Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-26 / 201. szám

2 IríÉPÚJSÁG 1978. augusztus 26. Teherán Folytatódnak a zavargások Iránban csütörtökön sem enyhült a feszült helyzet. Abadanban már harmadik napja tartanak az utcai za­vargások. Resth városában tüntetők — az abadani gyá­szolókkal szoldaritásban — vonultak fel: a zavargás so­rán két banképület megron­gálódott, a rendőrség kilenc személyt letartóztatott. Jazdban felrobbantottak egy élelmiszerboltot. Csütörtökön visszatért a fővárosba az az öttagú kor­mánybizottság, amely a miniszterelnök vezetésével az abadani filmszínházban történt gyújtogatás körül­ményeit igyekszik kivizsgál­ni. A bizottság jelentéséből nem derül ki, kik álltak a támadás mögött, minden­esetre figyelmet érdemel, hogy a testület nem említi az „iszlam-marxistákat”, akiket az abadani rendőr­főnök bűnösöknek kiáltott ki. A jelentés kiemeli példá­ul, hogy a lángokban álló filmszínházhoz elsőként ér­kezett tűzoltóbrigádnak nem volt víztartálya. Továbbra sem tisztázott, hogy mely csoport, politikai erő érdekeit szolgálják a szaporodó terrorcselekmé­nyek. A hírügynökségek azonban felhívják a figyel­met az őskonzervatív klérus által mostanában felszított vallási fanatizmusra: hi­szen az események egybe­esnek a ramadan szent böjt hónapjával és a siita egy­ház szentje, Mohamed pró­féta unokafivére — Ali ha­lálának évfordulójával. PANORÁMA HÁGA Egy 1952 óta szökésben lé­vő háborús bűnös, volt SS- katonát tartóztatott le a hol­land rendőrség. Az igazság­ügy-minisztérium szóvivője csütörtökön jelentette be a letartóztatást, elmondva, hogy a 62 éves Jan Kruyert 1949- ben 20 évi börtönre ítélték az 1944-ben Groningen tar­tományban elkövetett gyil­kosságért és emberölési kí­sérletért. A holland munka- táborból 1952-ben megszö­kött nácit akkor fogták el, amikor egy nyugatnémet— holland határállomáson Hol­landiába akart átmenni. Mint a szóvivő közölte, Kruyer- nek még 14 éve van hátra büntetéséből. VIENTIANE G. V. Montgomery képvi­selő vezetésével amerikai kongresszusi küldöttség érke­zett pénteken Vientianéba. A laoszi fővárosban kormány- tisztviselők fogadták a dele­gációt. A washingtoni kong­resszus képviselői az Egye­sült Államok indokínai há­borújában eltűnt amerikai katonák sorsáról kívánnak tájékozódni Laoszban. WASHINGTON Az Egyesült Államok had­ügyminisztériuma bejelentet­te, hogy a CIA által használt egykori U—2-es kémrepülő­gépek modern utódaiként 25 darab szuperszonikus TR—1 típusú felderítő repülőgépet szándékozik gyártatni. A Pentagon szóvivője szerint ezeket a repülőgépeket „eu­rópai hadszínterek felett”, békeidőben pedig nagy ma­gasságban a nyugat-európai államok területe felett hasz­nálnák fel, hogy adatokat szerezzenek az e térség szom­szédságában állomásozó szov­jet katonai erőről. Nicaragua Sikeresen végződött a gerillák akciója Eden Pastora, a nicaraguai Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front keddi kom- mondóakciójának vezetője. Eden Pastora, a nicaraguai Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front komman­dóosztagának parancsnoka, aki a bátor fogolyszabadí- tási akciót vezette. (Kép­távírónkon érkezett) Panamavárosba érkezése után kijelentette: teljes siker koronázta különítményének Managuában végrehajtott ak­cióját. A gerillák mindent elértek — mondotta, de elis­merte, hogy csupán 500 ezer dollár váltságdíjat kaptak a követelt 10 millió helyett. Pastora hangsúlyozta: a Sandinista Nemzeti Felszaba- tási Front mindenfajta kül­ső segítség nélkül hajtotta végre akcióját „valamennyi­en nicaraguai forradalmárok vagyunk, s rendelkezünk a szükséges eszközökkel” — tette hozzá. Eden Pastora meggyőződését fejezte ki, hogy ez az akció meggyorsít­ja az Egyesült Államok kor­mánya és a „nagy érdekelt­ségek” által támogatott So- moza-rezsim bukását. Sajtó- nyilatkozatában visszautasí­totta a nicaraguai rezsim külügyminiszterének azt az állítását, amely szerint ku­baiak segítették volna a ge­rillákat. Pastora Panamavárosba érkezve menedékjogot kért a gerillák és a szabadon bo­csátott politikai foglyok szá­mára — közölte Baltazar Ziapurua panamai külügy­miniszter-helyettes. , A nicaraguai hatóságoktól kapott repülőgép folytatta útját Venezuela felé, azon­ban mint Carlos Andres Pe­rez venezuelai elnök kijelen­tette, a gépen nem tartóz­kodhatnak nicaraguaiak. A keddi managuai akcióról a következőket mondotta: az erőszak nem jó módszer, az igazság diadalra juttatásá­hoz. de úgy tűnik, a nicara­guai nép számára nincs más lehetőség. Hozzátette még: különbséget kell tenni a nemzetközi terrorizmus és a felszabadító harc között. Hírügynökségi együttműködés Jolle Jolles, a holland hírügynökség vezérigazgató­ja, az európai hírügynöksé­gek szövetségének elnöke, az MTI vezérigazgatójának meghívására augusztus 23— 25. között Magyarországra látogatott. Látogatása során tárgyalásokat folytattak a két tájékoztatási intézmény további együttműködéséről. Jolle Jollest fogadta Vár- konyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke és Bányász Rezső, a Külügymi­nisztérium sajtófőosztályának vezetője. (MTI) Augusztus 26. - Namíbia napja Változások a szegények országában Az ENSZ-megbizottak már az átmenetről tár­gyalnak Namíbiában, arról, hogyan bonyolít­sák le azt a választást az év végén, amely el­döntheti: ki jut hata­lomra a függetlenné váló országban. Kérdés persze, hogy egyáltalán lesz-e választás, s az is kérdés, ha lesz, kifeje- zi-e a helyi lakosság va­lós akaratát. Alapos ok van rá, hogy kételked­jünk az igenben. A kétkedés magyarázata Afrika eme hatalmas siva­tagi területének történelmé­ben, közelmúltjában és je­lenében rejlik. Az egykori portugál, brit, majd német gyarmatot az első világhá­ború idején szállták meg az akkori brit domínium, a mai Dél-afrikai Köztársa­ság csapatai. Később a Népszövetség adta hivatalo­san Pretoria kezébe, így lett Dél-Afrika mandátumterü­letévé. Arrafelé aztán úgy vélték, ez mindig így marad. Tévedtek. Ahogy változtak az erőviszonyok ■ a világban, Afrikában és az ENSZ-ben, úgy változott Namíbia sor­sa is. 1966-ban a világszer­vezet kimondta, hogy Dél- Afrikának nincs joga bel- birtokaként kezelni a terü­letet, ellenkezőleg, az ott élő mintegy egymilliós la­kosságnak joga van az ön­álló állami léthez. Ezt per­sze kimondani könnyebb Volt, mint megvalósítani. 12 évnek kellett eltelnie, hogy valamiféle átmenetről lehes­sen beszélni. A magyarázat egyszerű. A fajüldöző Pretoriának jó oka volt rá, hogy foggal- körömmel ragaszkodjék a Namíbia feletti uralomhoz. A Venezuela méretű ha­talmas terület jó része ugyan kietlen sivatag, de az itt be­fektetett minden 100 dollár évente 20 dollár profitot biztosít. A munkaerő ne­vetségesen olcsó. Namíbia vezet Afrika ólómbányásza- tában és cintermelésében. Gyémántbányáinak világ- gazdasági jelentősége van. És — talán ez a legfonto­sabb —, itt sejtik földünk ismert uránkészletének 10 százalékát. A már működő bányákat nemcsak dél-afri­kai, hanem amerikai, brit és francia monopóliumok irányítják. S mégis — Sam Nujomának, a Délnyugat­afrikai Népi Szervezet ve­zetőjének szavaival — a hi­hetetlen gazdagság ellenére az afrikai szegények között is a legszegényebbek élnek itt. A gazdasági ok katonaival is párosul. Az országnak legalább ezer kilométeres tengerpartja van. erre ha­ladnak el az Afrikát meg­kerülő hajók, köztük példá­ul az olajat szállító óriás tankerek. E partvonalon van egy kikötő, amelyet a kon­tinens Hongkongjának is neveznek: Walvis Bav. Stratégiai jelentősége óriá­si: az egyetlen olyan kikötő a partvonalon, amely alkal­mas nagy hadihajók fogadá­sára is. Van persze más, újabb keletű katonai szem*"" pont' is. Namíbia északon Angolával határos. A népi Angola megszületése óta a dél-afrikai fajüldözők Na­míbiának valamiféle ütköző állam szerepét szánták. Emellett itt képezték ki, s képezik ki ma is a törvé­nyes angolai kormány ellen harcoló egyik szakadár szer­vezet, az UNITA katonáit. A Namíbiát 20 ezer fős ka­tonasággal megszállva tartó dél-afrikai rezsim ezt a te­rületet használta fel ki­induló bázisaként az Angola elleni agressziókhoz. Miért van szükség e ka­tonaságra? Azért, mert más­képpen már régóta nem ment volna a hatalom meg­tartása a terület fölött. Na­míbiában ugyanis 1960 óta küzd a függetlenségért a SWAPO, a Délnyugat-afri­kai Népi Szervezet. Katonai, politikai sikereit az elnyo­más sem akadályozhatta meg. E szervezetet ismerte el a namíbiai nép törvényes képviselőjének az ENSZ, az Afrikai Egységszervezet. Az afrikai változások, a haladó Angola és Mozam- bik megszületése és a SWAPO tekintélye kénysze­rítette a dél-afrikai fajüldö­zőket és nyugati pártfogói­kat arra, hogy valamifajta — természetesen nekik tet­sző — megoldást keresse­nek. Először azzal próbál­koztak, hogy a megalkuvó helyi politikusokra ruház­zák át a hatalmat, aztán rá­kényszerültek olyan rende­zési terv kidolgozására, amelyet a SWAPO is haj­landó volt elfogadni. Az egyezség az idén július kö­zepén született meg. Esze­rint 1500-ra csökkentik az országban állomásozó dél­afrikai csapatok létszámát, ötezer ENSZ-katona és ezer megfigyelő érkezik Namí­biába, akik a rend fenntar­tására és az év végén sorra kerülő választások előkészí­tésére, lebonyolítására és tisztaságára ügyelnek. Afrikának azonban már szomorú tapasztalatai is voltak a világszervezettel. Emlékezzünk csak 1960 Kon­gójára, az ENSZ-csapatok. ottani működésére! Akkor a haladó rendszer likvidálásá­nál segédkeztek. Azóta per­sze alaposan változtak az erőviszonyok. A SWAPO, a felesleges vérontást elkerü­lendő, volt hajlandó bele­menni a kompromisszumba. De sohasem mondott le meghirdetett céljáról, a kolonialista és neokolonista befolyástól mentes, függet­len Namíbia megteremtésé­ről. Vezetői azt is tudják, hogy a fajüldöző Dél-Afrika mindent el fog követni a neki és pártfogóinak tetsző választási eredmények kicsi­karásáért, ha kell, akár ter­rorral, megfélemlítéssel is. Mi több, Pretoriában egye­lőre hallani sem akarnak arról, hogy Walvis Bay az új államhoz tartozzon. A ki­kötőt és környékét jogelle­nesen, hivatalosan is annek- tálták. Ezt viszont a SWAPO nem fogadhatja el. Az ügy tehát rendezésre vár. Min­denesetre a felszabadítási szervezet sohasem zárta ki a fegyveres harc folytatá­sát, ha Dél-Afrika megsérti az egyezséget, vagy meg akarja tartani a mély vizű kikötőt. Jóllehet még sok idő van hátra a választás napjáig, aligha hihető azon­ban, hogy Dél-Afrika —1 önmagát megtagadva — be­lenyugodjon egy haladó rendszer hatalomra jutásába Namíbiában. ZALAI ISTVÁN Tanácskozik a konklávé Péntek esti hírmagyarázatunk. Pénteken a Vatikánban összeült a konklávé, a pápaválasztó testület. A 115 bíboros szavazata dönti majd el, ki lesz a katolikus egyház feje, az augusztus 6-án elhunyt VI. Pál pápa utódja. #A csaknem kétezer esztendős egyház történetében mindig fontos, kiemelkedő jelentőségű esemény volt' és az is maradt a pápaválasztás. A Vatikán és egyben az egyház élére elvben bármely nőtlen katolikus meg­választható, a gyakorlat azonban más: a pápa kizárólag a bíborosok testületéből kerül ki. (XIX. János volt — 1024-ben — az utolsó, nem a papság köréből választott pápa.) Az egyház keretében persze nem mindenki ért- egyet ezzel: voltak és vannak olyan áramlatok, ame­lyek a korábbinál szélesebb alapokra kívánják helyezni a választók és a megválaszthatok körét. Jelenleg — miként arról VI. Pál pápa is megerő- sítőleg döntött — háromféle módon választható meg az egyházfő. Vagy közfelkiáltással döntenek személyéről a konklávé tagjai, vagy kompromisszum útján — ebben az esetben néhány kijelölt bíborosra bízzák az egyet­értés megteremtését — vagy szavazással választanak. A XVII. században volt példa az előbbi két formulára, azóta nem. A választás sikeréhez legalább kétharmad plusz egy szavazat szükséges. Hagyományszámba megy, hogy a külvilágtól tel­jesen elzárt pápaválasztó testületet tulajdonképpen csak vékony füst köti össze a külvilággal. Fekete füstcsík jelzi, hogy nem végződött eredménnyel a szavazás, fe­hér viszot hírül adja, hogy a konklávé megválasztotta az új egyházfőt. Ha igaz, ezúttal a Vatikán szakít a hagyományok­kal. Nem az egyházművészet egyik legbecsesebb kör­nyezetében, a Sixtusi kápolnában rendezik a választást, hanem a pápai állam modern audienciatermében. A bíborosok választótestületének csak a 80 évesnél fiatalabb egyházi méltóságok a tagjai. A 115 bíboros­ból 27 olasz, az európaiak száma — köztük van dr. Lé­kai László esztergomi bíboros érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke is — 57, Észak- és Dél-Amerikát 31, Afrikát 12, Ázsiát és Ausztráliát 15 bíboros képviseli. A világsajtó sokat foglalkozott azzal, vajon VI. Pál utódjává melyik bíborost választják. Annyi bizonyos, hogy 1523 óta — akkor hunyt el a holland származású VI. Adrián — mindig olasz főpap került a Vatikán élére. Valószínű, hogy az egyházfő kijelölésében ezúttal sem térnek el a hagyományoktól. Igen lényeges, hogy a Vatikán továbbra is kövesse azt az utat, amelyet XXIII. János és VI. Pál jelölt ki, alkalmazkodva a kor realitásaihoz, felismerve a békéért és a feszültség eny­hítéséért vívott világméretű erőfeszítésekben az egyház sajátos szerepét. GYAPAY DÉNES LAPZÁRTA póval ellátott vasúti átjáró­ban egy kirándulókat szállí­tó honvédségi autóbusz, me­lyet Kovács Dénes 22 éves honvéd vezetett, összeütkö­zött egy személyvonattal. Az összeütközés következ­tében: Korda Gergely 52 éves nyugdíjas, Korda Gergelyné 53 éves pénztáros, ifjabb Papp Károly 14 éves tanuló, Tóth Gabriella 10 éves ta­nuló, Domokos Sándor 51 éves honvéd alezredes békés­csabai lakosok a helyszínen és Domokos Sándorné 46 éves takarítónő kórházba szállítás közben meghalt. Az autóbuszvezető és öt másik személy életveszélyes, egy személy súlyos, tizenkét fő pedig könnyebb sérülést szenvedett, akiket a mentők kórházba szállítottak. A baleset körülményeinek tisztázására és a felelősség megállapítására a rendőrség a MÁV szakértőinek bevo­násával folytatja a vizsgála­tot. Luis Corvalán, a Chilei KP főtitkára, aki a Szovjetunió­ban tartózkodik, Leningrádban megtekintette a város hős védőinek emlékművét. (Képtávírónkon érkezett) Nobre da Costa, kijelölt por­tugál miniszterelnök nyilat­kozott az újságíróknak, mi­után jelentést tett Eanes el­nöknek kormányalakítási tár­gyalásairól. (Képtávirónkon érkezett.) AUTÓBUSZ ÉS SZEMÉLYVONAT KARAMBOLJA Pénteken reggel Füzesgyar- mat külterületén, fénysorom-

Next

/
Thumbnails
Contents