Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
1978. augusztus 9. riiÉPÜJSÁG 3 Bonyhádi járás Előnyben a többgyermekesek Műtrágya és növényvédő szerek Korszerűtlen védőfelszerelés A bonyhádi járási népi ellenőrzési bizottság megvizsgálta a járás termelőszövetkezeteiben a műtrágya és a növényvédő szerek használatát. A vizsgálat kiterjedt a takarékos felhasználás, a tárolás ellenőrzésére, valamint arra, hogy mindehhez milyenek a gazdaságok tárgyi és személyi feltételei. Megállapításaik döntő többsége igen örvendetes. Szabálytalanságot egyik szövetkezetben sem találtak. Annál több a vizsgálat — nem csupán erre a járásra érvényes — tanulsága. A vizsgált időszak 1976-tól ez év első félévéig terjedt. A felhasznált műtrágya mennyisége ebben az időszakban összesen 17 százalékkal emelkedett, de nem mindegyik gazdaságban azonos arányban. A járási NEB realizálási javaslataiban is kitért arra a bizonyára nem újkeletű tanulságra, hogy a terméseredmények növekedése nincs egyenes arányban a felhasznált műtrágya mennyiségével. Míg például a zombai szövetkezetben jelentősen emelkedett a termésátlag úgyszólván változatlan mennyiségű, műtrágya felhasználásával, addig a járás egy másik gazdaságában 59 százalékkal több műtrágyát használtak fel, mégsem emelkedett jelentősen a kukorica kivételével, a termés mennyisége. Az egyik tanulság, hogy nem érdemes vég nélkül emelni az adagokat, mert nem hasznosul, a másik pedig az, hogy az egyéb munkák elvégzésének a színvonalát is emelni kell. Az összes műtrágya meny- nyiségén belül is szembeötlően, 34 százalékkal emelkedett a nitrogénfelhasználás, •amire azért figyeltek fel a népi ellenőrök, mert ez a legdrágább. Érdemes ezen a területen is elvégezni az érintett szövetkezeteknek a gazdaságossági számításokat, mint ahogy erre a NEB is felhívta a figyelmet. Vizsgálták azt is, hogyan alakultak a műtrágyázás Ez nem valami kényelmes költségei az összköltségen belül, és kiderült, hogy ez is növekedett, aminek részben az az oka, hogy drágábbak lettek. Egyedül Zombán sikerült elérni, hogy bár a fel- használás nőtt, a költségei csökkentek, ami a kimagasló termésátlagnak köszönhető. Megállapították a népi ellenőrök azt is, hogy 1976-ban egy mázsa termék előállítására kevesebb műtrágyát használtak, mint egy évvel később, ami a hatékonyság csökkenését jelzi. Azt már persze minden gazdaságban külön-külön lehet csak eldönteni, hogy ennek mi az oka. Annyi azonban bizonyos, hogy a hektáronkénti 6—7 mázsa műtrágya elszórása csak akkor indokolt ha kifejezetten javítani akarják a rossz talajt. A tárolás mindegyik szövetkezetben megoldott. A vizsgált öt üzem közül kettőben úgy, hogy nem is tárolnak, mert a Hőgyészi Agrokémiai Társulás tagjaiként azt onnan kapják. Ezek a gazdaságok jelezték, hogy a társulás nem működik kifogástalanul, sok esetben nem a kért formában kapják meg a hatóanyagokat. Ebben a járásban is gondokat okozott tavasszal a nitrogénhiány. A felhasználásról minden esetben talajvizsgálat után döntenek, amit ez évtől kezdve a Tolna megyei állami gazdaságok laboratóriuma végez el. A rendszerhez tartozó üzemek minden esetten figyelembe veszik a javaslatokat. A műtrágya fel- használásának személyi és tárgyi feltételei megvannak. A vizsgált üzemekben, egy kivétellel használnak lombtrágyát is, rendszerint a növényvédelemmel egyidőben. Különösen a zombaiak értek el jó eredményeket ezzel a módszerrel. A jövőben a termelőszövetkezetek növelni akarják a kezelendő területet. A növényvédő szerek beszerzése minden évben gond. A gyomirtókból rendszerint nem kaphatók a legjobb és a legolcsóbb fajták. A tárolás mindegyik szövetkezetben kifogástalan. Hozzáértő szakemberek is vannak. A Növényvédő Állomás jelzéseit időben megkapják. A továbbképző tanfolyamok elvégzése kötelező. A gépellátottság is jó, a védőfelszerelések megvannak. Ezek minőségével viszont nem lehetünk elégedettek. Mindenütt panaszkodtak a dolgozók, hogy használatuk kényelmetlen, sokszor majdnem lehetetlen, a gumikesztyűk átengedik a permetlevet. A méregraktá- rak vezetése kifogástalan, indokolatlanul magas készletet sehol nem találtak. A vizsgált időszakban mérgezés nem volt. Ihárosi Üjabb lakásépítési területek Megkezdődött az országban a hatodik ötéves terv lakás- építési programjának előkészítése, s bár két és fél év még hátra van az ötödik ötéves tervből, mégsem korai, hanem nagyon is időszerű ez a munká. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Országos Tervhivatal közös irányelvek kiadásával sietett a lakásépítésben részt vevő szervek segítségére, hogy elkerüljék azokat a buktatókat, amelyek a jelenlegi tervidőszakban nehezítik a lakásépítési feladatok teljesítését, időben megteremtsék az egyenletes ütemű munka feltételeit. A lakásigénylések megoszlása szerint az a legfontosabb feladat, hogy a városokban gyorsítsák, javítsák a lakásellátást, s így mielőbb új otthonhoz juttassák a több gyermekes családokat és a családalapító fiatalokat. Az előkészületek alapja az építési területek kijelölése. Elsősorban a több szintes házakból tervezett lakótelepek helyét kell kiválasztani, de nem halasztható későbbre a családi házas területek kijelölése sem. összehangoltan kell gondoskodni az építési területről, s ehhez tartozik az is, hogy számításba vegyék az új lakónegyedeket ellátó kereskedelmi és egyéb szolgáltató létesítmények, valamint közművek, közlekedési hálózatok területi igényeit is. Szükséges, hogy az állami lakásépítésben az eddiginél jobban számoljanak a lakásigénylők és -vásárlók differenciált igényeivel és szokáH saival. Osztott típusú, több szobás lakások kialakításával kell segíteni a több gyermekes családok elhelyezését. Indokolt, hogy az idősek és az egyedülállók elhelyezésére növekvő számban létesítsenek kis alapterületű lakásokat a meglevő szoba- konyhás lakóházak korszerűsítésével, vagy a szobabérlők és a nyugdíjasok új házainak felépítésével. A lakó- és kommunális épületek kivitelezésében elsősorban típusterveket kell alkalmazni, ami az építés gazdaságosságának fontos feltétele. Az ésszerű takarékosság diktálja azt a követelményt is, hogy a városok ne vigyék túlzásba h magas lakóépületek létesítését, amelyre a jövőben is külön engedélyt kell kérni. A középmagas — 10 emeletig — lakóházak arányát is meghatározták. Így a fővárosban a lakásoknak legfeljebb 90. a megyei városokkal rendelkező megyékben és a budapesti agglomeráció városaiban legfeljebb 50, a többi megyében mindössze 30 százaléka épülhet középmagas épületben. A bontás és egyéb ok miatt megszűnő lakások száma sem haladhatja meg az átlagos lakásállomány évi egy százalékát. Ugyanakkor fontos követelmény, hogy a szükségessé vált bontással együtt tervezzék meg az el- távolítandó épületek lakóinak elhelyezését is, hogy ez a lakáspótlás ne akadályozza az új lakótelep ütemes építését, és ne okozzon feszültséget a lakáselosztásban sem. (MTI) Újabb 140 A bátai téesz farmján 110 ezer baromfi van. Ezek negyede még jérce. A többi évente 24 millió — export — tojást tojik. Ám nemcsak a minőségre büszkék a telep dolgozói, hanem arra is, hogy az országos átlagnál huszonöt százalékkal kevesebb 160 gramm takarmány ráfordításával állítanak elő egy tojást. ezer tyúk Hamarosan rekonstrukció kezdődik a tyúkfarmon. A nyolcéves tojóketreceket korszerűbbre cserélik. A négy évre tervezett munka során a telep valamennyi háromszintes sorát négyszintesre cserélik, s a bővítés eredményeként közel negyedmillió tyúk fér majd el az ólakban. Négyszemközt III. Három ellenszavazat Izsák Gyula, a bátaszéki Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke. — Gyula, lapozzunk egy kicsit vissza. Amikor itt gyakornokként kezdted a szakmát, Maul János keze alatt, éppen így nyár derekán jártam itt, akkor azt mondtad, jó gazda akarsz lenni. — Népköztársasági ösztöndíjasként végeztem Gödöllőn, itt kezdtem Bátaszéken és itt vagyok most is. Nem volt szerződésem a szövetkezettel. Alig telt le a gyakorlati időm, máris kineveztek állat- tenyésztési brigádvezetőnek. — Bátaszéki gyerekként itt kezdted, s lettél elnök... — No, nem egészen, mert két és fél éves voltam, amikor Bátaszékre kerültünk 1948-ban. De szívemmel, véremmel idevaló vagyok. Ez, annyiban jó, hogy tudniillik én ismerem az embereket, ők szintúgy ismernek engemet. Maul János elvtárs keze alá kerültem. 1970-ig dolgoztam ebben a beosztásban. Közben a szövetkezet hármasa Állami Díjat kapott. — Neked mi közöd volt ehhez? — Én a komplexbrigádnak voltam a vezetője. Ez a csapat növénytermesztéssel foglalkozott, és amikor rájöttem, hogy a technikai fejlesztés elmaradt, akkor már hiába akartunk a munkások bérezésén is változtatni, késő volt. Először a munkában eltöltött órák szerint béreztünk, később, amikor a két brigádból egy lett, jöttek közénk híg emberek is, s máris nem érvényesült a korábbi jó, nem differenciáltunk. — Tehát voltak hanyagok. — Nem is kifejezés. Elkéstünk. Megrekedtünk, azt hittük, hogy a mi módszerünk a legjobb, hiszen a szakma akkor ezt elismerte, jöttek ide újságok, filmesek minden. — Erre az időre tehetjük a szövetkezet első válságát. — Úgy is mondhatnám, de nem lehet egyértelműen elhatárolni. Amikor egyesültünk Alsónyékkel, engem a bátaszéki kerület növény- termesztési ágazatának vezetőjévé neveztek, választottak. Közben elvégeztem a növényvédő szakmérnöki kollégiumot, szereztem diplomám mellé még egyet. — Mi volt az oka abban az időben a szövetkezet hanyatlásának? — így visszatekintve, a fegyelmi helyzetben látom, bár akkor érthető okok miatt engem csak a komplexbrigád bérezése foglalkoztatott közelebbről. — Azután jött a második válság, amikor a három állami díjas vezetőnek menni kellett. — Több mint tizenötmillióba került a szövetkezet konzervgyári programja, ez állított fejre bennünket. Egy ilyenfajta szövetkezetnek nincs annyi anyagi ereje, hogy a kezdet kudarcát elviselhesse. A konzervüzemet minden fórumon támogatták, de a pénzügyi-elszámolási helyzete áthidalhatatlan volt. Ebbe buktunk bele és jószándékú vezetőink is. Közrejátszottak üzemviteli és személyi problémák is. — Én mondjam ki, hogy az Állami Díj megnyugtatta, kényelmes állapotba helyezte a vezetőidet? — Megteheted. Kívülről más a leányzó. Az viszont tény, hogy amikor az Állami Díjat megkapták vezetőink, ötszáz hektár szántatlan volt tavasszal. — Szóval elmentek a vezetők hárman, és jött egy új elnök. Maradtál az ágazat élén. — Igen. — S mégis megválasztottak elnöknek, úgy hiszem 1978. január 16-án volt a választási gyűlés. — És milyen zűrös! Igaz, már előtte volt itt a községben vihar, csoportosultak az emberek. Az elnök, meg a főagronómus közötti vita kikerült az utcára. A főagronómus ellen pártfegyelmi indult, s három nap múlva az elnök, meg a párttitkár ellen is. Amikor Vincze József, az elnök ellen kezdődött fegyelmi, azonnal lemondott, — Ekkor gondoltad, hogy elnök leszel? — Soha nem gondoltam rá. — Hogyan tudtad meg, miként értesültél, hogy a jelöltek között vagy? — Nézd, elindult a községben a politikai munka. A pártbizottság, meg a megyei tanács emberei járták a falut és kérdeződtek az emberektől, úgy hiszem legalább százötven ember véleményét kérték, amint később volt szerencsém ezt megtudni. — Egyedül voltál jelölt? — Nem. Dér László, a jelenlegi főagronómus, akkori kollégám, munkatársam volt a másik jelölt. Behívattak bennünket a járáshoz és ott azt mondták, hogy az elbeszélgetések alapján én nagyobb eséllyel léphetek fel. Ekkor tudtam meg, hogy ketten vagyunk jelöltek. — Talán volt a „mélyben” aknamunka? — Volt. Az akkori főagronómus szervezkedni kezdett ellenem is, miután a Vincze elvtárs ellen is szervezkedett. De, összejött neki a probléma, a pártból először kizárták, majd utolsó figyelmeztetést kapott. Szakmai kérdésben első osztályú ember, de emberi magatartása esett erős kifogás alá. — És amikor megválasztottak? — Én akkor megköszöntem a tagság bizalmát, és azt mondtam, hogy nem vagyok hajlandó együtt dolgozni Sióvölgyi elvtárssal. — Ezt a közgyűlésen mondtad? — Igen. Mellettem ült a Sióvölgyi elí/társ, a főagronómus az elnökségben. Ott mondtam el a tagságnak, hogy jó szakembernek tartom, de nem vagyok hajlandó vele együtt dolgozni. — Ott a közgyűlésen, nyílt színen mondtad ezt? — Ott. — Ki tudott erről előzőleg? — Hát a feleségem, néki mondtam, hogy az az ember bármilyen kitűnő szakember, nekem nem tud partnerem lenni. — És a tagság? — Amikor a közgyűlés szemébe mondtam ezt, akkor dörgő taps keletkezett a teremben. — Nem féltél? — Nem. Nyíltan beszéltem, őszintén. Az emberek ezt megérezték, azonosultak velem. — Nem szerették a fő- agronómust? — Nem. Ott, amikor néhány felszólalás elhangzott, lemondott a főagronómus! beosztásáról Sióvölgyi elvtárs. — Tehát Dér László volt a másik elnökjelölt... — A kezdetben. Ma főagronómus. Állítom, kitűnő a munkakapcsolatunk, jól megértjük egymást. Az ellenlábasokban persze megállt az ütő, hogy mi együtt és jól dolgozunk. — Konkrét eredmények? — Nézd. az emberek dolgoznak, jól érzik magukat. Minden tavaszi "növényt időben elvetettünk, azt hiszem a megyében az elsők között végeztünk a betakarítással, majdnem kétezer hektáron, borsónk negyvenöt vagonnyi, kifogástalan volt. — Úgy tudom, te vagy a megyében a legfiatalabb termelőszövetkezeti elnök. — Nem. Palásti Árpád az, aki a növénytermesztési ágazatban helyettesem volt, de tavaly kikérték őt a tengelic- szőlőhegyi szövetkezet elnökének. Ö két évvel fiatalabb mint én. Harminckét éves. — Még egy kérdés, Gyula. Ha akarsz válaszolj, ha nem, anélkül fejezzük be az interjút. Az állami díjas vezetők közül járnak-e hozzád? — Örülök, hogy kérdezed. Soha nem titkoltam, hogy Báli elvtárstól, meg a Maul János bácsitól sokat tanultam. Báli elvtárs az utóbbi időben rendszeresen eljön hozzánk a vezetőségi gyűlésekre. Azelőtt nem engedték a szövetkezetbe. — És Vincze József? — Ö nem jár hozzánk, de én mindig tisztelem, nem rajta múlott, azaz nem csak rajta, hogy úgy ment el tőlünk, ahogy elment. — A lövődről? — Itt akarok nyugodtan dolgozni, élni. PÁLKOVÁCS JENŐ Korszerű növényvédelem Izsók Gyula
