Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-24 / 199. szám
I XXVIII. évfolyam, 199. szám ARA: 0,80 Ft 1978. augusztus 24., csütörtök Mai számunkból A NŐK ÉS A BETANÍTOTT MUNKA (3. old.) PROMÉTHEUSZ TÖRTÉNETE (4. old.) TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTŐ MAIAKNAK (S. old.) BŐVÜL A^TAMÁSI TERMÁLFÜRDŐ (3. old.) Tanuljon-e a munkás 7 HOSSZÜ ÉVEK ÓTA tartó vita — esetenként szikrázó véleménykülönbségekkel tarkítva —, hogy tanuljon-e a munkás, vagy ne? Lehet, hogy ez sokak számára meglepően hangzik, mégis tény: vannak, és nem kevesen, akik megkérdőjelezik a korszerűnek nevezett munkásműveltség célszerűségét, sőt azon a véleményen vannak, hogy amíg például az iparban, a fizikai munkások csaknem fele különösebb képzettséget nem igénylő kisegítő tevékenységet végez, addig igazán nem kell kétségbeesni ama másik statisztikai adat olvastán, hogy a népgazdaság anyagi ágaiban dolgozó fizikai foglalkozásúak 40 százalékának nincs általános iskolai végzettsége, műveltsége. Sőt — sorakoztatják tovább az érveket — könnyen belátható, hogy a képzettség és a szaktudás nélkül végezhető segéd- és betanított munka rangja a következő évtizedekben sem csökken, s ha ezt valaki netán nem hiszi, akkor bizonyítékként újabb adatok következnek. Hogy például: majd másfél évtizeddel ezelőtt, 1964-ben a munkások 44 százaléka foglalkozott kisegítő tevékenységgel, s ez az arány alig csökkent. Aztán: az átfogó gépesítés hiánya miatt az iparban anyagmozgatási és raktározási tevékenységet végzők száma az elmúlt öt évben növekedett (1972-höz képest 7 százalékkal). A betanított munkások aránya ugyanebben az időszakban változatlan maradt, sőt a legfrissebb adatokból az is kiderül, hogy szakképzett munkások tömegei dolgoznak egyszerű betanítást igénylő munkakörökben. S egyébként is: manapság — s már jó ideje — inkább a praktikus létszámgondok okoznak gyötrő fejfájást; legfőképpen a segéd- és betanított munkások, vagy azok hiánya, akik a kisegítő folyamatokon dolgoznak. Az elmúlt ötéves tervidőszakban üzembe helyezett beruházásoknál és nagyobb szabású rekonstrukcióknál (például a textiliparban) elsősorban az alapvető termelőfolyamatokat gépesítették és a kisegítő tevékenységek létszámszükségletét gyakorlatilag nem csökkentették. De még az efféle tények sem cáfolják annak igazságát, hogy a munkások műveltsége — gazdasági tényező. S hogy a munkaerőgondokon jobbára a munka minőségének javításával segíthetünk. Ez pedig elsősorban a képzettség függvénye. A szakképzettségé, és- a szakképzettséget megalapozó általános műveltségé. Igaz ugyan, hogy az iparban foglalkoztatott fizikai munkások csaknem fele képzettség nélkül is végezhető kisegítő tevékenységet végez. De ebből az is következik, hogy ezt a munkástömeget ma még lehetetlen hatékonyan, gazdaságosan foglalkoztatni, mert ehhez hiányzik a műveltségük és az erre épülő szakmai képzettségük. Másképpen fogalmazva: az iparban dolgozó fizikai munkásság fele, az a tömeg, amely potenciális munkaerő-tartalékként kezelendő. Persze nem olyan gazdaságban, ahol — perdöntő érvként emlegetik — még jó ideig szükség van a képzetlenekre, az alacsony iskolázottságúakra, mert az erőteljes műszaki fejlesztés, a technikai korszerűsítés, a magas fokú gépesítés távoli lehetőség. MI TAGADÁS: az ellenérvek vég nélkül szaporíthatok. Hogy mennyi bennük a realitás, az persze külön és hosszadalmas vitát érdemelne. Az viszont vaskos és vitathatatlan realitás, hogy jó harminc évvel azután, hogy megjelent a dolgozók iskoláinak létrehozásáról és működéséről szóló törvény, a fizikai foglalkoztatottak megdöbbentően nagy hányada a minimális műveltséget jelentő általános iskolai végzettség nélkül dolgozik. Vagyis: éppen csak a betűvetést ismerik, elemi fokon olvasnak. Egyszóval: lehet vitatkozni a munkásműveltségen, ám időnként azon sem ártana elgondolkodni, hogy több százezer, éppen csak írni, olvasni tudó emberrel ugyan hogyan, miként lehet magas színvonalon működő gazdaságot teremteni? Úgy és addig semmiképpen, amíg nem sikerül egészen más munkakörülményeket és feltételeket teremteni. Olyan körülményeket, amelyek között a műveltebb, szakmailag képzettebb munkás lényegesen többet és jobbat produkálhat és többet kereshet, mint például a hat általánost végzett, szakképzet- len segédmunkás. Mert egyelőre gyakran ennek épp az i ellenkezője tapasztalható. S csak az ilyesfajta összefüggések felismerésével, s az ezekből adódó logikus következmények érvényesítésével remélhető, hogy gyor- j sabban és jelentős arányban csökken majd az iskolázatlan és szakképzetlen munkavállalók száma. S akkor talán könnyebben és gyorsabban megy majd a továbbképzés is — amiről mellesleg egy majdnem légüres térben lógó kormányhatározat intézkedik —, s talán megszabadulnánk egy felesleges és értelmetlen vitától is. SŐT: NETÄN MÉG a műszaki fejlesztés üteme is gyorsítható lenne — közvetett módon. Végtére is: az ; sem rossz megoldás, ha egyre kevesebben lesznek, s végül elfogynak azok, akik vállalnák a szakképzetlen, az alacsony szintű ismeretekkel is ellátható munkát. Kényszerhelyzet lenne? Igen! De olyan kényszerhely- ; zet, amely előbbre vinné a gazdaságot. Ilyesmire volt i már példa a világ gazdaságtörténetében... VÉRTES CSABA Tolnában: 3600 hektáron Másodvetésben napraforgó A nyári és az őszi talajmunkák egyik legjobb gépét kezdik néhány gazdaságban alkalmazni. A képen látható eke egy menetben a földbe juttatja a talajminta alapján összeállított híg műtrágyát. A Rabewerk ekét a KSZE gazdaságaiban alkalmazzák. A kettős termesztés a földművelésben régóta ismert: az agrártörténet szerint a betakarított termés után szabaddá lett földbe már akkor vetettek, mikor tudatosan kezdték megművelni a termőföldet. A levágott őszi-tavaszi vetés helyére olyan növények kerülnek, amelyeknek rövid a tenyészidejűk, s a hűvösebb idő beálltáig még beérnek. A másodvetések időpontja július—augusztus, az az időszak, mikor a learatott gabonatáblákon már mód nyílik a nyári vetéseknek jó magágyat készíteni. A gazdászok- nak nem kell különösebben bizonygatni, hogy mennyire célszerű a tápanyagokkal jól ellátott területeket ésszerűen hasznosítani: jól tudják, hogy ha ugyanarról a területről egy évben kétszer takarítanak be termést, azon csak nyerni lehet. Érdeke ez nemcsak az adott üzemnek, hanem az országnak is. A tavaszi, kora nyári esőzések miatt bő termést adtak idén a rétek, a lucerna- táblák. Az állatok téli, szálas takarmányokkal való ellátásával minden valószínűség szerint nem lesz különösebb gond — már ami a mennyiséget illeti. Viszont beltartalmi értékük nem a legideálisabb — az pedig tudott, hogy a takarmány minősége mennyire befolyásolja az állattartás eredményeit. Minthogy a másodvetések zöme takarmány, nem árt gondolni arra, hogy a nyári vetéssel biztonsági tartalékra tesznek szert a gazdaságok. A „padláson” lévő termény pedig mindig érték. Néhány üzemben nem, vagy legalábbis nem a lehetőségeknek megfelelően élnek a kettős termesztés adta lehetőséggel. S hogy miért? Mert a jelenlegi meleg, száraz időjárás nem kedvez a másodvetésnek, s emiatt bizonytalan a terméseredmény. Mert az őszi betakarítási kampány amúgy is próbára teszi a gazdaságokat: a cukorrépa-, kukoricaszedés ideje egybe esik ajgkar- mánynövények betakarításával. Mégis érdemes vetni, s már most, jó előre üzemen belül, vagy más üzemmel közösen megszervezni a betakarítás menetrendjét. Reméljük, csapadékhiányos napok száma sem végtelen. Országosan 44 ezer hektáron vetettek másod növényeket. Megyénkben az állami gazdaságok, szövetkezetek 3400 hektárt terveztek, s eddig 3600 hektáron került földbe a mag. Zömében napraforgó, csalamádé, a keverékek közül pedig borsós napraforgó. Néhány gazdaságban mohart, szudáni füvet, babot, uborkát termelnek. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatnál még mindig van elegendő vetőmag és választék. Nem késtek el azok az üzemek sem, amelyek ezekben a napokban úgy döntöttek: a tervezettnél nagyobb területre vetnek másodnövényeket. drm Híddaru teherpróbája Szerdán Pakson, az Atomerőmű építkezését kiszolgáló dunai kikötőben sikerrel végrehajtották egy 320 tonna súly mozgatására alkalmas híddaru teherpróbáját. A Dunából kiágazó hideg- víz-csatona partján álló hid- darut az INTRANSZMAS magyar—bolgár társaság tervei alapján a Ganz-MÁVAG készítette és szerelte fel. A több emelet magas darupálya teherpróbája is különleges előkészületeket kívánt, hiszen ilyen súlyos tárgyat sehonnan nem lehetett kölcsön kapni. Az ország több vállalata működött közre a feltételek megteremtésében. Külön erre a célra két óriás tartály készült. Hat méter hosszú, három és fél méter átmérőjű hengereket töltöttek meg acélsöréttel. Az így kialakított 320 tonnás csomagra — acéllemezekből — még 35 tonna túlsúlyt is ráraktak, hogy a teljes biztonságról meggyőződjenek így összesen 355 tonnával „vizsgázott” a kikötő teheremelő berendezése. A 68. munkanap Szerdán reggel, moszkvai idő szerint kilenc órakor, jelentkezett a Szaljut űrállomás a Koroljov akadémikusról elnevezett szovjet kutatóhajó rádióállomásán: az Atlanti-óceán fölött kezdődött meg Vlagyimir Ko- valjonok és Alekszandr Ivancsenkov 68. munkanapja a világűrben. A két szovjet űrhajós előzőleg orvosi kísérleteket végzett, szerdán pedig — több más feladat mellett — folytatta az űrállomás ellenőrzését, a megfigyeléseket és megteszi az előkészületeket az újabb látogatók fogadására. Az In- terkozmosz-program során a közeli jövőben várják ugyanis az NDK első űrhajósának „látogatását” az űrállomáson. Nemzetközi jogi konferencia Budapesten Megnövekedett a jogösszehasonlítás elméleti jelentősége: mind hatékonyabban segíti elő a jog természetének mélyebb megismerését, a jogi jelenségek sokoldalú és alapos tanulmányozását — mondotta Markója Imre igazságügy-miniszter szerdán a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a X. nemzetközi összehasonlító jogi kongresszus megnyitó ülésén. Charls Hamsonnak, a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia elnökének bevezető szavai után emelkedett szólásra, s a kormány nevében köszöntötte a 60 országból érkezett szaktekintélyeket. Mint mondotta, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a világ jogászainak e négy- évenként esedékes nagy találkozóját ezúttal Budapesten — első alkalommal szocialista országban — tartják meg. Hangsúlyozta, hogy szocialista jogtudományunk és jogásztársadalmunk elméleti és gyakorlati téren is támogatja mindazokat a haladó mozgalmakat, törekvéseket, melyek a békés egymás mellett élés politikája alapján a nemzetközi összefogás szemléletének és gyakorlatának erősödését szolgálják. Ilyennek ítéljük meg a jogösszehasonlítás nemzetközi mozgalmát is, ezért aktívan közreműködünk tudományos céljaink eléréséért. Ezután a nemzetközi ösz- szehasonlító jogi akadémia munkájáról számolt be Roland Drago, a társaság főtitkára, majd Szabó Imre akadémikus, az MTA állam- és jogtudományi intézetének igazgatója vázolta a hazai jogösszehasonlító tevékenység új eredményeit. Az MTA dísztermében megtartott plenáris ülésen köszöntötte a több mint 700 résztvevőt Va- jay Szabolcs, az UNESCO képviselője is. Az elnökségben foglalt helyet a többi között Szentágothai János, az MTA elnöke, Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és Szíjártó Károly legfőbb ügyész. A kongresszusi küldöttek délután nyolc szekcióban folytatták a munkát. T oronyházak Megkezdték Szekszárdon, a Tambov lakótelepen három tízemeletes toronyház összeszerelését. Fotó: komáromi
