Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-18 / 194. szám

1978. augusztus 18. ÍÜiPÚJSÁG 5 ÉIo: heliftörténet un l««tVu 'j*.'»' • i‘.* .*»*.'««* • *.• •.**! •>•*! ul'i* .•••.» LV’-.::;- ^^•»,»V«*^T*l,^^^*,,•^•l^^•,^tZI•v^^« •*«^*I^^.*^.•I«'»■^ ili’il iiiiii*'!'.-/.'-:.’.«:«::.'ái»,i-'»1,..‘ Időről időre számot adtunk olvasóinknak a megye egyik legszebb épületében, a régi megyeháza emeletén működő Tolna megyei Levéltár mun­kájáról. A kevésbé ismertek, de megismerésre méltóak kö­zé tartozik az itt folyó hely- történeti tevékenység is. Erről beszélgettünk K. Balog Já­nossal, a levéltár vezetőjével. — Kezdjük a tényekkel! — javasoltuk. — Tény a Tanulmányok Tolna megye történetéből kö­teteinek sora. Hét terjedel­mes kötet már megjelent, a nyolcadik az idén kerül az olvasókhoz, a IX. és X-es elő­készítés alatt van. A VIII. kötet anyaga szerteágazó. Ta­nulmány foglalkozik a Duna mente társadalmi és gazdasá­gi viszonyaival a török idők­ben; egy másik a reformkori követi utasításokkal és jelen­tésekkel; harmadik a megye önkormányzatának 1848— 1872 közti működésével. — Nem túl távoli témák ezek a mai olvasónak? — Nem rekedtünk meg a régmúltnál. További munkák témája a gyáripar fejlődése megyénkben a két világhá­ború között; a szocialista ipa­rosodás évtizedei. Aki valaha is foglalkozott a termelőszö­vetkezetek történetével, az jól tudja, hogy milyen nehéz nyomon követni a különböző egyesüléseket, megszűnéseket, újjá alakulásokat. Somi Ben­jáminná tanulmányának for­rásértékű része lesz a füg­gelék, mely 1960—1977 között az egyesüléseket járásonként mutatja ki, 1952—1970 között pedig valamennyi község minden létezett termelőszö­vetkezetét. Ugyanilyen nagy jelentőségű dr. Máté János tanulmánya a megyebeli tár­sadalmi struktúra változásai­ról a felszabadulás után. — Milyen példányszámban jelennek meg a Tanulmányok Tolna megye történetéből kö­tetei? — Átlagosan mintegy két­ezerben... — Sok van belőlük raktá­ron? — Szerencsére! Nem két hónap alatt elfogyó bestselle­reket adunk ki, hanem olyan köteteket, melyek írásai a későbbi koroknak is tartalék tőkéül kívánnak szolgálni. Olvasókönyv — Mit hallhatunk a készü­lő helytörténeti olvasókönyv­ről? — Olyannyira készülő, hogy már kötik a nyomdá­ban. Egyelőre az első kötet jelenik meg, mely megyénk múltját a honalapítástól 1849- ig öleli fel. A sok képpel il­lusztrált félezer oldalas könyv öt részre tagozódik. Az első rész a török időkig ter­jedő múltról szól. A második, a törökkori, sok eddig még nem publikált anyagot tar­talmaz a bécsi, pozsonyi és ankarai levéltárak kincsei­ből. II. Józseffel kezdődik a reformkorig terjedő rész, míg a reformkorral és a szabad­ságharccal foglalkozót levél­tári feladatként nem külső szerző, hanem belső erők fel- használásával készítettük el. — A magyar történelem nem zárult le 1849-ben... — Már folynak az előmun­kálatai az Olvasókönyv II. kötetének. Az, hogy ebben mennyire haladunk előre az időben, még nem eldöntött. Ha csak a felszabadulásig, akkor óhatatlanul szükséges idővel egy harmadik kötet összeállítása is. Az olvasó­könyvek lényegesen szélesebb közönséghez szólnak majd, mint tanulmánykötet soro­zatunk. Minden általános is­kola 2—2, minden középisko­la 5—5 díjtalan példányt, kap belőlük... — További helytörténeti kiadványtervek ? — Megkezdődik az új, sőt ha a Vendel-féle kötetet nem számítjuk, az első Szekszárd- monográfia több évre terje­dő előmunkálatai. A követke­ző ötéves tervidőszaknak még nem tervei, hanem álmai, de mindenhogyan megvalósítan­dó álmai közé tartozik a me­gyei monográfia. Ehhez hasonlót Wosinsky Mór is csak elkezdett... Füzetek — Futólag hallottunk egy kisebb terjedelmű füzetsoro­zat kiadásának szándékáról is... — Olyannyira nem szándék már, hogy az első füzet anya­ga itt van az asztalomon. Szekszárd 80 műemlékét, mű­emlék jellegű épületét és szob­rait mutatjuk be, nagyon rö­vid bevetővel, legalább két nézőpontból készült fénykép- felvételekkel és a csatlakozó magyarázatokkal. Egy-egy füzet 60—80 oldal, és mivel a városi tanács és az idegenfor­galom oldaláról egyaránt mu­tatkozik igény iránta, több ezer példányszámban lát nap­világot. — Csak Szekszárdról? — Korántsem! Ugyanilyen témakörben készül majd fü­zet a megye egészéről, to­vábbá irodalmi és történelmi emlékeinkről, emlékhelye­inkről, középületeinkről és a természetvédelemről, állatok­ról és növényekről. — Évről évre nagyon sok dolgozat érkezik a helytörté­neti-honismereti pályázatok­ra. Ezeknek csak egy része kerül az olvasók kezébe... — így van! Éppen ezért tervezünk egy másik, mond­juk így, hogy „Helytörténeti­honismereti” füzetsorozatot is. Ez a befutott és a nyom­dai követelmények szerint újra megszűrt pályamunkák megjelentetésére szolgál majd, 1000-1000 példányban, elsősorban az iskolák, társ- intézményeink, az üzemi könyvtárak és a különböző szakterületek iránt érdeklő­dők részére. — Amikor néhány hónap­pal ezelőtt bemutattuk la­punkban a levéltár könyv­tárát, szó esett egy dokumen­tációs, de helytörténeti vo­natkozásban fontosnak te­kinthető gyűjtőmunkáról is. — A különböző egyeteme­ken, főiskolákon elfekvő me­gyei vonatkozású disszertá­ciók, szakdolgozatok címtárá­nak összeállítása közvetlenül befejezés előtt van. A Baján és Szegeden lelhető anyag feldolgozása küszöbön áll. Kiállítások — A levéltár komoly- kiállí­tási lehetőségekkel rendelke­zik. Ezeket hogyan kívánják a közeljövőben hasznosítani a helytörténeti munka, illetve ismeretterjesztés érdekében? — A szekszárdi szüreti na­pokra nyílik 13 tablót és né­hány különleges használati eszközt bemutató szőlőtörté­neti kiállításunk a folyosón. Ugyanekkor grafikai kiállítás is lesz a megye tájairól. Ok­tóber 30-án, a polgári demok­ratikus forradalom hatvana­dik évfordulójának napján helytörténeti ülésszak kezdő­dik Szekszárdon. Ehhez csat­lakozik majd a polgári forra­dalom megyebeli vonatkozá­sait bemutató kiállítás a díszteremben. ORDAS IVÁN Hangverseny-előzetes Sokat ígérő folytatás Vendégünk lesz: Uri Mayer, Trikolidisz és Medveczky Tartalmas, egyben változa­tos eseménysort ígér a me­gyeszékhely és a Szekszárd környékén élő zenebarátok­nak az Országos Filharmónia 1978/79-re meghirdetett hang­verseny-sorozata, amelynek a házigazdája már nem is le­hetne más, mint a Babits Mihály művelődési központ. Az új hangversenyévadban számos új és régebbi isme­rőst láthatunk viszont a pó­diumon. Két alkalommal lesz­nek vendégeink a Budapesti MÁV Szimfonikusok, egy-egy alkalommal a Pécsi és a Pos­tás Szimfonikus zenekarok. Az évad utolsó előtti estjén pedig a Budapesti Filmhar­móniai Társaság zenekarát üdvözölhetjük majd. Az új évadban sokat ígé­rőén folytatódik az a sor, amely a Magyar Televízió ál­tal rendezett nemzetközi kar­mesterverseny győzteseinek vidéki koncertútjaival kezdő­dött. Módunk lesz „szemé­lyesen” megismerkedni a ro­konszenves — kanadai Úri Mayerrel, a szuggesztivitásá- val hódító Karolosz Trikoli- disszel és viszontláthatjuk Medveczky Ádámot is. Augusztus 21-én, hétfőn már elkezdődik a Liszt Fe­renc Állami Zeneiskolában az új hangversenyévadra a bérletek árusítása. A korábbi bérlettulajdonosok ezúttal is élvezhetik azt az előnyt, hogy megszokott helyüket meg­tarthatják, ha erre vonatko­zó igényüket időben jelzik. Az évad első estje — szep­tember 25-én — Margittay Sándor vezényletével a MÁV Szimfonikusok Zenekaráé, a Budapesti Kórusé és a Ma­gyar Állami Operaház ének­művészeié lesz. Műsoron sze­repel Bach akárhányszor is új élményeket adó Magnifi- katjának és a Liszt Ferenc Koronázási miséjének elő­adása. A csehszlovák Jana Pospi-' sil hegedűestje következik ez­után, majd a kialakult ha­gyományoktól eltérően nem hétfőn, hanem vasárnap, no­vember 19-én hallhatunk a MÁV Szimfonikusok előadá­sában Britten-, Schumann- és Beethoven-műveket. Vezényel Uri Mayer, gordonkán közre­működik Mezei Erzsébet. A szép sorozat Tokodi Ilo­na és Gáti István dalestjével folytatódik. Karolosz Trikoli­disz a Pécsi Filharmonikuso­kat vezényli február 20-án, kedden. Ennek az estnek köz­reműködője lesz Póka Eszter és Gregor József. A műsoron szerepel — a számunkra ez idő szerint még ismeretlen — Manolisz Kolimirisz A hő­sök című szimfonikus költe­ménye, továbbá Bartók A kékszakállú herceg vára cí­mű művének előadása. Ez utóbbi — emlékezetünk sze­rint — ugyancsak újdonság­nak számít Szekszárdon. Va- lida Raszulova szovjet zon­goraművész február 27-én ad műsort, majd a Postás Szim­fonikusok zenekarának Bee- thoven-estje következik Kiss Gyula zongoraművész közre­működésével. Az est karmes­tere Medveczky Ádám lesz. Hallhatjuk ekkor — egyebek között — Beethoven VII. (A-dúr) szimfóniáját is. Mo­zartnak hódol — és méltán — Husek Rezső évadzáró zon­goraestjét megelőzően a Bu­dapesti Filharmóniai Társa­ság koncertje, Koródi And­rás vezényletével. Mozart A-dúr hegedűversenyének szólistája, meghitt ismerő­sünk, a szekszárdiak körében régóta népszerű Kocsis Al­bert lesz. Ennyit előlegül. A hang­versenyévad programjának ez a megközelítően sem tel­jes ismertetése kilenc szép estét ígér a zene barátainak 1978. szeptember 25. és 1979. március 23. között. L. Á 6 Lj A Ha labdát lát az ember, le­gyen gyerek, felnőtt, fiú, lány, kedve kerekedik bele­rúgni, kézbe venni, feldobni, elkapni, földnek, falnak ütö- getni... A labda a legrégibb, leg­elterjedtebb játékszer. Az ókori népeknél mind a gye­rekek, mind a felnőttek ked­velték a labdázást. Az egyip­tomiaktól fennmaradt emlé­kek között többféle labdát is találunk. Labdázni annyit je­lent, mint rendszeres test­mozgást végezni. A labdát bi­zonyos szabályok szerint el, vagy fel lehet dobni, ököllel, tenyérrel, bottal lehet ütni, lábbal rúgható, fejjel továb­bítható, el- és visszahajítha­tó, a labdával lehet szaladni és van, amikor a labda elől el kell menekülni... Felsorol­ni is sok, hogy mi mindent lehet a labdával. A fiúk főleg focizni szeret­nek, a lányok az elkapós já­tékot kedvelik jobban. Labda készült agyagból, bőrből, rongyból, gumiból, papírból... Voltak, akik hor­golt labdával játszottak, amelynek belsejében rongy volt. Mindannyian kapcsolatba kerültünk a labdával. Ki dobta, ki rúgta. Labda he­lyett rúgtunk gyerekkorunk­ban mindent: vadgesztenyét, kavicsot, elhullott gyümöl­csöt, mindent, ami a labdá­hoz hasonlított. Felnőtt korunkban is gyakran körül­nézünk, ha nem látja senki, elrúgunk minden labdához hasonlító dolgot és örülünk, ha a gyerekektől hozzánk száll a labda. Ilyenkor meg­mutatjuk: mi is tudtunk va­lamikor nagyokat és pontosa­kat rúgni. Labdázunk, focizunk a gyerekeinkkel, unokáinkkal, mert látni szeretjük gyerme­keink, unokáink mosolygós­nevetős arcát, azt a siker­pillanatot az arcon, amikor a gyereknek sikerült elkapnia az apuka jól irányzott lö­vését... Labda sok van és sokféle. De nincs már rongylabda, papírlabda, horgolt labda, ló­szőrből összeügyeskedett labda. Csak drágább és olcsóbb labda van: bőrből, gumiból, kaucsukból, műanyagból készült. Mindenki kedvére válogathat belőle. Rúghatja, dobhatja, ütögetheti... A labda örömet okoz gye­reknek, felnőttnek egyaránt. Ezért játszik az ember a labdával ősidők óta és ezért nem megy ki a labda a di­vatból soha. (Sz.) ■K! Ezt védd ki, apu! Nekem ez tetszik a legjobban Es most mit csináljunk?

Next

/
Thumbnails
Contents