Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-24 / 199. szám

2 Képújság 1978. augusztus 24. Gerillák tartják megszállva a nicaraguai parlamentet A nicaraugai nemzeti palota Sajtótájékoztató az OTP-né! Mennyi pénzünk van a takarékban? Októbertől 5 forint a totó és a lőtté Havanna, Fort Péter, az MTI tudósítója írja: Totális hírzárlat — ez volt az utolsó jelentés kedden éj­jel, ami Havannába eljutott Közép-Amerikából arról az akcióról, amelyet a nicara­guai Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front egyik kü­lönítménye hajtott végre Ma- naguában, behatolva a par­lament épületébe, s foglyul, túszul ejtve a képviselőház tagjait, közöttük — meg nem erősített hírek szerint — a magas rangú Somoza-hű po­litikusokat. A hírzárlatot megelőző je­lentések mozaikjaiból össze­álló kép szerint kedden, he­lyi idő szerint a déli órák­ban, a reakciós Somoza- rezsim ellen fegyverrel küz­dő sandinista felszabadítási front gerilláinak egy húsz főből álló, katonai egyen­ruhába öltözött alakulata be­hatolt a parlament — nem­zeti palota — épületébe — lefegyverezte az őrséget, és a képviselőház termében — ahol a képviselők éppen ülé­seztek — túszul ejtette a résztvevőket. A különítmény — San Jose-i jelentések sze­rint — biztosította az épüle­tet, a tetőn géppuskafészket állítottak fel, ezzel tartják távol a palotát megközelítő helikoptereket, illetve a légi­erő alacsonyan szálló gépeit. Az akciót követően a san­dinista front közleményt adott ki, amelyben a túszok szabadon bocsátásáért az összes nicaraguai politikai fo­goly szabadon bocsátását, hí­rek szerint tízmillió dollárt és szabad távozást követel­nek. Costa Rica-i rádiójelenté­sek szerint a gerillák teljes mértékben urai a helyzet­nek, az akció során azonban lövöldözés tört ki a palotá­ban, Jelentések húsz sérült­ről és öt halottról számoltak be. A nemzeti gárdát haladék- , talanul mozgósították, és az úgynevezett különleges ala­kulatok — a gerillaellenes harc nicaraguai elit egységei — megszállták a város stra­tégiai pontjait. Hírügynökségi jelentések szerint a 67 foglyul ejtett képviselő között van Luis Palais Debayle a parlament alelnöke, Anastasio Somoza elnök közeli rokona és egyes jelentések szerint több- mi­niszter — köztük Jose Anto­nio Rostrán belügyminiszter — és néhány újságíró. Ugyan­csak a front gerilláinak fog­ságába esett Somoza diktá­tor 32 éves fia, Jose Somoza Abredo, aki a képviselőház tagja. A sandinista nemzeti fel­szabadítási front fegyveresei szabadon bocsátottak több túszt, a nicaraguai parla­ment alacsonyabb rangú al­kalmazottait, de továbbra is fogva tartanak mintegy 40 képviselőt. A Reuter hírügynökség je­lentése szerint a parlament alkalmazottainak szabadon bocsátására a managuai ér­sek, Miguel Obando Bravo közvetítésének eredménye­ként került sor. A fegyvere­sek azonban továbbra sem hajlandók szabadon bocsáta­ni a parlamenti képviselőket, köztük Somoza elnök fiát, és a rezsim több miniszterét. A parlament épületét a hírhedt nemzeti gárda alaku­latai tartják körülzárva. Aj; alkudozás jelenleg is folyik. A FELSZABADÍTÁSI FRONT KÖVETELÉSE A nicaraguai sandinista nemzeti felszabadítási front fegyveresei, akik az AFP legutóbbi értesülése szerint mintegy 35 személyt tartanak sakkban a parlament épüle­tében, a következő hétpontos követelést tették közzé: 1. Általános amnesztia az összes politikai fogolynak, 2. Bocsássák szabadon a sandinista nemzeti felszaba­dítási szervezethez tartozó összes foglyot és tegyék le­hetővé távozásukat Mexikó­ba, Venezuelába és Pana­mába, 3. A front követeléseit na­ponta háromszor közvetítsék a rádióban és a tv-ben, s te­gyék közzé a Novedades, a La Prensa és az El Centro- americano című lapokban, 4. A hadsereg és a nemzeti gárda alakulatai 300 méter­re vonuljanak vissza a nem­zeti palotától, 5. A kormány fogadja el az egy hónapja sztrájkoló kórházi és egészségügyi dol­gozók követeléseit, bérük öt­ven százalékos emelését, 6. A kormány fizessen tíz­millió dolláros váltságdíjat, 7. Szavatolják, hogy a ge­rillák az általuk kiválasztott túszokkal együtt Panamába távozhassanak. A Somoza-kormány, amely korábban szerda éjfélig kért időt a válaszra, szerdán kö­zölte, hogy a túszok egy ré­szének szabadon bocsátását szabja a tárgyalások felté­teléül. Az elnöki hivatal, s szó­vivője tagadta, hogy a fegy­veresek már szabadon en­gedték túszaik egy részét. A sandinista nemzeti fel­szabadítás! front az országot általános elnyomás és társa­dalmi igazságtalanság alatt tartó diktatúra ellen harcol — jelentette ki az Interviu című spanyol hetilapnak adott nyilatkozatában a szer­vezet egyik katonai vezetője. Közölte, hogy a front több mint ötszáz gerillából áll, s még körülbelül ugyanekkora tartalékkal rendelkezik. Közölte, hogy a front nem kap semmiféle külföldi anya­gi segítséget, s fegyvereiket a harcok során zsákmányol­ják, elmondotta, hogy So­moza nemzeti gárdájától is vásárolnak, „mivel ez a tes­tület már annyira korrupt, hogy sok vezetője áruba bo­csátja a fegyvereket”. Korom Mihály Zánkán Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szerdán Zánkán, a ba­latoni úttörővárosban meg­látogatta az „Együtt a gárda” úttörő honvédelmi szemle résztvevőit. Elkísérte útjára Pap János, a Veszprém me­gyei pártbizottság első tit­kára, az országgyűlés honvé­delmi bizottságának elnöke. Korom Mihály és a vendé­gek megtekintették az úttö­rővárosban tartózkodó 3000 honvéd-, határőr-, munkásőr-, tűzoltó-, közlekedési, vízi, és vöröskeresztes úttörő­gárdisták bemutatóit, talál­koztak különböző egységek tagjaival és a fegyveres tes­tületeknek a szemlén részt vevő képviselőivel. PANORÁMA BUDAPEST Kulturális és társadalmi életünk ismert személyisé­gei, barátok, tisztelők sokasá­ga, s a családtagok vettek végső búcsút Féja Géza József Attila-díjas írótól szerdán a Farkasréti temető­ben. A virágokkal, koszorúk­kal övezett ravatalnál a Ma­gyar írók Szövetsége, s író­társak nevében Csák Gyula, a Magyar írószövetség titká­ra emlékezett irodalmunk nagy halottjáról. Féja Gézát a Fővárosi Ta­nács által adományozott dísz­sírhelyen helyezték örök nyugalomra. A sírt elborítot­ták, a kegyelet, a megemlé­kezés virágai. RÓMA Rómában elhunyt Ignazio Silone neves baloldali olasz író. Több műve jelent meg magyarul. A lakossági takarékosság­ról, a lakásépítkezések tá- . mogatásának eredményeiről, a tanácsok pénzgazdálkodá­sáról adott számot, valamint a totóban és a lottóban ter­vezett változásokat ismertet­te az Országos Takarékpénz­tár szerdai sajtótájékoztató­ján Szirmai Jenő vezérigaz­gató. A lakosságnak még soha sem volt ennyi pénze a ta­karékban, mint most. A be­tétállomány, az első félévi 9,3 milliárdos növekedéssel, meghaladja a 117 milliárdot. A betétkönyvek száma mint­egy 200 ezerrel gyarapodott, s eléri a hatmilliót. A ka­matozó betétek összege 4,7 milliárddal nőtt, kétszer annyival, mint 1977 első fe­lében. Változatlanul nagy az érdeklődés a gépkocsi-nyere- ménybetét iránt, fél év alatt 600 millióval, tízmilliárd fo­rintra nőtt az állomány. Nép­szerű a legújabb takarékos- sági forma, a takaréklevél, amelyből az idén 45 ezret váltottak. Ezzel együtt 158 ezer takaréklevélben több mint 2,4 milliárd forintot tartanak nyilván. Az ifjúsági betét mintegy 330 milliós növekedésével elérte a 2,7 milliárd forintot. Újdonság, hogy ma már egyes vállala­tok is helyeznek el nyereség­alapjukból takarékbetétet fiatal dolgozóiknak az ifjú­sági törzsgárda kialakítása érdekében. A dolgozók kis­bankjai, a KST-k több mint 1 millió tagot számlálnak, fél év alatt 2 milliárd forin­tot gyűjtöttek össze. Az idén 196 KST alakult már ter­melőszövetkezetekben is, és több helyen megkezdték kí­sérleti jelleggel a kétéves le­járatú KST-k szervezését. Az OTP fél év alatt 4,4 milliárd forint hitelt nyúj­tott lakásépítésre és vásár­lásra. A vállalatok változat­lanul támogatják dolgozóik lakásépítkezését, amelyre az idén 1 milliárd forintot for­dítottak. A tanácsok költségvetési bevételei az év első felében elérték a 26 milliárd forin­tot. A működési és fenntar­tási költségek, a melújítási ráfordítások megközelítet­ték a 25 milliárd forintot. Az adatok azt igazolják, hogy a tanácsok és intézményeik költségvetési gazdálkodása kiegyensúlyozottabb volt, mint a múlt év azonos idő­szakában. A vezérigazgató bejelen­tette, hogy a pénzügyminisz­ter rendeletére-módosítják a népszerű totó- és lottójáték feltételeit. Felemelik a szel­vények árát, csökkentik a lottó telitalálat nyeremény- alapját. A rendelkezés értelmében a 40. játékhéttől, október 6- tól a lottóban, a totóban ok­tóber 8-tól a szelvények ára 5 forint lesz. Az iker lottó- szelvények ára 10 forintra, az előfizetéseseké pedig — attól függően, hogy négy vagy öthetes a hónap — 20, illetve 25 forintra emelkedik. A négyhasábos totószelvé­nyeket 10 forintért, a hatha­sábosokat 15 forintért hoz­zák forgalomba. A bevétel növekedésével arányosan nő a nyereményalap is, amely­nek felosztásán szintén vál­toztatnak, annyiban, hogy az öttalálatosokét csökkentik, vi­szont ezzel az összeggel a négyesekét növelik. Egy teli- találatos szelvény esetén a főnyereményre a nyeremény- alap 10 százaléka, a négye­sekre a 40 százaléka, a hár­masokra és a kettesekre 25— 25 százaléka jut. Ha több öt- találatos szelvény van, akkor azok a nyereményalap 15 százalékán osztoznak, a né­gyesek az alap 35 százalékát kapják. Ha nincs telitalálat, a négytalálatosok között osztják el a nyereményalap 50 százalékát. Mindkét játék­ra érvényes az új rendelke­zés, amely szerint az egy szelvényre jutó 10 forinton aluli nyereményeket nem fi­zetik ki, illetve a teljes ösz- szeg az előző osztály nyere­ményalapját növeli. Változás ’ az is, hogy a lottó-jutalom­sorsolásnál — a húzások gyorsítása érdekében — elektronikus számítógép be­vonásával húzzák a nyerő szelvényeket. (MTI) ilmeríkai gaidasng Két szék között Augusztus derekán a nagy világtőzsdéken folytatódott a dollár árfolyamesése. Immár több * mint egy esztendeje közismert, hogy az amerikai gazdaságpolitika részben „hagyja esni” a dollárt. Ez­zel ugyanis olcsóbbá teszi az amerikai exportot, viszont megdrágítja legnagyobb kül­kereskedelmi partnereinek, a Közös Piacnak és Japánnak az USA-ba irányuló szállí­tásait. így tehát partnereinek kárára kedvezőbbé teszi vi­lágkereskedelmi pozícióját. Ennek a manővernek a ha­tására a frankfurti tőzsdén immár jóval két márka alá csúszott dollár voltaképpen aláértékeltnek tekinthető. A dollár ilyen alacsony ár­szintje nem felel még a tő­kés világgazdaság tényleges erőviszonyainak. Ettől függetlenül azonban a dollár árfolyamesésének vannak mélyebb okai, ame­lyek már a továbbra is leg­erősebb tőkés gazdaság tény­leges nehézségeivel állnak kapcsolatban. 1. Az amerikai gazdaság helyzetét vizsgálva, minde­nekelőtt az infláció gyorsu­lása, és a nagy kereskedelmi deficit tekinthető a dollár­gyengeség okának. Az amerikai gazdaságot 1978-derekán az jellemzi, hogy a várt gazdasági fel­lendülés nem következett be. A reálértékben számított bruttó nemzeti össztermék 1976 óta egyre lassuló arány­ban növekszik. 1976-ban még 6,5 százalék körül volt a nö­vekedés, 1977-ben már csak alig több mint 5 százalék. 1978 első negyedévének vé­gén az előrejelzések már az idei évre csak 4,2 százalékos növekedéssel számoltak. Ez önmagában nem oko­zott volna különösebb nehéz­ségeket az amerikai belgaz­daságban. Az igazi gondot az jelentette, hogy a gazdaság- növekedés ütemének csökke­nésével egy időben az inflá­ciós ütem újra növekedett. 1974 és 1976 között, a gazda­sági visszaesés időszakában sikerült az amerikai inflációs rátát 12 százalékról 6 száza­lékra leszorítani; igaz, hogy ennek ára a munkanélküli­ség látványos, a foglalkozta­tottak több mint 7 százalék­ra kiterjedő növekedése volt. 1976 után azonban ismét felgyorsult az infláció. Jelen­legi üteme 8 százalék körül van és amerikai gazdasági szakértők számolnak azzal, hogy jövőre kétszámjegyű infláció következik be. Ismét jelentkezik tehát az amerikai gazdaságban is az a viszony­lag új jelenség, amelyet „stagfláeiónak” neveznek. Tehát: a gazdaságnövekedés csökkenésével együttjáró inf­láció, amely voltaképpen el­lentmond a tőkés gazdaság klasszikus fejlődési törvé­nyeinek. 2. Lényegében az inflációnö­vekedése indította arra a Carter-kormányt, hogy július derekán hivatalos gazdasági fordulatot hajtson végre. Washington bejelentette, hogy fő ellenségnek az inflá­ciót tekinti és ennek meg­fékezése érdekében idén és jövőre csak nagyon alacsony (valószínűleg 4 százalék alat­ti) gazdaságnövekedési üte­met kíván elérni. Nyílt kérdés természete­sen, hogy az infláció erősö­dése visszaszorítható-e ilyen egyszerű módszerrel — és milyen áron. Az első nehéz­ség mindenekelőtt a munka- nélküliség. Jelenleg a hely­zet viszonylag kedvező. 1974 októbere óta most először csúszott a munkanélküliek aránya 6 százalék alá. Nyil­vánvaló azonban, hogy ha a gazdaságnövekedést vissza­szorítják, a munkanélküli­ségnek óhatatlanul növeked­nie kell. A másik nagy gazdasági probléma a dollárgyengeség egyik döntő okának tekintett kereskedelmi deficit. 1977­ben az amerikai külkereske­delmi mérleg 30 milliárd dolláros hiánnyal zárult. Idén a hiány feltételezhetően 35 milliárd dollár fölé emel­kedik. Az amerikai kormány gazdasági programjának szerves része az olajbehoza­tal csökkentése. Ezt azonban csak úgy lehet megvalósíta­ni, ha az Egyesült Államok­ban termelt olaj árát emelik, és ezzel erőteljesen ösztönzik a termelést. Egy ilyen ak­ció viszont óriási „inflációs injekciót” jelentene. 3. Az Egyesült Államok gaz­dasági helyzete természete­sen erőteljesen kihat az egész tőkés világ állapotára. Az égy hónappal ezelőtt megtar­tott gazdasági csúcson az amerikaiak ígéreteket tettek a dollár árfolyamának meg­szilárdítására, gyakorlatilag tehát a kormány energia­programjának végrehajtásá­ra, az újabb fejlemények azonban megmutatták, hogy ezeknek az ígéreteknek a teljesítése éppen az inflációt erősítené, amely ellen a rész­leges választási próba előtt álló Carter-kormány harcot hirdetett. A tőkés vetélytár- saknak tett ígéretek és az infláció elleni harc tehát el­lentétben áll egymással. Pil­lanatnyilag ez az Egyesült Államok gazdasági életének legnagyobb dilemmája. A dollár augusztus közepén be­következett újabb esése min­denesetre arra mutat, hogy inkább a konkurrenseknek tett ígéreteket áldozzák fel.-i -e Merénylet Managuában + Szerda esti kommentárunk A világhírügynökségek telexgépei Nicaragua nevét kopog­tatják, a közép-amerikai banánköztársaság ismét az előtérbe került. Az ok: a véres diktatúra ellen küzdő partizánhadsereg a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Harcosai fegyve­resen elfoglalták a managuai nemzeti palotát (parlamentet), ott elfogták a tanácskozó honatyák többségét, s bejelentették, hogy csak jelentős váltságdíj, s a politikai foglyok szabadon bocsátása esetén engedik ki őket. A hírt közlő nyugati sajtó az egész hadsereggel dacoló ti­zenöt—húsz gerilla tettét terrorcselekménynek minősítette. Pedig itt nem erről van szó! Nicaraguában a népi ellenállás fegyveresei hosszú évek óta harcolnak a Somoza-diktatúra el­len. Ebben a nagyon szegény, elmaradott országban több mint negyven éve a teljes gazdasági és politikai hatalom a Somoza-család kezében van. A családban örökletessé tették az elnöki címet, amihez az észak-amerikai tengerészgyalogság jóvoltából jutottak, annak jutalmául, hogy „I. Somoza” orvul meggyilkolta Sandino tábornokot, aki 1925 és 1934 között az oligarchiaellenes harcot vezette. Ennek a népi hősnek a nevét viseli a partizánmozgalom, amely a diktatúra ellen harcol. A fegyveres harc az utóbbi néhány évben megélénkült, rendőr­őrsöket, katonai laktanyákat támadtak meg a sandinisták. Az idén tavasszal a kormányzat meggyilkoltatta a polgári ellenzék egyik kiemelkedő vezetőjét is — a tömegmozdulások átterjed­tek a városokra. A Somaza-rezsim- válaszul a tüntetők közé lövetett... Az intézményesített terror, a nicaraguaiak jelentős részét kitevő indián lakosság elleni irtóhadjáratok a Somoza-rezsim gyakorlatává váltak. A börtönökben ítélet nélkül tartanak számos ellenzékit, s a diktátor parancsára gyilkolják le a po­litikai ellenfeleket. A parlament, amelyet most a gerillák megszálltak nem a nép képviselőiből, hanem a Somoza-család bábjaiból áll. A törvényhozó hatalom birtoklása ugyanis csakúgy a diktátor-dinasztia előjogai közé tartozik, mint az ültetvények, gyárak, filmszínházak tulajdonjoga. A Somoza-családot negyvennégy évvel ezelőtt az amerikai kormány juttatta a hatalomra. A nicaraguai haladó erők rá­mutatnak: a diktátor hatalmon maradásának egyetlen biztos bázisa ma is a Washingtonból származó gazdasági és katonai segítség... MIKLÓS GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents