Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

1978. augusztus 5. ^PÚJSÁG 3 Ujítómozgalom - amely lehetne jobb is Fenfanlast - Székesiehérvárról A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat Székesfehérvárott megkezdte a FENFAPLAST tí­pusú könnyűszerkezetes szakipari falak gyártását. Uj termékeiket, amelyek alkalmazásával az építési idő felére csökken, főként bölcsődék, óvodák, iskolák, üzletek építésénél használják fel. A képen: speciális gépek az új üzemben. A KNEB vizsgálta Kevés a fogorvos A vita a találmányok, az újítások, leginkább a felta­lálók, újítók helyzetéről, sor­sáról nem újkeletű. Arról köz­hely beszélni, hogy egy talál­mány, egy újítás népgazdasá­gi, de akár csak üzemi szin­ten mit jelenthet. A megter­melt új értékek mennyiségé­nek és minőségének állandó javítása össznépi érdek. Ezt szóban és írásban sen­ki sem vitatja, a tettek azon­ban nem mindig bizonyítják ennek felismerését. Használ­ható ötletek, javaslatok — akár csak forintnyi nagyság­rendűek — sikkadnak el nap mint nap a szemünk láttára, mert a vélt érdek elébe tolul a valóságos érdeknek egyéni szinten csakúgy, mint cso­portméretekben. A személyes tapasztalato­kon kívül mindössze két fel­mérés áll rendelkezésemre, egyiket az SZMT illetékes szerve, a másikat a NEB ké­szítette. Az előbbi a megye ipari üzemei összesenjét vizs­gálta, az utóbbi hat kereske­delmi egység ilyetén munká­jába ad bepillantást. Legelébb tekintsük át, ho­gyan alakult az elmúlt évek­ben az újítók és az újítások száma. 1971-ben 748 újítási javaslattevő volt, a benyúj­tott újítási javaslatok száma ekkor 698, az elfogadottaké 359, huszonöt híján be is ve­zették, az utókalkulált gazdá­sági eredmény hét és fél mil­lió forint körül alakult, a kifizetett újítási díj megha­ladta a félmillió forintot. Tavaly az újítási javasla­tot benyújtók száma már meghaladta az 1800-at (kö­zöttük 182 nő), a benyújtott javaslatok száma valamivel több mint 1600, ebből 932-t fogadtak el és 834-et vezet­tek be. Erről az évről már nincs adatunk az újítások gazdasági eredményéről, va­lamint azt sem lehet megál­lapítani, összesítés legalábbis nincs róla, mennyit fizettek ki újítási díjként. Fogadjuk el, hogy az arányok megfelel­nek az 1971. évinek. Van tűz is, edény is akad, kitűnő a szakács — csak ép­pen nincs mit főzni. Akkor pedig éhen maradunk! Van közművelődési törvény és párthatározat, amely a kép­zőművészeti kultúra növelé­sére és a szabad idős tevé­kenységek skálájának szélesí­tésére is tvonatkozik, vannak megyénkben élő képzőművé­szek és népi keramikusok, vannak .keramikus szakkör­be kívánkozó fiatalok és ilyen szakkört szívesen mű­ködtető intézmények. Csak a szobrászathoz és a kerámiá­hoz egyaránt szükséges agyag hiányzik. Bármilyen furcsának tű­nik, a megye közművelődé­sének irányítói egyszerűen nem tudnak agyagot szerezni sem a művészeknek, sem az iparosoknak, sem a szakkö­rösöknek a megyében. VÁSÁRHELYRE KÉNE MENNI... Az agyag azaz argillit, víz­záró. nedvesen gyúrható, alu- miniumhidroszilikátos üledé­kes kőzet, az a sárgásbarna, ragacsos, könnyen formálha­tó valami, ami szárítás után megtartja alakját, égetés után pedig megkeményedik, színe sötétebb lesz, és a víz többet nem áztatja fel. Mindezen tulajdonságai miatt nélkülözhetetlen kel­léke azoknak, akik kerámia­Ugrásszerű emelkedés 1974- ben volt, azóta fejlődésről alig beszélhetünk. A megye üzemei, vállala­tai rendelkeznek újítási fel­adattervvel, a gyáregységek esetében a törzsgyárak ké­szítették el az újítási sza­bályzatot, többségében figye­lembe véve a helyi sajátos­ságokat is. A gyáregységek­nél készült feladattervek vagy beépülnek a központi tervbe, vagy külön felsorolásként csatolták a törzsgyár által ki­adott feladattervhez. Ezen a területen tehát meg­nyugtató a helyzet, az azon­ban baj, hogy a benyújtott újítások mindössze 20—30 százaléka irányul a feladat­tervben szereplő feladatokra, noha a népgazdasági célok­nak az felelne meg legjob­ban, ha az üzemek életében égető gondok megoldását se­gítenék az újítók. Az újítómozgalom fejlődé­sében a legjelentősebb visz- szahúzó erő, főleg a kis- és középnagyságú vállalatoknál, hogy az újítások anyagi el­ismerése a részesedési alap terhére történik. Sokan, nem­egyszer vezetők is, arra hi­vatkoznak, hogy egy-egy újí­tásra kifizetett magas összeg csökkenti a többi dolgozónak kifizethető pénzmennyiséget. Nem kell bizonygatni, meny­nyire szűklátókörű nézet ez. Különösen erőteljes a visz- szahúzódás az újítómozga­lomban való részvételtől a műszakiak körében, akiktől pedig a legtöbbet várhat­nánk. Legtöbbjük inkább vá­lasztja a másodállásból, szak­értői megbízásokból szárma­zó jövedelemszerzési módot. Ennek — tulajdonképpen ért­hető — oka, hogy hátrányos­nak tartják az újítás anyagi elismerése jogi garanciájá­nak hiányát. Gond az is, hogy az anyagi elismerés mértékére nincs előzetes biz­tosíték. Ebből következően az újítók — esetenként — nem ritkán csak polgári pe­res eljárás után jutnak az anyagi elismeréshez. készítéssel foglalkoznak, akár kezdő, akár művészi fokon. Az agyag és agyag is kü­lönböző, van jobb és gyen­gébb belőle. Azokon a vidé­keken. ahol jó minőségűt rejt a föld, híresek a fazekasok is. A mai kor azonban nem ismeri a kötöttségeket: ott is kedve támad az agyagműves- ségre, ahol kevés az agyag. A már régebb óta dolgozó fazekasok Tolnából messzi helyekre jártak agyagért: Mezőtúrra, Hódmezővásár­helyre. Igen ám, csakhogy a sárközi kerámia szárnyra ka­pott híre nem kedvezett az üzleti kapcsolatnak, ezenkí­vül amit megtesz az mester­ségéből élő kézműves, azt nem teszi meg a művelődési ház vagy úttörőház szakköre. Teherautót fogadni, Vásár­helyre menni, és ott addig könyörögni, míg megpakol­ják jóféle argilittel — nem is egyszerű dolog. Kiváltképpen fölöslegesnek tűnik, ha arra gondolunk, hogy^-van nekünk a túrinál, a vásárhelyinél is jobb agya­got adó bányánk, Csatáron, az egykori téglagyár mellett. A Tolna megyei Építőanyag­ipari Vállalat csatári részle­ge is azt használja (ponto­sabban, használta) az üzem­ből kikerülő kerámia dísztár­gyak készítéséhez. A bánya egyébként koráb­ban a Béri Balogh, most az Aranyfürt Termelőszövetke­zet területén van. Az agyag­kitermelést egy pécsi válla­Azután az sem ritka, hogy a vállalati központoknál — a központi dolgozók által — benyújtott újításokat maga­sabb díjkulcs alapján jutal­mazzák, mint a gyáregysé­geknél benyújtott, de a köz­pontban elbírált javaslatokat. A gazdasági eredményt pénzben nem kimutatható újításokért — például mun­ka- és egészségvédelmi újí­tásokért — rendkívül kis ösz- szegű az anyagi elismerés, ami szintén rontja az újítási kedvet. Általános tapasztalat, hogy a benyújtott újítások körül feleslegesen sok a huzavona. Nem egyszer tapasztalni, hogy a benyújtott javaslat érdemlegességét elbírálni hi­vatottak nem abból az alap­állásból indulnak ki, hogy keressük az újításban a hasz- nosíthatót, hanem azt kere­sik, amiért nem vezethető be. Sokan nem veszik a fá­radságot, hogy az egyébként hasznos és hasznosítható alapötlet kivitelezési módo­zatait kimunkálni segítené­nek a nem mindig megfelelő alkalmazási javaslat helyett, hanem veszni hagyják az egész ötletet. Feltűnő mértékben csök­kent a fizikai dolgozó újítók száma. Ennek nemegyszer a műszakiak „hozzáállása” az oka, de legtöbbször az üzem­vezetésben található meg a hiba. Jól bevált a pályázati rendszer, amikor valamely konkrét feladat megoldására tűznek ki pályázatot. A saját terület legjobb ismerői, akik nap mint nap találkoznak a feladatokkal, a legtöbb hasz­nálható ötlettel ők tudnak szolgálni — csak fel kell hív­ni rá figyelmüket. Az újítómozgalomban nagy erő rejlik. Fel nem használni megbocsáthatatlan hiba. L. Gy. lat végezte bérmunkában, a csatáriak igényei szerint. A megye közművelődésé­nek irányítói, mikor már sür­getett az agyagigény, arra gondoltak: egyszerű a dolog, kézenfekvő a megoldás. De­hogy kell Vásárhelyre, Túr­ra járni, főleg nem kell el­hagyott bányákból, suttyom­ban „szerezni” a nyersanya­got (mert a durvább szóval lopásnak .illetett akciókra is rákényszerültek — rákény­szerülnek — szenvedélyes agyagműveseink)! Kapjanak ők is a csatári bányából! A LOGIKA ÚTVESZTŐI Valóban kristálytiszta gon­dolatsor: ha a csatári üzem agyagot termeltet ki magá­nak, miért ne termeltethetne ki minden alkalommal any- nyival többet, amennyi a szobrászoknak, fazekasok­nak. szakköröknek kell? Azok pedig szépen kifizetik az agyag árát, és boldogan dolgoznak vele. amíg el nem fogy. Mivel még a kristálytiszta ügyek sem egészen egysze­rűek, közbe kellett iktatni egy kereskedelmi vállalko­zást, ugyanis egy termelő­üzem (építőanyagipari válla­lat) nem foglalkozhat adás­vétellel. Az Úttörő és Ezermester Vállalat szívesen vállalko­zott a dologra, nem mintha nyereséget reméltek volna az üzleten, hanem mert mozgal­Két testület jobbító javas­latai nyomán rövid időn be­lül számos intézkedés szüle, tett — erről tanúskodnak a területi népi ellenőrzési bi­zottságok jelentései. Tavaly az első félévben a fogásza­ti ellátás helyzetét tekintet­te át a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság, s ez év ele­jén az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága is megtárgyalta a KNEB je. lentését. A fogorvosi munkahelyek csak körülbelül 60 százalék­ban kihasználtak, több jól felszerelt rendelőben — fő­leg vidéken — délután nem dolgozik fogorvos, mert nincs. Jelentős a területi aránytalanság is. 1971 és 1976 között például Buda­pesten húsz, vidéken tíz szá­zalékkal nőtt a fogorvosok száma, a városokban 16, de mi munkának tartották ezt a közművelődést'segítő akciót. Mind ez idáig az építőanyag­ipari vállalatnak sem volt semmi kifogása a tervek el­len. Akkor jelentettek csak vétót, amikor már az árkal­kuláció is elkészült. Akkor ugyanis rájöttek, hogy a szekszárdi úttörő- és ezer­mesterbolt nem tudja tárol­ni az agyagot. Bizony nem tudja, lévén, hogy az üzlet a belváros egyik lakóházának földszintjén van, alig nagyobb két lakás­nál. Agyagügyben járatla­nok is nyomban rájönnek, hogy ez a bolt nem tud tíz- meg húszmázsás tételben agyagot tartani a polcokon, dobozokban, de még a pult alatt sem. Karbantartani (pl. locsolni) sem, annak ellené­Erről van szó a falvakban már csak 3 szá­zalékos volt a növekedés — állapította meg a két testü­let. Az ellenőrzést végző te­rületi NEB-ek a közelmúlt­ban azonban már arról szá. molhattak be, hogy a fogor­vosok és a fogászatok ará­nysabb megterhelése érdeké­ben több helyen úgynevezett ellátási sávokat alakítottak ki, más helyeken megszün­tették a kirívó aránytalansá­gokat. Jó módszernek bizo­nyult, hogy a felnőtt fog­betegeket gyógyító orvosok heti egy-két napon a gyer­mek-, illetve iskolafogásza­ton is segédkeznek. A fog. orvosi várószobák előtti zsúfoltságot csökkentette, hogy több helyütt beve­zették a szervezett betegirá­nyítást. A KNEB jelentése arra is felhívta a figyel­re, hogy locsolókannájuk még akad. Úgyhogy logikusnak tűnik a bolt elképzelése, miszerint ők bonyolítják le az adás­vétel adminisztratív és anya­gi ügyeit (erre is kérték őket), a vásárlók a tőlük ka­pott számlával elmennek Csatárra és ott átveszik az agyagot. — Erre nem vállalkozhat­tunk — mondta el nekünk is az építőanyagipari vállalat Igazgatója, és leírta, milyen felfordulást eredményezne, ha egy termelőüzemben ilyesmivel is foglalkozni ké­ne. — Ez az egyetlen oka, hogy meghiúsult a terv — tette még hozzá az igazgató. A cikk írója szívesen el is hitte, amit az igazgató mon­dott. Mígnem további, szin­tén logikusnak tűnő kérdé­sekbe nem ütközött. Például, hogy akkor Is megoldhatat­lan lenne az agyag kiadása, ha hetente, vagy akar két­hetente egy napot, egy dél­előttöt jelöltek volna ki? Hogy valóban olyan óramű­pontosságú a munkavégzés Csatáron, hogjt senki sem szakíthat időt az agyag ki­mérésére? MEGOLDÁS KERESTETIK! Mire megyénk közművelő­désének irányítói meglepeté­sükből felocsúdtak volna, már ismét történt valami agyagügyben. Az építőanya­gosok beadták a városi ta­nácshoz igényüket a bánya kisajátítására, és míg az ügy elrendeződik, otthagyták. In­kább Bátaszékről veszik ez­után. Igaz, hogy onnan ti­met, hogy rendkívül lassan, hosszú várakozási idő után készülnek el a fogpótlások. örvendetes, hogy a taná­csok művelődési osztályai az iskolák bevonásával rendszeresebbé és szervezet­tebbé tették az iskolafogá­szati ellátást. Fontos tennivalónak ítélte a KNEB a szemlélet alakí­tását, a felvilágosító, nevelő munka erősítését. Még az ugyan jellemző ma is, hogy a betegek a 24. órában for­dulnak a fogorvoshoz, 75—80 százalékuk csak akkor keresi fel a rendelőt, ha már fáj a foga. Joggal várható azon­ban e téren is javulás, a többi között a javuló szín­vonalú tájékoztatástól, egészségügyi felvilágosítás­tól. sok helyütt az idén is­mét megrendezendő fogásza­ti hónaptól. zenegynéhány kilométer az út, és hogy a bátaszéki agyagot még előbb fel kell dolgozni, ha díszműt kíván­nak készíteni belőle. Az igazgató szerint így sem drágább, mint a szom­szédban bányászott, a csatá­ri. Biztosan igaza van. A messiást váró agyagmű­vesek Szekszárdon innen és túl azt álmodták — és las­san elterjedt a híre — hogy megyeszékhelyük Nagy Üz­letembere (ne nevezzük ne­vén, habár ez a híresztelés csak értékeit jelzi) megoldja a gondot. Kibérelte máris a parlagon maradt bányát, be­szerzett mindenféle gépet, és annyi kitűnő agyagot termel ki a földből, amennyit csak művészeink, mestereink és szakköreink akarnak. Nem is drágábban a piaci árfolyam­nál. A legilletékesebbtől, a ter­melőszövetkezet elnökétől tu­dom: Nagy Üzletember nem bérelte ki a bányát, mégcsak nem is tárgyalt róla. Agyagbányának, benne a finom agyaggal, most pihen, pihenget. Az építőanyagipari vállalat ugyanis „hivatalo­san” még nem jelezte a ter­melőszövetkezetnek, hogy nem kívánja használni. Ad­dig „hivatalosan” mással sem tárgyalhatnak róla. Az agyág pihen, de talán . hamarosan türelmetlen lesz. Jobban szereti ő is, ha fog­lalkoznak vele. Hát még az agyágművesek! Egyiküktől hallottam, me­gint lopni készül. Nem árulom el, hogy hon­nan! VIRÁG F. ÉVA Komáromi Z. felvétele Nem néhány ember ügye Van anyag es mégsincs

Next

/
Thumbnails
Contents