Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-15 / 191. szám
1978. augusztus 15. KOZLEIUIEIUY a Kubai Köztársaság külügyminiszterének hivatalos, Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására Isidore) Malmierca, a Kubai Köztársaság külügyminisztere 1978. augusztus 8—13. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. A kubai külügyminisztert fogadta Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A látogatás alatt Púja Frigyes és Isidoro Malmierca aláírta a két ország közötti vízumkényszer eltörléséről szóló egyezményt. A külügyminiszterek áttekintették a két ország sokoldalú együttműködésének eredményeit és a kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság népeinek testvéri barátsága szüntelenül erősödik, és a két ország együttműködése az élet minden területén tervszerűen bővül a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. Kölcsönös megelégedésre valósulnak meg a kétoldalú magas szintű találkozókon kialakult elhatározások. A külügyminiszterek kifejezésre juttatták kormányaik határozott szándékát, hogy tovább erősítik a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság testvéri barátságát és bővítik együttműködését. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság fontos feladatának tekinti a szocialista közösség országai sokoldalú együttműködésének és internacionalista egységének további erősítését. A magyar fél nagy elismeréssel nyilatkozott a Kubai Köztársaságnak a szocialista építőmunka területén elért kiemelkedő sikereiről és teljes szolidaritásáról biztosította a Kubai Köztársaságot az Angolának, Etiópiának és más, nemzeti függetlenségükért, országuk területi sérthetetlenségéért harcoló afrikai népeknek nyújtott támogatásában. A kubai fél örömmel állapította meg, hogy a magyar nép eredményesen megvalósítja a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatait mind a gazdasági építőmunkában, mind a nemzetközi békét és biztonságot szolgáló külpolitikában. Leszögezték, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság a jövőben is következetesen fellép baráti látogatásáról a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, annak a világ valamennyi térségére és a katonai területre történő ki- terjesztéséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett _ élésének megszilárdításáért. A két ország határozottan szembeszáll a szélsőséges imperialista és reakciós köröknek a népek békéjét és biztonságát veszélyeztető törekvéseivel. Megállapították, hogy a Kínai Népköztársaság vezetőinek nagyhatalmi, soviniszta politikája szemben áll a szocialista országoknak a béke és á nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseivel. A kínai vezetők a NATO militarista köreivel, a világ különböző térségeiben az imperializmus és a reakció legszélsőségesebb rendszereivel együttműködve törekszenek a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgalmak szolidaritásának megbontására, az el nem kötelezett mozgalom egységének felszámolására, haladó, imperialistaellenes jellegének megváltoztatására. Ez a politika amellett, hogy veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, súlyos károkat okoz magának a kínai népnek is. A miniszterek kifejezték országaik testvéri szolidaritását a Vietnami Szocialista Köztársaság iránt. Támogatásukról biztosítják a Vietnami Szocialista Köztársaság jogos küzdelmét nemzeti szuverenitásának védelmében, Kína nagyhatalmi törekvéseivel és beavatkozási kísérleteivel szemben, valamint Kambodzsa jelenlegi vezetői által kirobbantott fegyveres konfliktus békés rendezésére irányuló javaslatainak megvalósításában. Üdvözölték az Egyesült Nemzetek Szervezetének az el nem kötelezett országok kezdeményezésére összehívott rendkívüli leszerelési ülésszak eredményeit, amelyek kedvező feltételeket teremtettek a leszerelési világ- konferencia összehívásához. Támogatásukról biztosították azokat a nagy jelentőségű javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő a rendkívüli ülésszakon. A két külügyminiszter hangsúlyozta, hogy rendkívüli fontosságot kell tulajdonítani a nukleáris leszerelés kérdéseinek. Kifejezésre juttatták, hogy kormányaik határozottan támogatják a népek világméretű harcát a neutronbomba gyártása ellen. Kiemelték azoknak az erőfeszítéseknek a jelentőségét, amelyeket a helsinki értekezlet záróokmánya szellemében, az európai biztonság és együttműködés érdekében tettek. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek Havannában 1979 szeptemberében megtartandó 6. konferenciája elősegíti a mozgalom erejének és egységének megszilárdítását és fontos nemzetközi problémák megoldását. Kifejezték szolidaritásukat a latin-amerikai népek nehéz harcával. Elítélték a chilei fasiszta rendszer és más reakciós rendszerek terrorját, az emberi jogok szüntelen, durva megsértését. Követelték a Kubai Köztársaság ellen irányuló amerikai gazdasági blokád ^haladéktalan, teljes és feltétel nélküli megszüntetését és a területén lévő guantanamói amerikai katonai támaszpont felszámolását. Megállapították, hogy a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak erőinek következetes harca eredményeként mélyreható forradalmi változások mentek végbe az afrikai kontinensen. További támogatásukról biztosították a térség felszabadult országainak népeit a társadalmi haladásért folytatott harcukban, vívmányaik védelmében. Elítélték az imperialista és más reakciós Vasárnap elutazott Magyarországról Isidoro Malmierca, a Kubai Köztársaság külügyminisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására tett hivatalos, baráti látogatást hazánkban. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja körök törekvéseit, hogy úgynevezett afrikaközi erőt hozzanak létre az afrikai felszabadító mozgalmak elnyomására és a kontinens haladó országai nemzeti függetlensége és társadalmi haladása megerősödésének akadályozására. Kifejezték szolidaritásukat Zimbabwe, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek és szervezeteinek (a Hazafias Frontnak, a SWAPO-nak, az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak) harcával. Aggodalmukat fejezték ki a közel-keleti válság elhúzódása miatt. Síkraszálltak az izraeli csapatoknak valamennyi megszállt arab területről történő kivonása, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak — beleértve önálló állama megteremtésének jogát is — érvényesítése mellett. Egyetértettek abban, hogy a tartós és igazságos rendezés csak a genfi békekonferencia összehívása útján lehetséges, valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztin Felszabad ítási Szervezet részvételével. • A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben folytak le és valamennyi megvitatott kérdésben teljes nézetazonosságot tükröztek. A miniszterek eredményesnek értékelték a látogatást, amely elősegíti a két ország testvéri együttműködésének további fejlődését. Isidoro Malmierca kubai látogatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meghívást örömmel elfogadta. (MTI) Frigyes, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Elpidio Alvarez, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Jakus Jenő, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete. (MTI) Isidoro Malmiercát Púja Frigyes búcsúztatja Elutazott Isidoro Malmierca Tüntetés Majna-Frankfurtban Sok ezer antifasiszta tüntetett vasárnap Majna- Frankfurtban az újfasiszta NPD gyűlése ellen. A vádlott távollétében Hétfő esti kommentárunk. Száz ország és mintegy negyven nemzeti és nemzetközi szervezet vesz részt azon a tanácskozáson, amely hétfőn dr. Kurt Waldheim főtitkár megnyitójával kezdődött meg a konferenciák városában, a svájci Genfben. A téma — sajnos — ma is égetően aktuális: a fajüldözés és a faji megkülönböztetés felszámolása. Az értekezlet az Egyesült Nemzetek Szervezetének védnöksége alatt folytatja munkáját. Washington, amely annyit és oly szívesen hangoztatja a világszervezet egyetemes jelentőségét — Izraelhez hasonlóan — nem küldött delegációt a konferenciára. Az amerikai külügyminisztérium, a State Department nem is csinál titkot abból, miért döntött így. Mint egy szóvivő „nem hivatalosan” közölte, azért, hogy elkerüljék azt a „legalábbis valószínű” lehetőséget, hogy az amerikai kormányzat „a vádlottak padján legyen kénytelen védekezni” Genfben. Van egy latin jogi kifejezés: in contumatiam. Jelentése: távollétében. Akkor használják, ha a tárgyalás — és az ítélet —, a vádlott távollétében foganatosíttatik. Genfben pontosan ez lesz a helyzet. A távoliét ténye jottányit sem változtat azon, hogy a fajüldözés többféle formájának fenntartásáért valamilyen közvetlen vagy közvetett módon az Egyesült Államok kormánya felelőssé tehető. — Ez nemcsak az amerikai belső problémákra vonatkozik. Aki Magyarországon a napokban látta a Svéd Televízió Harlemről szóló, nehezen feledhető dokumentumfilmjét, megérti a dilemma nagyságrendjét. De az amerikai kormányzat — ezen földrajzi értelemben is messze túl — elmarasztalható a nyíltan fajlüdöző rezsimek életének meghosszabbításában játszott szerepéért. Nem túlzás az az állítás, hogy a dél-afrikai vagy a rhodesiai rendszer támogatása nélkül már egyszerűen nem létezhetne 1978-ban! Aligha véletlen, hogy a színesbőrű jogászok országos konferenciája az amerikai New Orleansban egyszerre bírálja „az amerikai kisebbségekkel szemben folytatott fajüldöző politikát és az afrikai reakciós rendszereknek nyújtott segítséget”. Ezeknek a rezsimeknek a léte — mint azt Leonyid Brezs- nyevnek a konferenciához küldött távirata megállapítja — „mind tűrhetetlenebbé válik”. Ez a világ minden becsületes emberének közérzete és ez a lélektani-politikai közeg tette lehetővé a most megnyílt genfi világkonferenciát a fajüldözés ellen. HARMAT ENDRE Fegyverkezési verseny Uj raketak árnyékában Szűkszavú közleményben adta hírül az Egyesült Államok fővárosának tekintélyes lapja, a Washington Post: az amerikai törvényhozás bizottságai új hadműveleti rakétafegyver létrehozására adtak engedélyt, s megszavazták az ehhez szükséges pénzeszközöket, az 1979-es költségvetési évre. Az új rakétát, a Pershing—2-őt a Pentagon kifejezetten az európai hadszíntér számára terveztette meg. Olyan, több atomrobbanófej hordozására alkalmas fegyvert gyártanának tehát, amelynek hatótávolsága meghaladja az ezer kilométert, s így a nyugat-európai NATO- tagállamok területéről a szocialista országok és a Szovjetunió földjén lévő célpontokat semmisíthetnének meg vele. o Az amerikai döntés nem érte váratlanul a megfigyelőket. Az Egyesült Államok felelős vezetői már korábban is több olyan nyilatkozatot tettek, amelyből nyilvánvalóan következett: a Pentagonnak célja, hogy a folyamatban lévő fegyverzetcsökkentési tárgyalások hatókörén kívül eső rakétafegyvereket állítson rendszerbe, s ezzel hadászati fölényre tegyen szert. Ezt a célt szolgálják az ún. szárnyasrakéták, s azok a hadászati rakétarendszerek is, amelyeknek felállítását a következő években tervezik. Milyen fegyverekről van szó? Nos, az amerikai katonai vezetés jelenleg a legnagyobb hangsúlyt az MX-jelű nagy hatósugarú hadászati rakéták mielőbbi beszerzésére helyezi. Ezeket a rakátékat 9—■ 11, egyenként 350 kilotonnás nukleáris robbanófejjel látnák el. A rakétákat szárazföldi támaszpontokon helyezik el. A korábban létrehozott rakétakilövő bázisoktól eltérően egy-egy MX-rakéta számára több betonsilót készítenek, vagy pedig hosszú föld alatti alagutakban tárolnák, illetve mozgatnák a rakétákat. Ezzel a fegyver sebezhetőségét akarják csökkenteni. Ugyanakkor ez lényegében azt is jelenti, hogy az USA hadvezetése mintegy 200 hadászati támadófegyverét igyekszik kivonni az ellenőrzés korábban elfogadott rendszere alól. (Ismeretes, hogy a korábbi SALT-egyez- ményekben a szovjet és az amerikai fél megállapodott abban, hogy az ellenőrzésről • nemzeti eszközökkel, azaz felderítő műholdakkal gondoskodnak.) Az MX-rakéta bevezetésével a Pentagon arra törekszik, hogy ún. „első csapásmérő képességét” visszanyerje, azaz olyan nagymértékben biztosított pusztítóeszközzel rendelkezzen, amely képes a Szovjetunió területén lévő rakétaállások megsemmisítésére. o Az új fegyverek bevezetését elemezve Milstejn altábornagy, a hadtudományok doktora, neves szovjet szakértő, az Izvesztyijában közölt cikkében arra utal, hogy ezzel a Pentagon a hadászati egyensúly destabilizálására törekszik. Mindez egyszerűen azt jelenti, hogy a „szovjet katonai veszély” ürügyén az amerikaiak fel akarják rúgni azt a korábbi megállapodást, amelyben elismerték, mind a két félnek egyformán joga van a biztonságra. „A stratégiai fölény birtokában tárgyalni”. Ez; a tétel jól megfelel a Fehér Ház jelenlegi politikájának. A stratégiai fölény elérése azonban nem könnyű most, amikorra a két nagyhatalom, valamint a NATO és a Versói Szerződés között erőegyensúly alakult ki. Ezért aztán Washingtonban és Brüsszelben, a NATO főhadiszállásán arra törekszenek, hogy „réseket” találjanak, amelyeket „kitágítva” katonai előnyökre tehetnek szert. Ilyen „résnek” tűnt számukra a szárnyasrakéta bevezetésének lehetősége,- s lényegében erre szolgál a bevezetőben említett középhatósugarú rakéta ügye is. o Ezeket a fegyvereket úgy tervezik, hogy a nyugat-európai NATO-országok területén helyeznék el. A rakéták a Pershing—2 nevet' kapták, s bevezetésüket a szovjet katonai veszély ürügyén folytatott kampány előzte meg. Különböző magas rangú amerikai katonai és polgári szemé- lyiségek minden alkalmat megragadtak arra, hogy a Szovjetunió egy általuk SS— 20-nak nevezett középhatósü- garú rakétájának veszélyeit ecseteljék. A kampány csúcspontja az volt, amikor Mondale alelnök az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának szónoki emelvényét használtaiéi erre a célra. A vádaskodást ott akkor Gromiko szovjet külügyminiszter utasította visz- sza, s cáfolta meg. A szovjet szakértők felhívták a figyelmet: az új amerikai középhatósugarú rakéta feladatát tekintve nem új fegyver! Lényegében kiegészíti a szocialista közösség határai közelében lévő támaszpontokon állomásozta- tott pusztító eszközöket, az amerikai flotta repülőgép- anyahajóinak atomfegyverhordozó repülőgépeit. Ezek csakúgy, mint a Pershing—2, képesek fontos célok elérésére a Szovjetunió területén is. Katonai szakértők emlékeztetnek arra: az MX és a Pershing—2 rakéták ugyan a hadviselés két különböző szférájának eszközei, de bevezetésüknek ugyanaz a célja: hadászati erőfölény elérése a Szovjetunióval szemben. Az amerikai lépések veszélye igen nagy. Elsősorban azért, mert a fegyverkezési verseny egy új, veszélyes fordulóját jelentik. A nagyobb veszély azonban a politikai következmény, nevezetesen az „erő pozíciójából való tárgyalás” szembeállítása az enyhüléssel, s annak a téveszmének az eluralkodása, hogy ezzel a módszerrel bármiféle engedményt is kicsikarhatnak a Szovjetuniótól. MIKLÓS GÁBOR
