Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

2 Képújság 1978. augusztus 27. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Angolai—zairei megállapodás a kapcsolatok nor­malizálásáról. — 240 ezer ember bevonásával megkezdődik a nagyszabású északi NATO-hadgyakorlat. — Nehézségek a vietnami—kínai tárgyalásokon. Kedd: Szovjet—amerikai megbeszélések a vegyi fegyve­rek tilalmáról. — A kenyai államfő, Kenyatta halála. — Amerikai képviselők Vietnamban. Szerda: Brezsnyev és Cedenbal találkozója a Krím- félszigeten. — A PFSZ Központi Tanácsának ülése Da- maszkuszban. — Hua Kuo-feng Belgrádban. Csütörtök: Fokozódik a feszültség Libanonban. — Por­tugáliában népszavazás elé bocsátják az új választási tör­vényt, kormányalakítási gondok. Péntek: Sikerre vezet a Sandinista Felszabadítási Front nicaraguai gerillaakciója. — A Vatikánban megnyílik a pápaválasztó konklávé. Szombat: Világszerte megemlékeznek Namíbia napjáról és elítélik a dél-afrikaiak Zambia-ellenes provokációit. — New Yorkban Zambia ügyéről tanácskoznak az ENSZ BT-küldöttségek. — Tart az iráni belpolitikai krízis. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése A Krím-félszigeten lebonyolított csúcstalálkozók sorá­ban a héten szovjet—mongol eszmecserére került sor, Brezsnyev és Cedenbal részvételével. Elegendő magunk elé idézni a térképet annak magyarázatául, hogy e megbeszé­lések során miért hangsúlyozták a veszélyeket, amelyek a békebontó, agresszív kínai politikából következnek. Peking- nek a nemzetközi politikában elfoglalt, egyértelműen ne­gatív szerepére vallottak más nyilatkozatok is, valamint a kínai félnek az a magatartása, amellyel lehetetlenné teszi a kibontakozást a vietnami—kínai tárgyalásokon. Nicaraguában fokozódik az elégedetlenség a Somoza- rezsimmel szemben. A képen Jinotepében tüntetők százai követelik a városban júliusban bebörtönzött három egye­temista szabadon bocsátását. (Képtávírónkon érkezett) 1. Hogyan állnak jelenleg a vietnami—amerikai kap­csolatok? Miközben Kína, s a Peking által bújtatott kambodzsai vezetés részéről Vietnam állandó katonai és politikai pro­vokációknak van kitéve, Hanoi mind aktívabb szerepet vállal az ázsiai együttműködés, valamint a békés egymás mellett élés fejlesztésének érdekében. Magas rangú viet­nami diplomaták tettek körutat Japánban és az ASEAN- országokban, s rövid időn belül immár a második, fontos amerikai küldöttség kereste fel a VSZK-t. (Az első dele­gációt Edward Kennedy szenátor vezette, a második élén ugyancsak a kongresszus egyik befolyásos személyisége, Montgomery állt.) A vietnami—amerikai kapcsolatok még nem jutottak el a diplomáciai viszony felvételéig, Washington nem telje­sítette a korábbi kormányzatok több ígéretét, nem oldotta fel a Hanoi ellen elrendelt kereskedelmi embargót sem. Vannak szélsőséges hangok az Egyesült Államokban, ame­lyek szinte a beavatkozás csúcspontjának érveire emlé­keztetnek, s újabban egy sajátos kínai lobby is jelentke­zik. Miközben Brzezinski és mások a „kínai kártyát” pró­bálják keverni, ezek Vietnam-ellenes lépéseket javasolnak, hogy ily módon járjanak Peking kedvében. Ez természe­tesen ugyanúgy játék a tűzzel, ahogyan a józan amerikaiak is érthetetlennek találják, miért ajánlotta olyan nyomaté­kosan Washington Tokiónak a kínai—japán békeszerződés aláírását. Egészen odáig mentek, hogy meg akarták aka­dályozni a Világbankot döntésének végrehajtásában, ami­kor az öntözési kölcsönt ajánlott Vietnamnak. Más kérdés, hogy a Világbank-kölcsön a jelek szerint mégis folyósítás­ra kerül, s annak a Macnamarának aláírása szentesíti majd, aki jelenleg bankelnök, de hadügyminiszterként dicstelen szerepet játszott az indokínai-eszkalációban. Ilyen körülmények között, vietnami oldalról, nem a múlt felemlegetésére, hanem a jövő lehetőségeire tették a hangsúlyt. Pham Van Dong, vietnami kormányfő az ame­rikai kongresszusi tagok előtt elhangzott nyilatkozataiban, majd egy külön levelében megerősítette: Vietnam haj­landó minden előzetes feltételek nélkül tárgyalni az Egye­sült Államokkal és rendezni a kétoldalú kapcsolatokat. Az ésszerű kezdeményezések gyarapították mindazok tábo­rát az amerikai politikában, akik józanabb véleményt vallanak, s az embargó feloldása körül heves viták vár­hatók az Egyesült Államok kongresszusának sorain belül. 2. Mi a jelentősége a sandinista akciónak Nicaraguában? Vannak furcsa fintorai a politikának. Ez történt Mana- guában, amikor a cenzoroktól zsúfolt hivatalos rádió, vagy a Somoza család tulajdonában levő Novedades című lap felhívást tett közzé a diktátor megdöntésére. Ez is hozzá­tartozott a Sandinista Nemzeti Felszabadító Front követe­léseihez, amelyeket a parlament épületének elfoglalása után tettek közzé. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről, időszerű nemzet­közi kérdésekről, ezeken belül is elsősorban a kínai veze­tés hegemonista politikájának a veszélyeiről tanácskozott Leonyid Brezsnyev és Jamzsagijn Cedenbal, a Krím- félszigeten. A képen jobb oldalon Csernyenko, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja. (Képtávírónkon érkezett) Az akció teljes sikerre vezetett. A gerillák politikai me­nedékjogot kaptak Panamában. Kiszabadultak a politikai foglyok és — az átmeneti rabság után — a túszok is haza­térhettek. Ami pedig' nem kevésbé lényeges: ország-világ előtt ismét lelepleződött a Somoza-diktatúra terroruralma, s egyben gyengesége is. A sandinisták (nevükben az in­dián származású Cesar Augusto Sanióra emlékeztetnek, akit a^rezsim meggyilkoltatott) ugyanis nem elszigetelt fegyveres csoportot jelentenek, hanem élvezik a tömegek, a szakszervezetek, a többi illegalitásba szorított erők ro- konszenvét is. Miközben az ország egyes körzeteiben fegy­veres harcot vívnak, részt vettek a politikai küzdelemben is, csakhogy az véres fordulatot vett, amikor az idei esz­tendő kezdetén, január 10-én Végeztek a legális ellenzék vezéralakjával Pedro Joaquim Chamorróval. Somoza em­berei a nyílt utcán lőtték le s a tiltakozásképpen kirob­bant sztrájkokat a nemzeti gárda fojtotta vérbe. Rövid idő alatt több mint 350 politikai személyiség nyomtalanul eltűnt. Ilyen előzmények után választották a sandinisták a parlament elfoglalásának hatásos és drámai módját — a nicaraguai helyzet ismertetésére, társaik kiszabadítására. Figyelemre méltó az a visszhang, amelyet a managuai események Latin-Amerikában kiváltottak. Jóllehet egy parlamentfoglalás, a túszszedés formai jegyeivel általá­ban nem értenek egyet, ezúttal mégis a lényeget érintették. A Somoza-rendszer tarthatatlanságának jelét, a családi diktatúra alkonyát vélték felfedezni a történtekben. 3. Milyen előkészületek folynak a Camp David-i talál­kozóra? Az Idr al Fitr, a Ramadan böjti hónap végét jelzik majd szeptember 4-én az iszlám világban. S a következő napon a marylandi Camp Davidben, nem messze Washingtontól megkezdődik a Carter—Szadat—Begin hármas találkozó. Jóllehet addig még tíz napot mutat a kalendárium, már az elmúlt hét is a közvetlen előkészületek jegyében állt. Kétségkívül új elem, hogy ezúttal hármas megbeszélés következik, s az amerikai elnök is teljes mértékben vál­lalja a részvételt a nem könnyű közel-keleti eszmecseré­ben. Kérdés azonban, hogy ez a szinte utolsó adu képes lesz-e megmenteni a különtárgyalásokat, amelyek immár tíz hónapja a legkülönbözőbb formák között, de egyértel­mű kudarccal folytak. A kockázat ugyanis kétségtelen: a sikertelenség nemcsak kül-, de belpolitikai tekintetben is visszaüt, főként az amerikai és az egyiptomi elnökre. Egyelőre nincs sok jele a hajlékonyságnak, de tíz nap nagy idő, s a színfalak mögött folyik a „gyúrás”. Az ame­rikai sajtó általában arra a véleményre hajlik, hogy idő­nyerés történhet: a lényegbeli viták feloldása nélkül egy olyan nyilatkozat vagy formula elfogadása, amely nem hagyja elveszni az arcokat. Ám egy ilyen időnyerés tulaj­donképpen időhúzás lenne, hiszen a valóban célravezető tárgyalási lehetőségeket, például a genfi értekezletet sze­retné továbbra is látványos helyben járással pótolni. Pham Van Dórig vietnami miniszterelnök fogadta Mont­gomery szenátort, aki a Vietnamban tárgyaló amerikai küldöttséget vezeti. (Képtávírónkon érkezett) Befejeződött a világkonferencia (Folytatás az 1. oldalról.) nek tartják, hogy vessenek véget a nyugati iparosodott országokban dolgozó „ven­dégmunkások” megkülönböz­tetett bánásmódjának és biz­tosítsák törvényes jogaikat. Végezetül a világkonferen­cia felkérte az ENSZ-et és a Biztonsági Tanácsot, hogy mihamarabb fogadják 'él az értekezlet nyilatkozatát és akcióprogramját. A két dokumentumot a konferencia plenáris ülésén szavazták meg. Ezen már nem vett részt a Közös Piac kilenc tagállamának, vala­mint Ausztráliának, Kanadá­nak és Uj-Zélandnak a kül­döttsége. A nyilatkozat és az akcióprogram ellen csak négy nyugati ország szavazott, il­letve Malawi és San Marino tartózkodott. Az említett tizenkét tőkés állam még a két munka- bizottságban — ezek a szer­vek voltak hivatottak meg­fogalmazni a dokumentum­tervezeteket — történt szava­zás előtt bejelentette, hogy a továbbiakban nem vesz részt a világkonferencia munkájá­ban. Több állam képviselője ke­ményen bírálta a nyugati küldöttségek magatartását, így nyilatkozott Sri Lanka követe, a Szovjetunió képvi­selője pedig rámutatott, hogy nyilvánvalóan nem volt min­den állam tisztában a világ­értekezlet politikai súlyával. Nigéria szóvivője kijelentet­te, ezzel a lépéssel a nyugati országok gyakorlatilag azt bizonyították, hogy nem tá­mogatják az afrikai népek harcát az apartheid ellen. Keményen elítélte a tizenkét ország kivonulását Szíria küldötte is. Hírügynökségek mindezzel kapcsolatban felhívják a fi­gyelmet a vezető tőkés álla­mok döntésének súlyosságára, hiszen ilyen még nem for­dult elő a világszervezet égisze alatt eddig tartott ta­nácskozásokon. A vietnami külügyminisztérium szóvivőjének nyilatknzata Hanoi, Győri Sándor, az MTI tudósítója jelenti. A vietnami külügyminisz­térium szóvivője szombaton nyilatkozatban mutatott rá, hogy a mind gyakoribb és súlyosabb Vietnam-ellenes kínai provokációk célja a VSZK politikai biztonságá­nak, közrendjének szétzilá­lása a határtérségben. A nyilatkozat a pénteki véres incidens kapcsán em­lékeztet arra a tarthatatlan helyzetre, amely a vietnami —kínai határon alakult ki. A kínai fél, mint ismeretes, több mint egy hónapja le­zárta az összes határátkelő- helyet, s így a távozni kí­vánó hoák, kínai származá­sú vietnamiak ezrei a sza­bad ég alatt összezsúfolód­va étoek, lehetetlen körül­mények között. A vietnami hatóságak igyekeznek rábír­ni a hoákat, hogy térjenek vissza eredeti lakóhelyükre. E vietnami—kínai tárgyalá­sok 3. ülésén a vietnami fél azt javasolta, hogy intézze­nek együttes felhívást a ha­tárnál összegyűlt hoákhoz a lakóhelyükre való vissza­térés érdekében. A kínai fél nem válaszolt a kezde­ményezésre. • A feszültség forrása az, hogy miközben a kínai ha­tóságok meggátolják a hoák Kínába távozását, arra kényszerítik őket/ hogy. a határtérségben várakozza­nak, ügynökeiket a tömeg felizgatására, a vietframi hatóságok elleni provoká­ciókra mozgósítják. A ugusz- tus eleje óta emiatt több véres incidens történt, ame­lyek között, mint a szóvivő hangsúlyozta, a legsúlyosabb a pénteki provokáció volt. A VSZK lakossága élesen elítéli az ország szuvereni­tása elleni durva támadást, amely a kínai fél kitervelt akcióinak megnyilvánulása. A VSZK külügyminiszté­riuma a provokációk azon­nali beszüntetését követeli a kínai féltől. A Vietnam szuverenitása elleni ak­ciókért Kínának kell visel­nie a teljes felelősséget — hangsúlyozza végül a nyi­latkozat. LAPZÁRTA LAZÁR GYÖRGY MONGOLIÄBA UTAZIK Lázár György a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a Mongol Népi Forradalmi Pár t Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság ko rmányának meghívására a közeli napokban hivatalos, b aráti látogatást tesz a Mon­gol Népköztársaságba. SZOVJET ÉS NDK-BELI URPAROS INDULT A SZALJUT 6 FELÉ Újabb nemzetközi űrkettős indult útnak szombaton dél­után Bajkonurból: a Szojuz 31. űrhajó szovjet és NDK- beli személyzettel úton van a Szaljut 6 űrállomás felé. Az űrhajó parancsnoka a nagy tapasztalatú szovjet űr­hajós, a Szovjetunió kétsze­res hőse: Valerij Bikovszkij ezredes. Az űrhajóskutató a Német Demokratikus Köz­társaság nemzeti néphadse­regének alezredese: Sigmund Jähn. Az interkozmosz prog­ram első szakaszának har­madik nemzetközi űrkettő­se a Szaljut 6 állandó sze­mélyzetének tagjaival: Vla­gyimir Kovaljonokkal és Alekszandr Ivancsenkovval végez majd együttes kísér­leteket. A rajtra kormányküldött­ség érkezett BajkOnurba. a Német Demokratikus Köz­társaságból, Heinz Hoffmann hadseregtábornoknak, az NSZEP Politikai Bizottsága tagjának, az ország nemzet- védelmi miniszterének veze­tésével. Moszkvai idő szerint né­hány perccel 18 óra előtt hangzott el a parancs:- „Rajthelyzetbe az indítókul­csot”. Az óriási rakéta alól hatalmas lángnyelvek törtek elő, a rakéta lassan megemel­kedett, ahogy a tartóoszlopok elváltak oldalától és előbb lassan, majd mind gyorsab­ban távolodott a Földtől. A rajt tökéletesen sikerült, az űrhajó a megadott Föld kö­rüli pályára állt. Az űrhajósok és a földi irányítók azonnal megkezd­ték a szükséges ellenőrzések elvégzését. Az első jelentések szerint a Szojuz 31 berende­zései kifogástalanul működ­nek. Az űrhajósok közérzete jó. A nemzetközi együttes tagjai több napot töltenek a tervek szerint az űrállo­máson.

Next

/
Thumbnails
Contents