Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-24 / 199. szám

1918. augusztus 24. Utolsó csepp vérünkig Mtoáflo D) Pianínóból fényorgona Horst Zeppelin és segítő­társa, Frank Werner világí­tástechnikai mesterek fény- orgonát készítettek a schwe- rini Mecklenburgi Színház „Prométheus” című szimfo­nikus poéma megnyitó elő­adására. Ezt a művet Alek- szander Szkrjabin írta 1910- ben — zenei színaláfestéssel. A fényorgona a hangnak megfelelő színeket egy nagy vetítővásznon teszi látható­vá. Ehhez a technikusok egy" régi pianínót építettek át. El­távolították helyükről a hú­rokat, és 52 elektromos érint­kezőt építettek be a helyükbe, melyek 12 különböző színár­nyalatot biztosítanak oktá- vonként. A zene és szín hatá­sa egységbe olvad össze. Jerzy Hoffmann rendezé­sében készül az Utolsó csepp vérünkig... című, nagysza­bású lengyel film. A film a szovjet csapatok oldalán har­coló lengyel hadsereg útját mutatja be dokumentáris hű­séggel az Oka menti hadifo­golytáborok lakóiból való megalakulástól az első győ­zelmes csatán (Lenino) ke­resztül a felszabadulásig. A filmben helyet kap a II. vi­lágháború ellentmondásos lengyel külpolitikájának több mozzanata is (az Andres- hadsereg Iránba távozása, a londoni emgriációs kormány tevékenysége) — írja a Film. Kétmillió kötet A Mongol Tudományos Akadémia Könyvtárát 1921- ben alapították. Első igazga­tója O. Zsamjan volt, Szuhe Bator tanítója, aki szenvedé­lyes könyvbúvár lévén az egész országot bejárta, s a mongol írásbeliség értékes . régi emlékei után kutatott. Az első években a könyv­tár egy földszintes, agyagból vert épületben kapott otthont, s készlete alig kétezer kötet volt. Ebben az időben kezdték meg régi mongol irodalmi emlékek felkutatását, restau­rálását. Az értékes művelő­déstörténeti emlékeket 1939- ben új épületbe költöztették át, amely már a sajátos kö­vetelmények figyelembevé­telével könyvtárnak épült. Jelenlegi helyére 1951-ben került az Állami Nyilvános Könyvtár. Napjainkban két­millió kötetnél több könyvet és kéziratot őriznek itt. Kü­lön termet kaptak a legrit­kább és legértékesebb mon­gol, tibeti és szanszkrit nyel­ven írt művek. ilj köntösben Zenei, szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvek, partitú­rák, mintegy háromezerféle lemez — csaknem 18 millió forint értékű készlettel várja vásárlóit a fél év után ismét megnyílt Rózsavölgyi Könyv- és Zeneműbolt. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Nagy a sürgés-forgás a pá- kozdi csata egykori szín- lyén. Építik az emlékházat a történelmi esemény 130. év­fordulójára. A fehérvári Münnich laktanya katonái végzik a munka zömét, a speciálisabb feladatok a FÁÉV szakembereire vár­nak. A leendő parkerdő is nö­vekszik. már. Igaz, még csak akkora, hogy a fűtől, a gaz­tól alig látni az erdőt, de Geruanics Annamária keret­tervének segítségével köny- nyen rekonstruálja a képze­let a leendő emlékparkot, a csata vonalán húzódó hadi­sétányt, ahol emlékoszlopok intenek majd megállásra, felirataik pedig meditációra. Milyennek látjuk majd az emlékházat? Az egyik ablak elé kerül egy kerek asztal, amely fény- és hangeffektusokkal mutatja be a csatát. Az ab­lakból rálátni a sukorói templomra és környékére, a néző térben is el tudja he­lyezni a seregek vonulását, a csata vonalát. A falakon nagyméretű metszetek idézik a kort. Zászlók, fegyverek, jelmezbe öltöztetett figurák és még egy ágyú is gondos­kodik a korhűségről. Dunqnttllt napló Második alkalommal kerül' sor román napokra a pécsi Konzum Áruházban. A szer­vezőket dicséri, hogy ezút­tal jóval több áru közül vá­logathatnak a vásárlók, mint az elmúlt esztendőben. Mint­egy 5 millió forint értékben 200-féle termék került a polcokra. PETŐFI NÉPE Kedves ünnepség színhe­lye volt Orgoványon a IV. kerület 78. számú ház. Itt él Berente Istvánné, leányne­vén Árizs Mária jó egészség­ben. Kilenc gyermeke, har­minckét unokája és ötven­két dédunokája van. Az idős asszony szombaton töltötte be századik életévét. Saját bevallása szerint soha nem járt orvosnál, eddig még ko­molyabb betegsége sem volt. A szombati születésnapi ün­nepségen a község vezetői, valamint a Vöröskereszt he­lyi szervezete és az Egyetér­tés Szakszövetkezet is képvi­seltette magát, s köszöntötte a százéves Berente nénit. Somogyi Néplap A kaposvári ifjúsági és út­törő-fúvószenekar hangulatos játéka köszöntötte vasárnap délelőtt a Rippl-Rónai téren mindazokat, akik eljöttek, hogy megtekintsék az ötven­egy éve elhunyt nagy festő szobrának megkoszorúzását, egy nagyobb ünnepség — a rómahegyi villa megnyitásá­nak — bevezetőjét. Az ünnepségsorozat a Ró- mahegyen, a festő újonnan helyreállított és emlékkiállí­tásnak berendezett villájá­nak megnyitásával folytató­dott. A Nemzeti Galériától és a pécsi Janus Pannonius Mú­zeumtól kölcsönzött ereklyék kétségtelenül hitelessé teszik az életmű 'keresztmetszetét, amelyet dr. Kisdéginé dr. Kirimi Irén rendezett, nagy­szerű ízléssel, kihasználva a kicsiny helyiségek minden szögletét, ismét családiassá varázsolva a rómahegyi re­metelakot, ahol a festő ti­zenkilenc legtermékenyebb esztendejét töltötte el, s ahol gyakran volt kedves vendég Ady, Móricz, Vaszary, Ga- limberti, Medgyessy és a századelő sók más, neves művésze. Júniusban felújítás miatt bezárták Karl-Marx-Stadt egyik kedvelt éttermét, a Csárdát. A felújításban részt­vevők igyekezetének követ­keztében egy héttel a határ­idő előtt, augusztus közepén már újra készen állt a ven­dégek fogadására. Az erősen Tolna megyei érdekeltségű üzlet magyar vezetője, Simon Péter étteremvezető, a test­vérlapunknak adott nyilatko­zatban elmondotta, hogy a korszerűsített, üzlet 125 ven­déget tud egyszerre fogadni, a berendezés jellege tovább­ra is magyaros, egész ponto­san sárközi. Az itt készített ételek nyolcvan százaléka a magyar konyha jellegzetes­ségei szerint készül. A felújí­tott konyhában mintegy fő- zőutcaszerűen alakították ki a berendezéseket. ^TaMBDBCKflSI w npaBan A morsanszki textilipari technikumban néhány év óta nagy munka folyik — írja testvérlapunk, a Tambovsz- kaja Pravda. A morsanszki textilipari technikumot egyidőben bőví­tik és a régi épületek re­konstrukciós munkálatait is elvégzik. Hamarosan befeje­ződik az 1500 négyzetméter alapterületű előadóterem, és átadják az új, szinte tiszta üveg osztálytermeket, labo­ratóriumokat. Már átadták a tervezők az építőknek az oktatási intéz­mények mellett épülő ebéd­lő terveit. Az új ebédlő és konyha 1979-ben készül el. Ezekben a napokban még dolgoznak a tervezők egy másik oktatási központ ter­vein is. 4. Egy másik mitikus törté-, netben felbukkan Titüosz óriás története, aki Zeusz és Elara fia volt. Megtámadta Létót, s erőszakkal elhurcol­ta, mire Zeusz villáma le­sújtotta, áz alvilágban pedig egy keselyű marcangolta folyton újranövő máját, il­letve szívét, mint már emlí­tettük. A történet erősen hasonlít Prométheuszéhoz. Öt Zeusz parancsára Héphaisztosz, a kovácsisten a Kaukázus szik­lájához láncolta — ezzel kez­dődik Aiszkhülosz tragédiája — Zeusz pedig egy sast bo­csátott rá, amely naponta felfalta halhatatlan máját. A büntetés eredetileg úgy szólt, örök időkig kel! tartania, hogy az embereknek ne le­hessen többé ilyen segítő­társuk az istenek ellen. Aiszkhülosz elveszett tragé­diájában. A tűzszerző Pro­métheuszban már harminc­ezer éves büntetés szerepéi, a fennmaradt A leláncolt Pro­métheuszban azonban a sza- badítást a tizenharmadik nemzedékre jövendölik. A szabadító Héraklész volt, akinek, származását már el­beszéltük, nyilával lelőtte a sast. Már Aiszkülosznál meg­jelenik egy lényeges gondo­lat, amely szerint igazságta­lan Prométheusz szenvedése, hisz az emberiség jótevője, s ezt Zeusznak is be kell lát­nia, tehát előbb-utóbb véget kell vetnie szenvedésének. Az egyik változat szerint azért jutott Héraklésznek a szaba­dító szerepe, mert Zeusz így akart neki dicsőséget szerez­ni, egy másik elbeszélés sze­rint Prométheusz anyjától tudta meg a titkot, hogy megdöntík Zeusz hatalmát, s az isten a titok fejében en­gedte szabadon. De ennek is feltétele volt: egy másik hal­hatatlant kellett találni, aki átvállalja szenvedését. Ez pedig Kheiron kentaur volt, akit Héraklész véletlenül sebzett meg mérgezett nyi­lával. Prométheusz pedig meg­szabadulván, feleségül vette Klümenét, más források sze­rint Kelainot, aki Poszeidon, a tengeristen kedvese volt. Fiuk Deukalion, ő Pürrhát vette feleségül, aki Promé­theusz testvérének, Epimé- teusznak és Pandorának lá­nya volt. De velük új törté­net kezdődik. Ö, húgom, ó feleségem, egyetlen megmaradott nő, kit hozzám törzs és eredet kötözött legelőször, majd meg a hitvesi ágy, a veszély maga köt ma tehozzád, merre a nap lepihen, s hol kél sugarazni megint fenn, teljes nép mi vagyunk ketten. Ezután jóslatot hallottak, s az isten szavára köveket do­báltak a hátuk mögé, ame­lyek emberekké változtak. Phürra köveiből nők lettek, Deukálionéból férfiak, s így megújulhatott az emberi nem. meg Aiszkhülosz drámájá­ban is, ahol magabiztosan mondja: Tudd meg tehát, egy röpke szó mindent kimond: ember minden tudása éntőlem való. CSÁNYI LÁSZLÓ Vége Prométheusz története A VÍZÖZÖN A görög mitológia négy korszakról tud. Az első volt az aranykor, melynek lakói készen kaptak mindent a természettől, majd Zeusz akaratából jó szellemekké változtak, s az emberek se­gítőtársai lettek. Az ezüstkor már nem tar­togatott ennyi jót, emberei haragvóak voltak, gyűlölkö- dők, az isteneket sem tisztel­ték eléggé. Zeusz eltüntette őket, de a későbbiek szemé­ben még ők is a jók közé tartoztak. A harmadik volt a rézkor, amikor az emberek megkeményítették szívüket, rézből voltak fegyvereik, a házuk is, mert a vas még nem létezett. Állandó harc­ban éltek, s egymás kezétől pusztultak el... Ezután Zeusz a héroszok nemzedékét teremtette, akik ugyancsak háborúkat visel­tek, de jobbak voltak, mint elődeik. Haláluk után a Bol- dogok-szigetének lakosai let­tek, ahol a föld évente há­romszor terem. Hésziodosz saját korát ne­vezi vaskornak, s keserűen mondja: Csak ne születtem volna e most élő ötödik rend embereként, meghalni előbb, vagy a messze jövőben élni szeretnék, mert melyben mi vagyunk, ez a vaskor. Éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az ember gondban, bajban, az istenek így szabták ki a sorsunk. (Munkák és napok) Hésziodosz nem beszél a vízözönről, más források azonban részletesen említik. Eszerint Zeusz így akarta ki­pusztítani a vasnemzedéket. Ezt a római Ovidiusz beszéli el. Úgy tudja, Zeusz villá­maival készült elpusztítani a földet, de félt, hogy a szent éter is lángra lobban, ami körülveszi a világot. Ezért inkább a vizet választotta, ki- bocsátván Notoszt, a déli esőt hozó szelet. Poszeidón is segített a pusztításban, a megáradt folyókat szabadí­totta a földre. Az embereket magával ragadta az ár, s csupán egyetlen hegy emel­kedett ki a végtelen vízből, Parnasszosz. Itt kötött ki Prométheusz fia, Deukálion és felesége, Phürra, Épime- theusz leánya. Zeusz meg­pillantva őket, s látva, hogy egyedül ők maradtak meg az emberiségből; szétszórta a felhőket, Deukálion pedig ál­dozatot mutatott be, majd így szólt Phürrához: Más források szerint a Földanya csontjait dobálták hátuk mögé, s van egy olyan történet is, amely szerint az első lény egy lány volt, Pró- togeneia, ami azt jelenti, el­sőnek született. A nőket any- nyira kedvelő Zeusz Próto- geneiát elrabolta magának. Prométheusz titán történe­te az emberiség ősmondái közé tartozik. A görögöknél külön ünnepe volt, az ember istenekkel dacoló jóságos ba­rátját látták benne, így is maradt meg évezredek emlé­kezetében: a tüzet, s ezzel együtt a mesterségeket adta az emberiségnek. így jelenik Atlasz és Prométheusz. Spártai vázakép az i. e. VI. szá­zadból. Prométheusz megszabadítása. Attikai vázákép, i. e. VI. század. ✓

Next

/
Thumbnails
Contents