Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

e^HÉPÚJSÁG

1978. augusztus 20.

..... zekben a napokban és

E

| hetekben ünnepli mű- |j ködésének harminca..... dik évfordulóját a

K

IOSZ, a kisiparosoknak a szocializmus építése időszakának megfelelő szervezete.

A felszabadulás után a dolgozó kisiparosság többsége követte a munkásosztály hősi erőfeszítéseit és szív- vel-lélekkel a haladó erők oldalára állt. Részt vett a romok eltakarításában, az otthonok lakhatóvá tételében, az élet feltételeinek megteremtésében. Szinte azonnal megindult a munka a sebtében helyreállított műhelyekben.

A fordulat évében eldőlt „a ki, kit győz le” nagy kérdése, eldőlt, hogy a magyar dolgozó nép a szocializmus útját választja — ekkor kialakultak az új, emberséges feltételek hazánk kisiparossága számára is. 1948 szeptemberének első napjaiban létrejött a kisiparosok egységes, országos érdekképviselete, a KIOSZ.

Az elmúlt harminc év alatt a kisiparosság politikai arculata megváltozott, szocialista tudata fejlődött, a munkásosztály szövetségeseként részt vesz az országépítő munkában, a szocialista népi-nemzeti egység keretében.

Kisiparosaink többsége mindenütt ott van, ahol dolgozni, tenni kell a haladásért, a gondok enyhítéséért. Munkájukkal, közéleti tevékenységükkel hozzájárulnak céljaink megvalósításához. Kisdorogon Läufer József, a népfrontbizottság egyik vezetője tavaly békemozgalmi munkájáért kapott kitüntetést, Nagy János, kékfestő, a tolnai tanács egyik legaktívabb tagja. Több ezer kisiparos munkájának eredménye volt a múlt évben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére teljesített 28 millió forint értékű társadalmi munka.

A lakossági szolgáltatás színvonala nem kis mértékben a kisiparosoktól függ. Elsősorban ők hivatottak az olyan kis volumenű munkák elvégzésére, amit az állami, de a szövetkezeti ipar sem vállalhat. Ez nem zárja ki azt, hogy egyes kisiparosok, valamilyen speciális területen — és erre is akad példa — árutermeléssel is foglalkozzanak, akár exportcélokra is.

Megyénkben több mint 2500 kisiparos működik, ennek ellenére, elsősorban falvakban, hiány van néhány szakmában. Az úgynevezett divatos szakmákra szívesen vállalkoznak a fiatalok, de a legkisebb településeken se nélkülözhető a borbély, vagy

a cipész, hogy a kőművesről, ácsról, újabban már háztartási kisgépszerelőről ne is beszéljünk. Éppen e hiány pótlására, az utóbbi években számos erőfeszítést tett a KIOSZ. A .többi között igyekeznek növelni a mesterek kedvét a tanuló- képzésben.

Most, amikor a KIOSZ megalakulásának 30. évfordulójára emlékezünk, feltétlenül emlékezni kell azokra a kisiparosokra, akiknek a neve márkát jelentett. A Börcsök-bicska fogalom volt egy-két évtizeddel ezelőtt, de ha valakinek Szekszárdon elromlott az ajtózárja, jött a Bajusz bácsi, kis bádogtáskájával és egy-kettőre megszüntette a hibát. Bajusz bácsi társadalmi szerepe is jelentős, hiszen tulajdonosa a Tanácsköztársasági emlékéremnek. Több kisiparos kapta meg megyénkben a Felszabadulási jubileumi emlékérmet is. S megállapíthatjuk, hogy akik a társadalmi munkában jeleskedtek, azok a szakma kiválóságai is.

A KIOSZ kebelén belül jubileumi bizottság működik. Tagjai olyan régi, közismert kisiparosok, akiknek személye tekintélyt kölcsönöz a bizottságnak és olyan fiatalok, akik máris nevet szereztek szakmájukban. A bizottság munkája sokrétű. Az év elején megyei választmányi ülést tartottak, amelyre meghívták a KIOSZ megalapításában részt vett kisiparosokat. Ezen a választmányi. ülésen meghirdették a „Tiszta, kulturált, korszerű műhelyek — minőségi munka” mozgalmat, amelyet a megye kisiparossága örömmel fogadott Eddig háromszázan neveztek be. Százötvenen vesznek részt az „Egy nap a szervezetért” mozgalomban, amely ugyanitt indult útjára.

Egy, még ezeknél is jelentősebb mozgalom születet ezen a választmányi ülésen, mely nem a kisiparosság belügye, hanem megyénk összlakosságának érdeke. A mozgalom elnevezése: „30 éves a KIOSZ — 30 ellátatlan településre szolgáltató kisiparosokat 1980- ig”. Itt új kisiparosok szervezéséről és az átjárásos mozgalom kiterjesztéséről van szó.

Tavaly kétezer munkanap társadalmi munkával járultak hozzá megyénk kisiparosai az óvodák, bölcsődék, iskolák tatarozásához, építéséhez, az idén ennél lényegesen magasabb lesz a végeredmény. A fővárosban épül egy KIOSZ szociális otthon. Megyénkből eddig százezer forint támogatást juttattak el a nemes célra.

A jubileumi bizottság irányításával felkutatják az olyan tárgyi emlékeket, amelyek a „tisztes ipar” fejlődését, kisiparosaink gazdasági és társadalmi tevékenységét dokumentálják, találkozót szerveznek a szervezet megalapításában részt vett idős kisiparosok a KlOSZ-alapítványt elnyert kisipari tanulók között.

A jubileumi év pezsdítő- en hatott a KIOSZ életére. Reméljük, ez a lakossági szolgáltatás színvonalának javulásában is jelentkezik majd. L. Gy.

Kisiparosok kiállí tása Szekszárdon

Évek óta kialakult hagyomány, hogy augusztus húszadika alkalmából kitüntetik a legjobban dolgozó népművelőket. Ez az esemény ^zülte kérdésünket, amellyel dr. Vadas Ferencet, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét kerestük meg:

— Hogyan látja a közművelődési dolgozók társadalmi megbecsülésének helyzetét?

— A jól végzett munka eredménye a megbecsülés, minden területen, a közművelődésben is. A fenntartók igyekeznek megteremteni a legmegfelelőbb körülményeket ehhez. Mi, itt a megyében azon igyekszünk, hogy szervezeti egységeket hozzunk létre, amelyekben optimálisak a személyi és tárgyi

Dr. Vadas Ferenc

feltételek az eredményes munkához. Mire gondolok? Amikor a népművelő vagy könyvtáros egymagában tevékenykedik, rendkívül nehezek a körülményei. Kénytelen olyan feladatokat is megoldani, amelyekre esetleg kevésbé képes, nem eléggé felkészült. Az ilyen, egyszemélyes, kicsi intézményekben a munkavégzés körülményei is rosszak. Nemcsak azért, mert a tárgyi felszerelés hiányos, vagy korszerűtlen, hanem például a munkaidő miatt is. Ilyen körülmények között nehéz eredményeket elérni, és eredmények hiányában nehéz megbecsülést szerezni. A tervünk az, hogy a közművelődési intézményhálózat második vonalának kiépítése után a harmadik vonalat is megteremtsük, amikorra teljesen felszámoljuk majd az elszigetelt munkát. Az elképzeléseink helyességét az is igazolja, hogy a legjobban, legeredményesebben dolgozó közművelődési szakembereink is azok közül kerülnek ki, akik máris valamilyen szervezeti egységben tevékenykednek. A közművelődési szakemberek megbecsülésének kinyilvánítására sok mód van. Például a bérezésük : a legutóbbi bérrendezés óta megfelelően vannak ellátva anyagiakkal. Tolna megyében különösen figyelünk a fizetésekre, nem véletlen, hogy országosan nálunk a legmagasabbak a közművelődésben dolgozók fizetései. A közművelődési dolgozók építési segélyben részesülnek és részt vehetnek a gépkocsivásárlási akciókban. Évente jutalomutazást szervezünk a legjobbaknak, és a megyei tanács ajándékaképpen népművelők csoportja vesz részt a szegedi közművelődési nyári egyetemen. De más módot is kerestünk a megbecsülés kinyilvánítására: a Tolna megye kiváló népművésze kitüntetés és a Babits-emlékplakett is őket jutalmazza. Azt hiszem, az sem véletlen, hogy közművelődési dolgozóink rendre kapják a KISZ-től és a szakszervezettől is a jutalmakat, kitüntetéseket. Aktívan részt vesznek a közéletben. Ez is egy útja a társadalmi megbecsülés megszerzésének. Végül is: úgy látjuk, hogy a közművelődés munkakörülményeinek javulásával párhuzamosan egyre színvonalasabban dolgoznak népművelőink, könyvtárosaink és növekszik, erősödik társadalmi presztízsük is.

Fent a közművelődés dolgozóinak társadalmi rangjáról, erkölcsi megbecsüléséről volt szó. Itt essék szó arról, hogy miként segíti a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat — közismertebb nevén a TIT — az állampolgárokat képességük, képzettségük és 'érdeklődésük szerinti gyarapításában ?

Ezt a kérdést Biczó Ernő- nének, a TIT Tolna megyei Szervezete titkárának tettük fel.

— A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat napjainkban mind fontosabb szerepet tölt be a közművelődés sokágú, de az együttható cselekvésre kész rendszerében.

Ez közismert volt már egy évvel ezelőtt is, amikor a TIT a VII. országos küldöttgyűlésen azt tekintette át — ___________________________

e

gyebek között —, hogy az

MSZMP XI. kongresszusa határozatának miként felel meg tevékenységével, és miben, milyen területeken kell minőségileg és mennyiségileg javítania tevékenységét. Tudott dolog, mégsem árt utalni arra, hogy a TIT látványosnak alig nevezhető munkájával járul hozzá lakosságának természettudományos, műszaki-technikai műveltségének növeléséhez. Ezek az ismeretek azok, amelyek döntően segíteni képesek a termelést, az alkalmazott technológiák megújulását az iparban és mező- gazdaságban, ami gazdasági fejlődésünknek egyik föltétele. Ezen túlmenően segít a TIT megérteni az embernek a szocialista társadalomban betöltött szerepét, azaz az önművelés egyéni kötelességének teljesítéséhez járul hozzá előadásaival, tanfolyamaival, tagjainak képzésével.

Nehéz dolog szűk terjedelemre szabott választ adni arra, hogy mi határozta meg tevékenységünket a TIT VII. országos küldöttgyűlése óta. így azt mondanám, hogy munkánk vezérfonalát továbbra is a közművelődési politika hármas célkitűzése alkotja: A dolgozó ember politikai-világnézeti nevelése: a termeléssel összefüggő ismeretek, terjesztése; az általános műveltség színvonalának növelése.

A TIT küldöttgyűlésének döntése alapján tovább folytatjuk a helyi — városi, nagyközségi — szervezetek életrehívása után a munkahelyi, és szűkebb lakóhelyi TIT-csoportok létrehozását. A cél nem egyéb, mint egyesíteni a különféle szakterületeken dolgozó értelmiségieket, a közművelődés szolgálatára. Örömmel mondhatom el, hogy a TIT tevékenységének fontosságát a települések párt-, állami és gazdasági életének vezetői nemcsak hogy felismerték, hanem meg is becsülik. Számos jó példa kínálja magát követésre, ahol épp ebből a megbecsülésből eredően megosztották a művelődéspolitikai határozat végrehajtásából adódó teendőket. Ilyen településünk például Dunaföldvár, Tolna. Zomba, Kajdacs vagy Pincehely. Napjainkban több székhelyközségben működő szervezet, csoport keresi a társközségekben való. tevékenység lehetőségeit is.

Biczó Ernőné

A Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követően gyorsan restaurálták a megyei közigazgatást. A megyei apparátus az országos átlagnál gyorsabban kezdte meg működését. Mi lehetett ennek az oka? A kérdésre a választ a belügyminiszternek küldött jelentésben találhatjuk meg. 1920 augusztus 16-án az alispán a többi között a következőket jelentette:

„... van szerencsém tiszteletteljesen jele'nteni, hogy vármegyénkben olyan tisztviselő, illetve vármegyei alkalmazott, aki a, kommunizmus alatt hazafiatlan magaviseletét tanúsított volna, csak egy volt.

Földvári Mihály vármegyei főlevéltáros volt egyedül az, aki magáról megfeledkezett, s ezen tanúsított magaviseletéért a szekszárdi kir. törvényszék által történt egy évi elítéltetése folytán állásától meg is fosztatott, mely határozatát a Közigazgatási Bizottságnak Nagyméltóságod jóvá is hagyta.”

1921 augusztusában megszűnt a megye déli részének megszállása, a szerb seregek visszavonultak. Közvetlenül visszavonulásuk előtt á megyében elterjedt annak híre, hogy a polgári radikálisok Magyarországra röp- iratokat akarnak átcsempészni, amellyel le akarják leplezni a rendszer radikális voltát. Az alispán ezért 1921. augusztus 17-én a többi között a következő utasítást adta ki:

„Felhívom főszolgabíró urat, hogy tervezett röpirat osztogatását a községek, a csendőrség és egyéb közbiztonsági tényezők igénybevételével minden körülmények között tegye lehetetlenné, minden idegent igazoltasson le és a gyanús egyének ellen a legszigorúbban járjon el. A járási T. tiszt urak felettes hatóságuk útján ugyanerről értesítve vannak.”

*

A tőkés rendszer megfősz- ' tóttá a nőket egyenjogúságuktól. Munkájukért alig felét kapták a bérnek, mint a férfiak, s ha valaki tenni akart ez ellen valamit, azt féleszűnek, megszállottnak, beteges hajlamúnak kiáltották ki. A Tolnamegyei Újság 1923. augusztus 18-i száma „A dombóvári rendőrség. szenzációja” címmel közölte az alábbi cikket:

„Mindig voltak és vannak beteges hajlamú nők, akik férfiruhát öltenek ideig- óráig, de olyanról, aki színtiszta egészséges elhatározással tegye ezt meg, még nem igen tud a krónika. Most aztán már ilyenről is tudunk. A modern amazon Czeglédi Mari zseliczkis- faludi születésű, 28 éves lány. három évig élt férfiruhában és teljesített bivalyos szolgálatot a cseberki pusztán, csak azért, hogy — egész konvenciót kaphasson, mert mint fehércseléd, csak fél konvenciót kapott volna. Czeglédi Mari érezte, hogy el tudja látni egy férfi szolgálatát. Úgy gondolta tehát az ő egyszerű eszével, hogy jussa van az egész konvencióhoz. Igen ám, csakhogy az uradalmakban nem tűrik az ilyenfajta okoskodást és akinek szoknya viselését rendelte a Teremtő, annak be kell érnie a félkonvencióval. Czeglédi Mari, amikor rájött, hogy mindent a szoknya akadályoz, elhatározta, hogy leteszi az akadékoskodó szoknyát. Le is tette és vett helyette magának férfiruhát, levágatta a haját. Még szerencséje is volt, mert a különös véletlen folytán pelyhedzö bajuszká- ja is nőtt. így hát minden különösebb nehézség nélkül szegődhetett bivalyosnak —

egész konvencióval. Mari boldog volt, dolgozott a bivalyosokkal férfi módra 3 évig mígnem most vasárnap baj lett a férfiasságával. A dombóvári rendőrség vasárnapra virradóra előállított két férfit és egy nőt, csavargás gyanúja miatt. A vizsgálat során kiderült, hogy az egyik férfi — nő. Fekete férfi ruhája, rövidre- vágott haja, csizmája, kalapja, pelyhedzö bajusza, teljesen férfi külsőt adott neki, de a viselkedése, mozgása, valahogy még sem volt férfias. Átutazóban voltak Dombóváron és az egyik szolgálatot teljesítő rendőrnek gyanús volt a nőies férfi és bekísérte az egész társaságot a rendőrségre, ahol aztán minden kiderült a vallatásnál. így lett vége Czeglédi Mari 3 éves bivalyos karrierjének és az — egész konvenciónak...

Szegény, férfias, praktikus Czeglédi Mari, áldozata a modern gazdasági életnek, mely a munkára szorítja a nőt, de nem ad neki egész konvenciót, csak felet, azért, mert szoknyát hord!”

A fentiekhez nem szükséges kommentár...

*

1926. augusztus 14-én ülést tartott a megyei törvényhatósági bizottság. Az „egyke” szerepelt napirenden. Az al- ispáni előterjesztésben az egyke megszüntetésére

teendő intézkedések egyike az lett volna, hogy:

„Törvényileg kimondandó volna tehát, hogy egy gyermek a szülők vagyonának egy harmadát, két gyermek pedig kétharmadát örökölheti csak, a nem örökölhető vagyonrészek pedig az állam tulajdonába jutnának azzal a határozott kikötéssel, hogy ezeket másra, mint a háromnál több gyermekkel bíró és arra ráutalt családok támogatására, segélyezésére felhasználni nem lehet, nem szabad.”

A törvényhatósági bizottság határozatilag állapította meg, hogy az egyke egyik oka a vagyon szétosztódá- sának féltése, „az örökösödési jog korlátozására nézve előterjesztett javaslattal azonban nem azonosítja magát.”

*

Az 1942. augusztus 14-i baloldali összesítőben a következő olvasható:

„Tamásiban az ottani őrs és a 4. nyomozóalosztályparancsnokság állományába tartozók július 31-én id. Palkovics István, ifj. Pal- kovics István, Palkovics József, Molnár Sándor és Sze- deli Ferenc tamási lakosok ellen kommunista szervezkedés gyanúja miatt nyomozást indítottak. Megállapították, hogy nevezettek kommunista szervezetnek nem tagjai. A nyomozás során beigazolódott, hogy ifj. Palkovics István az 1941. évi Nemzetközi Vásáron a szovjet pavilonban 1 db „A Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége a budapesti Nemzetközi Vásáron 1941” feliratú propagandafüzetet kapott. A füzet a Szovjetunió fejlett gazdasági és ipari felkészültségét ismertette. Nevezettek ezen propaganda füzetek ismertetésével és a hozzáfűzött magyarázatokkal dicsérték az oroszországi rendszert. Híresztelték azt is, hogy a szovjet hadsereg olyan tökéletesen van felszerelve, hogy egyetlen állam hadserege sem győzheti le.

Gyanúsítottak közül Molnár Sándor jelenleg ismeretlen helyen katonai szolgálatot teljesít, így kikérdezhető nem volt. Társai ellen a tamási őrs izgatás és valótlan híresztelés miatt július 31-én a kaposvári kir. ügyészséghez feljelentést tett.”

K. BALOG JÁNOS