Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
1978. augusztus 13. 'Képújság 11 Hetven éve született a modern magyar képzőművészet egyik jelentős alakja, Vajda Lajos, akinek műveiből az évforduló alkalmából emlékkiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. Képünkön: Kollázs önarcképpel című műve. Sztoján Radev beszélgetése Kodály Zoltánnal Sztoján Radev a budapesti Bolgár Kulturális Központ igazgatója. 1932-ben Várnában született. A szófiai egyetemen a történelem és újságírás szakot végezte. 1970-ben a budapesti egyetemen elnyerte a történettudomány kandidátusa fokozatot. Azóta dolgozik Magyarországon a hagyományos bolgár—magyar barátság kutatásán és elmélyítésén. Dal Jósé Mexikóváros egyik szép épülete a Jósé Marti kulturális központ, a Hidalgó- sugárút és a Reform-sétány sarkán. A modern épületet XVI—XVIII. században épült műemlék paloták veszik körül. A közelmúltban avatták fel a kulturális központ díszét, a „Dal Martihoz” című nagyméretű falfestményt. Mexikói művészek: Orozco Rivera és Luis Nisiz'ava, valamint kubai festőművészek: Mariano Rodriguez és Favad Jamis készítették a Mexikó és Kuba hagyományos barátságát jelképező, 3 méter maKészül a Kis Mongol Enciklopédia, az első ilyen kiadvány az ország életében. A jelentős mű szerkesztésében 450-en vesznek részt: közgazdászok, a kultúra és Martihoz gas és 28 méter hosszú festményt, amely a kontinens függetlenségéért, az elnyomás ellen vívott harcokat ábrázolja az elmúlt évszázadtól napjainkig. Az óriási falfestmény nem csupán Jósé Marti, a nagy kubai költő (1853—1895), a nemzeti felszabadító mozgalom harcosa és mártírja alakját örökíti meg, hanem az amerikai népek szabadságáért küzdő olyan nagy egyéniségekét is, mint Benito Juarez. Simon Bolivar, Emiliano Zapata és Camilo Cienfuegos. a tudomány jeles képviselői. Az enciklopédia a mongol nép történetét, ősi kultúráját, a népi állam szocialista vívmányait dolgozza fel. Intézetének kulturális tevékenysége az egész országra kiterjed, Budapesten rendszeresen érintkezik a magyar szellemi élet legkülönbözőbb rétegeivel, hiszen idejövetele előtt a bolgár filmgyártás irányítója is volt. Művei bolgár, orosz, angol és magyar nyelven jelentek meg, A bolgár—magyar történeti és kulturális kapcsolatokról a következő hét könyve jelent meg eddig bolgár nyelven: 1. Az 1876-os Áprilisi felkelés visszhangja a magyar sajtóban, 1969. 2. Vér a rózsákon. (Magyar utazók leírásai a bolgár népről a XVII—XIX. században), 1971. 3. Amíg a Duna folyik. (A több évszázados haladó bolgár-magyar kapcsolatok), 1975. 4. Bolgárok és magyarok. (A bolgár—magyar történelmi és kulturális kapcsolatokról), 1978. 5. Az Áprilisi Felkelés 100. évfordulója. (Antológia a világsajtóból), 1977. 6. A bolgár filmművészet, 1972. 7. Barátság. (Beszélgetések és interjúk a magyar társadalmi, politikai és kulturális élet kiemelkedő képviselőivel, köztük Kádár Jánossal, Münnich Ferenccel, Dobi Istvánnal, Ortutay Gyulával, Nagy Lászlóval és másokkal), 1974. Ebben a kötetben jelent meg a Kodállyal folytatott alábbi beszélgetés, amely 1966-ban történt, s amely eddig nem jelent meg magyarul: Amikor az ember egy közismert alkotóművész otthonába látogat, valami szokatlant, különöset vár, mint amit ismerőseinél láthat naponta. Kodály Zoltánnál, korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjénél azonban nem fogadott semmi rendkívüli. Talán a legjellemzőbb otthonára az volt, hogy semmiféle fölösleges, semmi oda nem illő tárgy nem zavarta a lakás harmóniáját. A zeneszerző csodálkozva válaszolt kérdéseimre, hogy dolgozik-e még és mik a tervei: — Nincs joga senkinek sem a télien életre. Terveimről azonban nem szeretek beszélni. Hogy miért? Talán ha beszelek róluk, nem valósulnak meg. Inkább a már ismert és elfogadott művei tanúskodjanak az emberről és terveiről. Hogyan látja ön a zene helyét és szerepét a társadalom és a kulturális élet egészének fejlődésében korunkban, amikor a technika fejlődése egyre jobban felgyorsul és egyre nagyobb hatást gyakorol az egyes emberek személyiségére és az egész társadalomra? — Mi az egész társadalmat akarjuk megtanítani, hogy értse és szeresse a zenét. Magyarországon eddig öbb mint 140 iskolát szerveztünk, melyben a gyerekek a tananyagon kívül heti hat órában, azaz naponta egy órát zenével foglalkozzanak. A technikai haladás az emberi személyiség fejlődésében bizonyos egyoldalúsághoz vezet. Amíg azonban az emberek nem gépiesednek el egészen, meg kell tanulniuk énekelni, hogy tudjanak örülni az életnek, képesek legyenek az életben gyönyörködni, szeressék és értékeljék a zenét és a művészeteket, Amikor Amerikában jártam, feltették nekem a következő kérdést: csak a kommunista országokban lehetséges nagy létszámú zeneiskolákat létre- hQzni? Azt válaszoltam, hogy igen. mindaddig, amíg a kapitalista államokban is meg nem értik, hogy az embernek ugyanúgy szüksége van a zenére, mint akár a számolásra és az írásra . .. Mindenütt találkozhatunk olyan művelt emberekkel, akik a zenét egyáltalán nem értik. Ezek az emberek bizonyos értelemben szegények, sajnálatra méltóak ... Mi azt szeretnénk, ha a mai modern emberben az ismeretek valamiféle harmóniája, egyensúlya alakulna ki. Ennek a problémának a megoldásában azonban még csak a kezdeti lépéseket sikerült megtennünk. Magyarországon még csak 15 éve él ez a törekvésünk. Egy zenei mű megalkotásához egyaránt szükséges a tehetség és a munka. Sok ember van, aki alaposan és jól megtanulta a zeneszerzés technikáját. A helyzet azonban az, hogy semmi újat nem tudnak mondani. Ugyanígy van az irodalomban is. ön mikor érezte meg, hogy az, amit álkot értékes, és van értelme, hogy tovább alkosson? — Áz ember nem egy pillanat leforgása alatt döbben rá, hogy alkotóművésszé vált. Ez az érzés lassan, fokozatosan alakul ki, az alkotó munka folyamán. Akkor voltam magammal a legelégedettebb, amikor 4—5 éves voltam. Akkor élveztem a legjobban saját alkotásaimat, melyeket magam is el tudtam énekelni. Később egyre többet vártam magamtól. Mindig találtam valamit művemben, amit jobban is meg lehetett volna oldani. Mi az ön véleménye a dzsessz-zenéről? — A dzsessz, mint minden, ami divatos, ahogy jött, el is fog múlni. Minden modern táncnak megvan a maga modern zenéje. Mit tudna mondani a zenéről, a békeharcról és a népek közötti barátságról? — Sajnos a legjobb és legzseniálisabb zenét is elnémíthatja a fegyverek zaja. De az ember hivatása nem a pusztítás, hanem a békés alkotó munka. Úgy látom, hogy az embereknek már régóta elege van a háborúból. Az emberek többsége hallani sem akar róla. Minden attól függ, hogy a háborút óhajtó kisebbséget meg tudjuk-e fékezni. Arra a kérdésemre, hogyan értékeli Bulgária zenei életét, Kodály Zoltán egy egészen friss nyugati újságot mutat, melyben felvételek és hírek vannak a mi ,,Bodar Szmjáná” kórusunkról, melynek művészetét Kodály Zoltán magasra értékeli. — Annak ellenére, hogy számtalan meghívást kaptam, még nem jártam Bulgáriában De ismerem Vladigero- vot, és ismerem Pipkovot. Ismerem és különösen nagyra értékelem Petko Sztajnovot. A mi Bartók Bélánk zenéjében alkalmazta, felhasználta a bolgár ritmust. Azt kívánom a bolgár zeneszerzőknek, hogy új. érdekes műveket alkossanak. Olyanokat, melyek a népzenén alapulnak. népzenei motívumokra épülnek, de magán viselik egy alkotó egyéniség munká- ját. Közli: GÁL ISTVÁN Az első enciklopédia Egy kevéssé ismert folyóiratról... Bemutatjuk a Magyar Tudamány-t Van egy folyóirat, amely tudományos közéletünk majd minden személyisége által ismert és várva várt sajtótermék, de az utca embere talán még nem is hallott róla. Ami persze, nem egészen véletlen, hiszen a Magyar Tudomány összesen 3200 példányban lát napvilágot. ebből is kétezret előfizetők kapnak. A fennmaradó példányok egy része kerül csak utcai terjesztésre, az is inkább a fővárosban és egyes vidéki egyetemi városokban. (A Magyar Tudományos Akadémia tagjai hivatalból kapják a lapot.) Kis létszámú kollektíva készíti a lapot: Köpeczi Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese a főszerkesztő, Csató Éva az újságírószerkesztő, Szántó Lajos, az MTA Tudományszervezési Csoportjának igazgatója az egyik felelős szerkesztő, a másik Rejtő István, az MTA könyvtárának igazgatóhelyettese. rajtuk kívül két szerződéses munkatárs tartozik még a „stábhoz”. A lapról, irányvonaláról. tartalmáról Köpeczi Bélát kérdeztük: — Havonta jelenik meg folyóiratunk, egy-egy szám 5 nyomdaív terjedelmű. Szerkesztő bizottságát -az Akadémia elnöksége jelöli ki. úgy. hogy abban minden akadémiai tudományos osztály képviseltesse magát. Barta György akadémikus a geotudományok. Beck Mihály a kémia, Elekes Lajos, a történelem, Hajdú Péter a nyelvészet, Hollán Zsuzsa az orvostudomány, Láng Géza, az agrártudományok. Eörsi Gyula a gazdaság- és jogtudományok, Straub F. Brúnó á biológia, Vámos Tibor pedig a műszaki tudományok .képviseletében” vesz részt a munkában. A szerkesztő bizottság tagjai közreműködnek a lap tervének alakításában. a szakterületükhöz tartozó írásokról véleményt mondanak, évente egyszer pedig értékelik a lap munkáját. Folyóiratunk hosszú múltra tekinthet vissza: elődjével. a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjével együtt 85 évet számlál. Jelenlegi címén 1956 óta jelenik meg. Magam 1973 óta vagyok főszerkesztő, olyan nagynevű elődeim álltak e poszton, mint Erdei Ferenc és Trencsényi-Waidapfel Imre. — Voll-e komolyabb változás az utóbbi években a lap tartalmában? — Legelőbb is inkább a jellegében. Igyekeztünk színesebbé, „fölyóiratosabbá" tenni. Korábban közlöny jellege volt, és sok tudomány- politikai. kutatásszervezési írást, illetve hírt közölt. Most arra törekszünk, hogy az ilyen kérdésekről is érdemi tájékoztatást adjunk, s a puszta regisztrálását elhagyjuk. A tudományok doktora, vagy a kandidátusi címért készített értekezésekről továbbra is tájékoztatunk. Eleve megszabott „irányunk” nincs, törekvésünk, hogy lehetőleg minden tudományág közös érdekű mondanivalója helyet kapjon lapunkban. Terveink között szerepet, hogy évente két-három profilszámot jelentessünk meg, melyekben egy téma minél sokoldalúbb megközelítésre, megvilágításra törekszünk. — Milyen szerkezeti alapon épül fel egy-egy szám? — Minden számunkban van rövid, aktuális, tudomány- politikai vezércikk, néhány tanulmány, interjú, törekszünk a vitákra is, most éppen a más lapokban is élénk visszhangot kiváltó tudományos minősítési vita folyik. Kitekintés című rovatunkban külföldi tudományos eredményekről, rendezvényekről stb adunk hírt, Nobel-díjas tudósokat mutatunk be. Más vonatkozásban csak akkor szerepel külföldi szerző a lapban, ha magyar tudósokkal közös témáról, vagy nálunk rendezett szimpozionról. esetleg tudományos együttműködésről van szó. Ezenkívül információkat adunk a magyar tudományos életből, számonként könyvszemlét közlünk. — Csak akadémikus szerepelhet szerzőként? — Szó sincs róla! Bárki beküldhet hozzánk írást, annak megjelenése nem a szerző által elért egyetemi vagy tudományos fokozattól, hanem a téma érdekességétől és a megírás módjától függ. — Most melyik számon dolgoznak? — A 7—8. szám készül (A beszélgetés június közepén zajlott le — A szerk.), amelyben részben az Akadémia ez évi közgyűléséhez kapcsolódó osztálygyűléseken elhangzott előadásokat ismertetjük, részben folytatódik a már említett tudományos minősítési vita, valamint az információról szóló vita. — Milyen témájú írásokat tartalmaz majd e szám? — Például a Kelet-Európa- kutatással kapcsolatban Nie- derhauser Emil „Kelet-Euró- pa a magyar történettudományban” című írását, a természeti erőforrások témakörében (ez is osztályülési téma volt) Bogárdi János „A Föld vízkészlete és vízigények” című tanulmányát, Hajdú Péter nyelvészeti cikkét „Rekonstrukció az uralisztikában” címmel, de említhetem Adorján Bence— Szentgyörgyi Zsuzsa írását is a számítástechnika jövőjéről... Megköszönve a beszélgetést, eltűnődöm: ennyi érdekes téma mellett, és a tudományok iránti érdeklődés fokozódása közepette nem lenne érdemes nagyobb példányszámban terjeszteni „utcán is” a magyar tudomány első számú szócsövét, a Magyar Tudomány-t? SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN ,.'J Több mint négy évtizede, hogy gazdagít bennünket alkotásaival Mikus Sándor szobrászművész, aki most töltj be 75. életévét. Mint szegény munkáscsalád gyermeke autodidaktaként indult el pályáján, s tehetségével harcolta ki azt a támogatást, amelynek segítségével végképp a művészi hivatás mellett dönthetett. A harmincas években már elismerő kritikák, tekintélyes díjak kísérték szereplését; az 1937-es párizsi világkiállításon bemutatott munkáit aranyéremmel tüntette ki a zsűri. Életútján a munka és a siker azóta is kitart mellette: mintegy 200 elkészült alkotása — kisplasztikák, érmek, köztéri szobrok vegyesen — szám szerint is imponálóan jellemzik teljesítményét. Eredményeiért két alkalommal Kossuth-díjat, érdemes, majd kiváló művészi címet kapott kormányzatunktól. Mikus művészetének legvonzóbb erénye a líraiság: szobrai a műélvezet derűs, örömteli klasszikus korokban honos változatával ajándékozzák meg a szemlélőt. Bennük a művészi minőség harmonikus szépséggel párosul — láttukon* nemcsak az elme lesz pallérozottabb, de a szív is megleli a maga vigasztalását. Intimitásában az ember örök óhajai, humaniz- mu és harmónia iránti vágya, a társadami együttélés értelmébe vetett hite nyernek kifejezést, míg természetessége annak az igazolása, hogy sosem a látványos tettek hanem a kis dolgok, a hétköznapok apró helytállásai viszik előre a világot. Az emberség ereje, s az abban rejlő erkölcsi és esztétika; szép hatja át politikai emlékműveit is, jó példát szolgáltatván arra, hogy a mai hősábrázolás olyan érzelpii mondanivaló útján is lehetséges, amely nem a fizikai küzdelem, az erőkifejtés motívumaiból indul ki. Kívánjuk, hogy a kiváló mester, akinek — Illyés Gyula szavaival szólva — „törékeny és engedő” figurái nemcsak a tűnő pillanatok, de a megtartó emberség szimbólumai is, még sokáig, jó egészségben munkálkodjék mindnyájunk örömére. TASNÁDI ATTILA Mikus Sándor „Haját fonó nő” című szobra Mikus Sándor % köszöntése
