Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
1978. augusztus 9. Képújság 5 A fejlesztés lehetőségei Méhek, virágok, forintok A háttéripar Bár a szorgossággal kapcsolatban a hangyákat szokás emlegetni, azért a méhek sem lusta népség. Ennek a megállapításnak illusztrálására egy rövid számolás: egy hektáron átlag hatvanezer napraforgó van, egy tányéron hétszáz virág, az negyvenkétmillió napraforgóvirág, némelyiket, pontosabban a zömét kétszer, háromszor is meglátogatják a bogarak, lehet utánaszámolni, bizony van nyüzsgés, még akkor is, ha ezt a feladatot két-három család méh végzi. Felvételeink a sióagárdi tsz kísérleti parcelláin készültek, ahol tizenkét külföldi hibridfajtát tesztelnek. Ide telepítette ki méheit Zehán Gergely, aki hivatalból is méhész, a Hungaronektár megyei szaktitkára és szabad idejében is a méhészkedés a kedvenc időtöltése. 1957 óta foglalkozik intenzíven a méhekkel, jelenleg negyven családdal. Ezek elhelyezése méhészkocsin, pontosabban konténerben történik, a módszernek több előnye van a hagyományossal szemben, ezért elterjesztése a gyakorlatban a méhészetek fejlesztésének egyik hatékony lehetősége. A MÉM a méhészet műszaki fejlesztési programja keretében az ágazat fejlesztését tűzte ki célul. Ehhez a méhészeknek az illetékes pénzintézetek — kedvező hitelfeltételekkel — támogatást adnak, Zehán Gergely is ezt a segítséget vette igénybe. A konténer több előnnyel is rendelkezik: fiókos belső elrendezése lehetővé teszi, hogy a mézet növényfajtánként lehet különíteni, egyszerűbb a kezelés. Nagy előny, hogy gyorsan és könnyen mozgatható, hiszen egy-egy növényi kultúra elvirágzása után másik méhlegelőt kell keresni — például akácvirágzáskor két, három megyével távolabb — ilyenkor a rövidebb áttelepülési idő, egyben több mézet is jelent. Figyelemre méltó a megoldás abból a szempontból is, hogy a vegyszeres növény- védelem egyre szélesebb alkalmazásával a gyors áttele- pülés egyik tábláról a másikra a méhek megóvását is szolgálja. A haszon kölcsönös, vagyis a másik oldalról nézve a szövetkezet részéről is kívánatos az együttműködés. Azoknál a kultúráknál, amelyek nem önmegporzók, a méhek munkája jelentős termésnövelő tényező: a méhek kitelepítése a virágzás idejére harminc, negyven százalékos termésnövekedést eredményezhet a napraforgóban. * A nápraforgó beporzása, méhek igénybevételével, érdeke a mezőgazdasági üzemnek. A sióagárdi termelőszövetkezet vezetői meglátták a beporzásban rejlő többlettermés lehetőségét, a termés minőségének javítását, ezért „fogadták fel” a méheket a napraforgó beporzására. Egyébként érdemes megismerni a napraforgó méh- beporzás-„technológiáját”. íme, így ajánlja a szakirodalom a napraforgó beporzásában rejlő lehetőséget- hasznot. MÉHMEGPORZÁS NAPRAFORGÓN Virágzás ideje: június 20— augusztus 20. kb. két hónap. Egy fészek virágzat egy-két hétig, egy tábla 3—5 héten keresztül virágzik. Termékenyülés: a szél nem tudja a megporzást elvégezni, mivel a termékenyülés csak mechanikai inger hatására tud bekövetkezni. Ezt a mechanikai ingert a vadrovaroknak, illetve a méhek- nek kell elvégezni. Elvonó növényei: a méhek több kilométerről is látogatják. Elvonó növénynek számításba jöhet a lucerna, ha közel van. Méhészeti értéke: szeszélyes mézelőnövény. Esetenként pergetni is lehet napraforgóról, míg máskor etetni kell a családokat. Gazdasági értéke: a méh- megporzás nemcsak a termékenyülésre, hanem az ezer- magsúly-növekedésre és a magvak olajhozamára is jó hatással van. Méhcsalád-szükséglet: kettő-három méhcsalád hektáronként. A méhcsaládok helyes elhelyezése a napraforgótábla négy oldalán célszerű. Térítendő díjazás: méhcsaládonként 100,— Ft, plusz a napraforgótáblára oda- és visszaszállítás. JOBB KIFEJEZÉS híján a háttéripar megjelölést alkalmazzák a szakemberek mindazokra a cégekre, tevékenységekre, melyek elengedhetetlenül kapcsolódnak a végtermék-kibocsátók munkájához, alkatrészeket, részegységeket állítván elő. Közreműködők, bedolgozók kiterjedt hálózata ez, ha — a nemzetközi tapasztalatokat összegezünk. Hazai viszonyaink között egyre inkább érezzük ennek a hálózatnak — hiányát. Friss és nagy súlyú dokumentumot idézve: az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozatában — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk ‘ fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — azt olvashatjuk, hogy „A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben felhasználható előgyártmányok, alkatrészek,, részegységek hazai gyártásának és külkereskedelmi forgalmának növelése, s ennek révén mindinkább a ,gépépítés’ megvalósítása”. Ami a gépiparban kulcskérdés, az a többi területen sem szorul a hátsó sorokba. Laikusként, pusztán a józan észre hagyatkozva is könnyen beláthatjuk, sokkal célszerűbb — a legegyszerűbb esetet választva — ott csavarokat készíteni, ahol ehhez automata gyártósorok, kellő tapasztalatú dolgozók, megfelelő anyagok, szerszámok, műveleti utasítások állnak rendelkezésre, mint ott, ahol mindezek a feltételek hiányoznak. Mégis, gyárak, vállalatok sora kényszerül arra, hogy a termékeihez nélkülözhetetlen csavarokat, — azaz, hogy hivatalosak legyünk: kötőelemeket — készítsen, mert ebben az esetben a háttéripar a szükségleteknek mindössze 43—46 százalékát képes fedezni. Nemcsak a csavarokkal állunk így, hanem a szerszámokkal úgyszintén. A fejlett ipari országokban a szerszámkészítés nagy üzlet. Erre szakosodott, azaz munkaerővel, technikával, technológiával erre specializálódott cégek fényesen megélnek belőle. Itthon viszont még ott tartunk, hogy a megbízhatatlan szállítások, a minőséget érő kifogások, s nem utolsósorban az el nem fogadott megrendelések miatt vállalatok serege szervezi meg, tartja fenn a maga kü- lönbejáratú szerszámüzemét. Messzire nyúló, történelmi okai vannak annak, hogy az ipar a végtermékre koncentrál, hogy az árutermelésben igazi értéke a gépnek, komplett berendezésnek van, s az alkatrész, a részegység előállítása a szervizeléshez, a javításhoz szinte teher. Emiatt azután a drága technikai javak szorulnak kényszerpihenőre, s az sem ritka ese^, hogy egy szétszedett gép alkatrészeivel javítják meg a hasonló másik kettőt. Alig különb akkor a helyzet, amikor magához az új áruhoz kell az alkatrész, a részegység. A partnerek ódzkodnak, mert több a hasznuk, ha maguk is kész terméket állítanak elő, mintha alkatrészeket készítenének, s a húzódozás láttán a megrendelő végül is másfelé kutatja a megoldást: kooperáció helyett — pénzt, fáradságot nem kímélve — kénytelen maga berendezkedni a gyártásra. A miért van így-re kétféle irányban kereshetjük a magyarázatot. Az egyik irány: az ipar szervezeti fölépítése sokkal inkább tükre a hagyományoknak, mint a mai szükségleteknek. Kevés a kis- és közepes vállalat, ahol gyorsan, rugalmasan képesek kielégíteni a változó igényeket, s e szerény tábor is apad, mert divat a beolvasztás, a nagyobb céghez történő odacsatolás. A másik irány: a szakosodást, a specializálódást az ösztönzési, hitelezési szabályok nem értékelik (nem bátorítják) kellő módon. Az a néhány tucat vállalat, szövetkezet, amely a szocialista ipar több mint ezernégyszáz egységéből ilyen tevékenységet folytat, örökös fejlesztési, s forgóalaphiánnyal küzd. VÁLTOZTATNI a helyzeten nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlenül szükséges, ám mint a vázoltak mutatják, a teendők bonyolultak. Ezért hiba lenne itt is arra várni — mint sok minden másban —, hogy először ,fent”, illetve „lent” lépjenek. A fenti és lenti lépések nem azonosak, nem cserélhetők fel, egyik a másikat nem helyettesítheti! Éppen ezért az ösztönzési rendszer finomítása éppúgy része a mai állapotok kedvező irányú változtatásának, mint a vállalatok közötti kapcsolatok áttekinthetőbbé tétele. MÉSZÁROS OTTÓ Takarékszövetkezetek takarékos megyében Tolna a takarékos megyék közé tartozik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az OTP-ben, de a takarékszövetkezetekben, az úgynevezett „falusi bankokban” is állandóan nő a lakosság betétállománya. Az OTP-vel hírekben, beszámolókban gyakrabban találkozunk, ezért most inkább a takarékszövetkezetek munkájáról tájékoztatjuk olvasóinkat. Megyénkben tizenhét „falusi bank” működik. A működési területen élő lakosok száma 235 ezer, a ti?enhét takarékszövetkezet taglétszáma hatvanezer. A taglétszám növekedése folyamatos. Érdemes megfigyelni, hogy az idei év első felében lényegesen magasabb volt a befizetés aránya a kifizetéssel szemben, mint a múlt év első két negyedében. Az ösz- szes betétnövekedés kilencven százaléka a kamatozó betét növekedéséből következett be, mintegy nyolcszázaléknyi a takaréklevél-növekedés, figyelmet érdemel még a gépkocsibetét emelkedése és szinte elhanyagolható a nyereménybetét teljes összege, főként növekedése. Valamivel kevesebb kölcsönt folyósítottak az idei év első felében a takarékszövetkezetek, mint 1977 azonos időszakában, a törlesztésnek a kölcsönösszeghez való viszonya azonban lényegesen javult, ami a többi között azt is jelzi, hogy a lakosság eladósodásától nem kell félni. Érdekes végigtallózni a kölcsönfolyósítások megoszlását kölcsöntípusonként. A legmagasabb a személyi kölcsön összege, kétszer annyi, mint a termelési kölcsöné, és majdnem kétszerese az építési kölcsönének. a kisipari kölcsön összege szinte elhanyagolható. Az egy lakosra jutó betét- állomány Zombán a legmagasabb, Döbröközön a legalacsonyabb. A kihelyezett pénztárak közül Györköny- ben a legnagyobb a betétállomány és Kétyen a legkisebb. Az előbbi helyen egy év alatt közel tízszázalékos volt a növekedés az utóbbin valamelyes csökkenés következett be. S végül írjuk le, mennyi volt az összes betétállomány Tolna megye takarékszövetkezeteiben 1978 első félévének végén: 777 és fél millió forint, hetvenmillióval több, mint a megelőző év első felében, L. Gy. Dombouar kereskedelme — Milyen a város kereskedelmi ellátottsága és a kereskedelemnek milyen fejlődése várható? — kérdeztük Micheller Józseftől, a városi tanács kereskedelmi és ellátásfelügyeleti osztályának vezetőjétől. — A lakosság számának növekedése, jövedelmének, igényeinek fejlődése megköveteli, hogy ne csak a mai gondokkal, hanem a közeljövőben jelentkező igényekkel is számoljunk, — mondotta Micheller József. — Ezért a városi tanács határozatot hozott, hogy készítsük el a város kereskedelmi fejlesztésének tizenötéves tervét. Ez a terv elkészült, kisebb módosításokkal el is fogadták. — Milyen napi gondjaik vannak? — Az élő baromfi árusításával voltak problémáink, de most a közegészségügyi felügyelő megvizsgálta és alkalmasnak tartotta élő baromfi árusítására az ÁFÉSZ Erzsébet utcai boltját. Azóta ott is árusítunk élő baromfit. Osztályunk nemrég vizsgálta meg a város területén lévő elárusítópavilonokat. Megállapítottuk, hogy jobb lenne ezek helyett öt—hat nagyobb alapterületű, korszerű zöldség-gyümölcs boltot létesíteni, de egy-egy ilyen bolt közel egymillió forintba kerülne, így javaslatunk csak fokozatosan, több év alatt valósítható meg. Jelenleg az ellátás szempontjából szükség van a pavilonokra. — Milyen jelenleg a váróS' és környéke kereskedelmi hálózatának fejlettsége? — Dombóváron a 19 magánkereskedőt is figyelembe véve 105 kiskereskedelmi és 41 vendéglátóipari üzletünk van. A város környéki községekben hat magánkereskedővel együtt 101 kiskereskedelmi, 34 vendéglátó és árusítóhely áll a vásárlók illetve vendégek rendelkezésére. Nemcsak a város környékén, hanem Dombóváron is gond, hogy ezek nagyrészt kis alap- területű, raktárral nem, vagy csak kis raktárral rendelkező boltok. Felszámolásuk, illetve nagy alapterületű, korszerű boltokra, vendéglátó egységekre történő felcserélésükre a fejlesztési lehetőségek szerint kerülhet csak sor. — Milyen új kereskedelmi egységek nyitottak a közelmúltban? — Ebben az ötéves tervben nyílott egy új ABC-áru- ház, megnyílt a kertvárosi önkiszolgáló bolt és a Szász söröző, új üzlethelyiségbe került a 2. számú önkiszolgáló bolt, megnyílt a mező- gazdasági szaküzlet, a guna- rasi élelmiszerbolt, korszerűsítettük a 3. számú önki- szolgáló boltot, beindult a csavaripari vállalat konyhája, az AFIT-nál és az Unió szövetkezetnél munkahelyi boltot nyitottunk és Tüskepusztán is átadtunk egy új élelmiszerboltot. A város környékén is jelentős változások voltak. Gázcseretelep készült Jágónakon, Kapos- szekcső-szőlőhegyen. Süt- vénypusztán és Kapospulán. Húsboltot nyitottunk Atta- lán és Kapospulán, üzemanyagtöltő állomást kapott Kaposszekcső. Korszerűsítettük a várongi és a dai- mandi boltokat, Szakoson megoldottuk a fűtőolaj-értékesítést, Dalmandon pedig a tőkehús-árusítást. — Mi az amit nélkülöznie ök kellett a vásárlóknak az elmúlt időszakban? — Vágott baromfiból időnként hiányos a választék, de állandó készlettel rendelkezünk. Élő halból sem volt mindig zökkenőmentes az ellátás. Édesipari termékekből sem tudtunk az igényeknek megfelelő mennyiséget árusítani, ugyanígy disznóölések körül néha napokig nem lehetett rizst kapni. — A kereskedelmi hálózat fejlesztését milyen irányban folytatják? — Mint már említettem, tervünk a kis, korszerűtlen üzlethelyiségek fokozatos felszámolása. Szeretnénk elérni, hogy huzamosabb ideig hiánycikk semmiből sem legyen, ugyanakkor a készletek, a választék bővítését tervezzük. Továbbra sem célunk azonban a városkörnyéki községekben nagyobb értékű háztartási iparcikkek nagy választékának árusítása. Ezekben a falvakban elsősorban a napi’ fogyasztási cikkeket fogjuk árusítani, mert véleményünk szerint egy televízió, mosógép, vagy komolyabb rádió megvásárlásáért érdemes beutazni Dombóvárra, mivel a városi boltoknak szélesebb az áruskálája. A városkörnyéki boltokat ugyanakkor szeretnénk ruházati cikkekkel jobban ellátni és ezekben "a községekben is szeretnénk megoldani a melegétel fp-, gyasztásának lehetőségéi!,J ami jelenleg csak KurdPSte van. áiö — Köszönjük a beszélgetést. TAMÁSI | Napjaink témája | A méhkaptárak is konténerbe kerültek, s ett a „legelő" központi helyén állítják fel Egy tányéron hétszál virág von A „munkások" virágport, mézet homok a kaptárba
