Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
1978. augusztus 27. •Képújság 3 A népfront és a településfejlesztés Nyílt város- és községpolitika A tanácsok és Hazafias Népfrontbizottságok együttműködése az elmúlt 25 év során fokozatosan kiszélesedett, tervszerűbbé és tartalmasabbá vált. A mozgalom VI. kongresszusa is megerősítette, hogy a népfront feladata figyelemmel kísérni a települések fejlődését, kezdeményezzen, támogassa a tanácsok munkáját, szervezze a lakóhely demokratikus közéletét. A szocialista demokrácia helyi érvényesítésén túl, cél a nyílt város- és községpolitika megvalósítása. Még lehetne folytatni a feladatok sorolását, a kérdés azonban, hogyan érvényesül mindez megyénk városaiban, községeiben? E témát, és ezen belül a tanácsokkal való együttműködés tapasztalatait tárgyalta a HNF megyei elnöksége legutóbbi ülésén. A gazdasági fejlődés, a szolgáltatás, művelődési lehetőségek bővülése magával hozza, hogy egyre erőteljesebb a községek, városok kisugárzása. A népfront munkájának is differenciáltabbnak kell tehát lennie. A formák már megyeszerte kialakultak. Az elnökségi, bizottsági üléseken kívül rendszeresen megtartják a lakó- területi fórumokat, rétegtalálkozókat és falugyűléséket. Az kétségtelen, állapította meg a megyei népfrontelnökség, hogy ezek a formák jók és beváltak — általában. Egy-egynek a sikere azonban attól függ, milyen szervező munka előzte meg a találkozót, mennyien vesznek rajta részt és nem utolsó sorban a jelenlévő vezetők mennyire adnak őszinte választ a lakosság kérdéseire. Mert ezeknek a találkozóknak az egyik célja a város, illetve a községfejlesztés közép- és hosszútávú célkitűzéseinek ismertetése, a másik és talán még fontosabb a lakosság megnyerése ezen célok érdekében. Vannak települések, ahol évek óta jól megy ez a munka, ott akciókat is kezdeményezett a népfront és széles' társadalmi összefogással, más szervek bevonásával, vagy éppen azok akcióhoz való kapcsolódással sikeresen valósulnak meg a létesítmények. A maguk idején ezekről be is számoltunk. Volt ilyen összefogás, vízellátás, gyermekintézmények fejlesztése, iskolabővítés, utak, járdák építése, klubok létrehozása és a tisztaság érdekében. Néhány város, község lakosásgá és az ott folyó mozgalmi. politikai munka eredményei megérdemlik, hogy e helyütt is szóljunk róluk. Sikeres volt az összefogás Simontornyán, Nagymányokon, Dombóváron, Tamásiban, Pakson, Deesen, Kapospulán, Kurdon, Tengelicen. A társadalmi munka megszervezése is a népfront feladata. A munka értéke az országban az elmúlt években többszörösen emelkedett, és elérte az évi kétmilliárd forintot. A társadalmi munka nemcsak anyagi értéket termel, hatása előmozdítja a lakosság. politikai fejlődését, egészséges, tartalmas lokálpatriotizmust szül, erősíti a tulajdonosi tudatot, a közéleti felelősségérzetet és megbecsülni tanítja a „miénket.” Megyénkben az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1975-ben 213, 1976-ban 221. 1977-ben pedig 361 forint volt. A dombóvári népfrontbizottság éppen az e témát tárgyaló elnökségi ülésen jelentette be, hogy az öt évre tervezett társadalmi munkát elvégezték. Uj vonása a településfejlesztési munkának a népfront és az üzemek bővülő, gazdagodó kapcsolata. Ez hol a pártvezetőségek, párt- szervezetek irányításával, hol pedig a lelkes szocialista brigádok társadalmi munkáján keresztül valósul meg. Ma már ritka az olyan üzem, amelyik a községfejlesztési adó lerovásán kívül ne tenne valamit azért a településért, ahol működik. Ebben néha közrejátszik a kényszerítő munkáshiány is. Az óvoda-, bölcsődeépítés, bővítés az üzemek számára kényszer is. A közös tanácsú községekben az együttműködés néha még mindig egysíkú, gyakran leszűkül a falugyűlésekre, ahol esetenként mék hiteles választ sem kapnak a kérdéseikre az állampolgárok. . A kitérő feleleteket aztán gyakran ígérgetésnek, vagy nemtörődömségnek fogják fel a „körzetesített községek” lakói. A várospolitikai munkában növekvő szerepük van a körzeti népfrontbizottságoknak. E téren a legjelentősebb eredményeket Bony- hádon és Szekszárdon érték el. Közvetlenné és emberivé vált a kapcsolat a lakóbizottságok, a tanácstagok és a „hivatal” között, a népfront közvetítésével. A népfrontbizottságok szinte mindegyike feladatának tartja a környezet védelmét. A települések körülbelül negyven százalékában működik környezetvédelmi bizottság, vagy őrség. A felvilágosító, nevelőmunkán kívül foglalkoznak a népfrontbizottságok a fásítási, parkosítási, lombtala- nítási akciók szervezésével. Ide is tartozik a gyermek- játszóterek építése, mégin- kább a rendben tartása. A HNF bonyhádi bizottsága kezdeményezésére a Pannónia Termelőszövetkezet felhívást intézett a megye összes közös gazdaságához, a mezőgazdasági üzemek folyamatos rendtartásának érdekében. A kapos- szekcsői és kapospulai népfrontbizottság pedig az egész falu tisztaságának ellenőrzésére vállalkozott. Ezzel szemben előfordul az is, hogy a tanács a népfrontra, a népfrontbizottság a tanácsra vár. a lakosság pedig mindkettőtől várja az intézkedést. Az illegális szeméttelepek nem tűnnek el, a járdák, közterületek pedig piszkosak maradnak. Nyilvánvaló, hogy a szép környezet megteremtése mindenki feladata. A megyei elnökség ülésén javasolták, hogy a tanácsok hozzanak szigorúbb köz- tisztasági rendeletet, többek között a boltok', italboltok, vendéglők környezetének tisztántartására, és szerezzenek is érvényt ennek a rendeletnek. összefoglalva, megállapította az elnökség, hogy a lakosság eJistne- ri a népfront községpolitikai munkáját, újabb társadalmi rétegek kapcsolódnak be a településfejlesztés útján a közéletbe, a tanácsok és a népfrontbi- zottságok együttműködése fejlődik. A tanácsok nemcsak igénylik a javaslatokat, számítanak is a népfront hatékony közreműködésére, ezek megvalósításában. IHAKOSI IBOLYA Harminc kilométer vasbeton gerenda A Beton- és Vasbetonipari Művek csepeli gyárában az idén mintegy harminc kilométernyi hídgerendát gyártanak. A szabadtéri üzemben Hészült nagy fesztávolságú építőelemeket a szegedi Tisza-híd, az M—3-as autópálya hídjainak építéséhez, valamint közúti felüljárók összeszereléséhez használják. A különböző híradásokból már értesültünk róla, hogy hamarosan megnyitja kapuit egy új felsőoktatási intézmény, amely egyúttal vadonatúj iskolatípus is: az Államigazgatási Főiskola. A tanévnyitó jelképes kezdet, hiszen az új főiskola már elkezdte működését, amikor megtartották az írásbeli és szóbeli felvételiket. Tolna megyében meglehetősen sokan pályáztak a főiskola alapító évfolyamába, húszán nappali, harmincán levelező tagozatra jelentkeztek. Vajon miért? Horváth Magdolna, a Tolna megyei Oktatási és Továbbképzési Intézet igazgatója szerint az új főiskola egyaránt szolgálja a tanácsok és dolgozóik érdekeit. Aki elvégzi, jogügyi előadói képesítést szerezve az államigazgatás bármely területén elhelyezkedhet. A tanácsok és tanácsi intézmények pedig megfelelően képzett munkatársakat kapnak, a káderutánpótlás szempontjából sem közömbös. 236 ÓRA Tolna megyében 236 órás előkészítő tanfolyamot szerveztek a jelentkezők számára, államigazgatási ismeretekből és magyar irodalomból. Januártól májusig hetente két alkalommal egy egész napot töltöttek a jelentkezők Tengelicen, előadásokat hallgatva. Már ez is jelzi, hogy aki a főiskolára jelentkezett, komolyan gondolta a dolgot: különben ki vállalt volna egy ilyen kemény kurzust? Végül is érdemes volt: a húsz jelentkező közül kilencet vettek fel nappali tagozatra, levelezőre pedig nyolcán kerültek be. Figyelembe véve az összes jelentkező létszámát az arány igen jó. Ezen belül is meglepően jól szerepeltek a paksiak. Levelezőn három, nappalin egy paksi lesz az alapító évfolyamban. A paksi „csapat” kivételes helyzetű tagja Szinger Ádám, a járási hivatal főelőadója. Kivételes, mert nem kellett felvételiznie, miután egy diplomája már van. — 1962-ben végeztem Mezőtúron, a felsőfokú mező- gazdasági technikumban. A Kajdacsi Állami Gazdaságba kerültem, a műhelybe, de a katonaidőt leszámítva egy esztendőt töltöttem csak ott. Nem találtam a műhelyben a helyemet, amikor kérdez( ' ,, M Szinger Adóm ték, eljönnék-e a járási tanács mezőgazdasági osztályára gépészeti előadónak, egyből ráálltam. 1965 októbertől dolgozom itt, és most már úgy látom,, szerencsésen döntöttem akkoriban... Több munkakörben dolgoztam, de mindegyik érdekelt. Először a gépek elosztása, gumikiutalások és hasonló dolgok voltak a reszortomon. Aztán jött a gépállomások feloszlatása... 1968. január elsejétől a tervcsoporthoz kerültem, községfejlesztéssel foglalkoztam. Ezt a munkát is nagyon szerettem, tulajdonképpen gyerekkoromtól kezdve foglalkoztatott a településfejlesztés, különösen szülőhelyem, Paks szépítése. Akkoriban — egy ciklusban — tanácstag is voltam, ez a megbízatás is segített a munkavégzésben. Arra például most is büszke vagyok, hogy a rendelőintézet mostani helyét én javasoltam, mert az idő igazolta, hogy igazam volt... Most munkaügyi és tervfőelőadóként dolgozom, és ez is érdekes feladatokat jelent — mondja. FOLYAMATOSAN — Jelenleg is főelőadói munkakörben dolgozik. Miért szánta el magát — harminc- nyolc évesen — a tanulásra? — Az az érzésem, hogy sok hasznát látom mindannak, amit a főiskolán tanítanak. Érdekelnek a tantárgyak, a fáradságot sem sajnálom. Tulajdonképpen tanulni is szeretek. Elvégeztem a marxista esti egyetemet, a tervberuházói tanfolyamot, középfokú munkaügyi tanfolyamot, vizsgáztam általános szakigazgatásból, mezőgazdasági szakigazgatásból, jártam könyvelői tanfolyamra... Nem lesz nehéz ismét nekiállni. Feleségem pedagógus, ő is tanult éveken keresztül, tudja mivel jár, de Vállalja. A kollégáimat nem terhelem, mert önálló munkaköröm van, előre fogok dolgozni a vizsgaidőszakokban — halljuk. Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni. Sas Ferencné helyzete nehezebb volt: szabályszerűen végigdrukkolta az írásbelit, a szóbelit, aztán azt az időszakot, amíg az értesítésre kellett várnia. A szekszárdi Városi Tanács anyakönyvvezetője, „tanácsi famíliából" származik. Édesapja és édesanyja is szülőfalujában, Alsónánán a helyi tanácson dolgozott. Sasné, Erzsiké sem sokáig tudta távol tartani magát a pályától: először ugyan gondozónőnek készült, de végül ő is a tanácsra került. Négyesztendei alsóná- nai tevékenykedés után — ami alatt elvégezte az anyakönyvvezetői tanfolyamot — a család beköltözött Szek- szárdra és Sasné azóta már közismert anyakönyvvezetője a környéknek. Vajon miért szánta el magát tanulásra? — Nagyon érdekelnek az igazgatási munka különféle területei, a kisajátítás, a szabálysértés, a gyámügy. Most is szívesen segítek kollégáimnak, ha szükség van rá, de érzem az alapismeretek hiányát. A gyerekeim már elég nagyok, nélkülözni tud a család azokra a napokra, amikor én iskolában leszek, vagy tanulok... Úgy érzem, engem jófelé irányít az érdeklődésem: annak idején Alsónánán is csupán a magam jószántából iratkoztam be az anyakönyvvezetői tanfolyamra, s lám, már ötödik éve ez a munkám. Biztosan hasznomra — és talán a munkahelyem hasznára is — lesz a főiskola... Vfé Gyors és könnyű rakodás A paksi TÜZÉP-telepen láttuk ezt a munkát: a rakodó ember ül, csak figyelnie kell, a gépet irányítani. Gépkocsijának markolója nagy halom fát harap össze, fordul egyet és már teszi is le a földre. Gyors és könnyű, sőt kényelmes rakodás. A korszerű munkához a jövőben még a rakodási körülmények is javulnak: a telep elköltözik innen, Paks régi központjából, a hatos út mellől, ki az új ipartelepre. Ott még sok a rendeznivaló, közműveket kell kiépíteni, nemcsak az üzemek épületeit, ezért egyelőre a képen látható városias környezetben dolgoznak a szenesek, az építőanyagot és tüzelőt szállítók, rakodók. A kép tehát egyszerre mutatja a modernséget és az elmúlást. G. J. — G. K Sas Ferencné
