Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-25 / 200. szám
1978. augusztus 25. Képújság 3 Munkások Munkások szakképzetlenül (3.) Említettük, hogy a képzettségi szintek alapján kialakuló rétegződés szerint — átfogó csoportosítással — szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat szokás megkülönböztetni. Nem minden szocialista ország gazdasági fejlettségére jellemző ez a három kategória: Magyar- ország ipari fejlettségének azonban ez a három szakképzettségi csoport ma még megfelel. Nem szabad azonban eltekintenünk attól, hogy a szakmunkás, betanított munkás és segédmunkás szintek szerinti felosztás csak igen durva csoportosítást tesz lehetővé. Annyi azonban bizonyos, hogy a segédmunkások különülnek «1 a legszembetűnőbben a szakképzett munkásoktól. Helyettesíthető és ma még szükséges A segédmunka lényegében tanulatlan munka. Más szavakkal: az átlagmunkás képességei, szakértelme, műszaki hozzáértése alapján, különleges betanulás nélkül helyettesíthető munka. Ebből az értelmezésből az is következik, hogy a segédmunka tartalma változó. Minél műveltebb az átlagmunkás, annál nagyobb mértékben alkalmas különleges betanulás nélkül a munkafeladatok ellátására, annál nagyobb az egyszerűbb, tanulatlan munka helyettesíthetősége. A segédmunkás-probléma a gazdaságilag fejlett országokban világszerte megfigyelhető jelenség. Még az iparilag legfejlettebb országokban sem tudták teljesen kiiktatni a segédmunkát az anyagi termelésből, különösen nem a szolgáltatások köréből. A gazdaságilag legfejlettebb tőkésországok a tartós segédmunkáshiányt elsősorban technológiai fejlesztéssel, korszerűsítéssel törekszenek pótolni, de nem hanyagolják el a munkaerőimportot sem. Reálisan kell látni, hogy nálunk ma még nincsenek meg az automatizált termelés tömeges elterjesztésének anyagi feltételei, (a munkaerőimport szóba sem jöhet), ugyanakkor az ifjúság soraiból minimális a segédmunkás munkakörben elhelyezkedők száma. A hetvenes évek közepén az ipari munkások 16,5 százaléka volt segédmunkás. A segédmunkások ágazati megoszlását vizsgálva kitűnik, hogy többségüket a viszonylag alacsony technikai színvonalú, „egyszerű munka”- igényes ágazatok (építőanyagipar. építőipar, élelmiszer- ipar, kohászat, fémtömeg- cikk-ipár, stb.) foglalkoztatják, de sokan dolgoznak még a dinamikusan fejlődő iparcsoportokban is (pl. vegyipar, villamosenergia-ipar), szak- képzettséget nem kívánó munkakörökben. A tervgazdálkodás kötöt- tebb időszakában korlátozva volt a beruházásokra fordítható eszközök volumene és elosztása, ezért általában először az alaptevékenységet gépesítették, és csak másodsorban a kisegítő tevékenységeket. Áz irányadónak tekinthető' minisztériumi iparban a munkásoknak mintegy 56 százaléka azokban a termelőfolyamatokban vesz részt, amelyeknek eredményeként a munka tárgyai az ágazat rendeltetésszerű termékeivé alakulnak át, 44 százalékuk pedig anyagmozgató, csomagoló vagy raktározó, tehát kisegítő tevékenységet folytat. Nem egységes csoport Az iskolázottság alapján is egyre kevésbé lehet egységesnek tekinteni a segédmunkáscsoportot. Egy részük még az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el, sőt egy még kisebb hányaduk nem is szándékozik befejezni. Ugyanakkor 14 százalékuknak van szakképzettsége, de segédmunkásként dolgozik, tehát jelenlegi munkaköréhez képest „túlképezték”, ami jelentős anyagi és nem utolsósorban szellemi erőforrások elkallódását mutatja. Az ilyen irányú társadalmi mobilitás különösen a pályakezdő szakmunkások körében tapasztalható, akik a magasabb jövedelem reményében a megszerzett szakmákat elhagyják, és nehéz fizikai munkát vállalnak. A szakképzetlen munkaerő iránti szükséglet csökkentése mind sürgősebb feladat, á segédmunkás-állományt fenntartani vagy stabilizálni aligha lehet már a közeli jövőben. Éppen ezért különleges figyelmet érdemel az ipari munka alsó fokán álló, az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgozó szakképzetlen ifjúmunkások helyzetének elemzése. Kétségtelen, hogy a munkássá válás folyamata, a munkahely, a munkakör elfogadása náluk tart a leghosszabb ideig. A perspektí- vátlanság e csoportban erősíti az átmenetiséget, így a munkahely változtatása az ő körükben a legintenzívebb. Számos ok miatt (informális kapcsolatok, magatartásnormák, politikai tudatosság, életmód, érdeklődési kör, stb.) elkülönülnek a munkásság—• munkásifjúság jobban szakképzett csoportjaitól. Számukra a felemelkedést mindenekelőtt valamilyen szakma elsajátítása jelenti, erre viszonylag könnyen „aktivizálhatók”. GÁL RÓBERT A szekszárdi húskombinát csarnokának belső szerelési munkálatairól már beszámoltunk lapunkban. A technológiai sort befogadó komplexum mellett épül a vállalat irodaháza. Fotó: Bakó Jenő A növényvédelem nehéz éve A hazai növényvédelem egyik legnehezebb éve az idei, ezt bizonyítják az eddigi tapasztalatok. A mintegy 8—10 ezer növényvédő gép a hét közepén szinte megszakítás nélkül dolgozott. Augusztus vége felé — minden bizonnyal a korábbi rendkívüli időjárás következtében — szokatlan jelenségek fordulnak elő. Különösen Győr-Sopron. Komárom és Csongrád megyében tapasztaltak erős pocokjárást, és helyenként olyan erős fertőzés alakult ki, hogy soron kívül meg kellett kezdeni a vegyszeres védekezést, irtást. A szélsőséges, hol esős, hol pedig meleg, de párás időjárás rovására írják, hogy néhány körzet kivételével országszerte jelenleg is erős a peronoszpórafertőzési veszély, de ezzel egyidőben egy másik veszélyes szőlőbetegség. a botritisz is felütötte fejét, mégpedig a fürtökön. A kórokozó nagy veszélyt jelent, mert idén várhatóan egy-két héttel késik a szüret az érés elhúzódása miatt, s így a fertőzésnek lesz „ideje" arra, hogy megtizedelje a fürtállományt. Ezért összevont védekezést alkalmaznak a mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők egyaránt. A cukorrépatáblákon is megjelent a lisztharmat. A fertőzés általában kisebb mértékű, de több alföldi mezőgazdasági nagyüzemben mégis jónak látták a vegyszeres védekezést. A mezőgazdasági szakemberek szerint szinte lehetetlen számszerű adatokat kapni arról, hogy a vegyszeres növényvédelem az idén milyen összegű károkat előzött meg. Egyöntetű vélemény: ilyen szélsőséges, a növényi kártevőknek. kórokozóknak ennyire kedvező évben egy-egy növényi — különösen kertészeti — kultúra szinte termést sem adott volna, ha nem előzték volna meg kémiai anyagokkal a járványok fellobbaná- sát. elterjedését. 5-let nap Elmondani könnyebb, mint leírni A műszaki igazgatóhelyettes gyerekkori emlékként idézte fel az 50-es éveket. Akkor nagy divatja volt az ötletnapoknak, de nemcsak divat, hanem gazdasági haszon is származott belőle. A dombóvári főépítésvezetőség ebédlője délután egy órakor már tiszta. Elsőként a szekszárdiak érkeztek meg. Mindenki, aki az újításokkal foglalkozik a TOTÉV-nél, a "bírálathoz köze van, eljött: Kuklis Lajos műszaki igazgatóhelyettes, Szehás Antal szakszervezeti titkár, Králl István újítási felelős, Tamás János munka- védelmi csoportvezető, Füredi István vegyészmérnök, az FMKT vezetője, Mészáros József gépészmérnök, Rácz Zoltán üzemmérnök, Briglo- vics János építészmérnök, fő- technológus, Lugasi György gépészmérnök és természetesen ott volt Gergely István, a dombóváriak építésvezetője is. Lassan azért - szállingóztak az érdekeltek is, azok, akiktől az ötleteket várják. Az asztalon Králl István táskája tele elismervényekkel, készpénzzel, ajándékutalvánnyal. Arra várva, hogy a jó ötleteket, esetleg újításokat „felvonultató” munkások zsebébe vándoroljon. Mondom, ilyen még nem volt a TOTÉV-nél. A hatást, az eredményt nem lehetett előre kiszámítani. Azért sem, mert a dombóvári építés- vezetőség területén az utóbbi időben nagyon kevés volt az újítás, Králl István újítási előadónak nem sok munkát adtak a dombóvári építők. A terem megtelt, mintegy huszonöt munkás jött el — később kiderült, volt aki egy brigád, egy kollektíva összegyűjtött javaslatát hozta el magával. Megkezdődött a hivatalos rész. A bevezetőben említett visszaemlékezés után kezdődött a börze, az ötletek vásárlása. Nem kellett várni, ki kezdje. Előre felkészült csapat jött ide. Egy napszemüveges, piros overálos fiatalember nagy fürgén pattant fel a helyéről — Bálint Istvánnak hívják —, s a következőket mondotta: Javaslom, hogy legyen minden építkezésen részletes organizációs tervrajz, amelyen szerepel a földbe fektetett vezetékek minden része, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy amit ma lerakunk, holnap a markoló felszaggatja. A múlt héten történt: a markoló elszakított egy tápvezetéket, két napig a daru nem tudott dolgozni. Bálint István ötlete után összenézett a „zsűri”. Szóval az az igazság: hivatalosan előírt dolog ez a rajz, csak időhiány, meg egy kis hanyagság miatt többnyire nem ismertetik, nem teszik ki látható helyre. Ez nem ötlet, de a fiatalember tanácsát illő megfogadni minden munkahelyen és alkalmazni. Kuklis Lajos ezért 200 forint díjazást gondol, a többiek is egyhangúlag javasolják a díjat. Míg Bálint István átveszi az ajándékutalványt és aláírja az átvételi elismervényt, a többiek arca felderül, talán ekkor hiszik el, hogy a „főnökség” komolyan gondolja az ötletnap szükségességét. A kezek meglendülnek, majd mindenki jelentkezik, mint az iskolában. Nekem is van; Én is tudok mondani ötletet!... De nemcsak a munkások arca derül fel ezen, hanem a központiak, a zsüriasztalnál ülők is. Biztosra vették, hogy érdemes a megye másik felébe utazni, lesz itt még komoly, akár újításnak megfelelő javaslat is. Valóban, Prech János művezető két olyan javaslatot terjesztett elő ötlet címen, amelyről a bizottság úgy döntött: a megoldás kimeríti az újítás követelményét, így adja be újításként. Harmincnyolc ötlet hangzott el a háromórás tanácskozáson. Ezek közül harmincnégyet elfogadott a bizottság. összességében 5800 forintot fizetett ki, főleg vásárlási utalvánnyal. De volt nem egy-kettő, aki, mivel ötlete nem kizárólagosan a sajátja volt, hanem egy kisebb egységé, az osztozkodás érdekében készpénzt kért a bizottságtól. A dombóvári építők 38 ötlete az évek során felhalmozott gyakorlati tudást példázza. Hogy ebből mennyi haszna származik majd a kollektívának, nem lehet kiszámítani. Többségében apró, de egy-egy építkezésen lényeges dolgokról van szó. Egyöntetű a vélemény is: a nehéz testi munkát végző munkásemberek soha sem írták volna le papírra gondolataikat, mert nekik nem az írás a kenyerük, de egy ilyen ötletnapon sok-sok érdekes megoldásra tudják felhívni a figyelmet. A TOTÉV először tartott ilyen rendezvényt, de a mostanit követni fogja más területen is a börze, mert érdemes. H. J. Fotó: Gyurkovics Ferenc Gyönki kiállítások Néhány éve szinte divat lett Gyönkön a kiállítások rendezése és megtekintése. A művelődési ház egyik terme ad otthont ezeknek a kis bemutatóknak, amelyek ízlést formálnak és ismereteket terjesztenek. Idén két cserép-, két díszítőművészeti kiállítást és jó néhány fotótárlatot láttak a gyönkiek. Most a tamási díszítőművészeti szakkör kollekciója mutatkozott be — elismerést aratva. Szombati magazinunk ezúttal Gyönköt mutatja be. Metrósok együttműködése Műszaki-tudományos együttműködéssé fejlődtek a magyar és a szovjet metrósok kapcsolatai. Tavaly megállapodás is született, amely hosszú távra — 1985-ig — körvonalazza a közös kutatási területeket és a megtárgyalandó kérdéseket. Az elmúlt hetekben írtak alá a jövő évre is szóló részletes programot. A műszaki-tudományos együttműködés mellett továbbra is megmaradnak a kereskedelmi szállítások. A szovjet gyáraktól eddig 175 metrókocsit és 67 mozgólépcsőt vásárolunk, s az észak- déli vonal további szakaszaihoz 1980-ig 90 metrókocsit és 10 mozgólépcsőt szerzünk be a Szovjetunióból. (MTI) „Hallgatjuk türelmesen, mert nekünk is van mondanivalónk” ■ ül az irodaház
