Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-23 / 198. szám
1978. augusztus 23. PÚJSÁG 3 Munkások Szakmunkások az iparban (1.) Nemcsak a cégtábla változik! A minőségi bornak van jövője A felvásárlási ár a tavalyi szinten lesz Az öt köbméteres, tartályládás IFA gépkocsi A kvalifikáció, az alkalmazás minősége szerint a munkásosztálynak három nagy csoportját különböztetjük meg: a szak-, a betanított és a segédmunkásokat. A kvalifikáció (képzettség) szerinti csoportok között nincsenek merev határok, sőt, a termelőerők fejlődésével mind nehezebbé válik az elhatárolás. Napjainkban azonban az elkülönülésnek még nagyon is van objektív alapja. Leghatározottabban a szakmunkáscsoporthoz tartozók különülnek el a többiektől. Ez az egyik oka annak, hogy gyakran egy csoportnak tekintik a betanított és segédmunkásokat, és a választóvonalat e csoport és a szak-, munkások között húzzák meg. Részben azért, mert lényegesen eltérő az életmódjuk, anyagi eszközeik és szabad idejük felhasználása, részben azért, mert mások a környezettel szembeni elvárásaik és igényeik, mint a szakképzett munkásoké. Nő a számuk, de... Az elmúlt 15 évben több mint félmillió — túlnyomó- részt fiatal — szakmunkás lépett be a termelésbe. A népgazdaság fejlődésével kölcsönhatásban erőteljesen megnövekedett a szakképzett munkaerő aránya. De az is a jelenlegi technikai színvonal következménye, hogy az ipar jelentős számú segédmunkást foglalkoztat, és pillanatnyi- lág a betanított munkások tömeges munkába állítása a legsürgetőbb feladat. A munkások között a tudományos és műszaki haladás növeli a szakképzettek számát és arányát, de ma még az egyes ágazatokban nagyon eltérő a szakmunkaerő aránya. Amíg a nehéziparban dolgozók 45 százaléka, a gépiparban foglalkoztatottak 49 százaléka szakmunkás, addig ez az arány a könnyűiparban 30 százalékos, az élelmiszeriparban pedig csak 26 százalékos. A fontosabb szakmák munkásainak átlagos életkorát vizsgálva azonnal szembetűnnek a lényeges különbségek. A szakmunkások átlagos életkora igen magas a nehéz fizikai munkát igénylő, alacsonv társadalmi presztízsű, lassan átalakuló szakmákban (pl. ácsok, állványozók, gáz- és kazángépészek, kovácsok, sütőipari munkások.) Ezzel szemben a 30 évet alig haladja meg néhány divatos és vonzó, magas társadalmi presztízsű szakmában (gépjárműlakatos, rádió- és televízióműszerész, híradástechnikai műszerész stb.) A textiliparban dolgozó szakmunkások — a hagyományos női szakmák — átlagéletkora 30 évnél is alacsonyabb, de ez nem egyértelműen kedvező jelenség. A, középiskolát végzett — nagyobbrészt fiatal — szakképzett munkások aránya (az összes munkásokhoz viszonyítva) a magasabb általános műveltséget feltételező elektroműszerész (39 százalék), mechanikai műszerész (21 százalék), nyomdász (18 százalék) szakmában a legmagasabb. Ugyanakkor az érettségizett szakmunkások aránya az alacsony társadalmi presztízsű szakmákban alig éri el az 1—2 százalékot. Az új szakmunkások fokozott érdeklődéssel fordulnak a fejlettebb ágazatok (elektronika, műszeripar, vegyipar stb.), a dinamikusan átalakuló szakmák felé. Az egyes foglalkozások létszámadatait figyelembe véve a szakmunkásoknak 70 százaléka 18—20 szakmában dolgozik. A társadalmi munkaszervezetbe belépő nőknek sikerült a legkevésbé betörniük a szakmunkás-kategóriába. A kereső férfiak 34, a nők 8 százaléka tartozik a szakmunkások csoportjába, vagyis a szakmunka minden más tevékenységénél nagyobb mértékben maradt férfimunka. A szakmunkásjelölt lányok jelenlegi létszáma ugyan majdnem négyszerese az 1950 —1956-os évek átlagának, de ez a szakmunkástanulóknak alig több mint 29 százalékát teszi ki. Az elmúlt években a szakképzés más formáiban sem változott lényegesen a résztvevők nemek szerinti megoszlása. így például csekély a lányok részvétele- az ipari szakközépiskolai oktatásban, és csak lassan emelkedik a szakmát választó érettségizett lányok aránya is. A munkásnők szakképzése előtt álló akadályok felszámolását több tényező indokolja. A dolgozó nőknek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét és szerepét mindenekelőtt szakmai mű- velségük határozhatja meg. A nők többségének elvárásaiban ugyanakkor — a gazdasági-kulturális fejlődés logikus következményeként — tükröződnek mindazok a változások, amelyek a szocialista építés több mint három évtizede alatt végbementek. Ezek kielégítetlensége nem kívánatos feszültségek forrása lehet. Bonyolítja a helyzetet, hogy a hagyományosan női szakmák ma már nem nyújtanak elegendő képzési és munkalehetőséget. Szerencsére a tudományos-technikai fejlődés az ipar legtöbb ágában átalakította, korszerűsítette a szakmai tevékenységet. Számos, hagyományosan nem ipari munkakör alkalmassá vált a nők számára is. Új követelmények, új lehetőségek Természetesen a szakképzett munkások számának növelése nem azt jelenti, hogy válogatás nélkül, minden szakmában emelkedjen az arányuk, hanem csak ott, ahol erre lehetőség is és szükség is van, ahol a feltételeket ehhez megteremtik. Mindenesetre még jó néhány munkakört fel lehetne szabadítani a „gyengébb nem” számára. Ahol a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése a munkakör ellátásának egyik kritériumaként szerepelne. Ennek azonban lényeges feltétele, hogy sok területen folytatódjék, vagy megtörténjék a férfiaknak nőkkel való felváltása, hiszen a munkaerőhiány következtében az objektív szükség- szerűséggé válik. Uj szakmák keletkezése, a régiek tartalmának megváltozása új követelményeket támaszt a szakmunkásokkal szemben. Mind nagyobb szerepet kapnak az alaposabb szakmai ismeretek, a rugalmasabb általános műveltség, s ezen belül is a korszerű természettudományos ismeretek. Növekszik a személyiség jelentősége a termelési folyamatban, fontossá válik a képesség, a gazdasági élet változó körülményeihez való alkalmazkodási készség. A népgazdaságnak egyre inkább olyan szakmunkásokra van szüksége, akik — szakmájuk és munkakörük általános elemeit elsajátítva — képesek újabb készségeket is kifejleszteni önmagukban. GÁL ROBERT (Folytatjuk). Következik: A nők és a betanított munka. A miniszteri utasítás ismert minden borral, szőlőtermesztéssel foglalkozó ember előtt. E szerint megszűnt a pince- gazdasági rendszer, tehát a Mecsekvidéki Állami Pince- gazdaság, ez létrehozta a Villány—siklósi Borgazdasági Kombinátot, míg Tolna megyében a Szekszárdi Állami Gazdaság vette át a szőlők— borok sok-sok gondját, baját, és remélhetően a lakosság legnagyobb hasznára fog működni. Miután a Tolna megyei domboldalakon a szőlő tarku- lása kezdetét vette, illő, ha mi is kérdéseinkkel színvallásra késztetjük az állami gazdaságot. Bállá Antal igazgató, Rizsányi Csaba ágazatvezető válaszolt kérdéseinkre. Ezt a következőkben lehet summázni: az a célja a SZÁG-nak, hogy a minőségi bor előtt megnyissa az utat, felkeltse a termelési kedvet, elősegítse gazdálkodásával és árpolitikájával a Tolna megyei, legfőképpen a szekszárdi bor visszavezetését a piacra. Mert valljuk be, az elmúlt évtizedekben egyre kevesebb szó esett a szekszárdi vörös borokról, több volt a termelők részéről a panasz, mint a dicséret. Korábban arról adtunk hírt, hogy a gazdaság felkészült a feladat ellátására is. Ez nagy gond, hiszen egész Tolna megye bortermelése hozzájuk tartozik, jelesen: tizenhat nagygazdaság és, 1600 kistermelő. Tehát Tamásitól Paks- ig, onnan Dúzsig, és a többi jeles bortermő hely; egyelőre távol van e vertikumtól a felsőnyéki termelőszövetkezet és a Paksi Állami Gazdaság, valamint a bátaszéki Búzakalász Tsz, miután korábbi szerződéseikkel a Balaton- vidék, Gyöngyös, illetőleg Hosszúhegy irányában elszegődtek hosszabb évre. Az új termelési egység, nem éppen • szerencsés elnevezést kapott: a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlő-bor ágazata. Á propagandamunka sem a legjobb ilyen név hallatán, és úgy gondoljuk, most volna alkalom egy jó borforgalmazást, -termelést, -termeltetést kifejező cégelnevézés kitalálására. Egyébként a miniszteri utasítás után azonnal hozzáfogtak a munkához: elsősorban a termés gyorsítását tűzték célul. Hiszen több mint 2651 hektár termést kell átvenni, ami százezer mázsa körüli szőlőt jelent. Mindenekelőtt növelték az átvételi helyek kapacitását. Megerősítették a pincészeteket szakemberekkel. Új szállító-, és feldolgozóegységeket vásároltak. A szekszárdi telepen az átvevőgarat és a feldolgozó közötti szalagrendszert cserélték nagyobb kapacitásúra. Vásároltak negyven, öt köbméteres tartályt, ezekhez átalakítanak IFA tehergépkocsikat. így az átvétel meggyorsul: tizenöt ilyen tartályt helyeznek el a telepeken, és ezekbe a termelők fajtánként (!) üríthetik a termésüket, ami a szőlő további feldolgozásánál is jelentős minőségi értéktöbbletet ad. Az IFA-kocsikra szerelt tartályokat kiadják olyan termelőknek, ahol fél nap— egy nap telerakják a tartályt, és azért a terepjáró IFA este csak „kiugrik” — nem kell a termelőknek fuvarossal bajlódni. Gondoltak arra is, hogy Szekszárdon is bevezetik az új szolgáltatást, hogy a termelőhöz kimennek a borért, erre is kialakítanak egy megfelelő tartálykocsit. A szekszárdi gazdaság „életben” tartja a MÁP által kötött szerződéseket; sőt szeretné szerződéses partnerei számát gyarapítani, erre minden bizonnyal lehetőség nyílik, hiszen megyénkben a termelési kedv egyre nő, mind több nagygazdaságban és hobbikertben telepítenek szőlőt. Miután idén — anyagi okok miatt — csak az átvétel gyorsítására volt lehetőség, a következő években a termelés feldolgozásának gépsorait is megújítják. Az új „felállástól” azt várhatja a lakosság, hogy végre jobb lesz a minőségi borokból az ellátás. Hatmillió palack bort készítenek évente, s a közeljövőben öt „új” szekszárdi bor is piacra kerül, az idei termést a SZAG már új formában hozza forgalomba, így például Szekszárdi Kadarka, Szekszárdi Burgundi, Óvörös — a Bikavér helyett hároméves érlelt vörös bor lesz az —, a Cabernet is új címkével jelenik meg, mint- ahogy a fehér bor is. Végül, de nem jelentőségének utolsó volta miatt, az idei felvásárlási árakról néhány mondat: sok jót nem tudunk mondani a gazdáknak, termelőknek, mivel a SZAG sem kapta meg az árakra vonatkozó utasítást. Annyit tudunk csak, hogy a tavalyi árszínvonal marad a felvásárlási területen, ez pedig nem kevés, hiszen az átlagár 10,92 forint volt. összesen 53 000 mázsa szőlőről volt tavaly szó. Az idén a felvásárlási árak a tavalyi színt körül alakulnak, ám számíthatunk arra, hogy a minőséget jobban megfizetik, mind borban, mind szőlőben. Mustot a szekszárdi gazdaság sem vesz át. Amint a MÉM és az Árhivatal az idei szőlőfelvásárlási, illetőleg borárakról intézkedik, azonnal tájékoztatjuk olvasóinkat. PALKÓVÄCSJENŐ Visszhang Megköszönöm Lovak András kritikáját, mert ezzel kikövetelte, hogy a gépjármű- vezetők által ismert gazkaszálási gondokat a sajtó nyilvánossága előtt is elmondjam. Korábban az utak mellett nőtt fű nem okozott gondot a közlekedőknek. Részben azért, mert lényegesen kevesebb jármű közlekedett, részben pedig a járművek kisebb sebességgel haladtak. Az út- kanyarban a járművezetők szabad előrelátását akadályozó bokor, vagy nagy lombú fa kevésbé veszélyeztette a forgalom biztonságát. Korábban nem gaz nőtt az utak mellett, hanem fű.. Ez pedig annak a következménye, hogy a gyakoribb kaszálás miatt korábban a gyomok nem tudtak elszaporodni. A gyakoribb kaszálás feltételeit úgy lehetett megteremteni, hogy árveréseken értékesítettük az utak melletti fűtermést, és így az állattartó gazdák a vásárolt kaszálóterületet a saját érdekükben is rendben tartották. Ma már nagyon lecsökkent az útmenti kaszálást igénylők száma. Ez vezetett oda, hogy az elhagyott kaszálóterületek elgazosodtak. Kísérletek folynak a vegyszeres gyomirtásra, azonban a gyengébb vegyszerek nem hozták meg a kívánt eredményt. „Totális” gyomirtó szerek pedig a félj es növényzetet kiirtják. Ez utóbbi azért káros, mert ezek az útmenti területek zömmel a vízelvezetést szolgálják és ha a növényzet kipusztul róla, a dombvidéken nagy vízkimosások és iszap- leöntések veszélyeztetik nemcsak a közúti forgalmat, de az utak állapotát is. A korszerű gépi kaszálás is gondot okoz. Részben azért, mert a területhez mérten kevés az árokban is kaszálni tudó gép, részben pedig azért, mert egyre több a gaz közé hullott beton, kő, vas, kitört telefonoszlop, stb. Hulladék, amit ha nem vesz észre a kaszálógép kezelője, gyakori géphibát és így munkakiesést okoz. Ebben az évben a csapadékos időjárás is kedvezett a gyomok elterjedésében és nagyra növésében. Az előző gondokat további gépesítéssel és az útmenti területek valamilyen új fajta hasznosításának megszervezésével igyekszünk csökkenteni. Ebben az évben rendezték meg az érdekelt megyei szervek azt a gyommentesítési bemutatót, mely a szervezésben, a módszerek kidolgozásában összegezett sok hasznos tapasztalatot és indított meg egy új összefogást. Bízom benne, hogy ez a válaszom a figyelemfölkelté- sen kívül, további segítőtársakat toboroz nemcsak a gyomok irtásában, hanem a helyenként más és más területhasznosítási lehetőségek feltárásában. A közúti igazgatóság fel- készültsége biztosítja, hogy a nagy forgalmú utakon évente legalább kétszer, a kis forgalmú utakon évente legalább egyszer eltávolítsuk az utak melletti árkokból, rézsűkről a gazt. A kanyargós Bátaszék— bonyhádi útról ezt az eltakarítást most az elsők között elvégeztetjük. Tajnafői Sándor KPM Közúti Igazgatóság vezetője Hatvanezer írógép évente Az Irodagép- és Finommechanikai Vállalat — együttműködve a svájci Hermes céggel — az idén 60 ezer táska írógépet gyárt. (MTI fotó — Balaton József felvétele — KS)
