrzésen kívül csak kivételesen és csak olyan munkával foglalkoztatható, amely ellenőri beosztásával nem összeférhetetlen. A rendelet a Magyar Közlöny f. évi 46. számában jelent meg, és 1978. október 1-én lép hatályba. Az oktatási miniszter 7/1978. (VII. 21.) OM. számú rendelete az állami gondozottak és az intézeti elhelyezettek önálló életkezdésének támogatását. írja elő, megjelöli a gyermek- és ifjúságvédő intézetek, nevelőotthonok idevonatkozó feladatait, és kimondja, hogy az állami gondozott az önálló életkezdéshez — ha magatartása és munkája példamutató volt — anyagi támogatásban részesíthető. Az anyagi támogatást az állami gondozott legkorábban 18. életévének betöltése, a volt állami gondozott pedig tanulmánya befejezése előtt fél évvel kérheti annak a gyermek- és ifjúságvédő intézetnek az igazgatójától, amelynek kötelékébe tartozik, illetve tartozott. A kérelmet bizottság bírálja el. A támogatás ötezer forinttól húszezer forintig terjedhet, sőt kivételes esetben harmincezer forint támogatás is adható. Az anyagi támogatás összegét évente bocsátja rendelkezésre a Pénzügyminisztérium. (Magyar Közlöny idei 48. száma.) Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Egészség- ügyi Minisztérium 310931978 Eü. M. számú közleményére, amely az üzemi ápolók képzéséről és továbbképzéséről szól, s amely szerint az egészségügyi középfokú szakképesítéssel nem rendelkező — de üzemi ápolói, üzemi asszisztensi, üzemi elsősegélynyújtó munkakörben, üzemi ápolói feladatot legalább 3 év óta ellátó dolgozó — 2 éves munka melletti általános ápolói, általános asszisztensi tanfolyam keretében középfokú szakképesítést szerezhet. A közlemény az Egészségügyi Közlöny ez évi 17. számában olvasható. Az egészségügyi szakközépiskolai szakon az esti és levelező oktatás bevezetéséről szól az oktatási miniszter 127T978 OM számú utasítása — megjelent a Művelődés- ügyi Közlöny idei 14. számában — amely szerint a munkájuk mellett továbbtanulni szándékozó egészségügyi dolgozók részére az egészségügyi szakközépiskolai szakon az 1978 r79. tanévtől négyéves időtartamú esti és levelező tagozat szervezhető. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke. Oxigéngyár Az Ózdi Kohászati Üzemekben 2,3 milliárd forintos költséggel korszerűsítették az acélgyártást. A beruházás legfontosabb létesítményei az új oxigéngyár és az elektrosztatikus porleválasztók. A képen: az oxigéngyár, mely óránként tízezer köbméter oxigént termel az acélmű számára. (MTI fotó, Manek Attila felvétele — KS) A munkaügyi viták intézésének fontosabb szabályai Elöljáróban le kell szögezni azt az alapvető célt, hogy alapos és körültekintő munkával elsősorban megelőzni kell a munkaügyi vitákat. Ez azonban a legmegfontoltabb intézkedésekkel sem mindig sikerül. Szükséges ezért, hogy a dolgozók ismerjék ezzel kapcsolatos jogaikat és lehetőségeiket. Sajnos nemcsak a dolgozók, de még gyakran a vezetők sem ismerik azokat az alapvető szabályokat, amelyek ismerete pedig nélkülözhetetlen a munkaügyi viták megelőzése, vagy a keletkezett munkaügyi vita eldöntése szempontjából. A Munka Törvénykönyvének 63. § (1) bekezdése rögzíti azt az alapelvet, hogy a dolgozó és a vállalat között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vita, a munkaügyi vita. . A dolgozó számára a Munka Törvénykönyve általában korlátozás nélkül biztosítja, hogy igényeinek érvényesítése, illetve a sérelmes vállalati intézkedések orvoslása érdekében munkaügyi vitát indíthasson. A viták eldöntésénél széleskörű közreműködési lehetőségük van a dolgozóknak és a szakszervezeteknek, mert a munkaügyi döntőbizottság a vállalat dolgozóiból alakul és a másodfokon eljáró munkaügyi bíróság ülnökei is a szakszervezeti szervek javaslata alapján választott dolgozók. A Munka Törvénykönyve szerint a dolgozó és a vállalat között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült viták a munkaügyi viták, függetlenül attól, hogy egyes ilyen vitákat nem a Munka Törvénykönyv szabályai szerint kell intézni, ez a munkaügyi vita jellegén nem változtat. Több jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalat a dolgozót munkaviszonya keretében valamely juttatásban részesítse, azonban erre a dolgozóknak nem ad alanyi jogot, hanem a juttatás a vezető mérlegelésétől, elhatározásától függ (ilyen pl. a jutalom, jutalomsza- bfidság). Miután ezekben az esetekben a dolgozónak nincs alanyi joga a juttatásra, ennek elmaradása vagy az általa reméltnek kisebb mértéke miatt munkaügyi vita nem indítható, — kivéve ha a jogszabály kifejezetten megengedi. Előfordulhat, hogy a munkáltató a részére biztosított mérlegelési jogkörével nem megfelelően él (pl. a jutalmakat elvtelenül osztja szét). Ez a magatartás beleütközik az Mt. 2. § (1) bekezdésében rögzített, a rendeltetésszerű jog- gyakorlást előíró szabályba is. Emiatt a felügyeleti szerv felléphet, az igazgatót felelősségre vonhatja. Az egyes dolgozók, akik jutalomban nem részesültek, ilyen esetben sem léphetnek fel és követelhetik maguk részére a jutalmat. Nem egyszer okoz vitát a vezetői figyelmeztetések elleni fellépés kérdése. Gyakran előfordul, hogy a dolgozót a munka irányításával megbízott vezető a munkájával kapcsolatos hiányosság miatt figyelmeztetésben részesíti. A figyelmeztetés egymagában jogkövetkezményekkel nem jár ugyan, ennek ellenére a figyelmeztetés a dolgozó számára sérelmes, ha az alaptalan, indokolatlan. Egyrészt a dolgozót társai előtt kellemetlen megvilágításba helyezi, másrészt közvetve a figyelmeztetés is járhat következményekkel (pl. később egy fegyelmi ügy kapcsán felhozható a dolgozó munkájának, magatartásának értékelésével kapcsolatban). Módot kell ezért adni, hogy a dolgozó a sérelmesnek tartott figyelmeztetés ellen is panasszal forduljon a vállalati munkaügyi döntő- bizottsághoz, kérve annak megállapítását, hogy a figyelmeztetés indokául felhozott tények nem felelnek meg a valóságnak. Általános szabály, hogy első fokon minden munkaügyi vitában a munkaügyi döntőbizottság jár el, a kivételek száma elenyésző. A Munka Törvénykönyve előírja, hogy munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani minden olyan vállalatnál, valamint annak más helységben lévő egységeinél, ahol szakszervezeti szerv működik. ' A munkaügyi döntőbizottság jó működéséhez tagjainak megfelelő kiválasztása szükséges. Miután a munkaügyi döntőbizottságnak döntenie kell a dolgozó és a vállalat között felmerült vitában, pártatlanul kell működnie. Ezt szolgálja a megalakítás módja is. A munkaügyi döntőbizottság elnökét, elnökhelyetteseit a szakszervezet vállalati szerve és a vállalat igazgatójának közös javaslata alapján a munkaügyi bíróság elnöke bízza meg. A bizottság tagjait és póttagjait azonos arányban a szakszervezet vállalati szerve, illetve a vállalat jelöli ki. A döntőbizottság személyi összetételének biztosítani kell, hogy a pártatlanság mellett megfelelő ismeretekkel felvértezve járhasson el és bírja mind a dolgozók, mind a vállalat vezetésének bizalmát. Ennek érdekében a jogszabály általános elvként leszögezi, hogy a munkaügyi döntőbizottságban való közreműködéssel a vállalat körülményeit jól ismerő, köztiszteletben álló, megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező feddhetetlen dolgozót kell megbízni. DR. UHRIN JÁNOS, a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság elnöke (Folytatjuk)
