Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

©KÉPÚJSÁG 1978. július 9. r------------! 1 1 ";'l hét közepén ország­A i szerte általánosan be­li indul az aratás. Pon- ■■■ tosabban a kalászosok közül a legnagyobb területen termesztett kenyérgabona be­takarítása. Becslések szerint a búza állapota jó, bár a múlt hónap szeles, viharos időjárása következtében a táblákon a növények negy­ven százaléka megdőlt. A me­gyében ennél kevesebb a vi­har okozta kár. A sok csapa­dék kedvezett a gombabeteg­ségek terjedésének; a tavalyi­nál nagyobb mérvű a liszt­harmatos, fuzáriumos stb. fertőzés. Tavaly a megye az ország második legmagasabb ter­mésátlagát produkálta búzá­ból, a szakemberek az idén is jó termést várnak. Termé­szetesen ez csak akkor reali­zálható, ha időben magtárba kerül a termés. Aratáskor — viszonylag rö­vid idő alatt — nagy meny- nyiségű termény átvételére, tárolására, kezelésére kell fel­készülnie a gabonaiparnak. A vállalat több mint 220 ezer tonna szemes termény átvételére számít az aratási időszakban kalászosokból. Ez rövid idő alatt nagy forgal­mat jelent, s ilyenkor mindig akadnak torlódások. Ezeknek elkerülésére a vállalat min­den mezőgazdasági üzemet megkeresett az aratás meg­kezdése előtt és kölcsönösen figyelembe véve a két fél szempontjait, megállapodás történt az átvétel ütemezésé­vel kapcsolatban. Tehát tisz­táztuk ki, hova, mikor és mennyit szállít. Ez gyorsítja az átvételt, természetesen az időjárástól is függ, hogy ki hogyan tudja tartani magát az előzetes megállapodáshoz. A vállalat a megyében 27 átvevőhelyen, 63 átvevővona­lon fogadja a gabonát. Ezek összesen — napi tizenkét óra alatt — 14 500 tonna ter­ményt tudnak átvenni a ter­melőktől. Ebben az évben a mennyi­ségi és minőségi átvétel kö­re minden megyében bővül. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium orszá­gosan 25 átvevőhelyen elren­delte a béltartalom szerinti — objektív — búzaátvételt. Ez milyen feladatokat jelent a vállalatnak? Az átvétel során a megyé­ben két helyen, Szekszárdon és a tamási telephelyen — kísérleti jelleggel megkezdő­dik a béltartalom szerinti minőségi átvétel. Ez azt je­lenti, hogy a külső fizikai jellemzőkön kívül — hektó- litersúly, tisztaság, víztarta­lom stb. — vizsgálni kell a sikértartalmat, annak terü- lékenységét, vagyis azt. hogy milyen minőségű liszt lesz a gabonából. Ennek eredmé­nyétől függetlenül az üzemek a régi minősítés szerint kap­ják az elszámolást, de tájé­koztató jelleggel az új minő­sítés eredményét is közlik az érintett üzemekkel. A szokásosnál kissé később következett az érés, és az időjárás is csapadékos. Ez a körülmény fontosabbá teszi a szárítás feladatát. A megye nagyüzemei je­lentős szárítókapacitással rendelkeznek. Ilyen időjárási viszonyok között nagyobb je­lentősége van a terményszá­rításnak, tehát annak, hogy a rendelkezésre álló berendezé­seket maximálisan kihasznál­ják. Ajánlatos az aratást meg­kezdeni már akkor, mikor a szemek nedvességtartalma húsz százalék. Ez azt jelenti, hogy megközelítően két nap­pal előbb indulhatnak a kombájnok és az időnyerés az aratás előbbi befejezését hozza. Tehát kevesebb lesz a szemveszteség, nagyobb a be­takarított mennyiség. A me­gye szárítói — folyamatos üzemeléssel — négy százalé­kos vízelvonás mellett, na­ponta húszezer tonna búzát tudnak huzamosabb tárolás­ra alkalmas nedvességtartal­múra leszárítani. A vállalat berendezéseinek kapacitása ennek tíz százaléka. Az el­képzelés az, hogy a gabona­forgalmi elsődlegesen a szá­rítóval nem rendelkező üze­mek tételeit szárítja, illetve a kisebb kapacitású üzemek­nek segít. Ezenkívül koordi­nációval igyekszünk javítani a helyzeten a szárítóval ren­delkező és az azokkal nem rendelkező üzemek között. Fontos, hogy a tevékenység során az üzemek pontosan betartsák az előírt technoló­giát. Közismert, hogy az ét­kezési búzánál a szárítási hő­fok felső határa nyolcvan Celsius. E felett a szárítás erősen rontja a minőséget és az ilyen tételek már az ár­rendelet szerint is takar­mánybúzának minősülnek. Éppen ezért a szárítókezelők­nek szervezett tanfolyamokon — ahol az üzemek szakembe­rei is részt vettek — külön felhívták a figyelmet erre a tényezőre. Országosan szűkös a rak­tártér és ez a megyére is ér­vényes. Ezért mintegy száz­ezer tonna gabona tárolását a mezőgazdasági üzemeknél kell megoldani. Eddig — zö­mében már megkötött tárolá­si szerződésekkel — biztosí­tottnak látszik az elhelye­zés, hatvanezer tonna árunak van ideiglenes raktár — ezek fele a vállalat telephelyein van. Az árpa aratása már folyik. Árpából eddig 1200 tonnát vettünk át, a búza aratása ál­talánosan a jövő hét közepén kezdődik. Az átvétellel kap­csolatban egy új rendelkezést említünk. A MÉM értesítő 14. számában a 18/1975-ös ren­delkezést kiegészítve étkezési minőségi kategóriába sorol­ták a GK Tiszatáj, Novo- szadszka Rana 1, Novoszadsz- ka Rana 2, Novoszadszka Ra­na 3, Martonvásári 5-ös és. hatos, valamint a Partizanka búzafajtákat. Ez tehát módo­sít a minősítésen. — st — Az árpa a szárítóba kerül Gyulajon Dobos Gyula Július 25—30 között kerül sorra a VI. Duna menti folklór­fesztivál, amelynek rendezésébe ebben az évben kapcsolódik be Bács-Kiskun mellett Tolna megye. A fesztivál Tolna me­gyei titkárát, Dobos Gyulát kérdeztük a fesztivállal kapcsola­tos tudnivalókról. így válaszolt: — Ez a reprezentatív, köz- művelődési szempontból is fontos eseménysorozat kivá­lóan alkalmas arra, hogy széles körben megismertesse, illetve ízelítőt adjon hazánk és a Duna menti országok népi, népművészeti értékei­ből. A fesztivál célja és szán­déka változatlanul két alap­pillérre épül: a népek ba­rátságának erősítése és a népművészet ápolását. E két összetevő egységet alkot, hi­szen a népművészet lényegé­ből fakadóan szolgálja a né­pek közötti megértést és egy­más becsülését. — Mit láthatnak az érdek­lődők a fesztivál színhelyein: Kalocsán, Baján, Szekszár­don, Kecskeméten, Decsen és Dunaföldváron? — kérdez­tük. — A fesztivál megnyitója Kalocsán lesz, a szabadtéri színpadon. A kulturális miniszter megnyitó szavait követő­en Bács-Kiskun és Tolna megye népi együttesei és a népmű­vészet mesterei szolgáltatnak műsort. A fesztivál verseny­programján kilenc országból, összesen tizennégy — köztük két 'testvérmegyebeli: Tambov és Karl-Marx-Stadt — hagyo­mányőrző néptánccsoportja vetélkedik műsorával a Népek Barátsága díajkért. A külföldi csoportok mellett hét hazai ha­gyományőrző néptáncegyüttes szerepel. Megyénket a bogyisz­lóiak képviselik. Látványos, színes esemény lesz a fesztiválra érkezett csoportok menettánc-bemutatója július 29-én Kalo­csán. Baján tíz népdalkor, (megyénkből Öcsény és Izmény), hangszeres csoportok és szólisták lépnek várhatóan gazdag programmal a közönség elé. De a versenyeken kívül sok egyéb szereplés is lesz Bács és Tolna megyében. Dunaföldváron a várszínpadon július 27-én öcsény, Csátalja, Kunszentmiklós, Aradványpuszta, Zákányszék; Szekszárdon a megyeháza ud­varán Bugac, Kiskörös, Somberek, Izmény és a Hajdúsági Délibáb-együttes ad műsort. Július 28-án Szekszárodn, a művelődési központban a csátaljai, kaposvári csoportok mel­lett román, török, két szovjet (Tambov, Krim) és a karl- marx-stadt-i folklóregyüttesek vendégszerepeinek. Dunaföld­váron a jugoszláv és osztrák együttesekkel együtt bugaciakat, öregcsertőieket' és hercegszántóiakat látnak vendégül. — Milyen egyéb programok lesznek? — A folklórfesztivál bővelkedik szakmai tanácskozások­ban és gazdag a kiállítási program. Már július 16-tól megte­kinthető Szekszárdon a Tolna, Bács-Kiskun és Baranya vi­seleti anyagából összeállított kiállítás. Július 21-től a rendező két megye népművészet mestereinek és népi iparművészeinek kerámiái láthatók a művelődési központban. A városi tanács nagytermében népi építészet címmel fotó- és népi hangszer­bemutatót terveztünk. Kalocsán a Király Ilus pályázatra ér­kezett szőttesekből, hímzésekből, faragásokból készítenek ki­állítást. öcsényben hímzés, Bátán halászati kiállítás lesz. — Idén a fesztivál keretében kerül sor a Sárközi lako­dalmasra is? — A folklórfesztivál egyik látványossága az 1966-tól ha­gyományosan megrendezett Sárközi lakodalom lesz, amely feltehetőleg idén is nagy tömegeket vonz majd Decsre. Jú­lius 29-én egyébként valamennyi sárközi falu programmal várja az érdeklődőket. Öcsény a Megfújom a furulyám című népdaléneklési és hangszeres bemutatóval, Decs a Szekszár­di Néptáncegyüttes műsorával. Alsónyéken a Földvár tánc- együttes, Sárpilisen és Bátán az attalai, bátai, madocsai, pá- ri és váraljai népi együttesek vendégszerepeinek. — Milyen lesz a „lakodalmas” programja? — A Sárközi lakodalom napja július 30-a. A hagyomá­nyos felvonuláson a sárközi csoportok mellett idén tizennégy külföldi együttes is részt vesz. Délelőtt és a felvonulás után a szabadtéri színpadon lépnek fel. Az esti lakodalom sárközi színei kilenc ország közel hétszáz fiataljának színes viseleté­vel keveredve eddig nem tapasztalt pompás látványosságot ígér. De lesz még számos érdekesség: Szekszárdon, Decsen, Kalocsán a moziban vetítik a korábbi folklórfesztiválok leg­szebb táncait az MTA anyagából. Július 27—28-án a könyv­hétről jól ismert „könyvutca” a Korzó előtt, ismét benépesül. A sátrakban megyénk tárgyalkotó népművészeinek bemutató­ja lesz. A szép kerámiák, szőttesek, hímzések, fafaragások a helyszínen megvásárolhatók, illetve megrendelhetők. Néhány nap múlva nemcsak a rendező megyékben, de szerte az or­szágban találkozhatnak a fesztivál plakátjaival, propaganda­anyagaival. Reméljük, minél többen érdeklődnek majd a ren­dezvények iránt. Az elmondottak csak ízelítőt adnak a vá­lasztékból. A szavak nem tudják és nem is akarják pótolni azt az élményt, amelyet a fesztiválon való személyes részvé­tel jelent. Az élményhez látni kell. — A rengeteg program, műsor azt jelenti, hogy nagyon sok vendégre számíthatunk. Nemcsak az érdeklődőkre gon­dolok. hanem a fellépőkre is. Hogyan fogadjuk őket? — Csak a külföldi fellépők száma hétszáz! ök Bács-Kis- kunban lesznek elszállásolva, busszal érkeznek majd a sze­replésekre. A két testvérmegyei csoport, a tambovi és a karl- marx-stadt-i természetesen kivétel, ők végig a dombori motel­ban laknak majd. Az utazási irodák is erősen szerveznek, sok vendégre számítanak — de erről már nem vagyok illeté­kes beszélni.-g „Az utolsó elmúlt negyed évben közfeltűnést keltő köz- biztonsági zavarok nem for­dultak elő. Csupán kisebb­szerű bűnesetek vannak na­pirenden, amit leginkább a nagy drágaság és nehéz meg­élhetés idéz elő” — írta a szekszárdi csedőrség az alis­pánnak, 1920. július 8-án. A csendőri jelentés első, idézett bekezdéséből arra le­het következtetni, hogy való­ban nem történt semmi köz­feltűnést keltő cselekmény, csend, rend honolt a megyé­ben. De a csendőri jelentés­nek még további két bekez­dése van, s abból egészen más derül ki (ámbár lehet, hogy az alábbi leírt esemé­nyek a csendőrségnek nem jelentettek közfeltűnést oko­zó cselekményt). Nem számított annak, hogy a katonaság Bonyhá- don antiszemita megmozdu­lás keretében tört, zúzott, erőszakoskodott. Idézzük a jelentés második bekezdését: „Bonyhád nagyközségben fordult elő a közelmúltban, hogy az ottani katonaság zsidó üldözéssel több értékű vagyonrongálást és ezzel kap­csolatban néhány erőszakos nemi közösülést követett el az ottani zsidó nőkkel szem­ben, köztük egy róm, kath. nőn is, kiknek feljelentése folytán a felsőbb katonai parancsnokság intézkedett, hogy ezen állapotok meg­szűnjenek és a tettesek el­len a bűnvádi eljárás megin­díttatott.” A kajmádiak — mint ol­vastuk a csendőrségi jelen­tésben — a rossz élelmezés és a tűrhetetlen lakásviszo­nyok miatt emeltek szót. Miniszteri rendelkezések több alkalommal is foglal­kozták azzal, hogy milyen legyen az aratók és a csép­lőmunkások elszállásolása. A járási főszolgabírók és a községi elöljárók feladatává tették a rendelet betartásá­nak ellenőrzését. Másként szólva, azokra bízták az el­lenőrzést, akik a nagybirto­kosokkal és nagytőkésekkel tegeződő, uram-bátyám vi­szonyban voltak. Nyilván nem tettek semmit a rende­let betartásáért, vagy legfel­jebb barátian ejtettek egy­két szót az ügyben — s min­den maradt a régiben. így volt lehetséges, hogy évtize­deken át az aratók elhelye­zése embertelen körülmé­nyek között történt. A völgy- ségi járás főszolgabírája a főispánhoz küldött levelében (1931) például a következő­ket írta: „Tisztelettel jelentem, hogy Bátaapáti községből már évek óta Szabó Lajos nősz. táni uradalmába szoktak részesaratók elszegődni. Ez idén 110 pár bátaapáti-i ré­szesarató van oda szerződ­ve, akik panaszolják, hogy a múlt évben nagyon rossz el­helyezésük volt, mert olyan birkaistállóban voltak bezsú­folva, amelynek egyik felé­ben a birkák voltak és a vi­zük is rossz volt, úgy hogy 8-an tífuszt kaptak tőle, mi­re haza érkeztek. Ök maguk nem mernek szólni, mert félnek, hogy el­vesztik a kenyerüket, azon­ban bizalmas úton kérik, hogy ügyükre a hatóságok gondot viseljenek, mely eset­ben készek a hivatalos jelöl­tet egyhangúan támogatni” (1931-ben választásra készül­tek). Nem változott a helyzet a továbbiakban sem. 1939. jú­lius 4-én kelt tisztiorvosi je­lentés szerint a Paradicsom pusztán talált állapotok sür­gős intézkedést igényelnek: „Dőry Frigyes Paradicsom pusztai időszakos mezei mun­kások elszállásolása és egész­séges ivóvízzel való ellátása körül a következő hiányokat észleltem: A halastó melletti kb. 40 munkás részére szolgáló há­lóhely kiürített istállónak lát­szik. Az alacsony, rozoga mennyezet feltámasztva. Két kis ablaknyilása és egy tele ajtaja van. A munkások föld­re terített szalmán feküsz- nek. A munkások egy másik csoportja nagy deszka ajtóval zárt fészerben van elhelyez­ve. A gémes kutban a vízben úszkáló kukorica-szárak lát­szanak. A kút vize egyébként tiszta, átlátszó. Árnyékszék egy van.” Németkéren a Dömötör-fé- le pusztán 1944 nyarán a cséplőmunkások juhhodály- ban kaptak szállást, a juhok mellett. A hodály mellett volt a gémeskút, vize a juhürü- léktől szennyezett. A víztől több munkás meg­betegedett. Amikor elégedet­lenség ütötte fel a fejét, meg­jelentek a csendőrök. Az ellenforradalmi rend­szer 25 éve alatt csak egyet­len legális baloldali párt védte következetesen az ag­rárproletárok érdekeit. Ez a párt az MSZMP volt (Ma­gyarországi Szocialista Mun­káspárt), amely 1925. április 14-én alakult meg. Agrár- programjában az egyházi és hitbizományi birtokok kárté­rítés nélküli, a többi 100 kh- nál nagyobb földbirtok álla­mi kártérítéssel történő ki­sajátítását és a parasztok kö­zötti szétosztását követelte. Követelte továbbá az agrár­proletárok — többek között a részesaratók és a cséplő­munkások — élet- és munka- körülményeinek javítását. Érthető tehát, hogy a nagy- birtokos és dzsentri érdeke­ket szolgáló megyei lap éle­sen reagált a párt tevékeny­ségére, s betiltását követelte, 1925. július 4-én „Veszélyes elemek” címmel közölte cik­két a Tolnamegyei Üjsúg. Idézzünk belőle néhány mon­datot : „Tűrhetetlen, hogy hazánk­ban ez a szélsőséges kommu­nista propaganda minden be­avatkozás nélkül, zavartala­nul folyhassék. A rendőrség­nek kötelessége, hogy preven­tív intézkedéseket tegyen an­nak megakadályozására. Mi már ismerjük a szociá­lis termelésből fakadó jólétet, s abból még egyszer nem ké­rünk. Gyökeresen ki kell ir­tani ebből az országból még az ilyen Vági-féle sejteket is, Vági István (1883—1940) az MSZMP egyik megalakítója és elnöke. Többször letartóz­tatták, összesen hét évet töl­tött az ellenforadalmi rend­szer börtönében. nem mintha attól tartanánk, hogy ezek a vörös sejtek lombos fákká nőnek, hanem mert féltjük a lehiggadt kon­szolidációt, irtózunk már minden felforgatási törekvés­től, s utáljuk már magát a szót is, amelyik forradalmat jelent.” Nem csodáljuk, hogy a me­gye urai féltek az új Magyar Tanácsköztársaságtól, féltek a forradalomtól, a proletár­hatalomtól. De már attól is reszkettek, ha valaki csupán a demokratikus jogokat em­legette, s vörösnek, kommu­nistának számított már az is, aki csupán annyit követelt, hogy a részesaratók és a cséplőmunkások ne a juhok­kal és patkányokkal aludja­nak együtt az egész napi fá­radtságos munka után. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents