Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-18 / 194. szám
1978. augusztus 18. KÉPÚJSÁG 3 ft káderutánpótlás és az alapszeruezetek A káderek nevelésének, utánpótlásuk feltárásának első vonalbeli műhelyeiként jellemezte nemrég egy felelős beosztású pártmunkás az alapszervezeteket. A jellemzés első pillanatra tálán kissé meglepő. Hiszen megszoktuk, hogy amikor a kádermunkáról esik szó, jobbára úgynevezett „magasabb szintű” testületek, irányító pártszervek tevékenységének eredményei, feladatai fogalmazódnak meg. Pedig a kádermunka a párt alapszintű egységei tevékenységének is elválaszthatatlan része, szerves összetevője. S ezen belül különösen fontos szerepet játszanak az eljövendő vezetők, tisztségviselők — vagyis a káderutánpótlás — nevelésében, képességeik, tudásuk, jellemvonásaik fejlesztésében. A MUNKAHELY Könnyű ezt belátni, csak arra kell gondolni, hol mutatkozik meg először és a legnyilvánvalóbban egy-egy ember vezetési, szervezői tehetsége, hozzáértése, lendülete, közösségi tenniakarása. Nyilvánvaló, hogy a szűkebb környezetében, közvetlen munkahelyén. Itt figyelhet fel a kollektíva a bontakozó, megmutatkozó képességekre, a rátermettség, a tehetség különféle megnyilvánulásaira. Itt derül fény arra, ki szerez tekintélyt magának társai körében, kinek hallgatnak a szavára, ki válik a kis csoportban hangadóvá, a vélemények formálójává, s miiven irányban, milyen célok érdekében hallatja szavát. S ez az „itt” éppen a pártalap- szervezetek működési területe, az a közeg, amelyben az alapszervezet a maga mindennapos tevékenységét végzi. Amikor az alapszervezet — és szűkítve a kört, a pártcsoport — felfigyel a vezetői tehetséget felmutató kommunistákra és pártonkívüliekre, számításba veszi őket, voltaképpen megteszi az utánpótlás nevelésének első lépcsőfokát. Persze, a puszta észrevétel és számbavétel önmagában még kevés. Ezt követnie kell a további lépcsőfokoknak: a fejlődési út tudatos egyengetésének, a szükséges tulajdonságok, jellemvonások célirányos gazdagításának, fejlesztésének. NEMCSAK „BEISKOLÁZÁS” „Úszni csak vízben lehet megtanulni” — éppen a kádermunkával kapcsolatban gyakorta emlegetjük ezt a mondást. Nos, az eljövendő vezetők, tisztségviselők első „úszómedencéi” általában az alapszervezet működési területén helyezkednek el. Az alapszervezet vezetősége, tagsága az a „kollektív úszómester”, amely hozzásegít a szükséges ismeretanyag megszerzéséhez és elmélyítéséhez. S véleménye lényegében irányadó a felsőbb szintű gazdasági és politikai vezetés számára, hogy — a hasonlatnál maradva — kiket lehet majd indítani magasabb osztályú versenyeken is, s közülük kit, milyen úszásnemben célszerű rajtkőhöz állítani. Bár nem lehet eléggé hangsúlyozni a mindennapos politikai, társadalmi tevékenység során történő nevelés jelentőségét, elsődlegességét — fejlődésünk jelenlegi körülményei között az utánpótlás felkészítésének elengedhetetlen eleme az iskoláztatás, á politikai-elméleti, szakmai és vezetési ismereteket nyújtó oktatás és képzés. Ennek személyre szóló megtervezésében és megszervezésében ugyancsak jelentős szerepük van az alapszervezeteknek. Nagyon egyoldalúan fogják fel feladatukat azok a párt- szervezetek, amelyek a káder- utánpótlás felkészítését leszűkítik a „beiskolázásra”, ám legalább olyan egyoldalúság lenne ennek lebecsülése. Ezért a tanulás szorgalmazása, segítése, értékelése ugyancsak fontos része az alapszervezeti kádernevelő munkának. Az üzemi pártszervezetek ilyen irányú tevékenysége fontos szerepet játszik a rátermett fizikai munkások vezetővé nevelésében. TUDATOS SZÁMBAVÉTEL Az embereknek a politikai tevékenységbe való bevonása, a megbízatásokkal való ellátás és teljesítésük értékelése, az oktatásban való részvétel szorgalmazása és megszervezése, a kollektíva nevelő hatásának kifejlesztése és érvényesítése — mindez az alapszervezeti pártmunkának szerves és lényeges eleme. A káderutánpótlás nevelése tehát közvetlenül összekapcsolódik a politikai munka olyan elemeivel, melyek nélkül alapszervezeti pártélet tulajdonképpen el sem képzelhető. Az alapszervezet ezért, akár tudatában van ennek, akár nem, mindenképpen foglalkozik valamilyen módon az eljövendő káderek felkészítésével és nevelésével. Akkor is, ha tudatosan nem törekszik rá, ha nem tervezi ezzel kapcsolatos teendőit. Ám mégsem mindegy, hogy ez a tudatosság jelen van-e, hat-e, vagy pedig csupán az alapszervezeti munka spontán hatásaként, „melléktermékeként” nevelődnek ki az adott helyen vezetőnek alkalmas káderek. Nyilvánvaló, hogy a tudatosság ez esetben is megsokszorozza a hatást, a célirányosság, a tervszerűség jelentősen növeli az eredményességet. Helyes és szükséges tehát az alapszervezetekben időről időre tudatosan számba venni a káderutánpótlás nevelésének eredményeit és tennivalóit. Nem olyan feladatként, amit a politikai tevékenység más területeitől elkülönítve kellene elvégezni, hanem mint a pártmunka egészének önállóan is állandó figyelemre érdemes részét. GYENES LÁSZLÓ — A rizshez, főtt fekete babot és sült banánt tálaltak. Sóztam, , paprikáztam, mégsem vette be a gyomrom ezt a kubai ételkülönlegességet — meséli a világifjúsági találkozón szerzett élményét Takács László, a Beloiannisz Híradástechnikai Kapcsológépgyár szekszárdi gyáregységének huszonkét éves csoportvezetője. Az alkatrészgyártó üzemben dolgozik, KISZ- funkcióját tekintve ifjúmunkás titkár. — Szóval megkóstoltunk egy-két kubai ételt, de nekünk, magyaroknak, túlságosan furcsának tűntek. Egyébként ' magyar szakácsok főztek a delegációnk számára, végül már rá is úntunk a sült csirkére. Ha a kubai konyhával nem is, de a gyümölcsökkel igazán szoros barátságba kerültünk. Őszintén bevallom, hogy az 50 peso költőpénzünket javarészt banánra, narancsra, ananászra, mangóra költöttük, noha — természetesen — olcsón árusítják Havannában a déli gyümölcsöt. A banánt afféle csemegeként is fogyasztják a kubaiak, karikára vágják, olajban megpirítják, aztán megsózzák — tanúsíthatom, hogy kitűnő íze van. A banánnal kapcsolatban még egy érdekesség: sokadszor is bámulatba ejtett, hogy egy kés segítségével milyen villámgyorsan meghámozzák, egy szempillantás, és már négyfelé is szeletelték. A nálunk ismeretlen mangó a szilvához hasonlít, csak jóval nagyobb és édeskésebb. Ért bennünket egy — úgymond — kellemes meglepetés is. Itthon azt hallottuk, hogy a kubai sör gyenge, a valóságban a leggyengébb is tizenkét fokos. Ha valakinek még ez sem elég erős... — Nyílt-e alkalom Havannában ifjúmunkásokkal való találkozásra? — Sajnos -nem. Ennek részben a nyelvtudás hiánya is oka. Bár a tolmácsokra nem panaszkodhatunk, igazán lelkesen álltak a rendelkezésünkre. Jólesett tapasztalni, hogy nemcsak olyan ' kubai fiatalok beszélnek magyarul, akik Magyar- országon jártak egyetemre, vagy hozzánk készülnek de azok is megtanulták a nyelvünket, akik valószínűleg sohasem látogatnak hazánkba. — A karnevál sokunk fantáziáját foglalkoztatja, A televízió fekete-fehér képernyőjén is színesnek érzékeltük a vidám felvonulást. Milyen a valóságban? — Ez az, amit elmondani nem, csak érezni lehet. Szól ,a zene és a tömeg hullámzik. Pontosabban táncolja a világ legkülönfélébb táncait. Persze a sztár a híres kubai tán“' a szamba volt. A kubaiak nagyszerűen értenek a hangulatteremtéshez, képtelenség ellenállni a ritmusaiknak. Elkezdenek verni egy-két dobot, és az ember azon kapja magát, hogy először csak a feje, aztán a lába, később már az egész teste mozog az ütemre. A karneválok közül — talán éppen ezért — a kubai maradt a legemlékezetesebb, bár a másik kettőn is tetőzött a jókedv. — A rengeteg élmény közül bizonyára nehéz kiválasztani egyet, mégis mi az, amire a legszívesebben gondolsz vissza? — A családlátogatásra. Éjfél körül vittek el benün- ket Havanna egyik modern lakónegyedébe. Tudtuk, hogy a kubaiak rendkívül vendégszeretők, de az ottani fogadtatás minden elképzelésünket felülmúlta. Hajnali négykor kísértek ki bennünket a buszhoz, addig a legkisebb gyerek se volt hajlandó ágyba bújni. A háziasszony egy dobot és gitárt ábrázoló fafaragással ajándékozott meg, lelkemre kötötte, hogy azt feltétlenül az édesanyámnak adjam át. Mindez még időben olyan közeli hozzám, sok-sok élmény tolul fel. amelyeket csak később tudok rendszerezni. A megyei KISZ-bi- zottság a négy Tolna megyei VIT-küldött címét eljuttatta az iskolákhoz, üzemekhez, nyilván sok KISZ- tag kíváncsi az élménybeszámolókra. Társaim nevében is nyugodtan mondhatom: bőséges a mesélni- valónk. — km — Csepeli kerékpárok exportra A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának kerékpárgyárában az idén 280 ezer kerékpárt állítanak elő tőkés országok megrendelésére. Ez százezer darabbal több a tavalyinál. A kemping-, a verseny- és a félverseny-kerékpárokból legtöbbet Irán, Hollandia, Anglia, Svédország, Finnország, Kanada és Görögország vásárol. (MTI fotó, Fehér József felvétele — KS) Hozzászólás útügyben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Népújságban olvastam Lovák András tudósítását, melynek témáját igazságosnak, helyénvalónak tartom. Annál is inkább, mert nemcsak a gyomos útpadka jelent veszélyt a közlekedőknek. Veszélyes az a kezdetleges módszer is, ahogy mostanában „megcsinálták” a Hő- gyészt Dombóvárral összekötő út Kurdig terjedő szakaszát. Az említett útszakaszra apró kavicsot szórtak, s ezzel be lett fejezve a javítás. Azóta rengeteg bosszús megjegyzést hallottam, hogy „eszi” az autót, balesetveszélyes, stb... A balesetveszélyességet én is aláhúzom, mert a közelmúltban egy előzést végző teherautó puskatöltetként a szemüvegemhez vágott egy kavicsot. Csupán szerencse, hogy megúsztam szemsérülés nélkül! Eddig a személyes tapasztalat. Másnap egy véletlen hozott össze az egyik útjavító dolgozóval. Ö panaszkodásomra pénzhiánnyal mentegetőzött. Valahogy így: nincs rá keret! Elhiszem, az útjavítás rengeteg pénzbe kerül. Nem is kívánhatjuk, hogy mindenütt első osztályú úton guruljunk, de >azt igen, hogy az ilyen leszórt zúzalékot legalább úthengerrel benyomassák a puha, nyári aszfaltba. Ugye, ez nem is a legköltségesebb módszer? Ja, és végül majdnem elfelejtettem: a kavicsok felve- rődésével rongálódó gépkocsik — ha maszek, ha állami egyaránt —, óriási kárt okoznak népgazdaságunknak, mivel minden az össznépi vagyont képezi. Emellett a közlekedés biztonsága sem elhanyagolható! BEKE LÁSZLÓ A csodálatos dalok faluja Felsőnána nekem szimpatikus község. Ilyesmi, gondolom sokak előtt, furcsa megjegyzésnek számít. Még inkább az lehet, ha hozzáteszem, még akkor lett szimpatikus, amikor sohasem jártam ott. Rég volt énekversenyek egyikén, Alsónyéken, csodálatos szépségű székely népdalokat hallottam csodálatosan szépen énekelni: Magdalin Lőrincné felsőnánai asz- szony és lánya, Margit jóvoltából. Ekkor ébredt bennem a község iránt a ma is meglévő szimpátia és a vágy, hogy megismerjem az idegenből ideszakadtak gyönyörű dalait megtartó falut. Mert hiszen bukovinai székelyek élnek ott, a messzi Hadikfalváról települtek oda, úgy kétszáz család, a volksbundosok helyére, az itt maradt alig több mint 30 őslakos német család mellé. A faluval való ismerkedés tíz évvel ezelőtt létre is jött. Aztán még egyszer jártam ott, majd hosszú évekig nem vitt arra az utam. Most, hogy a Nánát bemutató magazin készítésének megtisztelő feladata rám jutott, a szimpátiám tovább nőtt, mert én is úgy vagyok, mint a legtöbb ember: a gyengébbért izgulok, a gyengébbnek szurkolok. Gyűjtő? getvén a községre jellemző adatokat, e falu hivatalos jellemzése emígyen szól: „központi szerepkör nélküli település”. Jó, hát „központi szerepköre” nincs, de ott él körülbelül 850 ember, hát azoknak otthont adni, munkát, segítő, megtartó közösséget az mégiscsak fontos szerepkör. Örömmel láttam és látjuk, hogy az ottani vezetők feladatukat komolyan véve azon fáradoznak, hogy a falu szerepköre a leírtaknak megfeleljen. A dolguk nem könnyű, mert a>z utóbbi időkben több lényeges változás is történt a falu életében és státuszában. Az eddig Felsőnánához tartozó Nagytormást Zombához csatolták. Egy éve közös tanácsú község lett Murgával és Kéttyel. A tanács székhelye Kéty. Egyesültek az említett községek termelőszövetkezetei. A székhely Felsőnána. E falvak közös ÁFESZ-hez is tartoznak, melynek székhelye Hőgyész. Bekörzetesítették az iskolákat mindhárom községből — Zombára. Könnyű kitalálni, hogy nehéz a széttagoltságban, a messzi, a központi szerepkörű nagyoktól bármit is megkapni a kis szerep nélkülinek. Milyen lehetőség marad hát olyan körülményeket teremteni az ott lakóknak, hogy ott maradjanak, hiszen a földet megművelni kell a kéz, az okos, művelt fő? Marad a saját erő. Az erő, a leleményesség, a körültekintő, jövőbe látó józan ész. Az önállóság. Jaj, ki ne mondjam: az önigazgatás. Furcsa, nem? Elkerülnek egy faluból az igazgatás szervei, attól kezdve fokozottabb figyelemmel kell lennie önigazgatására, hogy a távol lévő szervek úgy igazgassák a faluban maradt, főleg szolgáltató egységeiket, hogy az a község érdekeit szolgálja. Sőt már három község érdekében kell gondolkodnia a vezetőnek, hiszen az a cél, hogy egyformán részesüljön mindenből kétyi, nánai, murgai. Így aztán felsőnánai magazinunk is egy kicsit a három községé, hiszen sorsuk akarva, nem akarva egy pályán fut. CZAKÓ SÁNDOR
