Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. augusztus 8. ~™ÉPUJSÁG 5 Barátom, az átlagember Tálcák, oszlopok, szelemenek az Átlagembernek nagyon sokáig még akkor se hittem el, hogy szeret átlagember lenni, amikor ezzel hivalkodott. Ebben a kifejezésben ugyanis, hogy „átlagember”, akarva-akaratlan van valami lekicsinylő. Olyasmit érzünk mögötte, hogy az illető szürke, jelentéktelen, olyan akikből hasonlók pontosan ti- zenketten alkotnak egy tucatot. Arre persze eközben senki nem gondol, hogy a zsenikből is pontosan tizenkettő egy tucat. Az átlagember — véljük — azért van, hogy a nem átlagosaknak legyed honnan kiemelkedniük. Ha pedig ezt már megtették, akkor büszkén néznek a föld porára és eszükbe se jut, hogy onnan vétettek. Mely utóbbi egyáltalán nem akar teológiai jellegű hasonlat lenni. Tagadhatatlan, hogy az átlagembernek vannak kellemetlen tulajdonságai, ö formálja a közvéleményt, melynek ítélőszé.ke ismeretes módon nem mindig tartozik a legigazságosabbak közé. Nagy vonalakban úgy lehet jellemezni, hogy előbb elítéli, netán kiközösítheti a soraiból elütőt, aztán felnéz rá, irigyeli, igyekszik utánozni, netán fut utána. Csakhogy ezek a nem átlagember ■ különcök nélküle bajosan tudnának meglenni és ezt a meglehetősen nyilvánvaló tényt fokozatosan felismerve kezdődött rokonszenvem az átlagember iránt. Ma már barátomnak nevezem, ami könnyen megy, mert néven nevezni nem tudom, illetve ha megteszem az sértés, mert az átlagember többnyire nem kedveli ezt a minősítést. Az átlagember ugyanis megszületik, felnövekszik egy átlagos családban, átlagos iskolai végzettséget szerez, betölt egy átlagos munkahelyet és átlagos munkálkodása után átlagos fizetést kap. Ha netán háborús idővel verte meg a rossz sors, akkor a nagy átlaggal együtt behívják és az elesettek számát is átlagosan szaporítja. Házasságkötése, gyerekeinek, sőt válásainak száma átlagos. Egyre inkább hajlok arra a meggyőződésre, hogy legnagyobb megbecsülést a statisztikusoktól kap, akik egész egyszerűen semmit se tudnának kezdeni nélküle. Szélsőségekből és szélsőségekkel ugyanis nem lehet megélni. (Lásd átlagkereset, átlagos állományi létszám, átlag életkor, átlag teljesítmény és még sok más.) Az átlagember átlagos munkája, teljesítménye, képessége azonban óriási erő. Szép csendesen ez viszi előbbre az országot már azóta, hogy az átlaglovas egy átlaglovon feltűnt Árpád apánk mögött a Vereckei-hágónál. A saját személyes élményeink jóvoltából tudjuk, bőrünkön tapasztaljuk, hogy ez az előbb- revitel megnyugtatóan állandó és nemcsak egyenes irányba, hanem felfelé is tart. Ami egyúttal azt jelenti, hogy a mai átlagigény színvonala jócskán más, mint amilyen például 1945-ben volt, amikor átlagbatyúkkal, átlagosnál lényegesen rosszabb marhavagonok tetején igyekeztünk úgy-ahogy fenntartani jóval az európai átlag alatti élet- színvonalunkat. Az előbbiekből azt hiszem méltán következik, hogy barátom az átlagember szorgalmas is. Ha az átlag emelkedik (persze emelkedhetne jQbban), akkor az sem baj, hogy csak átlagosan. VÉGEREDMÉNYBEN ebben az országban átlagosan és átlagon felül érte történik minden. A saját jótékony segítségével. O. I. Elvonókezelés kerékkötőkkel A humor nem segít Ha a humoristák hozzányúlnak egy témához, biztosan komoly okuk van rá. Az igazi humor mindig a valóságos problémákat tárja fel, nevetésre ingerelve, hogy aztán elgondolkodtasson. Például az alkholozimusról, amit napjainkban sajnos népbetegségnek nevezhetünk. Ezért idegborzoló a viccek és karikatúrák szeszgőzös atyafia. Ülök nemrégiben az egyik nagyközségi tanács egészség- ügyi bizottságának ülésén — a téma: az alkoholizmus. Az előadó az 1975-ös országos statisztikai adatokat ismerteti: Magyarország minden egyes lakosára (beleértve a csecsemőket is) tizenegy és fél liter tiszta alkohol elfogyasztása jutott ebben az évben. Jövedelmünk kilenc százalékát költöttük szeszes italra, ruházkodásra és a kultúrára összesen kilenc és fél százaléknyit fordítottunk. . Aztán a község alkoholistáira terelődik a szó. Azokra, akiknek nem használt a család könyörgése, akik nem hajlottak a társadalmi szervek figyelmeztetésére. Akiknél már nem látszott más megoldás, csak a kötelező alkoholelvonó kezelés. A tanács elvégezte a környezettanulmányt, megtette a szükséges lépéseket, úgy tűnt, hogy az ügy sínen van. Az_ tán közbejött valami... Beállított a feleség, hogy az ő férje már megjavult, valóságos angyal, vissza az egészet. Nem, a kék foltok a testén nem a férjétől származnak! Hogy őt az ura megfélemlítette, megfenyegette, megzsarolta? Ugyan, hogy képzelnek ilyet erről az áldott jó emberről?! Persze, lehetséges, hogy az illető férj tényleg megjavult. No, nem hosszú időre, csak addig, amíg a feleségével elhitette, hogy „anyukám, soha többet egy pohárral sem”. Az asszonyok hiszékenysége mesés, bemennek a tanácsházára, és leállíttatják az eljárást... Előfordul, hogy az alkoholista „bemesélő” tehetsége a járási hivatal egészségügyi osztályán ér célt. Hiába az illetőt jól ismerő helyi tanács véleménye, az alkoholista ígér fűt-fát, hivatkozik erre-arra, s máris kézhez kapja a felfüggesztést. Szerencsére ritkán történik ilyesmi. Ha viszont megesik, akkor egyet jelent a kerékkötéssel. Az intézkedés vesztegel, vagy esetleg meg se indul. Ugyancsak a kerékkötők miatt. ök mellesleg még emberségesnek is érzik magukat. Például a szomszédok, akik a környezettanulmány elvégzése során dehogyis mondanának valami terhelőt szegény szomszédra. ök bizony nem mártják bele a szomszédot semmibe, sőt, még szegény szomszédasszonyt is befogadják titokban, ha éjjel a gyerekeivel együtt menekül férje-ura elől... A munkahelyeken is sok munkatárs „falaz” az alkoholistáknak. Ugyan miért árulnák el, hogy a haver minden reggel bekapja a maga „indító’ pálinkáját aztán „kísérőnek” megiszik rá pár üveg sört?! Az a lényeg, hogy bírja az italt, mert „nem is ember az olyan, akinek egy-két liter megárt” — vélekednek. Tanács legyen a talpán, egészségügyi és társadalmi szerv a helyzete magaslatán, amely ezt a szemléletbeli kerékkötőt ki tudja oldozni! Mert a humorizálás nem segít... KOVÁCS m. Lapvibrátorral — fáradságos munkával — napi 350 darab tálca készül Építkezünk. I Gomba módra szaporodnak az épületek I szerte az országban. Az állami, vállalatok I többnyire megteremtik saját kis „házgyárukat”, vagy előkészítő üzemüket. Az építkezések nagy része azért még napjainkban is nagy áldozatvállalással, családi „kalákával” készül. A kislakásépítők legnagyobb gondja — a szakemberhiányon felül — az anyagellátás. Tégla, cserép, vagy cement többnyire van, fellelhető valamelyik gyárban, vagy TÜZÉP-telepen. A legnagyobb gond, hogy az előregyártóit betonelemek, szerkezetek beszerzése nehéz, körülményes. Ezeken a gondokon próbál segíteni a Tolna megyei Epítőanyagiparí Vállalat több betonüzeme is. Például a kislakásépítkezések legkeresettebb födémeleméből a BH-tálcá- ból az országos felhasználás 40 százalékát gyártják. A mázaszászvári üzem — képeink itt készültek — az idén 180 ezer darabot készít ebből a fontos elemből. A vállalat keresi a lehetőséget, a gyorsabb és a több anyag, illetve betonelemgyártás érdekében. Az idén már megkezdték egy új gyártócsarnokban a nyékládházi Mezőpanellel kooperációban a mezőgazdasági betonszerkezetek gyártását. Ezekből lehet óvodát, szervizépületet, sőt, akár lakást is építeni. Többek között a dombóvári magtárépítés egy évet csúszott volna anyaghiány miatt, így most a mázai üzemben soron kívül elkészítik a betonelemeket. A'két év múlva, 1980-ban beinduló paksi űj betonüzemben tovább fejlesztik a mezőgazdasági panelek gyártását. FOTO: GOTTVÁLD KAROLY Gőzöléses technológiával naponta 180 mezőgazdasági épületszerkezet (szelemen) készül Szabadban érlelik a 100 60-as BH-elemeket Készárumozgatás — targoncával Hagyományos technológiával... Égy év alatt 175 ezer kerítésoszlop
