Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-18 / 194. szám
a Képújság 1978. augusztus 18. A közoktatás kérdései „Rajtolnak” az áj tankönyvek KÖZOKTATÁSUNK továbbfejlesztésének fontos állomása lesz az idei szeptember; megkezdődik az új tantervek lépcsőzetes bevezetése az általános és a középfokú iskolákban. Az általános iskola első osztályában valamennyi tantárgyból, a 3., 4. és a 6. osztályban pedig csak néhányból „rajtolnak” az új tantervek. A középiskolák közül csak a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolákban lesz változás az idén. A pedagógusok felkészülten várják az új tantervek bevezetését, hiszen az oktatás és nevelés tartalmi megújítását az egész társadalom megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Az új tantervekre való áttéréssel nem kisebb munka kezdődik el iskoláinkban, mint a hagyományos műveltségtartalomnak hozzáigazítása a fejlett szocialista társadalom megnőtt követelményeihez, például a tudományos-technikai fejlődés gyorsuló üteméhez. Régebben a tanterv — nálunk, s más országokban is — kizárólag a tanulóifjúságnak átadandó tudományos ismeretek foglalatát jelentette. Tulajdonképpen csupán azt tartalmazta — szigorú előírások formájában —, hogy a tanárnak mit kell megtanítania szaktárgyának ismeretanyagából, a diáknak pedig .ezzel kapcsolatban milyen követelményeket kell teljesítenie. Ennek a százados igénynek is megfelelnek a mintegy ötesztendei munkával készült új tantervek, természetesen az ismeretek ésszerű megújításával, de igazi jelentőségük korántsem csak a tananyag felfrissítésében rejlik. A megtanítandó tartalom kiválasztásában és elrendezésében — a szocialista nevelés céljainak elérése érdekében — az általános iskola első osztályától kezdve a tanuló személyiségének sokoldalú fejlesztése áll az első helyen. A tanulókat nem elsősorban John Stave: —• Szeretsz, Karlgeorg? — Szeretlek, Trude! — Jó volt, Karlgeorg? — Jó volt, Trude. De kutyául kifáradtam. — Mit főzzek holnap, Karlgeorg? Fasírtot? És mi legyen hozzá? — Mindegy. Kelkáposzta. — De Karlgeorg! A kelkáposzta nem illik a fasírt- hoz! Vöröskáposzta, az igen. — Csinálj vöröskáposztát, Trude! — Egyszer padlizsánnal is kipróbálhatnánk... — Padlizsánnal??? — Ez egy újfajta zöldség. Schuhmanné nagyon ajánlotta. Állítólag Franciaországból származik. — Vegyél inkább vöröskáposztát, Trude! — A franciák híresek a pikantériájukról, Karlgeorg! — Vegyél inkább vöröskáposztát, Trude! — Póréhagyma, karalábé és paprika keverék^. — Ez az újmódi vacak tönkreteszi a jó berlini konyhát. Vegyél vöröskáposztát ! — Vagy inkább húsoská- aosztát csináljak, Karlgeorg? — Csinálj húsoskáposztát, Trude! — És mi legyen hozzá? — Mindegy. Puding. Vagy rebarbara. — Jó, hogy mondod, Karlgeorg. Nem is paprika volt, hanem rebarbara. Hogy jutott eszembe a paprika? Schuhmanné pontosan azt mondta: póréhagyma, karalábé és rebarbara keveréke. Egészen különleges íze kell hogy legyen. — Minek, Trude? — Hát a padlizsánnak, Karlgeorg. Most beszéltem róla, de te sohasem figyelsz. — Én mindig figyelek. a tudás tárolására, hanem a megszerzett ismeretek továbbfejlesztésére készteti a terv. Nagyszerű feladat ez, amely nemcsak a tanítási órák ugyancsak megszűkült kereteit feszíti szét, hanem előremutat az iskolai nevelőmunka egészének megváltoztatásához is. ÜJ DOKUMENTUMOK — ezt a kifejezést használják a közoktatási szakemberek az eddigi tantervek és nevelési tervek helyébe lépő iskolai „szabályzatok” megjelölésére. Találó az elnevezés, mert szeptembertől kezdve valóban egy műfajilag is új dokumentumegyüttes lesz iskoláinkban a pedagógiai tevékenység vezérfonala. Alapelvek a nevelő-oktató munkához; Tantervek; A tanórán és az iskolán kívüli nevelés terve — íme, ezek az „együttes” alkotó részei, amelyek nem egymás mellé rendelt iskolai szabálykönyvek, hanem olyan egymásra épülő és egymást átható előírások, amelyek együtt határozzák meg az iskola nevelőmunkáját. Hosszan sorolhatnánk, hogy mit tartalmaz a dokumentumcsalád egyik vagy másik tagja, mi a gyökeresen új bennük. Például iskolarendszerünkben még sohasem volt olyan dokumentum, mint az új Alapelvek, amely az iskola teljes tevékenységét koordinálja; megfogalmazza az iskola célját és feladatát, a különböző nevelési tényezők szerepét, a művelődési anyag helyét a nevelési célhoz vezető úton, a tanulók elé állított társadalmi követelményeket, stb. Vagy hogy a tantervi részből elmaradtak a tanároknak szánt — oly sokszor kifogásolt — szigorú utasítások, ezáltal a tananyag feldolgozásában teljes módszertani szabadságot kapnak a nevelők. Régi óhajuk teljesül ezzel. Látványos változtatások nem lesznek, amelyektől gyereknek vagy tanárnak tartaAzt kérdezted, mit csinálj a húsoskáposztához. Én meg azt mondtam, hogy pudingot. — Először a fasírtról volt szó. Azt kérdeztem, csinál- iak-e fasírtöt. Mire te azt felelted: „Igen, egyetértek.” — Ilyet még az életemben nem mondtam! Csak azt mondtam, hogy csinálj hozzá valamit. Kelkáposztát, vagy bármit. — A kelkáposztát csak akkor említetted, amikor megkérdeztem, hogy mi legyen hozzá. — Mi legyen hozzá! Mi legyen hozzá! Azt mondtad, hogy húsoskáposztát akarsz csinálni. Mire én azt válaszoltam: jó, rendben, csinálj húsoskáposztát. Aludni szeretnék. Felhúztad a vekkert, Trude? — A vekkerről egy árva szót se szóltál, Karlgeorg! — Most mondom, Trude. Ebben a pillanatban kérdeztem, hogy felhúztad-e a vekkert? — Elveszed az ember örömét, Karlgeorg! Nem kísérletezhet egyszer* az ember, mint nő? Padlizsán — már a neve is milyen jól hangzik! Olyan egzotikus, romantikus. Uborkaforma gyümölcs, mondja Schuhmanné. Kívülről kék. — Schuhmanné? — Ö, Karlgeorg, az örökös humorod! Tedd egyszer félre! Sehogy se megy ki a fejemből a padlizsán. — Hát akkor csinálj padlizsánt, de legelőször oltsd el a lámpát, Trude! — Nem, inkább lila, persze csak a héja. Belülről fehér, azaz inkább karalábészínű. Vagy rebarbaraszínű. Nem is tudom, le kell-e hámozni... niok kellene. Nem borul fel az iskola rendje akkor sem, amikor néhány év múlva minden iskolatípusban áttérnek az új dokumentumokra. Lesznek viszont új tankönyvek, korszerűsített — de nem túlméretezett — tananyaggal, amelynek megtanítása a nevelői tevékenységnek nem rideg végcélja, hanem csupán eszköz a sokoldalú, művelt szocialista személyiség kibontakoztatásához. Ahogy mindez megvalósul, úgy válik az iskola gyerekeink számára vonzó munkahellyé. Elszakadni a tananyag gépies közvetítésétől, alárendelni ezt a képességfejlesztésnek, a tanítást végül is összetett nevelési folyamatnak tekinteni és így végezni, teljesíteni a megnőtt igényeket — efféle feladatokat ró az új pedagógiai dokumentumok szerinti tanítás a nevelőkre. Nekik maguknak is meg kell újulniuk a korszerűsítési folyamatban, hogy készen állhassanak az új tennivalók elvégzésére. AZ ÜJ HELYZET ismételten előtérbe állítja a nevelőt, mint a köznevelés döntő tényezőjét. Megnyugtató, hogy oktatáspolitikai és szaktárgyi fölkészítésük az új teendőkre — igaz, néhol kisebb- nagyobb zökkenőkkel — megtörtént az elmúlt két évben. Az Oktatási Minisztérium már 1975-ben eléjük tárta a készülő tantervi tervezeteket, s a végleges dokumentumok elkészítésében a szakemberek figyelembe vették az iskolákból érkező észrevételeket. Senkit sem .ér tehát igazán váratlanul az új . tanterv megjelenése. Kedvező jel az is, hogy pedagógusgárdánk anyagi helyzete tavaly szeptember óta sokat javult, s társadalmi presztízsük emelkedésével közérzetük is jobb, mint négy-öt évvel ezelőtt. Társadalmunk nem ok nélkül bízik abban, hogy az .új feladatok megoldásához a pedagógusok is bizakodva fognak hozzá. P. KOVÁCS IMRE — Majd holnap megtudod, ha bevásárolsz. Majd megkérdezed. — Becsöngessek Schuh- manékhoz? — Fél tizenkettő múlt, Trude. mindjárt éjfél! — Ö, a Schuhmanék sokáig fent szoktak lenni. Ilyenkor még olvasnak. — Csinálj burgonyafánkot, Trude! — Hogy jutott most az eszedbe a burgonyafánk, Karlgeorg? — Ha burgonyafánkot csinálsz, nem kell Schuh- mannét megkérdezned. Azt prímán tudod készíteni! — Végre, hogy egyszer megdicsérsz! Régen nem dicsértél, Karlgeorg. Pedig nekünk, nőknek szükségünk van rá! Virágot is régen hoztál! — Mit akarsz azzal az átkozott virággal, Trude? — Utoljára a nőnapra hoztál virágot! — Na elég, Trude! — Ennek már nyolc hónapja, Karlgeorg. Nemsokára karácsony. — Akkor majd megint hozok, Trude! • — Ó, mindig csak viccelsz, Karlgeorg. Szegfű volt. — Miféle szegfű? — Amit a nőnapra hoztál, Karlgeorg. Rózsaszín szegfű. Hogy illatozott! — Na jó, holnap kapsz virágot. Trude. El van intézve. De most már oltsd el a lámpát. Fáradt vagyok. — És mit főzzek holnapra, Karlgeorg? — Tökmindegy, Trude. — Jó. De padlizsánnal! Karlgeorg! Karlgeorchen! Karli, Karlichen, ne csináljuk még egyszer? — Trude, tényleg dögfáradt vagyok... — Kellett nekem a franciákra gondolnom!... — Oltsd el a lámpát! — Jó éjszakát, Karlgeorg! — Jó éjszakát, Tru... ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása PADLIZSÁN Búcsú Fája Gézátél •ÍÍÍilÍÍ£ÍÍÍÍÍÜIÜ-ÍÍiliÍ&ÍÍiÍÍÍlÍ:Íl::ÍÍÍ::::Í:::Í&f/:::^ 11 zene háza A leningrádi Masztyersz- kaja utca egyik régi épületében található a Rimszkij- Korszakov gyermek-zeneiskola. A kiváló zeneszerző, a későbbi híres operák szerzője több mint 100 évvel ezelőtt alapította a zeneiskolát. A Szovjetunióban a gyermekotthonok egész hálózata alakult ki, a szüleiket elveszített gyermekek számára. Évente, nyár elején pedagógusok látogatják végig a leningrádi, pszkovi, arhan- gelszki, novgorodi és más területek gyermekotthonait. Felkutatják a tehetséges apróságokat, akik azután a leningrádi gyermek-zeneiskolában folytatják tanulmányaikat. Az oktatás 11 éve alatt a gyerekek a középfokú képesítéssel együtt általános iskolai zenetanári oklevelet is kapnak. Az iskola végzett hallgatói közül sokan híres zenészek lettek. Alekszandr Sztyepanov előadóművész 1973-ban a „Prágai tavasz” fesztivál győztese lett. Ma a Leningrádi Állami Opera- és Balettszínház zenekarának tagja. Dmitrij Piguzov pedig a harsonások Moszkvában megrendezett / össz-szövetségi versenyének oklevéllel kitüntetett nyertese, jelenleg a Moszkvai Állami Akadémiai Színház szimfonikus zenekarának tagja. APN—KS / ' / * ' Hí Zeneórán Egyidős volt a századdal, ahogy utolsó könyve, a Törzsek, hajtások mellé fűzött vallomásában is jónak látta elmondani, s kevés írónk volt, akinek , működése . ennyire egybeforrt a század legjobb törekvéseivel. A pályakezdő mű, a Viharsarok voltaképp az egész életművet fémjelezte, s mindön megírta a Sarja- dást, a Sárköz falvainak újjáéledését, tulajdonképpen csak folytatta azt, amit fiatalon, kemény harcokban elkezdett. Meleg barátság fűzte Bajcsy- Zsilinszky Endréhez, részt vett a Márciusi Frontban, s ott állt minden induló népi tehetség mellett. Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál, s még annyi más írói pálya kibontakozását ő segítette elő, s joggal vallotta magáról. „Párhuzamosan kellett küzdenem a népért és a népi írókért. A harc hivatást jelentett s áldozatot.” Életműve fölé is ez a két szó kívánkozik: hivatás és áldozat, ez vezette Tolna megyei útjait is, amikor fáradhatatlanul rótta a Sárköz falvainak utcáit, figyelve és följegyezve az újat, azt, amiben saját fiatalkori törekvéseinek megvalósulását is láthatta. Az itt keletkezett Sar- jadás a mezőgazdaság átszervezésének művészi dokumentuma, mely sok barátot, tisztelőt szerzett neki, hisz ahol megjelent, rögtön otthon volt, s őt is mindenki családtagnak érezte. Egy éve járt utoljára közöttünk. Legfőbb kívánsága is teljesült, eljutott Bátára, ha csak néhány órára is. Akkor arról beszéltünk, hogy megírja hátai élményeit, s ezt ígérte nem sokkal később A pécsi Uránvárosban különös látvány tanúi lehetnek a járókelők ezekben a napokban: egy japán képzőművészcsoport hatalmas beton- plasztikát formál az új városnegyed főterén. Iszei Amo- mya szobrász, a Tokiói Képzőművészeti Főiskola tanára — munkatársainak közreműködésével —, hazánkban eddig ismeretlen technológiával készíti a művet. A több méter magas köny- nyűszerkezeti vázkeretre sűrű szövésű dróthálót feszítettek és most erre hordják fel kézzel a betont mégpedig küldött levele is: „Bátán néhány megrázóan szép órát töltöttem, de a falut se járhattam végig (idő hiányában), s nem fogadhattam be egy méltó íráshoz elengendő anyagot. Dér Pistáék terveznek egy író-olvasó találkozót, nos ez és a teljesen meg- újhodott falu megtekintése elég élményt, anyagot ígér egy Bátához méltó íráshoz.” De a következő hátai útból már nem lett semmi. A tavasszal még fönt járt a Mátrában, de utána rögtön ágynak dőlt, s nem is kelt fel többé. Utolsó levelében fájdalmasan sorolja fel bajait, pontokba szedve: „1. asztmás bronchitisz, 2. recidiva, 3. tüdőgyulladás, 4. szövődmény, 5. a jobb lábfején törés vagy repedés.” Amerre megfordult, mindenki szívébe zárta, s Géza bátyám, Géza bácsi volt szinte az egész országnak. Ez a meghitt családiasság nem szerepjátszás volt, hanem mély emberi érzés, az együvétarto- zás tudata. Korán felismerte, hogy a nép mellett a helye, s ha voltak is nehéz harcai, ebben a hitében soha nem ingott meg, s biztosan haladt előre útján. Közben kitűnő regényeket írt, klasszikus szépségű tanulmányokat, utolsó éveiben pedig papírra vetette gazdag emlékeit, melyek hatásos dokumentumai annak a harcnak, amit ő vívott a népért és a néppel. Amit ránk hagyott, hatalmas, eleven életmű. S külön öröm számunkra, hogy abban a roppant körképben, amit az országról rajzolt, Tolnának is jutott hely. több rétegben, amíg el nem éri a három centiméteres vastagságot. Magyar művészek készítettek már betonból szobrot, de az tömör volt, rendkívül súlyos és igen drága. Az új technológiát eredetileg házépítés céljára kísérletezték ki Japánban, azzal a céllal, hogy a hagyományos faházakat könnyűszerkezetű betonépü- let-elemekkel váltsák fel. Ennek során ismerték fel, hogy térplasztikák formálására is alkalmas. A tokiói művészt meghívták az idei szársom- lyói alkotótelepre. CSANYI LÁSZLÓ Betonplasztika Pécsett Iskola - angol módszerrel A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat megvásárolta az angol Brockhouse-clasp rendszerű építési technológiát, amely elsősorban közösségi épületekhez alkalmas. Elsőként Székesfehérvárott, a Vorosilovgrád' lakótelepen készült el egy tizenhat tantermes általános iskola ezzel a technológiával. (MTI fotó, Balaton József felvétele — KS)
