Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-24 / 199. szám
1978. augusztus 24. Képújság 3 Munkások A nők és a betanított A Labor Műszeripari Művek budapesti és esztergomi gyárában az idén egymilliárd forint értékben készítenek különféle laboratóriumi eszközöket, berendezéseket. Termékeik hatvanszázalékát külföldre szállítják. A képen: nagy nyomású folyadék-kromatográf szerelése, a budapesti gyárban. Sikeres magyar-szovjet vetőmagcsere Az ipari munkásnők létszáma hazánkban megközelíti a nyolcszáz-kilencvenezret. Az ipari munkásság egyhar- madát kitevő munkásnőkről lehetetlen anélkül szólni, hogy elöljáróban ne beszélnénk a munkásosztály egészének megváltozott helyzetéről, arról a történelmi jelentőségű és méretű átalakulásról, amelynek részeként gyökeresen megváltozott a nők, s ezen belül a munkásnők társadalmi-gazdasági és kulturális helyzete is. önmagunkat ámítanánk azonban, ha eredményeink mellett figyelmen kívül hagynánk azokat a ma is ható, mélyen meggyökeresedett társadalmi előítéleteket és egyenlőtlenségeket, amelyek fokozatos felszámolása további erőfeszítéseket és átgondolt intézkedéseket kíván. Legfontosabb munkaerőforrás A nők gazdasági szerepének, aktivitásának átalakulása, bekapcsolódásuk a társadalmilag szervezett munkába, a szocializmus építésének egyik legnagyobb eredménye. A női munka térhódítása természetesen nem csupán „magyar jelenség”, de hazánkban ez a folyamat rendkívül intenzív volt. 1949 és 1970 között 1,2 millióról több mint 2 millióra nőtt az aktív kereső nők száma, a növekedés 851 ezer fő. _ Ebben a két évtizedben a nők adták az egész munkaerő- állománv emelkedésének 94 százalékát, és ez gazdasági növekedésünk egyik fontos forrása volt, (tulajdonképpen legfontosabb extenzív forrása). Bár ez a folyamat a hetvenes években valamelyest lelassult, de még napjainkban is a nők munkába állása a munkaerőforrás lényeges tényezője. De hogyan is ment végbe a nők „térhóditása”, amely területekre áramlottak az újonnan belépők? Közismert, hogy nagymértékű volt a női dolgozók előretörése a szellemi és irodai munkaterületeken. Ez a tevékenység általában megfelel a nők adottságainak, érdeklődésének és pályaválasztásának. Az üzemekben az alkalmazás minősége szerinti csoportok közül a nődolgozók szama a legdinamikusabban a betanított munkás kategóriában emelkedett. A számbeli gyarapodásba szocialista iparosítás és a tudományos-technikai haladás teremtett lehetőséget. A termelőerők fejlődésével együtt módosul, változik a munkaerő kvalifikáltsága, illetve szakképzése iránti igény is. A fejlettebb ipari országokban a termelés technikai színvonalának folyamatos növelését általában több fokozatban valósították, illetve valósítják meg. Először az emberi munkaerő géppel való felváltása, a nehéz fizikai munkák gépesítése került napirendre. A fejlődésnek ezen a fokán a termelés nagyobb részt szakmunkást kívánt, s emellett kb. felefele arányban betanított és segédmunkást igényelt. A következő fokozat a géprendszerek, a bonyolultabb technológiai eljárások, majd a félautomaták, automaták alkalmazása volt. A munkahelyek ekkor elsősorban betanított munkásokra tartottak számot, és csökkent a szakmunkások, valamint a segédmunkások iránti igény. A technikában bekövetkezett mai forradalmi fordulaton rendszerint a termelési folyamatok automatizálását értik, az automata gépsoroktól és üzemrészektől az automata üzemekig, az ágazatok automatizált irányításáig. A második szintre tartunk A hetvenes évek végén, és a nyolcvanas évek első felében a magyar gazdaság egészének fejlődését az első szakaszról a másodikra való áttérés jellemzi. Az ipar mai gépesítettségi foka a betanított munkások számának és arányának nagyobb mértékű emelését igényli, mint a szakmunkásokét, a segédmunkások aránya pedig — elsősorban a munkaerőhiány következtében — csökken. Az ötvenes évek végén a betanított munkásoknak 45 százaléka volt nő, az elmúlt évtizedekben arányuk tovább emelkedett és már 1966- ban a nők voltak többségben. (51,6 százalék). A betanított munkásoknak több alcsoportját különböztethetjük meg. Vannak nagy gyakorlattal rendelkező, szinte a szakmunkásokkal azonos szakmai szinten tevékenykedő munkásnők, mások viszont a minimális szakismeret elsajátításával, néhány heti betanulási idővel már szalagon dolgoznak, vagy alkalmasak különböző kiszolgáló funkciók (pl. darukezelés) ellátására. A betanított munkát végzőket differenciálhatjuk úgy is, hogy milyen időtartamú betanítást kíván az adott tevékenység. Ebből a szempontból érdemes az összes gépipari munkás közül a betanított munkások arányát bemutatni. Legfeljebb hathavi betanulást igénylő munkakörben 20,2 százalék, ennél hosszabb, de egy évnél kevesebb betanítást kívánó munkaterületen 13 százalék, egy évnél hosszabb időt igénylő munkakörben 22,8 százalék az arányuk. A betanított munkával járó erősebb koncentráció a munkássá válás különböző szakaszában más-más problémákat, fiziológiai és pszimunka (2.) chikus zavarokat okoz. A tapasztalatok szerint a nők többsége viszonylag hamar képes alkalmazkodni az egyszerű gépi munka feltételeihez. A férfi betanított munkásoknak több adaptációs konfliktust okoznak a mechanikus műveletek, mint a nőknek, ezért nagyobb intenzitású munkahely-változtatásuk is. Az iskolázottság szerepe Az iskolázottság színvonalát tekintve a dolgozó nők az elmúlt évtizedekben jelentős részben behozták a férfiakhoz viszonyított elmaradottságukat. A betanított munkásnőknél azonban az alapiskolázottság és a szakmai képzettség csak lassan emelkedik. Az egyik legsürgetőbb feladat az általános iskola osztályait el nem végzettek továbbtanulásának biztosítása. Az alapiskolázottságnak rendkívül nagy szerepe van a továbbképzésben, és nem engedhető meg, hogy a tudományos-technikai forradalom előrehaladásával a megfelelő alapképzettség hiánya miatt a munkásosztálynak e csoportja hátráltassa társadalmunk továbbfejlődésének lehetőségeit. Az általános műveltség gyarapítása nemcsak társadalmi érdek, hanem közvetlen érdekük a betanított munkásnőknek is, mert ez nem csupán a szakmunkássá válásnak, hanem a munka jobb elvégzésének, a színvonalas kulturálódásnak is igen fontos feltétele. A vállalatoknak, a különböző társadalmi szerveknek, szervezeteknek és intézményeknek fokozottabb együttműködésére van szükség ahhoz, hogy erőteljesen csökkenjen az általános iskolai tanulmányaikat be nem fejezettek száma, illetve megszűnjön e csoport időről időre megújuló újratermelődése. Az előbbinél is sürgetőbb társadalmi feladat a betanított munkásnők nagy létszámú csoportja számára a szakmunkássá -válás — mint felemelkedési lehetőség — biztosítása. A betanított munkásnök szakképzettségének növelése érdekében — a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozata alapján — olyan átgondolt, tényekre épülő, az érdekeltek távlati érdekeit is szem előtt tartó koncepcióra (tervekre és intézkedésekre) van szükség, amely biztosítja az aránytalanságok fokozatos felszámolását. (Folytatjuk) GÁL RÓBERT Következik: Munkások — szakképzetlenül. Visszhang A Tolna megyei Népújság 1978. augusztus 4-i számában megjelent „Ne szennyezzük a már amúgy sem tisztát” című újságcikkben felvetett kérdéseket ismerjük. Az ott leírtakhoz az alábbi kiegészítést fűzzük: A dombori Holt-Duna vízminőségének romlását ösz- szetett, külső behatások idézték elő, illetve gyorsították. A bonyolult, káros folyamat okainak feltárása és a beindult úgynevezett „öregedés” megállapítása többoldalú beavatkozást igényel. A holtág védelmét célzó intézkedések (motorcsónakok kitiltása, halasítás, haletetés korlátozása, üdülőtelepi csatornahálózat és szennyvíztelep építése, nádvágás, a tó környezetében a mezőgazdasági kemikáliák felhasználásának korlátozása, stb.) sorában csupán egy részfeladat az esetenként szükséges vízutánpótlás, a megfelelő vízszint biztosítása. Az épülő szivornyának nem célja a dombori Holt- Dunának túltöltése, hiszen annak minimális és maximális vízszintje rögzített. A túl alacsony és túl magas vízállás egyaránt káros. A vízszint túlzott növekedését a tolnai Holt-Dunával — az úgynevezett Lehőczy Holt- Dunával — és a Sióval meglévő összeköttetés révén meg lehet és meg kell akadályozni. A szivornya megléte a vízfrissítés, az állóvíz jelleg megváltoztatásának lehetőségét biztosítja, de semmiképpen nem jelenti a víz további romlásának elősegítését. A műtárgy üzemeltetése csak az azt megelőző vízminőségi vizsgálatok kedvező megállapításai után engedélyezhető. A Duna folyó vízhozama, vízállása és vízminősége rendkívül ingadozó. A szivornya üzemeltetésénél ezt, valamint az ellátni kívánt — már említett — vízrendszerre gyakorolható hatásláncot messzemenően figyelembe kell venni. A feladat nehéz, megoldása az érintett szakhatósági (vízügyi igazgatóságok, KÖJÁL) és a MOHOSZ területi egyesületének szoros és folyamatos együttműködését kívánja, de megoldható. A dombori holt Duna-ág kedvelőit — fürdőzőket, üdülőket és horgászokat — megnyugtatjuk: a szivornya csak akkor fog üzemelni, ha az egyértelműen a holt Duna- ág javát szolgálja. Tolna megyei Tanács V. B. Vízügyi Osztálya SIPÖCZ GYŐZŐ osztályvezető A Szovjetunióval 1973-ban Moszkvában megkötött vetőmag- és szaporítóanyagcsere szerződés szinte késedelem nélkül lehetővé teszi egy- egy növény vagy gyümölcs- fajta gyors meghonosítását. A szerződésben a magyar és a szovjet szakemberek meghatározott növények és gyümölcsök termesztésére specializálódtak azért, hogy az anyagi-műszaki erőket minél jobban koncentrálhassák. Érdekes azonban, hogy nemcsak a szerződésben meghatározott „szakosított” növények terjedtek el gyorsan a két ország termesztői gyakorlatában. hanem más fajták is, amelyek átadásáról eredetileg nem volt szó a megállapodásokban. Magyarország egyebek között somkórót és vörösherét — fontos takarmánynövényeket — szállított soron kívül a Szovjetunióba, ahonnan például a mélyhűtőipar számára fontos gyümölcsfélék érkeztek „szerződésen felül”. A magyar mezőgazdasági üzemek szovjet megrendelésre évente általában 2500— 3000 tonnányi igen értékes hibrid kukorica-magot exportálnak a Szovjetunióba. Emellett még takarmányborsót, takarmánybükkönyt, és nagyszámú gyümölcs-szaporítóanyagot, a többi között évente több millió szőlőoltványt és több százezer gyümölcsfa- csemetét. A Szovjetunióból őszi búzavetőmag érkezik, a többi között a nálunk is jól bevált Jubilejnaja fajtából, és háromféle étkezési borsó, ezeken kívül a hazánkban már hagyományos szovjet rizsfajták mellett a legújabb nemesítésű rizs, a korszerű Horizont-fajta vetőmagja. A napraforgó vetőmag döntő többségét szintén a Szovjetunióból szerezzük be. A nemzetközi szakosodás lehetővé tette a nemesítők specializálódását is. Külföldön is rendkívül keresettek a korai érésű kukoricahibridek, ezek kinemesítésére éppen a magyar—szovjet szerződés nyomán tettek meg-megújuló erőfeszítéseket a magyar szakemberek, akiknek végül is több, a FAO által a 200— 300-as érési csoportba tartozó hibridet sikerült biztosítaniok a köztermesztésnek. Ezekből a szovjet gazdaságoknak is szállítanak. (MTI) Bővül a tamási termálfürdő (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Egyre többen látogatják a tamási termálfürdőt. Az idei szezon két és fél hónapja alatt immár ötvenezren keresték fel. Augusztus 20-án virágkosárral köszöntötték az ötvenez- redik fürdőzőt. Az egyre népszerűbb fürdőt most bővítik. A tanácsi költségvetési üzem egy új úszómedencét készít. Elkezdték a hétvégi házak építését is. A tanács eddig 23 telket adott el, amelyek tulajdonosai hétvégékén a telkükön serénykednek. Ez a hétvégi ház már fal egy énben van A fürdő elhasznált vizét is felhasználják, az úgynevezett keverőtóba engedik. A tavat a község szocialista brigádjainak közreműködésével társadalmi munkában építik. E tó a horgászok és a csónakázást kedvelők felüdülését szolgálja majd. Kép és szöveg: KÖNYE IVÁN r Az épülő új úszómedence Gyűlik a viz a keverőtóban
