Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-15 / 191. szám
1978. augusztus 15. «ÉPÚJSÁG 3 A pártbizottság megtárgyalta Gazdálkodás az első félévben „Lemondtunk a szárítóról“ A szabvány az szabvány Az üzemek, vállalatok első félévi gazdálkodásáról, a cselekvési programok végrehajtásának tapasztalatairól tárgyalt a paksi járási párt- bizottság és a nagyközségi bizottság is, rövid időn belül. A járási pártbizottság elé került jelentés megállapítja: A pártszervek, -szervezetek cselekvési programjaikban az elmúlt évinél nagyobb figyelmet fordítottak a hatékonyság üzemi szintű elemzésére, a korszerűbb gyártmányszerkezet kialakítására, a gazdaságtalan termékek gyártásának csökkentésére, a piacképes export árualap növelésére. A paksi nagyközségi párt- bizottság ülésén így összegezte a tapasztalatokat Baksai Ferenc, titkár, a vb nevében: pártalapszervezeteink életében a cselekvési programok végrehajtása a mindennapi pártmunka részévé vált. A munkatervek alapján rendszeresen tárgyalnak gazdasá- ' gi jellegű témát és ellenőrzik a cselekvési programok végrehajtását. A tárgyalt napirendek egyre inkább konkrétak és elemzőek. Nagyon jónak tartjuk, hogy az alapszervezetek munkájában előtérbe kerülnek á termelést közvetve segítő tényezők, a termelés emberi oldalai: a munkásellátás, az üzemi demokrácia, a munkahelyi légkör. A céltudatos közös munka eredményeként úgy értékelhetjük a község gazdasági egységeinek első félévi termelését, hogy összességében teljesítették a tervet, sőt több helyen lényegesen túlteljesítették. A betonüzemnél tapasztalható lemaradás nehézség nélkül megszüntethető, a téglagyár termelésének 25 százalékos lemaradása a nagy gond. Itt a pártalapszervezet tárgyalta a közelmúltban az okokat és a gazdaságvezetéssel közösen kidolgozta a tennivalókat. A hatékonyságot növelő tényezők egyre jobban előtérbe kerülnek. Pakson is nagy a munkaerőhiány, ez leginkább a konzervgyárban mutatkozik meg: 6,7 százalékkal csökkent a fizikai munkások száma, viszont az egy dolgozóra jutó termelési érték 27 százalékkal nőtt a termelés korszerűsítésének, termelékenységének növelésével. A járásban az exportra is termelő üzemek közül a du- naföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezet a termelési átállással járó gondok ellenére teljesítette első félévi exporttervét, ugyanígy a BONY Cipész Szövetkezet. A Paksi Konzervgyárban a teljes exportértékesítés első öthavi árbevétele 36,6 százalékkal nagyobb, mint az előző év hasonló időszakában. A Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet termelésének 90 százaléka exportcikk. A növekedés az előző évihez képest 31 százalék és ez 5 százalékos tervtúlteljesítést jelent. A Dunaföldvári Kendergyárban 10 százalékos létszámcsökkenés mellett teljesítették túl a tervet. A járási pártbizottság megfogalmazta cselekvési programjában a rét- és legelő- gazdálkodás színvonalának növelését, a háztáji és kisegítő gazdaságok folyamatos segítését, a parlagterületek gyorsított ütemű felszámolását. Az eredmények: a mező- gazdasági szövetkezetek többségében már kialakultak az önálló háztáji üzemág szervezeti formái. A közöstől kapott támogatás hatására az első félévben az állatértékesítés 20 százalékkal több mint tavaly. A gyepgazdálkodásban nincs mindenütt javulás. Erőfeszítéseket csak a Duna- menti Egyesülés Tsz, a bölcskei Rákóczi Tsz és a györ- könyi Szabadság Tsz tett és ezzel kedvező eredményeket ért el. A parlagterületek felszámolásában nagyot léptek előre a paksi járás üzemei: az 1976. évi második határszemlén talált műveletlen terület 83 százalékát, vagyis 457 hektárt hasznosítottak az idei első félév végéig. A beruházások időarányos teljesítését vizsgálta a járási pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai munka- bizottság. Megállapította, hogy a beruházások többsége tervszerűen, a költségek és határidők tartása mellett folyik. Nem megfelelő az ütem a 11-es Volán paksi telephelyének kivitelezésénél és nagy késéssel épül a megyei ruhaipari szövetkezet paksi üzemháza. A termelőszövetkezetek hétmillió forinttal növelték saját beruházási forrásaikat a bázishoz viszonyítva. Az első félévben 45 és'fél millió forintot fordítottak beruházásra, 4,4 millió forinttal többet. mint az elmúlt év hasonló időszakában. Tovább terjed a paksi járásban az iparszerű termelési rendszerekhez váló csatlakozás, bár vannak ellentmondások, kedvezőtlen jelenségek is. A termelési rendszerek tevékenységét határozottabb ellenőrzéssel kell követni, mert mindinkább a nyereségcentrikus szemlélet érvényesül, szolgáltatásaik nagyságának és színvonalának rovására. A kiskereskedelmi forgalom 2—3 százalékkal nagyobb a tervezettnél és 12 százalékkal növekedett'a tavaly első félévihez képest. A jó áruellátás mellett ennek az az oka, hogy a lakossági bevételek 18,7 százalékkal nagyobbak és a népesség száma is emelkedett, főként Pakson. G. J. Lapunk július 25-i számában cikket közöltünk: „Lemondtunk a szárítóról” címmel. Ebben megírtuk: a szárítók helyett, amelyekre ma már nincs szükség, jobb lenne- olyan helyiségeket építeni, amelyek lehetővé tennék a lakóközösség számára a közösségi élet kialakítását. Cikkünkre több hozzászólás érkezett. Mindenki helyeselte a cikk alapgondolatát, de. .. Kenderes László, a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat műszaki és ellenőrzési osztályának vezetője így kezdte levelét: „Örömmel olvastuk lapjuk július 25-i számában megjelent „Lemondtunk a szárítóról” című cikket, mert élő problémát vetett fel. Tény, hogy a többszintes lakóépületek közösségi helyiségeinek használata különböző okok következményeként nem gazdaságos, más funkcionális követelményt (például közösségi összejövetel) kialakításuk műszakianyagi követelményeinek megfelelően kielégíteni nem tudnak. A szárítóhelyiségek tervezését az 1975. augusztus 1. óta érvényben lévő ÉSZ 201/1—75. építésügyi ágazati szabvány szabályozza. E szabvány 3., 31., 5. pontja kötelező hatállyal előírja, hogy: 1. a szárító- helyiség alapterülete'' legalább 8,0 négyzetméter, legkisebb vízszintes mérete 1,8 négyzetméter, belmagassága 2,2 méter lehet. 2. többlakásos lakóépületben 10 lakás felett 20 lakásonként egy ruhaszárító helyiséget kell biztosítani.” A hozzászólásból az is kiderül, hogy a szabvány alól felmentést a szabványt kibocsátó szerv vezetője, az építésügyi' és városfejlesztési miniszter engedélyezhet. Ez esetenkénti engedély lehet, és a létesítmény beruházója kérheti. Tudomásunk szerint ilyen kérelemmel még egyetlen beruházó sem fordult a miniszterhez. A szabvány él, a szárítók épülnek. A szárítókat nem használják. „Nem vitás, hogy célszerűbb lenne a fürdőszobát csupán fürdőszobaként, a loggiát a pihenés, a szabad idő eltöltése, a napfény, a friss levegő, az egészséges élet színteréül használni — állapítja meg Kenderes László. — Úgy tűnik azonban, hogy a lakók a kisebb bosszúsággal és kényelmetlenséggel járó szárítást választják a lakás funkcióinak viszonylagos korlátozása ellenére. Valószínű, hogy kényelmesebb a fürdőszobában vagy loggián száradó ruhákat kerülgetni, mint a szárító kulcsát megszerezni, a ruhát le- és-felvinni, a szárítót használat után rendben átadni.” Kiegészítésül ide kívánkozik: a fürdőszobákban, loggiákon történő szárítás abból is adódik, hogy egy-egy bérházban be kellene osztani, hogy ki mikor moshat, mert egy-egy alkalommal legfeljebb két család ruhája szárdhatna. Ezt a „beprogramozott” . mosást sem vállalják á lakók. Mindenki akkor kíván mosni, amikor ideje van erre és amikor szükségessé válik ez a munka. Ezek után ismét Kenderes Lászlót idézzük, aki ezt írja: „Amennyiben a szárítókat nem használja senki, valóban felmerül a kérdés: érdemes-e anyagi áldozatot hozni egy nem funkcionáló épületrész létrehozására, amikor mintegy száz lakásonként egy lakást lehetne megépíteni létesítésük költségeiből? Az igények pontos felmérése után a beruházók dönthetnek arról: kérjenek-e felmentést a szabvány kötelező alkalmazása alól és ebben az esetben meghatározhatják a szárító helyett mely funkciók kiszolgálása a fontosabb.” Gallai Ferenc, Szekszárd város Tanácsa V. B. osztályvezető főmérnöke így összegezte véleményét: „Osztályunk teljes mértékben egyetért a cikk olyan felvetésével, hogy lehetőség szerint a használaton kívül; helyiségeket a nagyközönség' (lakókollektíva) céljainak, igényeinek megfelelő funkciójú helyiségekké alakítsák át. Az átalakítások elvégzésében és az ötletek adásában elsősorban a lakóközösség tagjaira, számítunk. Mindezek ellenére sajnálattal közöljük, hogy a jelenleg megépülő lakások és lakóépületek helyiségeit, illetve funkcióját a jelenleg érvényben lévő (a tervezőre és beruházóra egyaránt kötelező érvényű) MOTI- irányelvek határozzák meg. A cikkben tett javaslat elbírálása, illetve érdem szerinti figyelembevétele az Építésügyi és Városfejlesz- téis Minisztérium, valamint az Országos Tervhivatal jogköre.” Mindezekből kiderül: van egy kötelező szabvány, amely alól lehet felmentést kérni. Felmentést nem kérnek. A szárítók épülnek. A szárítók nem funkcionálnak. A szárítókról lemondó nyilatkozatokat írnak álá a lakók, mert nem használják. .. A szabvány az szabvány. Jó ez a merev szabvány? Szerintünk nem jó. A szekszárdi példák legalábbis ezt bizonyítják. — Sz. J. —- A keltáktól a mini crosspályáig Csatár Szekszárd városszéle. Ezt nem lehet nagy történelmi előrelépésnek minősíteni, mert sok valószínűség szól amellett, hogy valamikor itt volt maga a város, vagyis annak kelta elődje: Alisca. A jóval későbbi magyar időkben jómódú falu, melynek lakói (a szekszárdiakkal együtt) megkezdték az erdők visszaszorítását, hogy szőlőt mívelhessenek: — megvetve ezzel mai eróziósgondjaink alapjait. A török megszállás idejéből fennmaradt egy defter, azaz adóösszeírás, melyből kiderül, hogy az akkori csatáriakból több adót sikerült kisajtolni, mint a volt szekszárdi bencés monostor tövében lakó jobbágyoktól. A XIX. században az egyik présház építésekor aranykorona került elő itt és egy ugyancsak aranyveretes markolatú kard. Megtalálója nyomban el is adta egy bajai ékszerésznek, a Theresianum uradalom intézőjének épp elég gondja volt vele, amíg vissza tudta perelni legalább az árát. Ennek ismeretében sincs sok értelme annak, hogy valaki napjainkban kezdjen hozzá itt I. Béla király sok helyi izgalmat okozó sírja keresésének. A csatári változások nem aranytárgyakkal függenek össze... ELTŰNŐ TÉGLAGYÁR A városszéli „rang" megmarad. Szekszárd az Ivánvölgy torkolatáig nyúló Csukásoknál nem terjeszkedik tovább. Magához Csatárhoz azonban más irányból mégis közelít és ennek az itt élők mindennapjaira fokozatosan egyre nagyobb hatása lesz. A Baktán már régóta folyó építkezés tovább tart. A VI. ötéves tervben 710, a VH-ben 420 lakás épül fel a városfejlesztési tervek szakkifejezése szerint „Szekszárd 12. számú szerkezeti egysége” — egyszerűbben a baktai városrész egészen Csatárig nyúlik majd. Ha teljesen elkészül, ez összesen 2048 lakást, nagy- községnyi lélekszámú 6—8000 lakost jelent. Mindennek a csatáriak szempontjából az épülő két iskola, áruház, gyógyszertár és az egyéb üzletek szempontjából lesz jelentősége. Baktárói széles út kanyarodik majd ide, a városszélt a jelenleginél közvetlenéből becsatolva a város vérkeringésébe. Uthálózatbéli változás már napjainkig is sok történt. Aki csak 1—2 évenként vetődik erre, az örömmel tapasztalhatja, hogy már az 5-ös autóbusz se a régi kacskaringókon át. hanem sokkal jobb nyomvonalú úton jut el Csatárra. Antlfingerék egykor volt téglagyárának maradványai belátható időn belül eltűnnek. A régi téglaszárító színeket (jobbára ezek is csak maradványok) átveszi a kerámiaüzem, eltűnik a fahíd és — sejthetőleg az itt lakók nem csekély örömére — szilárd útnak is kell épülnie. Hiszen, erről már hírt adtunk lapunkban. itt lesz a nagy múltú és remélhetőleg felvirágzó szekszárdi motorossport bázisa, mini crosspálya épül. HAZAK és PRÉSHAZAK Csatár városszéli jellegét csak a háromféle beépítési mód megmaradása őrzi tovább. A gazdatelkes, a kertes családi házas és kifelé menet, a régi út jobb oldalán lévő pincék-présházak sora. Előbbiek és utóbbiak megmaradnak, a másodikként említettek tovább gyarapszanak. Jó néhány olyan családi ház látható ma is Csatáron, mellyel Szekszárd (okkal-oktalanul) „rangosabbként” jegyzett belsőbb területein se kellene szégyenkezni. A már említett és Csatárnak sokáig „márkát” adó téglagyár eltűnése gazdasági szükségszerűség. Az alapanyagot adó agyagbánya kimerült, üzemszerű kitermelése nem érdemes. Az itt-ott még kitermelhető, lepényszei rűen elhelyezkedő agyag legfeljebb csak kisüzemi „va- kargatásra” alkalmas. Az már más kérdés, hogy a romlásból is lehet hasznot húzni. A helyiek egybehangzó véleménye szerint a téglagyár környékéről tonnaszám tűnt el az itthagyott vasanyag. Július utolsó hetében még magunk is láttunk egy csak feléből- harmadából szétszerelt, de akkor még az égnek ágaskodó, a jelek szerint senkinek sem kellő szállítószalagot. Csatár közúti forgalma nagy. Az újabban „hobbikertek” gyűtőnéven emlegetni szokott szekszárdi szőlők jelentős része a csatári út egyenes folytatására nyíló völgyekben, domboldalakon van. Azt a megfontolásra érdemes ötletet is hallottuk a környéken, hogy nem lenne-e érdemes egy, a szőlősgazdák ellátását szolgáló, akár csak idényjellegű szakboltot (bódét) nyitni itt. O. I. Fotó: K. Z. Egy telek, egy présház Egyfalunyi új ház Csatári változások
