Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-13 / 163. szám
2 níÉPÚJSÁG 1978. július 13. Moszkva Átadta megbízólevelét dr. Szűrös Mátyás Dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Nép- köztársaság újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete szerdán a Kremlben átadta megbízólevelét Vaszilij Kuznyecovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöke elsőhelyettesének. Megbízólevele átadásakor mondott beszéde bevezetőjében dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és egész dolgozó népe forró üdvözletét és baráti jókívánságait tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának, a Szovjetunió testvéri népeinek és személyesen Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének. Válaszában Vaszilij Kuz- nyecov üdvözölte dr. Szűrös Mátyást, mint a testvéri szocialista Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. — Örömmel tölt el bennünket — mondotta — hogy a Szovjetuniót és Magyarországot a szoros barátság és Harmadik napja rakodnak a Szaljut—6 szovjet tudományos űrállomás űrkutatói. Kovaljonoknak és Ivancsen- kovnak egész heti elfoglaltságot jelent a Progressz—2 teherűrhajó 1300 kilogramm súlyú szállítmányának az űrlaboratóriumba történő átjuttatása. Az űrcsomagolás harmadik, befejező szakaszában a már feleslegessé vált műszereket, feladatukat betöltött berendezéseket és az űrállomáson idestova egy hónapos tartózkodásuk során felhalmozódott szemetet viszik át a teherűrhajóba, amely, mint ismerétes, nem tér vissza a Földre, hanem a szétkapcsolás után a sűrű a sokoldalú együttműködés szálai fűzik össze. Azonos társadalmi-gazdasági rendszerünk, azonos céljaink, összeköt bennünket a marxizmus—leninizmushoz és a proletár internacionalizmushoz való hűség. Együttműködésünkben kiemelkedő jelentősége van a két párt központi bizottsága, a párt- és állami szervek vezetői közötti rendszeres kapcsolatoknak, mindenekelőtt Leonyid Brezsnyev és Kádár János találkozóinak. — Engedje meg, hogy — az alkalommal élve — a szovjet vezető szervek és személyesen Leonyid Brezsnyev Iegszívélyesebb üdvözletét tolmácsoljam az MSZMP Központi Bizottságának és Kádár János elvtársnak, az Elnöki Tanács Elnökségének és a magyar kormánynak, a testvéri Magyarország dolgozóinak és további sikereket kívánjak a szocializmus építésében — hangoztatta a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese, majd befejezésül biztosította a Magyar Népköztársaság új moszkvai nagykövetét arról, hogy tevékenységében minden támogatást megkap a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségétől és a szovjet kormánytól. légrétegébe hatolva megsemmisül, elég. Szovjet tudósok, űrszakemberek nyilatkozataiból kitűnik, hogy a Progressz ilyen kostrukciójának oka: így lehetett megnövelni az űrhajó hasznos teherszállító kapacitását. A szovjet—lengyel nemzetközi űrszemélyzet tagjai a földi repülésirányító központból köszöntötték társaikat. Klimuk és Hermaszews- ki beszámolt sűrű földi elfoglaltságáról Kovaljonoknak és- Ivancsenkovnak és rögtön elnézést is kért a „fotonoktól”, — ez a kozmikus nevük — hogy visszatérésük óta csak most tudtak időt szakítani a beszélgetésre. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Alessandro Pertinit, az Olasz Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. ÓZD Szerdán adták át Ózdon a 2,3 milliárd forintos költséggel megépült acélgyártás fejlesztési nagyberuházás termelő berendezéseit, közte az oxigéngyárat, a nyolcszáz tonnás körkeverőt és a 9-es számú martinkemencét. Az 1974 novemberében megkezdett beruházás a tervezett határidőre és költségszinten készült el. Az ünnepélyes átadáson jelen volt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. ALGÍR A Spanyol-Szahara Felszabadításáért Küzdő Népi Front (A POLISARIO), szerdán nyilatkozatban jelentette be, hogy ideiglenesen és egyoldalúan tűzszünetre utasítja a Mauritánia területén fegyveres akciókat végrehajtó egységeit. ZIMBABWE Folytatódik a fegyveres harc Zimbabwében, mivel az angoloknak és az amerikaiaknak nem sikerült a békés rendezés feltételeit kialakítani — jelentették ki a Zimbabwe Hazafias Front képviselői az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa 31. ülésszakának keddi napján. Megerősítették ugyanakkor, hogy hajlandók olyan értekezleten részt venni, amelynek célja a tárgyalásos rendezés. Kijelentették, hogy Ian Smith rhodesiai miniszterelnök büntetlenül folytatja mesterkedéseit, s most az ahgolokon és az amerikaiakon a sor, hogy színt valljanak szándékaikról. A hazafias front felkérte az AESZ miniszteri tanácsát: nyújtson sürgős segítséget a Zimbabwe Hazafias Frontnak és fogadjon el olyan határozatot, amelyben az bátorítja a hazafias front fegyveres harcát. RÓMA Az Appenin-félsziget kicsi államában, a San Marino-i Köztársaságban befejeződtek a baloldali pártok közötti kormányalakítási tárgyalások, amelyeknek eredményeként a kommunista párt, a szocialista párt és a szocialista egységpárt képviselőiből alakult új kabinet. A kommunisták négy miniszteri tárcát kaptak az új kormányban, a többi között a belügyi államtitkárét (belügyminiszterét) is. ljut űrállomás Átrakodás a teherűrhajóból Peking Vietnam-ellenes lépései Peking megszakította a Vietnami Szocialista Ki társaság külügyminisztériuma és Kína hanoi nagykövetsége képviselőinek 12. találkozóját. Mint ismeretes, ezeknek a találkozóknak az a célja, hogy megállapodást érjenek el a Vietnamban élő és Kínába távozni szándékozó, kínai származású személyek elutazásáról. A hírrel kapcsolatban Mihail Jakovlev, a TASZSZ politikai szemleírója a következőket írja: A vietnami hatóságok már nem egyszer felhívták arra a figyelmet, hogy Peking szándékosan akadályozza a megegyezést ezeken a találkozókon. A pekingi hatóságok olyan elfogadhatatlan követeléseket támasztanak Vietnammal szemben, amelyek ellentmondanak a nemzetközi gyakorlat elemi normáinak és durván sértik a VSZK szuverenitását. A kínai hatóságok például maguk kívánják eldönteni, hogy kik azok a „kínai emigránsok, akik elnyomatástól szenvednek”; a kínai vezetők azt követelik, hogy a kínai hajók korlátlan ideig tartózkodhassanak a vietnami kikötőkben; sőt, maguk kívánják eldönteni, hogy mely vietnami kikötők fogadják ezeket a hajókat. Pekingi az „erő pozíciójából” próbál tárgyalni Vietnammal, arra akarja kényszeríteni. hogy a kínai hege- monisták kénye-kedvére bízza magát. Mint az AFP francia hír- ügynökség hongkongi tudósítója jelentette, Kína a kínai—vietnami határ egész hosszában hadgyakorlatot tart tüzérség és légierő bevetésével. Ugyanakkor a vietnami területre átdobott kínai ügynökök olyan provokációs híreket terjesztenek, hogy Vietnam és Kína között „nagy háború” áll küszöbön. Eközben a kínai légierő sorozatban megsérti Vietnam légterét. A kínai soviniszták Vietnam-ellenes akcióikat rágalmazással és a tények meghamisításával próbálják fedezni és a felelősséget a jelenlegi helyzetért a vietnami félre próbálják hárítani. A kínai vezetők azoknak a nyomdokába léptek, akik nem is olyan régen még erővel próbálták megtörni Vietnamot, a maoisták akcióikkal azt kívánják elérni, hogy Vietnam kapituláljon Peking előtt. Közismert, hogy Peking más országokra, így Indiára, Indonéziára, Malaysiára, Burmára és Nepálra is nyomást gyakorol az ott élő kínai származású lakosság fel- használásával. Ezért teljes mértékben érthető ezeknek a délkelet-ázsiai országoknak az aggodalma, amelyet Kínának a független Vietnam ellen folytatott ellenséges tevékenysége váltott ki. Peking ugyanis nemcsak a Vietnamot szeretné ellenőrzés alá vonni, hanem egész Dél- kelet-Ázsiát is. (TASZSZ) Beszélgetés dr. Kende István professzor, Afrika-kutatóval —Afrika az utóbbi időben a ^világpolitikai események középpontjába került. Ennek oka a sajátos történelmi adottságok, örökölt feszültségforrások mellett elsődlegesen az, hogy a két világrendszer harca egyre inkább kiéleződik Afrikában is. Ilyen körülmények között nem túlzás a megállapítás, hogy a fekete földrész napjainkban a legforrongóbb kontinens a világon. 1 GAMBIA A TOGO 7 BISSAU GUINEA 5 MAURITIUS Az okok keresésekor csak egy pontról indulhatunk ki: és ez a volt portugál gyarmatok — Angola, Mozambik és Guinea-Bissau — felszabadulása. — Miért tartja ennyire fontosnak ennek a három országnak a függetlenné válását? — Afrikában az államok zömének függetlensége olyan kompromisszum eredménye volt, amely tág téret biztosított és biztosít még ma ig^ az újgyarmatosító törekvések érvényesítéséhez. Ez a három ország viszont nemcsak egyszerűen győzelmet aratott a NATO által támogatott Portugália fölött, hanem a szocialista orientációjú államok száma is gyarapodott velük. Ebből a szempontból az angolai, mozambiki és guinea-dissaui változások bizonyos értelemben a vietnami győzelem jelentőségét is megközelítik. Ha a világpolitikában mindjárt Vietnam után tesszük ezeket az eseményeket, mint ahogy így is következtek be, olyan fordulatsorozattal találjuk szemben magunkat, amely a nemzetközi, ezen belül külön az afrikai erőviszonyokat is alapvetően megváltoztatta. Ami az imperializmust illeti, most elsődleges törekvése az, hogy Angolát és Mozambikot, ha már „egyelőre” el is vesztek, megpróbálja visszaszerezni, vagy legalábbis gátolni fejlődésüket. A másik fő céljuk a tőkés nagyhatalmaknak, hogy lényegét illetően változatlanul, hangsúlyozom, változatlanul fenntartsák uralmukat Afrika déli részén. Ezért igyekeznek különböző módszerekkel leszerelni az ellenállást, amely már a fegyveres harc formáját öltötte Rhodesiában, valamint Namíbiában és a forrongásokig jutott el a Dél-afrikai Köztársaságban. — A tőkés nagyhatalmak, az Egyesült Államokkal az élen, miközben a Mobuturezsim oldalán nyíltan részt vettek a shabai felkelés vérés elfojtásában, igen hevesen támadják, felbújtással, beavatkozással vádolják a Szovjetuniót és Kubát. Olyannyira, hogy időnként kilátásba helyezik: más, sokkalta fontosabb kérdések — a nemzetközi enyhülési folyamat, az újabb SALT-megállapodás, stb. — sorsát is a Szovjetunió Afrika-politikájának megváltoztatásától teszik függővé. — Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a sha- bai felkelés Zaire belső ügye, feszítő erejű társadalmi konfliktusainak tanúbizonysága. - Ráadásul azt sem lehet tudni pontosan, ki áll valójában a felkelők mögött; mennyi esetleg benne a szándékolt provokatív elem. Az természetesen tény, hogy a felkelés előkészítésében, lebonyolításában sem szovjet, sem kubai katonák nem vettek részt, és amíg Zaire ügye marad, meggyőződésem, nem is fognak. Abban a pillanatban viszont, ha a shabai eseményeket egy Angola elleni támadásra kívánják felhasználni, könnyen előfordulhat, hogy találkoznak kubai katonákkal is. A zairei helyzet, ezen belül a shabai felkelés értékelésekor ugyanis megint csak Angolából kell kiindulni. Hogy a tőkés nagyhatalmak most ilyen nyíltan és nagy erővel reagáltak a shabai felkelésre, az elsősorban azért volt, — bár azért is, mert a tartomány páratlanul gazdag különösen fontos stratégiai nyersanyagokban, — mert ott az angolai határ. Az imperialista erők — elsősorban az amerikaiak — még ma sem nyugodtak bele Angola elvesztésébe. Ha délről nem tudták megtörni, megpróbálhatják északról — Zaire-ból És egy újabb agresszióhoz, bármilyen furcsán hangzik, kitűnő ürügyül szolgálhat a shabai felkelés, és egy szovjet és kubai „beavatkozás” betáplálása a nyugati köztudatba. — Az afrikai eseményeket figyelve, azt hiszem, sokakat meglepett Nigéria gyors közeledése az Egyesült Államokhoz, vagy egy másik, igen látványos pálfordulás, a Szomáliái. — Afrika déli része mel. lett Washington számára politikailag és gazdaságilag egyaránt a legfontosabb — Nigéria. Az ország jelentőségét bizonyos áttétellel csak fokozza a feszült közel-keleti helyzet. Nigéria igen gazdag olajban. Egy francia lapban olvastam, hogy az amerikai olajimport 55 százaléka ma már ebből az országból érkezik. A másik, és ez legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb: Nigéria tekintélye, befolyása a kontinensen óriási, s Afrika nyugati részén szintén vannak olyan országok — Kongó, Benin, Guinea és Bissau- Guinea —, amelyek ellenállnak az imperialista befolyásnak, s amelyek földrajzilag többé-kevésbé közel vannak Nigériához. Ami Szomáliát illeti, ott valóban váratlan volt a pálfordulás. Az imperialista erők számára kétségkívül nagy veszteség lett volna politikai értelemben vett elvesztése, ezért valóban mindent megtettek, hogy visz- szaszerezzék. Történelmi okokból Fekete-Afrikában, az, amit mi Európában sovinizmusnak nevezünk, szinte nem létező jelenség, az egy Szomáliát kivéve. „Nagy- Szomália” illúziója már eddig is több háborúba sodorta ezt az országot Etiópiával és Kenyával. És ezúttal is a jelenlegi Szomáliái vezetés nagyhatalmi sovinizmusa erősebbnek bizonyult, mint szocialista orientációjú politikája. Ráadásul, ahogy Angola ellen szakadatlan intervencióra ,kés;$ az imperializmus, úgy kész erre Etiópia ellen is. Etiópia egyébként korábban az amerikai hadászati tervek afrikai kulcsországa volt. Szomália elvesztése politikai vészteség, de Etiópia „elvesztése", — adott esetben tehát az ag- resszorrá vált Szomália győzelme, — lényegesen nagyobb kára lett volna a kontinens és az egész világ haladó erőinek. A haladó etió- pia; kormányzat a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba segítségével lényegében túljutott ezen a háborún, de most egy másik lehetőségével kell szembe néznie: az eritreai problémával. Az eritreai kérdés sajátossága, történelmi egyedülállósága az, hogy ez a háború jó tíz évvel ezelőtt az etiópjai feudális rend, a reakciós vezetés ellen indult, de napjainkban már egy antifeudális, haladó kormányzat ellen folytatódik. Jelenleg belső viszályról van tehát szó, amelyet az ország egy részét leszakítani kívánó eritreai mozgalmak robbantottak ki. A mostani etiópjai kormányzat mindent megtett azért, — mindeddig hasztalanul —, hogy tárgyalások útján rendezze a problémát, s hogy végre az egész ország elinduljon az egészséges fejlődés útján. A haladó erőknek résen kell azonban lenniük, hogy ez a konfliktus ne veszélyeztesse Etiópia haladó rendszerét. — Lényegében áttekintettük a kontinens helyzetét, „végigjártuk" Afrikát. On a térség jó ismerője, elkötelezett kutatója. Mi a véleménye Afrika jövőjéről? — A közelebbi jövőt illetően csak konfliktusokkal terhes éveket jósolhatok Afrika országainak, — bár nem szívesen bocsátkozom jóslatokba. A tőkés nagyhatalmak ugyanis nem mondtak le arról, hogy akár intervenciók révén is visszafordítsák a kibontakozó, ígéretes változásokat. KOCSI MARGIT
