Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
2 «ÉPÚJSÁG 1978. augusztus 9. Hazaérkezett a VIT-delegáció (Folytatás az 1. oldalról) Óvári Miklós beszéde — Örömmel és nagy szeretettel köszöntőm a havannai világifjúsági és diák- találkozón részt vett magyar küldöttséget a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, egész társadalmunk és mindazok nevében, akiknek szeretete és figyelme, bizalma és érdeklődése elkísérte önöket a távoli földrészre. Most együtt örülünk annak, hogy megbízatásukat sikeresen teljesítették és tapasztalatokban gazdagon, a becsülettel végzett munka tudatával, jó egészségben visz- szaérkeztek szülőföldjükre, családjuk, barátaik, munkatársaik körébe. — A XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó eredményeinek és tanulságainak részletes összegzését nyilvánvalóan csak később lehet majd elvégezni, a sajtó jelentéseiből, a televízió közvetítéseiből, s Maróthy László elvtárs imént elhangzott szavaiból azonban már most is levonhatjuk azt a legfontosabb következtetést, hogy a fesztivál elérte célját: a békét és a haladást szolgálta. A fesztivál szemléltető választ adott arra a kérdésre, hogy milyen a mai világ élenjáró ifjúsága, milyen vágyak, szándékok és törekvések vezérlik gondolatait és tetteit. Láttuk, tapasztaltuk mind a tiszta, őszinte öröm, a kirobbanó vidámság mélyen emberi érzelmeinek, mind a politikai érettségnek, a felelős gondolkodásnak, a tettrekészségnek, a megfontoltságnak és a lelkesedésnek nagyszerű megnyilvánulásait. Nem igaz, hogy ez az ifjúság feleslegesnek érzi magát és ezért pótcselekvésekre kényszerül. Nem igaz, hogy nem látja munkája, harca, élete értelmét és ezért közömbös a világ dolgai iránt. Nem igaz, hogy bizonytalannak látja jövőjét és ezért csak a mának él. — A fesztivál megmutatta, hogy a találkozó résztvevői és a mögöttük álló milliók tudják és értik, hogy most és a következő évtizedekben rajtuk is — és egyre inkább rajtuk — múlik, hogyan alakul az emberiség sorsa. — Erejüket megsokszorozza egységük, szándékukat bearanyozza a barátság, akaratukat megacélozza a szolidaritás, elszántságukat növeli a vállalt felelősség. Fidel Castro elvtárs a feledhetetlen záróünnepélyen felidézte a spanyol köztársasági harcosok híres „No pa- saran!”-ját. A fesztivál hitet tett: a világ haladó ifjúsága tette azokat, akik kevésbé tiszta szándékkal érkeztek Havannába. Elszigetelődtek azok a csoportok és személyek, amelyek, illetve akik szerették volna megzavarni a VIT menetét, befeketíteni egyes szocialista országokat. A fesztivál nemes eszméje megerősödött és további híveket szerzett Kubában. Havanna nagy tanulsága, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok békepolitikája, az enyhülésért, a leszerelésért, a békés egymás mellett élésért vívott harca mind nagyobb visszhangra talál a világ haladó ifjúságának körében. Havanna még magasabbra emelte az antiimperialista szolidaritás, a béke és a barátság zászlaját! A siker egyik döntő forrása, hogy a kapitalista gazdasági blokád és rágalomhadjárat terheit viselő szocialista Kuba kitűnőre vizsgázott: a párt, a kormány és a KISZ, az egész nép szívügye volt a fesztivál. Mindenki, még a szocialista Kuba ellenfelei is kénytelenek elismerni a kubai nép hatalmas eredményeit a nemzetközi porondon és hazája építésében. A fesztivál csak tovább növelte a szocialista Kuba nemzetközi súlyát és tekintélyét. — Tizennégy nehéz, de gyönyörű nap áll mögöttünk. Talán kissé fáradtan, de közös ügyünk igazában megerősödve, gazdag élményekkel érkeztünk haza. A VIT- küldöttek munkája természetesen ezzel még nem ért véget. Valamennyien jól tudjuk, hogy a rengeteg élményt nehéz megosztani, de kötelességünknek tartjuk, hogy mindenről híven beszámoljunk társainknak, ifjúságunknak és minden érdeklődőnek. — Még egyszer megköszönjük, hogy mi kaptunk megbízatást a XI. VIT-en való részvételre. Azon leszünk, hogy mindazt a szépet és jót, ami ezzel nekünk jutott, helytállásunkkal szolgáljuk meg, ott, ahol hivatásunk szerint dolgozunk — mondotta befejezésül Maróthy László. Ezt követően Óvári Miklós köszöntötte a Kubából hazaérkezett fiatalokat. A hazaérkező VIT-küldöttsé get a Ferihegyi repülőtéren Óvári Miklós, az MSZMP P B tagja, a KB titkára köszöntötte. nem engedi meg, hogy az imperializmus, a fasizmus, a reakció sötét erői áttörjenek. A kolonializmus és a neo- kolonializmus erői nem fognak áttörni! A fajgyűlölet hirdetői, a népek közötti ellentétek szítói nem fognak áttörni! A fegyverkezési verseny kezdeményezői, a háborús gyújtogatok nem fognak áttörni! Óvári Miklós megállapította: a fesztivál megerősítette a békés jövőbe vetett reményt, majd így folytatta: — Közvéleményünk nagy figyelemmel követte a magyar küldöttség munkáját. Csak az elismerés hangján szólhatok arról, hogy népünk, ifjúságunk küldöttei lelkes, fáradságot nem ismerő munkájukkal hozzájárultak a fesztivál sikeréhez, méltóan képviselték szocialista hazánkat, erősítették a magyar és a kubai nép barátságát, a szocialista országok testvéri ifjúságának egységét, s kifejezték népünk szolidaritását a békéért, a társadalmi haladásért és a szocializmusért küzdő népek iránt. Köszönet érte mindnyájuknak! Az ünnepélyes fogadtatás a DlVSZ-induló hangjaival ért véget. (MTI) * Kedden hazaérkezett Havannából a magyar párt- és kormányküldöttség, amely Gyenes Andrásnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának vezetésével részt vett a Moncada-laktanya elleni támadás 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A delegáció tagjai voltak: Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője és Jakus Jenő, hazánk kubai nagykövete. A küldöttséget kubai tartózkodása alatt fogadta Fidel Castro, Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a kubai államtanács és a miniszter- tanács elnöke. Gyenes Andrással az élen a delegáció tagjai részt vettek a havannai ifjúsági seregszemle eseményein. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtér#! Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és Rácz Pál külügyi államtitkár fogadta. Jelen voltak a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének vezető munkatársai. (MTI) Carter — Szadat — Begin csúcs előtt Vance Egyiptomban Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere hétfőn este Alexandriában több mint kétórás eszmecserén tekintette át Anvar Szadat egyiptomi államfővel a közel-keleti válság különböző vonatkozásait, valamint az Izraelben előzőleg tartott tanácskozásait, de frontáttörésnek semmi jele sincs — jelentette Alexandriából a Reuter tudósítója. A tanácskozásról egyik fél sem közölt részleteket. A Vance kíséretében lévő Hod- ding Carter amerikai külügyi szóvivő csak annyit mondott, hogy a találkozó „igen jó” volt, s alkalmat adott „érdemi megbeszélésekre”. Vance és Szadat az előzetesen közölt program szerint sajtóértekezletet tart. A DPA szerint a „a közel- keleti békefolyamat jövendő menete függ, attól a választól. amelyet Anvar Szadat ad át Vancenek a Carter elnöktől kapott személyes üzenetre. Az amerikai külügyminiszter Carter kézírásos üzenetét hétfőn este adta át az egyiptomi elnöknek. Az üzenet tartalmát sem amerikai, sem egyiptomi részről nem fedték fel. Az A1 Ahram kairói napilap kedden azt írta, hogy közel-keleti békefolyamat jövője szemszögéből „döntőek lesznek a következő órák ...” A lap értesülése, szerint Vance amerikai külügyminiszter az egyiptomi vezetőkkel hétfőn tartott megbeszéléseken hatpontos beszámolót terjesztett elő. Ebben az Egyesült Államok hangsúlyozta az egyiptomi-izraeli tárgyalások folytatásával kapcsolatos óhaját, ugyanakkor — legalábbis az A1 Ahram sze-t rint — biztosította tárgyaló partnereit, hogy nyomást egyik félre sem szándékozik gyakorolni. Washington véleménye szerint azonban Egyiptomnak és Izraelnak ki kellene „szélesítenie” a dél-angliai Leeds-kastélyban júliusban tartott külügyminiszteri konferencián kifejtett álláspontját. Vance — a kairói napilap szerint — egyiptomi tárgyaló partnereivel újból ismertette az izraeli álláspontot, miszerint Izrael hajlandó lenne megszállt arab területeket kiüríteni, de nem hajlandó visszavonulni az 1967-es határok mögé és hozzájárulni független palesztin állam alapításához. Menahem Begin miniszter- elnök hétfőn beszámolt kormánya tagjainak a Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel vasárnap tartott megbeszélésekről. A minisztertanács több mint háromórás ülése után újságíróknak azt mondta: „A kormány a tárgyalások menetére vonatkozóan nem hozott semmiféle újabb döntést...” * Carter—Szadat—Begin-ta- lálkozót tartanak szeptember 4-én az amerikai elnök Camp David-i rezidenciáján jelentették kedden a hírügynökségek az amerikai szenátus külügyi bizottságához közelálló forrásokra hivatkozva. Washingtoni jól tájékozott források szerint a csúcstalálkozóra vonatkozó megállapodás Vance külügyminisz-* tér és Szadat egyiptomi elnök hétfő esti alexandriai megbeszélésén jött létre. RANÜRÁMA MADRID Hétfőn éjfélkor járt le a spanyol szenátusban az alkotmánytervezet módosítására vonatkozó javaslatok benyújtásának ideje. A módosítói indítványok pontos száma egyelőre még nem ismeretes, annyi azonban máris bizonyos, hogy számuk meghaladja az 1250-et. BUKAREST Magyar textilművészeti kiállítás nyílt kedden a bukaresti Dalles-teremben a szombathelyi Savaria Múzeum _anyagából. A megnyitó beszédet Viorel Margineanu, a román képzőművészek szövetségének alelnöke mondta, majd Bándi Gáborné, a Sá- varia Múzeum osztályvezetője mutatta be a kiállítást. Bolívia - puccsország Csupa szomorú rekordot mondhatnak magukénak a bolíviaiak: övék a kontinens egy főre jutó legalacsonyabb nemzeti jövedelme; náluk a legmagasabb (közel hatvan százalék) az analfabétizmus; s állítólag itt zajlott le a függetlenség elnyerése óta a legtöbb puccs, amiért is a latinamerikai sajtó egyszerűen puccsországnak nevezi azt az államot, amely felszabadítójától, Simon Bolivártól kölcsönözte nevét. A 161. PUCCS A puccsország megjelölést mulatságosnak találhatnánk, ha a napi események nem emlékeztetnének az egymást követő gyors elnökváltozások (150 esztendő alatt 161 katonai puccs) véresen komoly hátterére, s a bolíviai népet Sújtó súlyos következményekre. A La Paz-i elnöki palota „forgóajtaján” bevonuló űuan Pereda még ezredesi rangjelzést viselt, amikor jradseregbeli elöljárója, Ban- zer tábornok megfosztotta hatalmától Juan Jose Torrez mérsékelten haladónak tartott kormányát. Az állam- jÉSíny előkészítésében és vég- gehaitásában Pereda aligha- ^Bm jelentős érdemeket szerzet, ennek köszönhette, hogy néhány hónapon belül belügyminiszter és Banzer bizalmasa lett. A bolíviai ezüstbányák (amelyekből annak idején a spanyol uralkodóházak az udvartartás és a háborúk költségeit fedezték) rég kimerültek, az ezüst szerepét az ón vette át, a spanyolok helyébe pedig amerikaiak léptek. Uralkodásának hét esztendeje alatt Banzer szabályszerűen kiárusította nekik az országot. Bolívia a csőd szélére jutott. A tábornok fél- milliárd dollár adósságot örökölt elődjétől és kétmilliárdos kiegyenlítetlen számlát hagyott hátra. Miközben a monopóliumok busás jövedelmekhez jutottak, az egy főre eső átlagos havi jövedelem nem érte el a 40 dollárt. A lakosság háromnegyede rosszul táplált, az emberek az ENSZ egészség- ügyi szervezete által megállapított minimumnál 20 százalékkal kevesebb kalóriát fogyasztanak, mi több, Bolívia élelmiszer-behozatalra szorul, noha a termelés korszerűsítése lehetővé tenné az exportot is. Az analfabéták aránya hivatalos felmérések adatai szerint is 55 százalék, de talán még ennél is többet mond az a tény, hogy Banzer kormányzása idején évi 8 dollárt költöttek egy diákra és 955-öt egy katonára... LÁTSZATENGEDMÉNYEK Ilyen körülmények között a hazafias erők mind határozottabban léptek fel, gazdasági reformokat, amnesztiát és demokratikus választásokat követelve. A diktátor kísérletet tett az erősödő tömegmozgalom elfojtására, amikor azonban a katolikus püspöki kar is szembefordult vele, tehetetlennek bizonyult. Minthogy Banzer Washington kitartottja, Carter elnök pedig hangzatos nyilatkozatokat tesz az emberi jogok védelmében, mégsem lett volna ildomos újabb vérfürdőt rendezni az ellenzék elhallgattatására. A tétlenség viszont azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy baloldali fordulatra kerül sor. Ennek megelőzésére eszelték ki Banzer múlt év őszi washingtoni látogatásakor azt a tervet, amelynek az lett volna a célja, hogy látszatengedmé- nyekkel kifogja a szelet az ellenzék vitorlájából. Alig tért haza egyesült államokbeli látogatásáról a diktátor, meghirdette a „demokratizálási” programot. Első lépésként amnesztiában részesítette a politikai elítélteket, engedélyezte a külföldre menekült ellenzéki vezetők hazatérését, továbbá a szakszervezetek működését. Banzer az elnökválasztást ez év július 9-re tűzte ki, és bejelentette, hogy ő maga nem indul a választásokon, azonban Juan Pereda tábornok, a légierő parancsnoka személyében hivatalos jelöltet állít. S nehogy bárki is megkérdőjelezze a választások „demokratikus” voltát, külföldi megfigyelőket hívott La Pazba. A választási komédia és az azt követő események azonban lerántották a leplet a tábornok és az őt támogató amerikaiak valódi szándékáról. A dolog azzal kezdődött, hogy a választókörzetek jelentős részét csak a szavazás előestéjén hozták nyilvánosságra, minek következtében a választók közül sokan azt sem tudták, hol adhatják le voksukat; a vidéki szavazóhelyiségeket katonatisztek szállták meg, ők „tájékoztatták” az analfabéta lakosságot, . kire kell szavazni. Úgy látszik, mindez nem segített, a hadseregnek kellett ahhoz beavatkoznia, s a szavazócédulákat tartalmazó urnákat begyűjtenie, hogy Juan Pereda saját magát kiálthassa ki győztesnek. Her- nan Siles Suazo, a baloldal közös jelöltje — a választási hadjárat tényleges esélyese — találóan fogalmazott, amikor kijelentette: „Megnyertük a választásokat, de a szavazatok összeszámlálásá- nál vesztettünk.” Bolívia órák alatt felboly- dult méhkassá változott. A bányászok sztrájkot hirdettek, az ellenzék általános ellenállásra szólította fel a lakosságot, a katolikus egyház és a Banzer által meghívott külföldi megfigyelőcsoport is csalással vádolta a tábornokokat, majd egy hétig tartó huzavona után a választási bíróság megsemmisítette az eredményt és új választás kiírását követelte. Banzer és Pereda semmi kétséget sem hagyott afelől: miután nem sikerült a választási komédia, erőszakkal ültetik az elnöki székbe a diktatúra folytonosságát biztosító Pereda tábornokot. Ez azért sem okozott nagy meglepetést, mert Banzer már a szavazatok összeszámlálása miatti vita közben kijelentette, csakis azoknak adja át a hatalmat, akiktől kapta: a hadsereg tisztikarának. Alighanem ez volt az egyetlen ígérete, amit elnöksége idején megtartott. ÁL-PUCCS Július 22-én Pereda pucs- csot imitálva bevonult az elnöki palotába, s nyomban kijelentette, hogy folytatja elődje politikáját, amit már csak azért is el kell neki hinnünk, mert első ténykedései közé tartozott, hogy ismét illegalitásba kényszerítette politikai ellenfeleit, több mint száz embert pedig letartóztattak. Sokatmondó tény, hogy azokban a napokban Washingtonban hallgattak. A Fehér Ház szívesen nyilatkozó szóvivőjének egyetlen szava sem volt a bolíviai eseményekről. Csak a hatalom- átvétel után egy héttel hangzott el az első hivatalos amerikai állásfoglalás: Washingtonban tanulmányozzák a helyzetet, az új kormány politikáját, s attól teszik függővé az esetleges lépéseket — mondta Hodding, Carter külügyi szóvivője. Azóta elismerte Washington Pereda rezsimjét, a szankciók elmaradtak. De hát miért is csodálkozunk? Hiszen történelmi példák egész sorával bizonyíthatnánk, milyen gyorsan tudnak cselekedni Washingtonban, ha a vélt vagy valódi amerikai érdekek úgy kívánják, s milyen hosszú ideig képesek „tanulmányozni” egy ügyet, s napirendre térni fölötte. A bolíviai nép elleni ösz- szeesküvés lelepleződött. A nemzetközi közvélemény és a bolíviai hazafias erők aligha nyugszanak bele a történtekbe. Az illegalitásba kény- szerített ellenzéki vezetők állásfoglalásai, a bányavidékeken lezajlott tömegmegmozdulások mindenesetre arról tanúskodnak, hogy a gazdasági és a társadalmi változások, a demokratikus kibontakozás érdekében megindult ellenállás valamennyi hazafias erő összefogásával folytatódik. KANYÓ ANDRÄS
