Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

2 níÉPÚJSÁG 1978. július 13. Moszkva Átadta megbízólevelét dr. Szűrös Mátyás Dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Magyar Nép- köztársaság újonnan kineve­zett rendkívüli és meghatal­mazott moszkvai nagyköve­te szerdán a Kremlben átad­ta megbízólevelét Vaszilij Kuznyecovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttag­jának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége el­nöke elsőhelyettesének. Megbízólevele átadásakor mondott beszéde bevezetőjé­ben dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, kormá­nya és egész dolgozó népe forró üdvözletét és baráti jó­kívánságait tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának és Minisz­tertanácsának, a Szovjetunió testvéri népeinek és szemé­lyesen Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­ge elnökének. Válaszában Vaszilij Kuz- nyecov üdvözölte dr. Szűrös Mátyást, mint a testvéri szo­cialista Magyarország rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetét. — Örömmel tölt el ben­nünket — mondotta — hogy a Szovjetuniót és Magyaror­szágot a szoros barátság és Harmadik napja rakodnak a Szaljut—6 szovjet tudomá­nyos űrállomás űrkutatói. Kovaljonoknak és Ivancsen- kovnak egész heti elfoglalt­ságot jelent a Progressz—2 teherűrhajó 1300 kilogramm súlyú szállítmányának az űrlaboratóriumba történő át­juttatása. Az űrcsomagolás harmadik, befejező szaka­szában a már feleslegessé vált műszereket, feladatukat betöltött berendezéseket és az űrállomáson idestova egy hónapos tartózkodásuk so­rán felhalmozódott szemetet viszik át a teherűrhajóba, amely, mint ismerétes, nem tér vissza a Földre, hanem a szétkapcsolás után a sűrű a sokoldalú együttműködés szálai fűzik össze. Azonos társadalmi-gazdasági rend­szerünk, azonos céljaink, összeköt bennünket a mar­xizmus—leninizmushoz és a proletár internacionalizmus­hoz való hűség. Együttműkö­désünkben kiemelkedő je­lentősége van a két párt köz­ponti bizottsága, a párt- és állami szervek vezetői közöt­ti rendszeres kapcsolatok­nak, mindenekelőtt Leonyid Brezsnyev és Kádár János találkozóinak. — Engedje meg, hogy — az alkalommal élve — a szovjet vezető szervek és személyesen Leonyid Brezs­nyev Iegszívélyesebb üdvöz­letét tolmácsoljam az MSZMP Központi Bizottsá­gának és Kádár János elv­társnak, az Elnöki Tanács Elnökségének és a magyar kormánynak, a testvéri Ma­gyarország dolgozóinak és további sikereket kívánjak a szocializmus építésében — hangoztatta a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége elnökének el­ső helyettese, majd befeje­zésül biztosította a Magyar Népköztársaság új moszkvai nagykövetét arról, hogy te­vékenységében minden tá­mogatást megkap a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségétől és a szovjet kormánytól. légrétegébe hatolva megsem­misül, elég. Szovjet tudósok, űrszak­emberek nyilatkozataiból ki­tűnik, hogy a Progressz ilyen kostrukciójának oka: így le­hetett megnövelni az űrha­jó hasznos teherszállító ka­pacitását. A szovjet—lengyel nem­zetközi űrszemélyzet tagjai a földi repülésirányító köz­pontból köszöntötték társai­kat. Klimuk és Hermaszews- ki beszámolt sűrű földi elfog­laltságáról Kovaljonoknak és- Ivancsenkovnak és rögtön elnézést is kért a „fotonok­tól”, — ez a kozmikus nevük — hogy visszatérésük óta csak most tudtak időt szakí­tani a beszélgetésre. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Alessandro Pertinit, az Olasz Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkal­mából. ÓZD Szerdán adták át Ózdon a 2,3 milliárd forintos költség­gel megépült acélgyártás fej­lesztési nagyberuházás terme­lő berendezéseit, közte az oxigéngyárat, a nyolcszáz tonnás körkeverőt és a 9-es számú martinkemencét. Az 1974 novemberében megkez­dett beruházás a tervezett ha­táridőre és költségszinten ké­szült el. Az ünnepélyes átadáson je­len volt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. ALGÍR A Spanyol-Szahara Felsza­badításáért Küzdő Népi Front (A POLISARIO), szerdán nyilatkozatban jelentette be, hogy ideiglenesen és egyolda­lúan tűzszünetre utasítja a Mauritánia területén fegy­veres akciókat végrehajtó egységeit. ZIMBABWE Folytatódik a fegyveres harc Zimbabwében, mivel az angoloknak és az amerikaiak­nak nem sikerült a békés ren­dezés feltételeit kialakítani — jelentették ki a Zimbabwe Hazafias Front képviselői az Afrikai Egységszervezet mi­niszteri tanácsa 31. üléssza­kának keddi napján. Megerősítették ugyanakkor, hogy hajlandók olyan érte­kezleten részt venni, amelynek célja a tárgyalásos rendezés. Kijelentették, hogy Ian Smith rhodesiai miniszterelnök bün­tetlenül folytatja mesterkedé­seit, s most az ahgolokon és az amerikaiakon a sor, hogy színt valljanak szándékaikról. A hazafias front felkérte az AESZ miniszteri tanácsát: nyújtson sürgős segítséget a Zimbabwe Hazafias Frontnak és fogadjon el olyan határo­zatot, amelyben az bátorítja a hazafias front fegyveres har­cát. RÓMA Az Appenin-félsziget kicsi államában, a San Marino-i Köztársaságban befejeződtek a baloldali pártok közötti kormányalakítási tárgyalá­sok, amelyeknek eredménye­ként a kommunista párt, a szocialista párt és a szocia­lista egységpárt képviselőiből alakult új kabinet. A kom­munisták négy miniszteri tár­cát kaptak az új kormányban, a többi között a belügyi ál­lamtitkárét (belügyminiszte­rét) is. ljut űrállomás Átrakodás a teherűrhajóból Peking Vietnam-ellenes lépései Peking megszakította a Vietnami Szocialista Ki tár­saság külügyminisztériuma és Kína hanoi nagykövetsé­ge képviselőinek 12. találko­zóját. Mint ismeretes, ezek­nek a találkozóknak az a cél­ja, hogy megállapodást érje­nek el a Vietnamban élő és Kínába távozni szándékozó, kínai származású személyek elutazásáról. A hírrel kapcsolatban Mi­hail Jakovlev, a TASZSZ politikai szemleírója a kö­vetkezőket írja: A vietnami hatóságok már nem egyszer felhívták arra a figyelmet, hogy Pe­king szándékosan akadályoz­za a megegyezést ezeken a találkozókon. A pekingi ha­tóságok olyan elfogadhatat­lan követeléseket támaszta­nak Vietnammal szemben, amelyek ellentmondanak a nemzetközi gyakorlat elemi normáinak és durván sértik a VSZK szuverenitását. A kínai hatóságok például ma­guk kívánják eldönteni, hogy kik azok a „kínai emig­ránsok, akik elnyomatás­tól szenvednek”; a kínai ve­zetők azt követelik, hogy a kínai hajók korlátlan ideig tartózkodhassanak a vietna­mi kikötőkben; sőt, maguk kívánják eldönteni, hogy mely vietnami kikötők fo­gadják ezeket a hajókat. Pekingi az „erő pozíciójá­ból” próbál tárgyalni Viet­nammal, arra akarja kény­szeríteni. hogy a kínai hege- monisták kénye-kedvére bíz­za magát. Mint az AFP francia hír- ügynökség hongkongi tudó­sítója jelentette, Kína a kí­nai—vietnami határ egész hosszában hadgyakorlatot tart tüzérség és légierő be­vetésével. Ugyanakkor a vi­etnami területre átdobott kínai ügynökök olyan pro­vokációs híreket terjeszte­nek, hogy Vietnam és Kína között „nagy háború” áll kü­szöbön. Eközben a kínai lé­gierő sorozatban megsérti Vietnam légterét. A kínai soviniszták Viet­nam-ellenes akcióikat rágal­mazással és a tények meg­hamisításával próbálják fe­dezni és a felelősséget a je­lenlegi helyzetért a vietnami félre próbálják hárítani. A kínai vezetők azoknak a nyomdokába léptek, akik nem is olyan régen még erő­vel próbálták megtörni Vi­etnamot, a maoisták akció­ikkal azt kívánják elérni, hogy Vietnam kapituláljon Peking előtt. Közismert, hogy Peking más országokra, így Indiára, Indonéziára, Malaysiára, Burmára és Nepálra is nyo­mást gyakorol az ott élő kí­nai származású lakosság fel- használásával. Ezért teljes mértékben érthető ezeknek a délkelet-ázsiai országoknak az aggodalma, amelyet Kí­nának a független Vietnam ellen folytatott ellenséges tevékenysége váltott ki. Pe­king ugyanis nemcsak a Vi­etnamot szeretné ellenőrzés alá vonni, hanem egész Dél- kelet-Ázsiát is. (TASZSZ) Beszélgetés dr. Kende István professzor, Afrika-kutatóval —Afrika az utóbbi időben a ^világpolitikai események középpontjába került. Ennek oka a sajátos történelmi adottságok, örökölt feszült­ségforrások mellett elsődlegesen az, hogy a két világrendszer harca egyre inkább kiéleződik Af­rikában is. Ilyen körülmények között nem túl­zás a megállapítás, hogy a fekete földrész napja­inkban a legforrongóbb kontinens a világon. 1 GAMBIA A TOGO 7 BISSAU GUINEA 5 MAURITIUS Az okok keresésekor csak egy pontról indulhatunk ki: és ez a volt portugál gyar­matok — Angola, Mozambik és Guinea-Bissau — felsza­badulása. — Miért tartja ennyire fon­tosnak ennek a három or­szágnak a függetlenné válá­sát? — Afrikában az államok zömének függetlensége olyan kompromisszum eredménye volt, amely tág téret bizto­sított és biztosít még ma ig^ az újgyarmatosító törekvé­sek érvényesítéséhez. Ez a három ország viszont nem­csak egyszerűen győzelmet aratott a NATO által támo­gatott Portugália fölött, ha­nem a szocialista orientáció­jú államok száma is gyara­podott velük. Ebből a szem­pontból az angolai, mozam­biki és guinea-dissaui válto­zások bizonyos értelemben a vietnami győzelem jelentősé­gét is megközelítik. Ha a világpolitikában mindjárt Vietnam után tesszük ezeket az eseményeket, mint ahogy így is következtek be, olyan fordulatsorozattal találjuk szemben magunkat, amely a nemzetközi, ezen belül külön az afrikai erőviszonyokat is alapvetően megváltoztatta. Ami az imperializmust il­leti, most elsődleges törek­vése az, hogy Angolát és Mozambikot, ha már „egye­lőre” el is vesztek, megpró­bálja visszaszerezni, vagy legalábbis gátolni fejlődésü­ket. A másik fő céljuk a tő­kés nagyhatalmaknak, hogy lényegét illetően változatla­nul, hangsúlyozom, változat­lanul fenntartsák uralmukat Afrika déli részén. Ezért igyekeznek különböző mód­szerekkel leszerelni az ellen­állást, amely már a fegyve­res harc formáját öltötte Rhodesiában, valamint Na­míbiában és a forrongásokig jutott el a Dél-afrikai Köz­társaságban. — A tőkés nagyhatalmak, az Egyesült Államokkal az élen, miközben a Mobutu­rezsim oldalán nyíltan részt vettek a shabai felkelés vé­rés elfojtásában, igen heve­sen támadják, felbújtással, beavatkozással vádolják a Szovjetuniót és Kubát. Oly­annyira, hogy időnként kilá­tásba helyezik: más, sokkalta fontosabb kérdések — a nem­zetközi enyhülési folyamat, az újabb SALT-megállapodás, stb. — sorsát is a Szovjet­unió Afrika-politikájának megváltoztatásától teszik füg­gővé. — Mindenekelőtt szeret­ném leszögezni, hogy a sha- bai felkelés Zaire belső ügye, feszítő erejű társadal­mi konfliktusainak tanúbi­zonysága. - Ráadásul azt sem lehet tudni pontosan, ki áll valójában a felkelők mögött; mennyi esetleg benne a szándékolt provokatív elem. Az természetesen tény, hogy a felkelés előkészítésében, lebonyolításában sem szov­jet, sem kubai katonák nem vettek részt, és amíg Zaire ügye marad, meggyőződé­sem, nem is fognak. Abban a pillanatban viszont, ha a shabai eseményeket egy An­gola elleni támadásra kíván­ják felhasználni, könnyen előfordulhat, hogy találkoz­nak kubai katonákkal is. A zairei helyzet, ezen belül a shabai felkelés értékelésekor ugyanis megint csak Ango­lából kell kiindulni. Hogy a tőkés nagyhatalmak most ilyen nyíltan és nagy erővel reagáltak a shabai felkelés­re, az elsősorban azért volt, — bár azért is, mert a tarto­mány páratlanul gazdag kü­lönösen fontos stratégiai nyersanyagokban, — mert ott az angolai határ. Az im­perialista erők — elsősorban az amerikaiak — még ma sem nyugodtak bele Angola elvesztésébe. Ha délről nem tudták megtörni, megpróbál­hatják északról — Zaire-ból És egy újabb agresszióhoz, bármilyen furcsán hangzik, kitűnő ürügyül szolgálhat a shabai felkelés, és egy szov­jet és kubai „beavatkozás” betáplálása a nyugati köztu­datba. — Az afrikai eseményeket figyelve, azt hiszem, sokakat meglepett Nigéria gyors kö­zeledése az Egyesült Álla­mokhoz, vagy egy másik, igen látványos pálfordulás, a Szomáliái. — Afrika déli része mel. lett Washington számára po­litikailag és gazdaságilag egyaránt a legfontosabb — Nigéria. Az ország jelentő­ségét bizonyos áttétellel csak fokozza a feszült közel-kele­ti helyzet. Nigéria igen gaz­dag olajban. Egy francia lapban olvastam, hogy az amerikai olajimport 55 szá­zaléka ma már ebből az or­szágból érkezik. A másik, és ez legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb: Nigéria tekintélye, befolyása a kon­tinensen óriási, s Afrika nyugati részén szintén van­nak olyan országok — Kon­gó, Benin, Guinea és Bissau- Guinea —, amelyek ellenáll­nak az imperialista befo­lyásnak, s amelyek földraj­zilag többé-kevésbé közel vannak Nigériához. Ami Szomáliát illeti, ott valóban váratlan volt a pál­fordulás. Az imperialista erők számára kétségkívül nagy veszteség lett volna politikai értelemben vett el­vesztése, ezért valóban min­dent megtettek, hogy visz- szaszerezzék. Történelmi okokból Fekete-Afrikában, az, amit mi Európában sovi­nizmusnak nevezünk, szinte nem létező jelenség, az egy Szomáliát kivéve. „Nagy- Szomália” illúziója már ed­dig is több háborúba sodorta ezt az országot Etiópiával és Kenyával. És ezúttal is a je­lenlegi Szomáliái vezetés nagyhatalmi sovinizmusa erősebbnek bizonyult, mint szocialista orientációjú poli­tikája. Ráadásul, ahogy An­gola ellen szakadatlan in­tervencióra ,kés;$ az imperia­lizmus, úgy kész erre Etió­pia ellen is. Etiópia egyéb­ként korábban az amerikai hadászati tervek afrikai kulcsországa volt. Szomália elvesztése politikai vészteség, de Etiópia „elvesztése", — adott esetben tehát az ag- resszorrá vált Szomália győ­zelme, — lényegesen na­gyobb kára lett volna a kon­tinens és az egész világ ha­ladó erőinek. A haladó etió- pia; kormányzat a szocialis­ta országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba segítsé­gével lényegében túljutott ezen a háborún, de most egy másik lehetőségével kell szembe néznie: az eritreai problémával. Az eritreai kérdés sajátossága, történel­mi egyedülállósága az, hogy ez a háború jó tíz évvel ez­előtt az etiópjai feudális rend, a reakciós vezetés el­len indult, de napjainkban már egy antifeudális, haladó kormányzat ellen folytató­dik. Jelenleg belső viszály­ról van tehát szó, amelyet az ország egy részét leszakí­tani kívánó eritreai mozgal­mak robbantottak ki. A mostani etiópjai kormány­zat mindent megtett azért, — mindeddig hasztalanul —, hogy tárgyalások útján ren­dezze a problémát, s hogy végre az egész ország elin­duljon az egészséges fejlő­dés útján. A haladó erőknek résen kell azonban lenniük, hogy ez a konfliktus ne ve­szélyeztesse Etiópia haladó rendszerét. — Lényegében áttekintet­tük a kontinens helyzetét, „végigjártuk" Afrikát. On a térség jó ismerője, elkötele­zett kutatója. Mi a véleménye Afrika jövőjéről? — A közelebbi jövőt ille­tően csak konfliktusokkal terhes éveket jósolhatok Af­rika országainak, — bár nem szívesen bocsátkozom jóslatokba. A tőkés nagyha­talmak ugyanis nem mond­tak le arról, hogy akár in­tervenciók révén is vissza­fordítsák a kibontakozó, ígé­retes változásokat. KOCSI MARGIT

Next

/
Thumbnails
Contents